Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-29 / 124. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. május 29., szerda Lakóhely és közművelődés Somogyországbóí jöttek (Szabó Sándor [elvételei) A Hatvani Ady Endre Városi Könyvtárban nyílt meg Csesznok Miklós szobrász és Szőke György festő-grafikus kamaratárlata. A Somog.vországból jött alkotók munkái érzelemgazdagságukról, színvi­láguk változatosságáról tanúskodnak. NAPILAPOKKAL LEVELEZ Nyugdíjasán is nyugtalan Szedlák Szilárd három éve nyugdíjas. A Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat egykori portása nyugtalan. minden inánt érdeklődő, közéleti ember. Rendsze­resen meglátogatja a volt munkatársait. felkeresi a vállalati pártbizo'tság tit­kárát. bekopog a szakszer­vezeti bizottság irodájának ajtaján. Alacsony termetű, derűs kedvű, szereti az éle­tet. Akik közelebbről isme­rik. csodálják energiáját. a közösség iránti érdeklődését. Mindig jön-megy. folyton tesz-vesz. dacol a korával. — Hogy érzi magát, ked­ves Szedlák Szilárd? — Remekül. Most éppen a vállalati pártbizottság titká­rához tartok: szeretnék dol­gozni a legközelebbi kom­munista műszakban. — És mit csinálna szíve­sen? — Amit rám bíznak. Biz­tosan szükség lesz takarítás­ra is ameddig bírom a mun­kát, nem ijedek meg sem­miféle elfoglaltságtól. Mit csináljak otthon. Szilvásvá­radon? A feleségemmel jól megvagyok, de nem ülhetek egész nap az asszony szok­nyája mellett, Ö megfőz, ki­takarít, rendbe teszi a ru­háimat az én dolgom, hogy segílkezzek a bevásárlásnál Ha azt is elvégzem, olva­sással ütöm agyon az időt. Naponta 2—3 órát töltök az újságok, könyvek között. Szilárd bácsi nemcsak ol­vasni, írni is szeret. Leg­alább két tucat válaszleve­let őriz. amelyek a Népsza­badságtól, a Népszavától es a Népújságtól érkeztek a cí­mére. Azoknak a brigádok­nak a teljesítményét dicsé­ri. amelyek nemcsak a ter­melésben. hanem a társa­dalmi célú akciókban is élen­járnak. — Miről tájékoztatja a na­pilapok szerkesztőségeit? — Ami a szívemen, az a számon — mondja. Kifej­tettem véleményemet a töb­bi között azokról a kérdé­sekről. amelyeket az újságok is gyakran feszegetnek. Negyvenötös párttag vagyok. Gyakran voksolok olyan ügyekben, amelyek másokat is nagyon érdekelnek. Min­denekelőtt a kommunisták és a pártonkivüliek kapcso­latának erősítéséért a párt- határozatok következetes végrehajtásáért szállók sík­ra. Beszámolok a pártcso­portom munkájáról és arról is: mit teszünk, mit tegyünk a közélet tisztaságáért a la­kó- és munkahelyünkön. Kiragadott sorok azokból az olvasói levelekből, ame­lyet Szilárd bácsi mindig az igazolványai között hordoz. Íme: ,,...Vannak. akik nem politikai — ideológiai meg­fontolásból fütve, hanem va­lamilyen önző céllal lépnek a párt soraiba.. „Aki többet tesz a bőség kosará­ba az kapjon többet belő­le.” „A tanácselnöki tisztsé­get mindenütt az arra al­kalmas emberek töltsék be.” Mika István Könyuhet előtt Zöldek és környezetvédők, állatbarát ligák és kulturá­lis egyesületek hallatnak ma­gukról szerte a világon. Mintha az utóbbi időkben az emberek közvetlen környe­zetük felé fordulva, a he­lyi problémák megoldására áldoznák legszívesebben ide­jüket, energiájukat. Az elmúlt négyöt évben Magyarországon is megélén­kült az egyesületi élet. Szak­mai szervezetek egész sora alakult spontán kezdeménye­zésre. Kulturális szervezetek, társaságok, egyesületek lé­tesültek vállalva a szabad­idő és a szórakozás szerve­zését. A hazai viszonyoknak megfelelően természetes, hogy ezek az egyletek első­sorban a kultúra területén jöttek létre, így az első lé­péseikkel a közművelődés és a kulturális szakigazgatás különféle szintű képviselői­vel találkoznak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek még nem készül­tek fel kellőképpen a fogad­tatásukra. Elég itt emlékez­tetni az utóbbi évek. néhány, nagy vihart kavaró engedé­lyezési eljárására: a Naturis­ták Egyesületének létrejöt­te körüli hosszú huzavona, vagy az újpalotai baráti egyesület alakuló értekezle­tének botrányos krónikája. Persze csak azok az esetek maradnak meg emlékeze­tünkben. amelyek jelentő­sebb sajtónyilvánosságot kaptak. A hónapokig fek­tetett aktáról, a formai ki­fogások miatt halogatott en­gedélykiadásról nem szerez tudomást a közvélemény. A hazánkban érvényes egye­sületi törvény pedig elég vi­lágosan fogalmaz. Többnyi re engedélyez, és nem tilt. együttműködésre kötelez, és nem alá", fölérendeltségi vi­szonyokat teremt. Az első nagyobb hullám a lakóhelyi klubok tömeges ala­kulása volt. A lépesőházak szögleteiben, mosókonyhák­ban, alagsori helyiségekben kisebb lakóközösségek által alapított kiubok nemcsak az államigazgatási szervek gya­nakvásával kellett, .hogy megküzdjenek, de legtöbb­ször a közművelődés mun­katársai sem fogadták őket szívesen. Konkurrenciát, a feladatok haszontalan meg- növelőit látták bennük. Né­hány helyen azonban, fel­ismerve az együttműködés­ben rejlő lehetőségeket, tar­talmas szövetséget kötöttek hivatásosok és „amatő­rök'’. Ezt a barátságot ne* ' '.tette azonban az a kö­kény. hogy a pénzforgal- szabályok legtöbbször szerűen nem tettéi lehe- ! í az állami támogatás el- itását az érdekelt közös- s ;ehez. .tervezeti, adminisztra- ti kérdések megoldásával pái Huzamosan — sokszor azok leple alatt — megin­dult az alakuló klubok in­tegrálása a hagyományos közművelődési intézmény- rendszerbe. Ezzel az egyé­ni kezdeményezésre létre­jött közösségek pontosan azt a változékonyságot, rugal­masságot, spontaneitást ve­szítik el, amelyek pedig lé­nyegüket jelentették. Hasonlóan jelentős sze­repet játszik az egyéni kez­deményezés az új virágkorát élő városvédő, városszépitö egyesületi mozgalomban. So­kan hajlamosak ennek sike­reit egyetlen okkal, a tele­vízió népszerű Unokáink is látni fogják című sorozatá­nak hatásával magyarázni. Az igazság viszont az, hogy Ráday Mihály és alkotótár­sai csak idejében ismerték fel az egyre fokozódó ér­deklődést. Népszerűsítették azt a gondolatot, amely — ahogy mondani szoktuk — benne volt a levegőben. Olyan emeberek, akik ed­dig sem társadalmi munká­ra való felhívásokra. sem közművelődési programokra nem mozdultak, ezekben az egyesületekben rendszeres munkát végeznek, kutatják szűkebb lakóhelyük múlt­ját. vigyázzák jelenét. jö­vőjét. Számtalan helyen ezek az egyesületek is a közművelődési intézmények égisze alatt működnek, fel­ismerve azt, hogy kölcsönö­sen gazdagíthatják, színesít­hetik egymás programkíná­latát. bővíthetik lehetőségeik körét. A városvédő egyesületek alakulásuk első pillanatai­ban mindenütt az informá­cióhiánnyal kell, hogy meg­küzdjenek. Nincsenek ada-" tok a város múltjáról, nem ismerik a lakosok a fejlesz­tési elképzeléseket, nem tud­ják ki miben illetékes, mi­lyen a szűkebb hazát érin­tő döntések meghozatalának mechanizmusa, illetve mi­lyen pontokban avatkozhat­nak be a lakosok az ügyek intézésébe. Az információ — más területeken is — a tár­sadalmi élet demokratizálá­sának elsőrangú feltétele. Ennek összegyűjtése, for­galmazása a mai napig spe­cializált, széttagolt szerveze­tekben folyik. A tanács tá­jékoztat a szakigazgatási szervek tevékenységéről — rendszerint szakterületenként eltérő módszerekkel, for­mákban —, a kereskedelem a vásárlás feltételeiről, a közlekedési vállalat a menet­rendekről. Nehezen áll ösz- sze egy univerzálisan hasz­nálható városkalauz. Egyes közművelődési intézmények már felismerték azt, hogy képesek szakmai, illetékessé­gi határokat is átlépve in­formációkat gyűjteni, feldol­gozni. forgalmazni a minden­napi élet szinte összes terü­letéről. Elsőként a Népmű­velési Intézet és a bakony- oszlopi községi tanács jelen­tette meg Közérdekű Közös­ségi Kalendárium címmel mindazokat az információkat, amelyeknek ismerete elen­gedhetetlenül szükséges a község intézményeinek hasz­nálatához. egyben fórumot teremtettek arra, hogy a hasonló érdeklődésű polgá­rok egymásra találjanak. Má­sodikként — de most már professzionista alapossággal — Dombóvári Városi Műve­lődési Központ jelentette meg a város és a környező községek kalandáriumát. Több száz oldalon sorjáznak benne az információk, se­gítve a tájékoztatást min­den olyan területen, ame­lyen az átlagember legtöbb­ször csak csetlik-botlik. Ebbe a tájékoztatási mun­kába az elektronikus hírköz­lés is bekapcsolódni készül. Néhány településen már működik közösségi televízió, sok más helyen is készülnek ilyen adások beindítására. Érdekességük éppen abban van. hogy a legszűkebb kör­nyezet mindennapi gondjai­val foglalkozik, hogy lehető­vé teszi az azonnali vissza­csatolást, a beleszólást. Nehéz anyagi helyzetében a közművelődés sok munká­sa gondolhatja most, hogy újabb feladatokra kell vál­lalkoznia, megint valami olyanhoz, amihez nem ért, amire nincs ember és pénz. Ez azonban nem jelentheti a feladatok mechanikus sza­porítását. Ha szükséges, ak­kor a kisebb hatékonyság­gal művelhető hagyományos közművelődési formák éssze­rű szelektálásával kell meg­teremteni annak lehetőségét, hogy a közművelődés ne veszítse el az esélyét arra, hogy részt vegyen olyan fo­lyamatok irányításában, ame­lyek döntően befolyásolják szűkebb közösségeink életét. (P. F.) A könyvhét megrendezé­sének gondolata Supka Gé­za művészettörténész, pub­licista, radikális politikus, a Károlyi-kormány prágai nagykövetének nevéhez fű­ződik. Az ötletet 1927-ben. a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének miskolci gyű­lésén vetette fel. s rá két évre, 1929 májusában ren­dezték meg az elsőt az or­szág szinte minden nagyobb városában. A szép hagyo­mány azóta — 1957_et kivé­ve — minden évben folyta­tódik. — Tetszenek ismerni ? Nem? Ezen persze nincs mit csodálkozni. Nem vagyok még férfi, hogy ismerjenek. Hogy igazi férfi legyek, ah­hoz még sokat kell nőnöm. Igaz, nagyanyó azt szokta mondani: a férfi nem a ko­ráról, hanem a cselekedetei­ről ismerszik meg. Lehet, hogy igaza van. Sajnos, nagyon lassan nö­vök. pedig de szeretnék gyor­sabban! — Rossz embernek az étel nem válik vérévé — mond­ja nagyanyó — ezért is nősz olyan lassan. — Ha ez így van, akkor a falunkban a legjobb em­ber a boltos Mutalib — ka- jánkodom. Mutalib magas és kövér. A hasa félig mindig a pul­ton nyugszik. Engem na­gyon nem szeret. Hogy mi­ért? Mert mindig van ná­lam aprópénz. Hogy ne kell­jen visszaadni, folyton azt mondja, hogy nincs aprója. Én meg azt felelem neki : „Sebaj nálam van.” De nem erről akartam mesélni. Hanem arról, hogy lassan növök. Ugyan mikor is lenne rá időm tessék csak elképzelni?! Alig érek haza a suliból, máris focizni kell rohanni. Néha még enni se érek rá: fogok egy darab kenyeret és már futok is. Hát lehet nyugodtan enni. ha a kapunál egy egész futballcsapat vár? — Mi már rég kész va­gyunk a lecajjal — mérge­lődnek. — Te mit csináltál eddig? Milyen jópofák! Ok dél­Ez évben 78 mű jelenik meg, közel 2 millió példány­ban, a korábbi évek 120— 130 műve helyett, s a kon­cepcióban, a könyvheti lis­ta összeállításában is az eredeti elv látszik érvénye­sülni. Nem kerültek a könyvheti listára hazai vagy külföldi bestsellerek, szak- könyvek szakácskönyvek, másod- és többedkiadások — az élő magyar irodalom uralja a mezőnyt A könyvhét május utolsó péntekjén, május 31-én kez­dődik és június 5-ig (szer­dáig) tart. előtt járnak suliba, én meg délután. — Hogy mit csináltam? — gurulok méregbe én is. — Királyokkal lakomáztam. (Ezt nagyanyó szótárából kölcsönöztem.) A srácok nevetnek. Aztán jelentőségteljesen egymásra néznek és elhallgatnak. Tud­ják: ha megharagszom, nem megyek focizni. Egyszer, mikor nagyanyó- val krumplit ültettünk, ki­jöttek a kertünkbe a bará­taim. Persze, hogy azért jöt­tek, hogy focizni hívjanak. Hanem az öregeket tisztelni -kell: a fiúk kivették nagy­anyó kezéből az ásót, és ne­kifogtak hogy gödröket ás­sanak a krumplinak. — Milyen jó gyerekek! — örvendezett nagyanyó. Tüstént hazaszaladt, és kihozott egy fél zsák krump­lit. Aztán még háromszor hazafutott, és minden alka­lommal hozott egy fél zsák­kal. Amikor ötödször is haza­készült krumpliért, határo­zott hangon így szóltam: — Köszönöm, srácok! Me­hetünk focizni. Barátaim sós verejtékben úszó szemei felragyogtak. Nagyanyó szeme viszont elé­gedetlenül összeszűkült. • Ö tíz futballcsapat számára is talált volna munkát. Min­denkinek talál valami elin­téznivalót. így rokonunknak. A Kosztolány.i-cente- náriumra ugyan nem jele­nik meg — sajnos — a rég­óta várt. Kosztolányi összes, csupán egy válogatás. vi­szont igen, edddig ismeretlen verseket és verstöredékeket tartalmazó könyv a poéta doctus Babits Mihály tói. Ikerkötettel jelentkezik a Magvető Kiadó, amikor egy- időben adja közre apa és fia. Aprily Lajos és Jékely Zoltán összegyűjtött verseit. Nagy László, az utóbbi év­tizedek legnagyobb magyar költője, saját hangján szó­lal meg. A Magvető Kiadó a Hanglemezgyártó Vállalat­Hamidnak is. Alig jelenik meg Hamid szakálla az ud­varon, nagyanyó máris elé­bemegy és sorolja: „Meg kell javítani a kerítést. Ha­mid. a tyúkketrecnek is aj­tót kellene csinálni..Ha­mid türelmesen végighall­gatja, aztán teszi, amire nagyanyó megkéri. Ám né­ha ő is megpróbál lázadni: — Hej. Zábi, mikor fogy­nak el már a ketreceid és kerítéseid? Egyszer nagyanyó kérésé­re Hamid felmászott a csűr tetejére, hogy kicserélje a törött cserepeket. Az egyik léc nem bírta el a súlyát és eltört. Kamid belelépett a lyukba és felüvöltött. Ordí­tására kirohantunk az ud­varra. Hamid kezét szétter­pesztve feküdt a tetőn, hogy végérvényesen le ne zuhan­jon. — Enyje Zábi — nyöszö­rögte —. nem tudtál szólni, hogy a csűröd tetője a déd­anyámmal egyidős? — Mit beszélsz?! — for- tyant fel nagyanyó. — Ez a tető elbír egy szekér kuko­ricaszárat! Hamid alatt megcsörrent a cserép. — Segítség! — kiáltotta el magát nagyanyó. — Dől a tető, potyog a cserép ! No tessék! A cserép r» gondol, amikor Hamidot ke l megmenteni! ial közösen jelenteti meg i Ki viszi át a szerelmet cí­mű verses-lemeze.s kötetet Új verseskötettel jelent­kezik Kálnoky László (Egy mítosz születése) és az utób­bi időben magáról keveset hallató Ladányi Mihály (Van időd). Az ez évben Kossuth-díjat kapott Csorba Győző a tőle megszokott igényességgel gazdag költői tapasztalattal folyton meg­újuló képvilággal lép elénk a Görbül az idő című új kötetében. Csoóri Sándor új kötetének címe: Kezemben zöld ág. — Nagyanyó állj ide — mondtam — tartsd Hamidot. én meg elszaladok hokked- liért. Hamid megkönnyebbülten lélegzett fel. ahogy a lába alatt szilárd támaszt érzett. Odacipelem a hokkedlikat. hallom, hogy Hamid éppen azt mondja: — Nem is tudtam, Zábi. hogy ilyen erős vagy... Gyorsan piramist csinál­tam a hokkedlikból. Hajnid­nak sikerült rálépnie. Min­den szerencsésen végződött. Ha Hantidnak baja esetit volna, egy kossal kellett volna kiengesztelnünk. Ilyen az ingus szokás, ősi szokás, igaz de mifelénk még tart­ják. Nagyanyó nagyon meg volt elégedve, hogy Hamid nem törte el a bordáját. És még nagyobb volt az örö­me. hogy Hamid nem két bordáját törte el. De meg lehet őt érteni, ugyanis minden borda egy- egy kost jelent. Nagyanyó sokáig szidott: — Jól kieszelted, hogy én legyek a támaszték!... Még mindig fájnak a csontjaim... — Nagyanyó — vígaszta­lom —. örülj hogy minden jól végződött: Hamid él. egészséges, a kosaink pedig békésen legelésznek a völgy­ben. Az utóbbi körülmény jó­kedvre derítette nagyanyót. De azért még morog egy ki­csit illendőségből: — Hogy nőne hólyag a nyelvedre úgyis túl éles... (Zahemszky László fordítása) MAGOMET-SZAID PLIJEV: Az ötödik zsák krumpli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents