Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 7., kedd A közművelődés demokratizmusa A demokratizmus fogal­máról — általában — igen sokat vitatkoztak már. A felszabadulás után foly­tatott vita egyik leglénye­gesebb eleme az volt. hogy megkülönböztették egy­mástól a formális demokra­tizmust és a tartalmit. A formális demokratizmus ugyanis a demokrácia min­den játékszabályát vagy legalábbis többségüket meg. tarthatja, s mégsem a nép igazi akarata érvénye­sül. A tartalmi demokratiz­mus viszont azt jelenti, hogy esetleg a formális sza­bályok megsértésével bár. de a nép szándékai és kö­vetelései jutnak érvényre. Persze a közművelődés demokratizmusa ehhez az általános kérdésfelvetéshez viszonyítva nagyon is spe­ciális probléma. Mint ahogy — úgy vélem — nagyon sok esetben a tartalmi de­mokratizmus csak akkor ér­vényesülhet. ha egy adott terület szociológiai felmé­rés. léteznek kérdőívek, lé­tezik nagyon sok minden, ami formálisan tanúsíthatja a közönség közművelődési érdeklődését. A formális módszerek , tehát kiterjed­tek. mégis sokszor az bizo­nyosodik be. hogy a formá­lisan felmért és a valósá­gos igények között eléggé nagy az eltérés. Mit jelent gyakorlatilag tehát a tartalmi demokra­tizmus a közművelődésben? Mindenekelőtt azt, hogy a közművelődés irányítóinak adott helyen hihetetlenül éles szemmel kell figyelni­ük azt, hogy mi a valóságos közművelődést igény. Na. gyón sokszor azt látjuk, hogy például csillagászati vagy hasonló témájú előadásokra szavaz a közvélemény, s mi­kor ilyen előadássorozat megindul, alig van közön­ség. Máskor pedig egy-egy ilyen előadás nagy közönsé­get vonz. Más szóval az igazi köz- művelődési funkcionárius együk fő tulajdonsága az. hogy érzékeli: merre orien­tálódnak, milyen művészeti vagy tudományos problémák vagy technikai kérdések ér­deklik az embereket. Te­hát akkor dolgozik jól, ha képes ennek az érzékelésé­re. ha nem olyanfajta ér­velések mögé bújik, mint a panaszok az általános érdektelenségről, arról, hogy az emberek ,.nálunk” nehe­zen mozdulnak, hogy a televízió „elviszi” a közön­séget stb. Mert ezek lehet­nek tények, ezek csökkent­hetik az érdeklődést, de sem­miképpen nem meghatáro­zók. A meghatározó elem a közművelődés igazi, tar­talmi demokratizmusa. Mivel végeszakadt már a felülről történő népműve­lésnek. feltétlenül szükség van arra, hogy az egy­kori népművelők ilyen ér­telemben változtassák meg vagy fejlesszék képességei­ket. Egészen meglepő ered­mények születhetnek abból, ha a közönség igényeit sike­rül reálisan kipuhatolni. Előfordul. hogy egy-egy helység idegenforgalma nagymértékben megnő. s ebben az esetben hiába fog­ják erőltetni az általános higiéniai felvilágosítást, mert az érdeklődés szükség­képpen a nyelvtanulás. a nyelv iránti érdeklődés fe­lé fordul. S ilyenkor min múlik a dolog? Nem azon, hogy meghirdetjük a nyelv- oktatást, hanem ismét be­leszól a valóságos igény abba, mikor, milyen mér­tékben. milyen sűrűséggel vannak a nyelvórák. Meg­felel-e ez a helység kereske­delmi dolgozóinak, az értel­miségnek stb.? De a legdön­tőbb az. hogy ez az oktatás eredményes-e. Vagyis a legdöntőbb ismét csak az előadó, a tanár személye, mert a rossz tanár működé­se következtében éppenúgy elhal a nyelvtanulás, mint ahogy a jó tanár igen ko­moly és nagyon fejlődő cso­portokat tud megteremteni, akik tovább terjesztik a hírt a nyelvórák hasznáról, és hirtelen az igény megsok­szorozódik. Hasonlóképpen nem érte­kezletek, s nem is író—ol­vasó találkozók vagy más összejövetelek határozzák meg az emberek irodalmi érdeklődését, s ennek az ér­deklődésnek speciális tár­gyalását. Ez tudniillik a formális demokratizmus eleme. Mindig eszembe fog jutni az. midőn középisko­lás diákok azt a feladatot kapták, gyűjtsenek ada­tokat Déry Tibor munkás­ságáról. S ékkor ezek a leá­nyok felkeresték az írót balatoni nyaralójában, sok mindent kérdeztek tőle. Csupán az volt zavaró, hogy Déry visszakérde­zett. Déry kérdése tudniillik az volt, hogy vajon láto­gatói melyik könyvét olvas­ták. Erre azt a választ kap­ta. hogy „per konkrete — semmit”. Az ilyenfajta ta­lálkozásoknak azt hiszem, nincs sok értelme. Ezzel szemben ha egy művész érdekessé válik, ha valóban úgy tapasztalja például egy kultúrház ve­zetője hogy az ott lakó em­berek akár a televíziós adá­sok következtében, akár a kritikai visszhangok ered­ményeképpen érdeklődés­sel tekintenek egy író mun­kásságára, akkor érdemes megrendezni az iró—olvasó találkozót, akkor az nem válik formálissá, és ter­mészetesen közönséget is vonz. S mindehhez hadd fűz­zek még valamit. Egyfelől a közművelődési munka lé­nyeges mozzanata a közön- ség vonzása, tehát az, hogy minél többen hallgassák meg az ismeretterjesztő elő­adásokat, látogassák a ve­títéseket, vegyenek részt szakkörökön stb. De na­gyon is hozzátartozik en­nek a munkának valóságos demokratizmusához az. hogy rétegérdeklődést is ki kell elégítenie. Ha egy- egy városban megjelenik valamely új feladatkör, például megjelennek az első számítógépek, ekkor szükségszerűen fölébred az érdeklődés a számítástech­nika iránt. S nem szabad puszta divatból, — mert ép­pen ma a számítógépek hirtelen népszerűvé váltak — a számítógépekkel foglal­kozni. Akkor érdemes tö­rődni velük, ha nem csak divatról van szó. hanem ar­ról. hogy egy mindenki szá­mára megközelíthető, min­denki számára voltaképpen elérhető eszköz jut a kör­nyékbeli üzemek, gazdaságok birtokába. Magától értetődik, hogy a divathullámok sok­szor olyasmit is vetnek a felszínre, ami később tel­jesen lényegtelenné válik. De akadnak olyan divatok, melyek a jövő lehetőségét is tartalmazzák, és megéri a fáradságot, ha a jövő le­hetőségeit előkészítjük. Látjuk tehát, hogy a köz- művelődés demokratizmu­sa nem annyit jelent, hogy szolgaian követni kellene bizonyos áramlatokat, me­lyek időről időre váltják egymást. Azt sem jelenti, hogy formálisan úgyneve­zett demokratikus közössé­geket alkotva, határozzuk meg a 'közművelődési prog­ramokat. Az viszont igaz, hogy a közművelődés de­mokratizmusának esetében az igazi tartalom, a valósá­gos érdeklődés és az érdek­lődés tendenciáinak érzéke­lése. Enélkül az emberek rájuk kényszerítettnek ér­zik a közművelődési tevé­kenységet. H. 1. tiáiutnézcfben Röpgyűlés — Szaktársak! Ma azért jöttünk össze, hogy teljesít­sük szocialista brigádunk egyik felajánlását... Karesz, pipáld ki a brigádnaplóban a röpgyűlést. Megtartva . .., a mai dátum. Viszlát, mehe­tünk haza! Fegyelmi tárgyalás — Tisztelt egybegyűltek! Most azért gyűltünk egybe, hogy megbeszéljük az üzem­részünkben tapasztalt súlyos mulasztást. Amint tudjátok, Tóth Gábor esztergályost foglalkozás közben elköve­tett mulasztásért kell fele­lősségre vonnunk. Egyszó­val, tűrhetetlenül viselke­dett! Még reggel hétkor el­küldtem öt 27 megrendelés­sel és csak most, tizenket­tő után jött vissza. Mi meg csak csorgattuk a nyálunkat, ez a briganti nem hozta a sört. Ezért javaslom, hogy többet ne küldjük őt sörért és senki se hozzon neki! Konzultáció — Élt csak azt akarom kérdezni. hogy szabad-e őszintén kérdezni az előadó elvtárstól? — Természetesen szabad. — Akkor azt tessék ne­kem őszintén megmondani, hogy mit szabad kérdez­ni... (!?) Konferencia — Tisztelt kollégák! A. rendező bizottság nevében meleg szeretettel köszöntőm valamennyi résztvevőnket. A szimpóziumok a virágegyle­tek szolgálatában című kon­ferenciánkon, amelyen 30 nagyelőadás. 19 kiselőadás, 45 referátum és 12 5 pohár- köszöntő hangzik majd el. Ez 25 százalékkal több. mint a múlt heti konferenciánkon volt. Erről az örvendetes fejlődésről egyébként a jö­vő héten újabb konferen­ciát tartunk. Értekezlet — Mai értekezletünket azért hívtuk össze, hogy el­döntsük, hogyan lehetne csökkenteni az értekezletek számát. Van valakinek ja­vaslata? — Tekintettel arra. hogy ma már ez a harmadik ér­tekezletem, javaslom. hogy legközelebb mindet vonjuk össze, így a szüneteket meg­spóroljuk, és hamarább mehetek a következő érte­kezletre. — Én azt javaslom, hogy ezentúl ne nevezzük az ér­tekezletet értekezletnek. Tartsunk röpgyűlést. ülést, összejövetelt. megbeszélést, találkozót, tanácskozást, konzultációt, eligazítást sa­többi. így az értekezletek számát akár nullára is csök­kenthetjük. — összefoglalom a vi­tát. Helyes! Ezt a mait sem fogjuk már értekezletnek nevezni. Javaslom, döntsünk majd abban a kérdésben is hogy szoktunk-e fölöslege­sen ülésezni. Ha igen, ak­kor külön szekcióülésen be­széljük meg a havi ülés csök­kentő tervet. Tartsunk több megbeszélést, kevesebb ülést, értekezletet pedig ezentúl egyáltalán ne tartsunk. Saiga Attila Az Elnöki Tanács Talaj Sándor írónak kiemelkedő alkotó mun. kássága elismeréseként 75. születésnapja alkal­mából a Magyar Nép- köztársaság Zászló­rendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át hétfőn. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Drecin Jó­zsef művelődési minisz­tériumi államtitkár is. Legérettebb. legsikere­sebb prózaíróink egyike, s úgy képzelné az ember, hogy hatalmas dolgozószobája íróasztalánál fogadja a születésnapi gratulációkat a „Mester”, ahogy az iro­dalmunkat nem jól ismerő zsurnalizmus néha le szokta festeni az íróinkat. Tatay Sándort azonban születésnapja május hato- dika tájékán valószínűleg valahol a Dunántúlon a badacsonyi sziklák alatt, vagy két falu között lehet megtalálni, ahol tanácsokat ad a szőlőmetszésről, vagy egy bakonyi parókia anya­könyveit olvasgatja éppen valami adatot keresgélvén újabb könyvéhez, esetleg a szigligeti alkotóház parkjá­ban vitatja valakivel, hogy helyes volt-e éppen erre a helyre telepíteni a magnó­liákat. De az is lehet, hogy angyalföldi lakásában kopog, tatja az írógépet, esetleg badacsonyi házában javít­gatja a pince tetejét. Nem könnyű őt megtalálni, ifjú kora óta szeret barangolni az országban és országhatá­ron túl is. Eddigi életútja is változa­tos volt, teológiai és könyv­kiadói. folyóirat-szerkesz­tői ismereteket éppen úgy szerzett. mint történelmi tapasztalatokat, de képzett turistaházi gondnokként is dolgozott az ötvenes évek­ben. Kell-e ennél változa­tosabb élet realista próza­írónak? A változatosságból talán a kelleténél is több jutott Tatay Sándornak és nemzedékének. Ez a vál­tozatosság azonban hatal­mas életanyaggal, életisme­rettel ruházta föl. amelyet nemcsak a Simeon család című nagyívű regényciklu­sában. de újabban közre­adott sorozatában is jól hasz­nosított. (Hét szűk évtized címmel jelent meg két esz­tendeje ez a munkája.) Tatay Sándort még a gye­rekek is jól ismerik, leg­alább is könyvein keresztül, hiszen ifjúsági regényei, a Puskák és galambok. Kini­zsi Pál és mások. A legol­vasottabb művei a fiatalabb korosztályról szólnak. S ne feledkezzünk meg ne­vezetes, a Ház a sziklák alatt című filmjéről sem. amely 1958-ban, a San Francisco-i fesztivál nagydíját kapta. Az irodalmi életben ta­lán ő az, akinek a legtöbb iróbarátja van. Igaz. a barátok köre megfogyatko­zott, Berda József. Janko- vich Ferenc és Fodor József már nem koccinthatnak Ta­tay Sándor születésnapján. Köszöntsük őt helyettük is. kívánva jó egészséget a fiatalos, mindig derűs ked­vű írónak most, hetvenötö lik születésnapján. Kátai László szerzői estjéről Megértést kérő zene A tanárképző főiskola földszinti zenetermében rendezte meg a főiskola közművelődési bizottsá­ga Kátai László zeneszerző szerzői estjét. Az in­tézmény és a zenei tanszék, lehetőségeihez képest alkalmat adott az egri művésztanárnak, hogy négy kisebb lélegzetvételű alkotását bemutassák. Ez a szerzői est nemi előz­ményeik nélkül való. Az utóbbi években nem egy Kátai-mű hangzott fel a Lí­ceum dísztermében : zene­torra és vegyeîtkarra írott művekkel lepte meg a kö­zönséget. És azzal az egyé­ni hanggal, amely a zenész olykor komor élményvilágát közvetíti a hallgatósághoz. Nem könnyű egy rövid híradás keretében átfogó ké­pet adni erről az ősbemuta­tóként elhangzott négy mű­ről, a lényeget pontosan megfogalmazva, hiszen egy elhangzás, egyetlen hallás, nem alapozza meg, az elő­adók esetleges más éitel- mezése zavarhataja a kí­vánt hatást. Annyi bizo­nyos. hogy nálunk Bartók óta illik szikár zenét írni. A csendet, az elmélkedést akkor váltja fel a hang, a polifónia, ha annak megje­lenése az értelem szerint is szükséges. Megszoktuk, hogy ebben a túlgondolkodott vi­lágban nem száguldozhatnak szabadon érzelmeink lelki szenvedélyeink csak akkor okozhatnak hullámzást, moz­gást, indíthatnak minket val­lomásra. ha a sors kikény­szeríti az erők elszabadulá­sát, Sokszor nem az öröm, a váratlan derű, a megle­petés jókedve Indítja el: a zenét. Kátai László bemutar tett négy darabja is ezt a megfigyelést látszik igazolni. Már az általa kedvelt mé­lyebb hangtartomámyok is er­re utalnak. A Variációk zon­gorára, vagy fúvósötösre és ütőhangszerekre, vagy a ve­gyeskarra és kamaraegyüt­tesre írt Requeiim, sőt a két zongorára és ütőhangszerek­re fogalmazott átirat, amely Bartók Béla emlékét idézi bevallottan is — mind-mind egy tőrön. egy gondolati gyökérről, egy érzelmi indít­tatásból fakadnak: a sorsot végig kell élni. nehéz pilla­natainkban csak magunk ma­radunk. magányunkban sen­ki nem segíthet. Talán a részvét érzését. a megértés emberi magatartását kéri ez a zene. A két zongoradarabot Ma­rik Erzsébet játszotta-. A pá­lyatárs barátsága, ügyszere­tete, buzgalma, ráérzése ma­gyarázta ezt a- két művet: a mindennapi élet taposómal­mában is vannak fontos gon­dolataink, megérzéseink, oly­kor sejtéseink, amiket -meg kell örökítenünk. A Requiemet Tar Lőrinc dirigálta, a Művelődési Köz­pont Vegyeskara és az Eg­ri Szimfonikusak Kamara- együttese adta elő. A litur­gikus szöveg az emberi tra­gikum érzékeltetésére szol­gál; itt a könyörgő szöveg ellenére más, profán, de fi­lozofikus tartalmakat is -köz­vetített. Még érlelésre vár e mű néhány részlete. A -két- zongorás átiratban értékes itörekvések érvényesülnek : mintha a szerzői szándék is a derűsebb harmóniák felé mozdult volna el. Marik Er­zsébet, Juhász Flórián és Ágoston Ottó egységes kom­pozíciót szólaltatott meg, hozva a mű színesebb rész­leteiben a szerzői egyénisé­get is. Várjuk a folytatást! Farkas András A SZIKLAK ALATT Tata y Sá ndor hetvenöt éves

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents