Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1985. május 10., péntek

BALERINÁK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN

r()izs (fae!fíuilás

A Magyar Állami Balettintézet ez évi vizsgaelőadásának gazdag anyagát hozta el Egerbe, hogy két estén át gyönyörködtesse a klasz- szikus balett és a néptánc szerelmeseit. .

Az egri közönségnek még élénken él emlékezetében az a forró siker, amit a Lenin- grádi Balett aratott az év elején. A balettintézet végzős növendékei, a leendő szólis'ák vagy szerényebb esetben majd az Operában a karban táncolok természetesen nem kelhetnek versenyre az előttük itt járt világhírű művészekkel. De aki azért ül be a nézőtérre, hogy egy kellemes estét töltsön el a színházban, kétszeres haszonnal jár: kapja egy műfaj szépségét, a művészet felszabadítóan zárt fegyelmét, s ezzel együtt a báj, a testi-lelki szépség semmi mással össze nem téveszthető varázsát.

A magyar balett képzése is a világhírű és nagy múltú orosz—szovjet iskola hagyományain nyugszik. Ám ez a néhány szám is, amit a fiatalok bemutattak, ékesen bizonyítja, hogy a francia balettből is sok-sok minden él mai napig ebben az iskolában. Bizonyára nemcsak stílusemlékeztetésül vették fel a műsorba Mikus Don Quijotéjának egyik részletét, ahol a koreográfiát Marius Petipa (1822—1910) tervezte. A koreográfusok egész sorát lehet itt felsorolni, akik — mint például Zaharov, Lapuhov, Kovtu- nov, Cuszev, Vojnonen — maradandó koreográfiákkal öregbítették az orosz, illetve a szovjet balett tekintélyét. De a magyar koreográfusok stílusteremtő erejét hangsúlyozta a vizsgaelőadáson három munka: Rossini zenéjére, Albinoni Adagiójára és Orff Carmina Bura- nájára tervezett táncot Fodor Antal Efkel-díjas.

Aszafjev Bahcsiszeráji szökökútjából az első felvonás hangulatát, mozgalmasságát táncolta el Barkóczy Krisztina, Müller Ervin, Márta és Waclaw szerepében : de a többiek is, Kövessy Angéla, Lippay Andrea. Bocsak

Attila. Lakatos Zsolt, Németh Imre és Vári Gábor, fegyelmezetten táncolták a számukra szokatlanul kis színpadon. A Bulyba Tarasz- ból a Gopakot adta elő Oláh László. Remek testi felépítése és játékos derűje feltűnt.

Marosi Edit és Tengler Tamás két számot is bemutatott: Adam Kalózából (Pe- tipa-koreográfia) egy kettőst és egy részletet Orff Carmina Buranájából. A két mű hasonló hangulatát átélten hozta a fiatal táncospár.

Az est talán legmélyebb hatású számaként jegyezhetjük fel az Albinoni (1671 — 1750) Adagiójára táncolt Fodor-koreográfiát. Végh Krisztina és Solymosi Zoltán nemcsak jelmezeik hószin fehérsége miatt, de az egész szám komoly és átélt; töretlen íve miatt is váltotta ki a tapsban kifejezhető megimdultságot.

Mikus Don Quijotéjából Castallo Dolores és Nagy Zoltán táncolták a két hőst, M. Petipa koreográfiájával.

A ,.Rossiniana” nemcsak Rossini zenéjére illő táncbéli fogalmazás, de ez a második tétel azt is elárulja, mit tart ma hangsúlyosnak, idézendőnek egy mai balett- mester. Dudás Csilla, Oláh László, Castillo Dolöres és Szakács Tibor táncolták ezt a gesztusokban, mozdulatokban is oly déliesen lágy harmóniavilágot.

A néptáncosok — mert a balettintézetben ilyen oktatási forma is van — Zorán- di- és Janek-koreográfiákat mutatlak be. A közönség e formának, bizonyára az érthetőség kedvéért is — jobban örült, mint a klasszikus balettnek.

A látható eredmények és a siker egyik mestere Sebestyén Katalin, aki a végzősök balefctmestere és pró- bavezetője. '

A zongoránál Macher Lajos működött közre.

Üde, tavaszi színeket hoztak-,lebegtettek meg nekünk két estén át a fiatal táncosok az egri színpadon.

Farkas András

Rendezőportré : Herényi Imre

Még éppen csak elhagyta a negyedik X-et, de mái száznál több rendezés van mögötáe; volt színházigazgató. ő állította színpadra az 1981-es évad legnagyobb sikerét, a várszínházbeli Csík- somlyói passiót, amely azóta is telt házakkal megy. Rendez operát, dolgozik a televízióban. belekóstolt a filmezésbe is. Jászai-dí- jas. érdemes művész.

— Győrben végeztem e! a gimnáziumot, rész vettem az iskola amatőr előadásain, s valahogyan „eldöntődön” érettségi után a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem. Autóstoppal jártam felvételizni, s 1961-ben —

Herényi Imre

Herényi

rendez —

az Ódry

Színpadon

Dürrenmatt

János

királyát

még be sem töltöttem a tizennyolcadik évemet — felvettek a rendezői szakra. Marton Endre növendéke lettem. Mi a főiskolai évek alatt rengeteget dolgozhattunk, asszisztenskedtem — kiváló rendezek keze alatt — à Nemzetiben,, a Madách- ban. az Egyetemi Színpadon, sőt az Operaházban ás a filmgyárban is. De hogy ki képes megmaradni a pályán, csak később dől el; hét évfolyamtársamból csak hárman (Babarczy László, Félix László és én) dolgozunk ma is rendezőként. Mert ehhez állóképesség, jó idegrendszer, pedagógiai' hajlam és sok szerencse is kell.

— Ügy tudom. diploma- rendezése Shaw Cézár és Kleopátrája volt Szegeden. Utána a Madách Színházhoz került .. .

... és 12 éve: töltöttem el ott, 1966-tól 1978-ig. Kitűnő gárda dolgozott akkoriban a Madách Színházban. Rendezett Adám Ottó, Vámos László, Lengyel György, később Szirtes Tamás, s olyan művészek játszottak, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi. Tolnay Klári, Dómján Edit.

— Mely rendezéseit érzi legfontosabbaknak ezekből az évekből?

— Sokat dolgoztam, az első esztendőkben számos vígjátékot rendeztem, s minden munka — még a kevésbé sikeres is — tartogatott számomra valami tapasztalatot. tanulságot. Jelentős állomásnak tartom pályámon Fejes Endre Vonó Ignácának színpadra állítását Kiss Manyival és Garas Dezsővel: „felfedeztem" önmagam számára is Szép Ernőt, Tamási Áront. Számos bulvársikert rendeztem, igv A pillangók szabadokat, a Kaviár és lencsét, az Abelard és Héloise-t. S hadd említsem meg Alekszej Tolsztoj művét, a Rakéta , amelyet bukása ellenére fontosnak tartok. Legkedvesebb munkáim közé tartozik, ami Szentendréhez fűz: a Templomtéri Játékok. Ezt főiskolai növendékeimmel csináltuk, s afféle népi-nemzeli színházi happening volt: a

játék több színpadon bonyolódott, s a közönség követte a mozgó színészeket. Négyöt órán át tartott ez a jóízű mulatság, s közben cse- vapcsicsát lehetett enni. bábjátékot lehetett nézni, zene szólt, kitűnő volt a hangulat.

— A Madách Színházból 1978-ban Szolnokra kerüli, igazgató-főrendezőnek.

A számos nemzeti színházi átszervezés közül az egyik úgy történt, hogy a szolnoki és a kaposvári színház szí- ne-java átment a Nemzetibe. A szolnoki színház meggyengült, s a kulturális vezetés megbízó t, oldjam meg a problémákat, biztosítsam a folyamatos működést. Elvállaltam a munkát, mert úgy éreztem, ki kell próbálnom magam más környezetben, nehezebb körülmények között is. Két avet töltöttem Szolnokon, falán sikerült némi eredményt elérnem. S bár egy igazgatónak számos hivatali munkája van. rendeztem is. többek között a Candide című musicalt és Tolsztoj Legenda a * lóról című müvét.

— Két év után miért hagyta ott Szolnokot?

— Budapesten laktam, és már akkor is tanítottam a főiskolán. Naponta 200 kilométert utaztam, s ezt hosz- szú távon nem lelte győzni energiával. Ezért, amikor Vámos László meghívott rendezőnek a Népszínházba — igent mondtam. Azóta csak vendégrendezni járok vidékre; a Veszprémi Petőfi Színházban állítottam színpadra Kocsis István két drámáját, a Jászai Mariról szóló müvét és az Árva Bethlen Katák Visszatérve a Népszínházhoz: egy váratlan átszervezés után a tagság egy része a Nemzeti Színházba került. Köztük én is. bár ebben teljesen „vétlen' vagyok. Azóta ott dolgozom, jól érzem magam, hiszen azt tehetem, amit legjobban szeretek: rendezek.

— ön fiatalon, 26 éves korában lett főiskolai tanár. Ügy tudom, a közelmúltban is felmerült a kérdés, hogy egész osztálya vidékre szerződik, s együtt marad.

— Amikor egy jó kollektíva összejön a főiskolán, többnyire szóba kerül ez a probléma, kísérletek is történnek. például Békés András egyik osztálya néhány éve „testületileg " Szegedre ment. ahol Rüszt József működött, s a nyíregyházi színházhoz is csaknem egy teljes osztály szerződött. A múlt évben az én végzőseim is hívtak menjünk Sopronba. van ott egy szép épület. csináljunk közösen színházat. Én azonban nem vagyok olyan szervező-alapító egyéniség, mint Markó Iván vagy Ruszt József, nem vállaltam a kockázatot. Nem újrakezdeni akarom a pályámat. hanem inkább folytatni szeretném.

— Mivel?

— Feladatom van bőven, el sem tudom mindazt vállalni, amivel megbíznának. Egyébként mos volt a premierje a Madách Színházban Száraz György Hajnali szép csillag című drámájának, amely Budapest ostromának és felszabadulásának napjaiban játszódik, ezt vendégként rendeztem. Elkezdtem előkészíteni a következő évadbeli munkáimat a Nemzeti Színházban, nyáron pedig a Margitszigeten Bizet Carmen című operáját rendezem, amely francia nyelven szólal majd meg. és három amerikai énekes is szerepel benne.

Kárpáti György

Tóth-Máté Miklós:

Karrier

Csutorjai tizenöt évig volt színész vidéken, aztán felkerült Pestre az anyósa zöldség- és gyümölcskeres- kedésébe, eladónak. Almában ugyan nem egészen így képzelte el a pesti szerződését- de hát álmában továbbra is azt képzelhetett el, amit csak akart.

— Ne búsulj, fiam — mondta neki az anyósa, aki bölcs volt, mint minden anyós —. jobb ez így, majd meglátod. Mert színészre nem tudni meddig lesz szükség. de hagymára, káposztára mindig. A kium.pliról nem is beszélve.

Csutorjai-t ez nem vigasztalta meg túlságosan, és abba is nehezen törődött bele. hogy próbák helyett a böhöm nagy zsákokkal kellett birkóznia. Igaz. bölcs anyósa szerint az is férfit próbáló tevékenység.

— Eltelik egy kis idő. és meg se kottyan neked — mondta.

Eltelt a kis idő, még a nagyobb idő is. de azért még mindig „megkottyánt” Csutorjai nak, hanem a lejke már kezdett hozzákérge- sedni az egészhez. És csak valami fájdalmas nosztalgiával gondolt színész múltjára. ahol különben nem sok babér termeti neki. Különösen a filmnél nem. Egyszer hívták ki a filmgyárba egv nyúlfarknyi szerephez, akkor is tévedésből. Amikor Pocetnyik Pál a kamcsatkai filmfesztiválon ezüst róka díjat nyert filmrendező meglátta, élénken tiltakozott.

— Nem, kérem, nem ilyenre gondoltam. Sokkal rusz- tikusabb, göcsörtösehb fejre van szükségem erre a szerepre, erős, kemény kontúrokkal. Ne haragudjon, barátom, de az ön feje túlságosan lágy, a vonalai el* mosódottak, akár egy vízfestmény. Mint egy őszi táj. Majd, talán, valami Krúdv- filmhez.. .

Ez volt az az élmény, ami a filmgyárhoz kötötte Csu- torjait. és az a két pár virsli. amit bánatában evett meg a büfében. Ennek is sok éve már. de azért csak megdobbant a szíve, amikor egy napon Pocetnyik Pál léne+t be a zöldségboltba. Lombja vesztett fejjel, kissé elhízva. de azért a régi zsenire emlékeztető mozdulatokkal válogatott a padlizsánok között.

„Vajon megismer-e”? — gondolta Csutorjai. bár ennek valószínűségében maga is kételkedett. Mindenesetre katonásan begombolta köpenye felső gombját, és kicsit kihúzta magát, mint közlegény a feljebbvalója elölt.

Pocetnyik hosszan matatott a padlizsános ládában, majd kiemeli három szépen fejlett példányt, és vitte a mérleghez. Amíg vitte, szórakozottan rápillantott a pult mögött feszesen ácsorgó Csu- torjaira. aztán ránézett még egyszer, most már kicsit koncentráltabban. miközben a mérlegre rakosgatta a padlizsánokat.

— Igenis — mondta rekedten Csutorjai a mérleghez ugorva —, egy kiló tíz... Tessék ellenőrizni...

— Jó, jó. .. — szólalt meg Pocetnyik, továbbra is e- reven fgiyelve Csutorjait —, elhiszem, nem érdekes. . . Hanem, barátom, megtenne nekem valamit...

— Hogyne, nagyon szívesen. ..

— Akkor mondja utánam. .. Várjon csak. igen. ezt a szöveget.. . Nem mindé- fajta szarka farka tarka-barka, csak a tarka fajta szarka farka tarka-barka... Megismételjem?

— Nem szükséges... —

mondta Csutorjai, és eleget tett a nagy filmrendező kérésének.

— Remek — mondta Pocetnyik —, most ugyanezt suttogva, aztán teljes hangerőiből. ..

Csutorjai elmondta suttogva, aztán ordítva, hogy az egyik padlizsán legurult a mérlegről’.

— Nagyszerű! — tapsolt Pocetnyik. — És most, uram. tegye a golyóstollat a jobb füle mögül a bal füle mögé, és sétáljon a pult mögött gondterhelten. Kezdhetjük ?

— Igen... — mondta Csutorjai, és sétált, a pult mögött gondterhelten. Egy öregasszony jött be vásárolni.

de Pocetnyik elmagyarázta neki, hogy próba van. jöjjön később. Az öregasszony sértődötten távozott, és attól kezdve inkább a piacra járt ki.

— Ez az — mondta Po- cetnviik megelégedve Csutorjai jövésmenését —, most még arra kérem, álljon a mázsára. Lemérjük, hánv kiló.

Csutorjai a mázsára állt. Pocetnyik lemérte, és elé •»edetten nyugtázta, hogy ki lencven kiló.

— Köszönöm, uram — mondta aztán —, és egyben elnézését kérem, hogy fárasztottam. Filmrendező vagyok, és a legújabb filmemhez keresek főszereplőt, de kizárólag civilt. Talpig civilt, a civilnél is civilebbet. Magának olyan rusztikus, gö- csörtös feje van, erős kemény kontúrokkal, a beszéde pallérozatlan, a súlya is megfelelő. Itt a névjegyem. Holnao tizenegyre várom a filmgyárban, próbafelvételre. Nagyon kérem, jöjjön ki.

Csutorjait nem kellett nagyon. kérni, hogy másnap kimenjen. Megcsinálta a próbafelvételt, és néhány nap múlva közölték vele. hogy ’megkapta a szerepet.

— Nagyon jó, amit csinált — dicsérte Pocetnyik —, ez a natúr természetesség, ezek a szögletes mozdulatok, az egésznek életszaga van. Látja, ezért szeretek én civilekkel dolgozni a filmjeimben.

Csutorjai lapított. Istenem, csalk nehogy valaki lebuktassa legalább a felvételek megkezdéséig.