Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
e. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,ms. május 11szombat 4 színház szántómra: életforma Négyszemközt Zsámbéki Gáborral Az Egri Gárdonyi Géza Színház annak ellenére, hogy más társulatok kész előadásait fogadja, nem mondott le arról, hogy a művészeti ágat gazdagítsa. önálló bemutatókkal lépjen elő. Mint ismeretes, március végén volt az első olyan premier, amely itt született: a budapesti Katona József Színház színészeit hívták meg. hogy Egerben vigyék színre Zsámbéki Gábor irányításával Pirandello Az ember, az állat és az erény című művét. A választás nem bizonyult rossznak, hiszen ez az együt_ tes a legjobbak közé tartozik, Zsámbéki pedig hazánkban szakmájának egyik legértőbb művelője. Már megjelent lapunkban képriport és kritika az előadásról. most az alkotás hátterét szeretnénk bemutatni, ezért kerestük fe| Zsámbéki Gábort. — Arra kérem, hogy be. mutatkozásul . foglalja össze eddigi pályáját! — Szüleim színészek voltak. így kerültem a pálya vonzásába. Szerencsésnek mondhatom magam hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Nádasdy Kálmán tanítványa voltam. A végzés után a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz kerültem. amelytől tíz év után, 1978-ban ’váltam meg. Ezt követően lettem a Nemzeti Színház rendezője, majd amikor kivált a Katona József Színház társulata, annak művészeti vezetésével bíztak meg. Említést érdemel még, hogy tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, többnyire a rendezők képzésében veszek részt. Jelenleg színészek vannak a kezem alatt, Major Tamással és Székely Gábor. ra) együtt készítjük fel őket a hivatásra. Közülük .hárman is szereplői az egri be_ mutatónak. — Ezek szerint mindig a „dolgok sűrűjében” volt, vagyis ott, ahol a legérdeke_ sebb színpadi művek születnek ... — Valószínűleg azért, mert sohasem az egyes produkciók érdekeltek, hanem a színház maga. Arra vágytam. hogy rátaláljak arra az életformára, amely összhangban van velem. Ügy vélem, mindig megújuló ismeretei vértezik fel az alkotót, mi. vei hamar lejárhat a megszerzett tudás. Üj és új kifejezőeszközök formálódnak ki, ezért azokat a társulatokat becsülöm, amelyek a lépéstartást, sőt a kísérletezést tűzik ki célul maguk elé. — Hogyan lehet kiemelkedni a hétköznapok meg- szokottságából, mi viheti előbbre az alkotót? — Figyelemmel kell kísérni a változásokat. Követni szükséges, hogyan alakul a színházi világ, de azt is tudni kell, milyen folyamatok zajlanak a társadalomban. — Sokszor felmerül a mű_ vészekben hiányérzet: nem tudják hathatnak-e az élet. re? — Minden más véleménynyel szemben hiszek a művészetek jelentőségében. Elsősorban megismerésben nyújthatnak sokat. Azzal se. githetnek a való életben, hogy' tudást, tapasztalást adnak át. A különböző alkotásokban — néha nemcsak a remekművekben — olyan helyzetekbe nyerhet bepillantást az ember, amellyel még nem találkozott. — Hogyan Ítéli meg a hazai és a nemzetközi színházi élet kapcsolatát, akadnak-e ma követhető mesterek? — Szerintem szükség volna nagyobb vérkeringésre még hazánk szomszédságában is jelentős társulatok „virágoznak el” anélkül, hogy hatásuk érvényesült volna. A csak nyomokban fellelhető, felszínes formai átvételek a bántok, az ilyenek járatják le az újabb és újabb eszközök használatát, válnak ellenérvvé a nem mozdulók kezében. Nagyobb nyitottsággal, tájékozottsággal, érdekesebb előadásokat lehetne létrehozni. Természetesen ma is vannak mesterek, akik hoznak fris. seséget magukkal. Egy társulat addig lehet emelkedő ágban, amíg 8—15 év alatt ki nem fut egy nemzedék lendülete, ' akkor máshol föllép egy újabb. — A modern technikai eszközök, amelyek nagy hatást gyakorolnak az életre, milyen átalakulást hozhatnak művészeti ágában? — Nem látom lényeges szerepüket. Esetleg próbákon felhasználhatóak. Például J. Menzel hozott magával videoberendezéseket, amikor nálunk rendezett. Felvételeket készített, amelyeket elemezett színészeivel. De hát ő filmes is, ezért természetesnek látszik, hogy él ezzel az eszközzel. — Akkor inkább beszélgessünk a legősibb kapcsolatról, ami a színház történetét végigkíséri: színész és rendező viszonyáról! — Engem ez érdekei legjobban; más a képalkotást, esetleg a/ irodalmi elemzést részesíti előnyben. A különböző megnyilatkozások alapján a közönség már valami folytonos botrányállapotot sejthet e kapcsolatban, pedig a két fél tökéletesen egymásra utalt. Különösen rendezők esetében látványos ez, hiszen mire mennének szereplők nélkül. De a leginkább önérzetes. a rendezők ellen ágáló színészek olykor a legtanácstalanabbak, leginkább segítséget igénylők az alakítás formálása közben. — ön kivételes helyzetben van, mivel a_ Budapesti Katona József Színház társulata — eléggé szokatlat módon — vonzódásul: alapján szerveződött közös. séggé... — Az olyan emberek, akik több évig dolgoznak egyült. szerencsés esetben kialakíthatnak egy olyan közös nyelvet. amelyen jól megértik egymást. Ez megvan már együttesünkben. Még inkább abban a részében. amely Egerben játszik. Mentesülünk íey a próbák időrabló részétől mert mindenki egy hullámhosszon van. ugyanúgy gondolkodik. így például Benedek Miklóssal darabok során hangolódtunk ösz_ sze. Nyilvánvalóan beállhat egv megfáradás a víszony- baft. amikor kinek-kinek szüksége van új egyéniségekre. de ez még esetünk-, ben nem következett be. — Mi alapján választja ki a színre vitt darabokat? — Alapvető szempont, hogy élő legyen a mű. De fontos a társulat foglalkoztatottsága is. Figyelembe kell venni természetesen a műsor sokszínűségét is. hogy válogathasson a közönség. — Mi szólt az Egerben bemutatásra került Pirandello- darab mellett? — Figyelembe kellett venni az egri helyzetet és a Katona József Színház igényeit. Eger nem teljesen ismeretlen világ előttem. 1970-ben a Miskolci Nemzeti Színház színészeivel itt rendeztem Szakonyi Károly Adáshibáját. Az együttesünk számára is egy jó szerepeket kínáló klasszikus vígjáték kelllett. Pirandello műve iránt már az is felkeltette az érdeklődésemet, hogy eddig mindössze három alkalommal került hazánkban színre, érdekes korszakokban, izgalmas, parádés szereposztásban. Ugyanakkor a szakmában és a kritikában is egyfajta zavarodottságot vettem észre az előadások körül. A műben tulajdonképpen egyszerű alaphelyzetet láthatunk, másrészt az író ellentétes dolgokat közöl a szereplőkről. Az alakoknak vannak olyan hirdetett életelveik. amelyeknek látványosan nem tudnak megfelelni. Ez a szemlélet Pirandello más. ismertebb darabjaiban is felbukkan. Az alkotó nem hisz abban, hogy megvilágítható a pillanat, a valóság. A figurák szembesülnek szerepeikkel, s görcsösen igyekeznek igazolni azokat. — Mintha ez a helyzet, ez az emberi probléma más rendezéseiben is feltűnne... — Valóban érdekel ez a szituáció, sajátságos módon az olasz filmvigjátékokban és darabokban gyakorta előkerül. Nevetségessé teszik az önmagunkról kialakított kép védelmét. Az egybeesés lehet; hogy véletlen, de hát az ember végül is végiggondolja problémáit. Így válhatott hasonlóvá az előző előadásokhoz ez is. Gábor László A 40 év, képekben I. V fotóriporter nap mint nap teszi a dolgát: eseményeket fényképez, a hétköznapok villanásaiból választ ízlése, tehet sége szerint. fis ezenközben — szinte szándéktalanul — a történelem krónikásává szegődik. Mai, és jövő heti miivé szeli mellékletünk képanyagát a Néprajzi Múzeumban rendezett tárlat képeiből válogatta Kőhidi Imre. Megindult a voriatkö/lekedés: hit."» Készül a dekoráció: lilád ZAM TIBOR: Válogatás vereségeimből Rövidnadrágos ifjúságom idején sokszor orrba vertek, ezért aztán semmi kedvem nem volt az ökölvíváshoz, de S. barátom unszolására egyszer mégis rászántam magam, hogy minden kötelezettség nélkül beleszagolok az edzőterem levegőjébe. S. barátom kereskedelmibe járt, ezért becsületbeli dolognak tartotta, hogy az Iparosok és Kereskedők Sportegyesületében bokszoljon, azt nem kevésbé, hogy új tagokat toborozzon a szerény keretek között működd egyesületnek, amelyben nemritkán szerzett monoklikat a szeme alá. Tartózkodóan léptem át a terem küszöbén, de a fiúk izzadtság szagú buzgalma, ahogy a sportág különböző gyakorlatait végezték, a szo- rítókban és akörül, feloldotta gátlásaimat, olyannyira, hogy mire észrevettem volna, klottgatyára vetkőzve már abban a sorban találtam magam, ahol Frici bácsi, az edző éppen az alapállás elemeit, főleg a kéz- és lábtartást gyakoroltatta a kezdőkkel. A későbbi edzéseken következett a mozgás, az „eltáncolás", a „rátánco- lás", a „körbetáncolás" és pihentetésül a lábizmok erősítésére s a ritmus beidegzésére a „kötelezés”. Hússzor, harmincszor, ötvenszer átugrani a bokám felé csapő- * * A szerré hágyatélcáböl. dó kötelet, fárasztóbb voll, mint gondoltam: megszokásáig olyan izomlázam voll a pihentetőnek mondott gyakorlat után, hogy másnap alig tudtam lábra állni. Azután következett a homokzsák püfölése: ez az arctalan, minden ütésre keményen visszalendülő, soha meg nem roggyanó ellenféllel szembeni helytállás volt. a leendő ökölvívók első próbája. Mire idáig jutottunk, jó néhányan lemorzsolódtak, de akik maradtak, azokhoz Frici bácsj oda-odaállt, ja vítgatta a hibáikat, diktálta az ütésformákat, vezényelte s módszeresen gyorsította a tempót. Azután megállította stopperóráját, és két-három szóval értékelte az eredményt, amely nem. mindig volt hízelgő, de mind igaz volt, mert. Frici bácsi tizenvalahány évig csillogott az IKSE színeiben. Nekem nem adatott meg az öröm. hogy aktív versenyzőként lássam, mert fénykorában taknyos kölyök voltam, kisiskolás (akit a nagyobbak gyakran orrba vertek), de hallottam, hogy a serlegek, érmek, oklevelek, amelyeket nyert, beborítanak egy falat és megtöltenek egy vitrint. Eltelt három hónap vagy talán négy is, amikor edzőnk a szoritóban is összeeresztette egymással az újoncokat. Az első mérkőzés amolyan rangsorolás-félének is számított: nagyjából a tavaszi körmérkőzéseken dőlt el. hogy az őszi házibajnokságon ki fog szerepelni. A csapat „veteránjai " ilyenkor körülállták a szőritől: azt lesték, hogy súlycsoportjukban kivel kell majd megküzdeniük . . . Súlycsoportomban hárman voltunk; a közel százhetven centis, madárcsontu fiú alig érte el az ötvennégy kilót. Csak akkor lett volna esélye velem szemben, ha hosszú léckarjaival ügyesen és állandóan szurkál, ha nem hagy kibontakozni; de mire kipróbálta volna az egyetlen lehetséges taktikát, a karjai közé bújva megsoroztam, s egy közepes erejű felütéssel a padlóra küldtem. Frici bácsi rászámolt, majd felsegítette, megvizsgálta, hogy nem tört-e csontja, aztán kiküldte a ringből. A srác felöltözött. és többször nem jött edzésre. Második ellenfelem volt a kemény dió. Bakos Géza ideális alkatú bokszolójelölt volt a maga ötvennégy kilójával a könnyúsúly felső határán. A ringen kivüli csetepatékban, amelyeket a? egyesület kimustrált kesztyűiben vívtunk, szereztem tőle néhány monoklit a szemem alá. Bakostól azért nem volt okom félni, mert lassúak voltak a reflexei, de technikailag is képzetlenebb volt nálam. E kölcsönösség jegyében ő is kapott tőlem G.vapotszcdok 1953-ban
