Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 15., szombat POZSGAY IMRE: Állampolgár és állam 1985-ben Tizenhárom esztendő. Eny- nyi ideje dolgozik védőnőként Tassy Mária, aki Gyöngyösön született, Szegeden szerzett munkájához szükséges képesítést, s miként találkozásunk alkalmával megjegyzi: o 2700 lelkes Csány- báh a pályakezdés pillanatától jól érzi magát. — Pedig akkoriban rosz- szabbak voltak errefelé a körülmények, de szerencsére mind a tanácsi vezetőkben, mind dr. Kocsári István községi orvosban olyan támogatókra leltem, ami elősegítette a kibontakozást. Különösen az immár felszámolt két cigánytelep nehezítette ,a dolgomat. Ott a családtervezés ismeretlen fogalomnak tűnt, a felvilágosító munka pedig szinte kőfalba ütközött. Akadt asz- szony, aki 23 gyereket szült, és mivel a férfiak messzire elkerülték a munkát, ijesztően alacsony, igénytelen volt a putrilakók életvitele. Ma ? A cigány családok zöme tanácsi lakásokban él, a nők, férfiak kilencven százaléka Pesten és a horti gáztöltő állomáson dolgozik, az asszonyok pedig két-három gyermeknél többet nem vállalnak. Így nem ritka egy- egy otthonban a színes tévé, a mosógép, szívesen fogadják a terhesgondozásra, családnézőbe érkező Védő- nőt, és nem sajnálják óvszerre. fogamzásgátlóra sem a pénzt. Miből áll egy falusi védőnő tennivalója, amelyet kötetlen munkaidőben végez? Először is a terhesekről, majd 14 éves korig a növekvő kisgyermek egészség- ügyi ellátásáról kell gondoskodnia. Rendszeresen végez családlátogatást, kéthetenként kopogtat be az iskolába, óvodába, hogy háromszáznál több gyermek tisztaságát ellenőrizze, referál továbbá a községi orvosnak a beteg kicsinyek állapotáról, és persze mindenütt agitál a jobb, az egészségesebb emberi magatartás végett. Teszi mindezt havi 3800 forint fizetésért, meg ama szolgálati lakásért, amelyben 86 esztendős nagymamájával él, éspedig tucatnyi szakkönyv, folyóirat társa- saságában. Mi szükség ezekre? — Űjabb próbatétel előtt állok. Az idén fejezem be a budapesti Orvostovábbképző Intézet kebelében működő főiskolát, amelynek vizsgái után felsőfokú védőnői képesítéshez jutok. Nem a papírért csinálom ezt, hanem szeretnék itt mind több haszonnal szolgálni. mind jobban a község javára élni, dolgozni.. . Nem szóltunk eleddig arról. milyen fontosnak tartja Csány védőnője a házasságkötések előtti felvilágosítást, az ifjaknak nyújtott tanácsokat. — Hét esztendeje, ez is kötelező, s az én igazolásom nélkül nem esket össze senkit az anyakönyvi ügyek intézője. Bevallom, kezdetben ezt sem vették szívesen a csányiak, értendő a község minden rétegére. A lányok, a legények restelltek arról beszélgetni, ami a házasélet úgynevezett hálószobatitkaiba tartozik. Idővel e magatartást, viszolygást sikerült feloldanunk! És amikor például azt javaslom az ifjú párnak, hogy két-három évig, míg jobban meg nem ismerik egymást, ne törekedjenek családgyarapításra, tudják: jövei;dőjük biztonságáról van szó, ami ugyanakkor társadalmi szempontból sem közömbös kérdés. Egyébként a mai napig százhúsz ilyen tanácsadást regisztrálhattam. o Beszélgetésünk egyik fültanúja, Csiszár József tanácselnök, még néhány jellemző vonással gazdagította azt a portrét, amelyet Tassy Máriáról igyekeztünk felvázolni. Említette például, hogy köteles napi tennivalója mellett titkárkodik a Vöröskereszt ügyeiben, és társadalmi munkája nyomán elsősegélynyújtó, valamint csecsemőgondozó tanfolyamok „élnek” évről évre a helyi iskolában. Kezében tartja az esztendőnként esedékes tüdő- és rákszűrést a népfronttal karöltve eredménnyel küzd a község tisztaságáért, s előkészítője, támogatója minden véradónapnak. — Ha már az elnökünk fölemlegette a dolgot, hadd jegyezzem meg, hogy utóbb kicsit keserűre vált a szám íze — mondja a védőnő. — Ugyanis minden agitációnk ellenére csökkent az önkéntes, térítésmentes véradóink száma. Az előző évekkel szemben, amikor százhúszan is bekopogtattak hozzánk, tavaly mindössze ötvenen jöttek el. Igaz, hogy ezek viszont hűségesek. így aztán Magyar György, Magyar Ottó, Szabó Józsefné, meg Gulyás József húsz társukkal együtt rövidesen kitüntetésben részesülnek. Különösen jó helyre jut az elismerés Deák Istvánné esetében, aki évek óta egész családjával részt vesz a véradásokon. Hát az ilyen példák tartják bennem a lelket, és ösztönöznek több, jobb munkára ebben a kis községben. M. Gy. Most. amikor a választó- polgár bizalmából, az 1983-as választási törvény pozitív aktivitást hozó alkalmazásával létrejönnek az új népképviseleti szervek, a tanácsok, az országgyűlés, — érdemes ismét szólni állam és állampolgár viszonyának elvi kérdéseiről. Fontos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állampolgár együttműködésének fejlesztésében óriási jelentősége, szerepe van a Hazafias Népfrontnak, mint széles körű tömegmozgalomnak; amely ebben a kapcsolatban az állampolgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképviseleti szervek létrehozásában. A szocializmus — Marx szavaival — még a szükség- szerűség birodalma, ahol bonyolult társadalomszerkezet és bonyolult munkamegosztás van, ahol nagy a szakadék a szükségletek és a kielégítésükhöz rendelkezésre álló eszközök, javak között. A szükségletek kielégítése itt is még az érdekek mozgatta konfliktusok megoldása, kompromisszumok eredményeként kialakuló közmegegyezés útján történik. Ez a bonyolult, történelmileg meghatározott korlátok közé szorított szerkezet az oka. hogy a szocializmusban szükség van azokra a hatalmi szervezetekre, állami intézményekre, melyek képesek biztosítani a rendszer stabilitását, és megfelelő orientációját, haladását. Ugyanakkor a szocializmus — minden korlátja ellenére — az ember felszabadításának első foka is. Ezért az állam itt már. a politikai demokrácia segítségével, az ember felszabadulásának eszköze is. A szocialista viszonyok uralomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan valamely osztály politikai elnyomásának szükségessége, de nem szűnt meg a társadalmi-gazdasági folyamatok politikai irányításának szükségessége. A párt- irányítás eszköze: a központilag szervezett államhatalom és igazgatás. A társadalom állami igazgatása szükséges, mert az érdek- különbségekből és érdekellentétekből keletkező ellentmondásokat fel kell ismerni, és megoldásukat állam- igazgatási, politikai eszközökkel elősegíteni. Az állam funkciói között változatlanul kitüntetett helyet foglal el a gazdasági folyamatok szabályozása. Az állam feladata megteremteni — főleg gazdasági és gazdaságpolitikai, de szükség esetén adminisztratív eszközökkel is — a társadalmi újratermelési folyamat és a vállalati önállóság közötti összhangot. Természetesen a társadalom alapvető érdekeinek szem előtt tartásával. Feladata a szocialista tulajdonviszonyok alapján szervezni az elosztást, a koope- rációs viszonyokat, a termelési ágazatok koordinációját. Még hosszú ideig csak az állam, lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos-technikai forradalom várható gazdasági és társadalmi hatását. Továbbra is az állami eszközök ígérkeznek legmegfelelőbbnek a természet és társadalom viszonyának szabályozására. az emberi környezet tudatos védelmére. Az állam felmérheti és befolyásolhatja a demográfiai viszonyokat. elháríthatja vagy mérsékelheti a természeti csapásokat. Az ideológiai-kulturális feladatok tekintetében belátható ideig csak állami módszerekkel lehet megszervezni az egész társadalom megfelelő képzését, nevelését, a műveltség színvonalának emelését. A két világrendszer létéből adódó ellentmondások miatt az állam irányítja a külkapcsolatokat. fenntartja a szükséges katonai erőket, szervezi a nemzetközi gazdasági kooperációt és a nemzetközi munkamegosztást. Ezeket a feladatokat azonban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az állampolgárok többségének jóváhagyását, támogatását, az elhatározásban és a kivitelezésben a többség részvételét. A társadalmi fejlődés jelenlegi fokán ugyanis nincs rá lehetőség, hogy az állampolgárok közvetlenül és naponta irányítási funkciókat töltsenek be a társadalomban. A legtöbb irányítási funkció folyamatosságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzettséggel, felkészültséggel rendelkezzenek. A termelőerők mai színvonalán nagy intenzitású és egyúttal nagy energiákat lekötő társadalomigazgatásra van szükség. Eközben a társadalom igényt tart minden ember munkájára a munkamegosztás más-más területén. Ilyen körülmények között megengedhetetlen, hogy a legkülönbözőbb képzettségű emberek, időnként otthagyva a munkamegosztásban rájuk szabott feladatokat, közvetlenül részt vegyenek a társadalom igazgatásában. (A szabad idő ehhez még nem elegendő!) Napjainkban még a társadalom igazgatását elkülönült szakjellegű tevékenységnek kell tekinteni, amely része a munkamegosztásnak, és ezt a funkciót az államapparátusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az elkülönült igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon távoli jövőben következhet be. Messzi még az idő, amikor az emberek igazgatása helyébe a dolgok igazgatása lép. Addig az egész társadalomnak messzemenő érdeke fűződik egy szakszerűen, hatékonyan működő, jól ellenőrzött államigazgatáshoz. Kétségtelenül jogos az aggodalom, hogy az igazgatás elkülönülése az igazgatottaktól kitermelheti az igazgatási szervek lélektelen formalizmusát, bürokratizmusát, és konzervatizmusát. Ennek következménye az emberek passzivitása lehet, hiszen ha az apparátusok magukat a mindenttudók testületének tekintik, és az állampolgárokat megvetéssel kezelik, nem is lehet másra számítani. Ha a hivatalnokok figyelmét túlzottan leköti az agyonrészletezett szabályok gondos alkalmazása, megtörténhet. hogy tevékenységük célját teljesen szem elől tévesztik Az állam apparátusa a szocializmusban is magában hordja a bürokratizálódás veszélyét. E veszély ellen a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépíteni a bürokratizmus elleni biztosítékokat. A bürokratikus tendenciákat nem lehet egyetlen huszárvágással megszüntetni. Folyamatos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-megújuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egyrészt az államélet demokratikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálódhat az állampolgár, és mint az állam alanya, mint megbízó figyelemmel kísérheti az államapparátus működését. Ezt a szerepet kell betöltenie az állampolgár bizalmából az országgyűlésnek és a helyi tanácsnak. Másrészt magában az államapparátusban, úgy, hogy erősítik benne a demokratikus szervezetre jellemző vonásokat azaz az államapparátus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek a bürokratikus jelenségek ellen. Tehát a szakigazgatási szervezetek demokratikus ellenőrzésének biztosítása érdekében magának a szakigazgatásnak demokratizálására is szükség van. Az egyén és társadalom egymáshoz való viszonya a szocializmusban is még alapvetően az állampolgár és az állam egymáshoz való viszonyában nyilvánul meg. Ez a legtöbb esetben különböző intézmények közvetítésével valósul meg. De ez a viszony lényegében különbözik attól, ami az állampolgár és állam viszonyát a szocializmus előtti társadalmakban jellemezte, mert ma a különböző intézmények segítségével a dolgozó ember saját államával kerül kapcsolatba. Ennek az elvnek az érvényesülését segíti a szocialista demokrácia fejlesztése az államéletben, vagyis az államintézmények átalakítása úgy, hogy következetesen megvalósulhasson a marxi követelmény: „az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék”. Természetesen e tekintetben nem a követelményeket nehéz megfogalmazni, hanem azt az alkalmas módot megtalálni, ahogyan ezeknek a követelményeknek eleget lehet tenni. Az előbbiekben ugyanis éppen arról beszéltünk, hogy a termelőerők mai színvonala, a munkamegosztás követelményei miatt az állampolgárok nem vehetnek részt nap mint nap közvetlenül a társadalom igazgatásában, erre a célra hivatásos szakapparátusokat kell fenntartani. Ez az ellentmondás azonban feloldható, mert az állampolgároknak messzemenő lehetőségeik vannak szervezetek és képviseleti intézmények létrehozására. Lehetőségük van arra, hogy különböző szervezetekben mint meghatározott érdekcsoportok lépjenek fel. Emellett a közvet-, len demokrácia különböző intézményei állnak rendelkezésükre. (Ezek elsősorban a választójogban. tehát a képviselet létrehozásában megfogalmazott intézmények jelölő gyűlések; képviselői, tanácstagi beszámolók visz- szahívási jog.) A másik eszköz az állampolgárok birtokában az állami szervezetben kiépített képviseleti intézmények rendszere: a tanácsok mint népképviseleti-önkormányzati szervek, és az országgyűlés a törvényhozás. A cél az. hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének következtében ezek a képviseleti intézmények egyre eredményesebben töltsék be határozathozói, törvényhozói funkciójukat, és az állampolgároktól kapott megbízás szellemében ellenőrzői funkciójukat az állam igazgatási tevékenysége fölött. Országgyűlésünk a népszuvereni' tás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az ország- gyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevékenység, növekedjék az országgyűlés szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésében. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felelhetnek meg, egyre eredményesebben, ha tovább erősödnek önkormányzati szerepükben a helyi politika alakításától a bevételeikkel való önálló rendelkezésig, gazdálkodásig. A szocialista állam eredményes működése, demokratizmusának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a kötelezettség rendje is. Az ilyen állampolgár azoknak a viszonyoknak a terméke, amelyekben az emberek az államhatalmat ,nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek saját rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok közvetlenül vagy képviselőik útján nemcsak véleményükkel, hanem cselekvő részvételükkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista állam demokratikus intézményei, és a felvilágosult, tudatos állampolgár találkozásával valósul meg. A napokban lezajlott országgyűlési és tanácsi választások, az új választási törvény első és nagy sikerű alkalmazása, a választások népfrontos jellegének kidomborodása nagy lépést jelentett előre a szocialista demokrácia fejlesztésében, az állampolgár és a szocialista állam együttműködésének erősítésében. Tizenhárom esztendő
