Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-27 / 122. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 27., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Gogol maisága Irodalomoktatásunk még ma is adós Gogol valódi értékeinek árnyalt tolmácsolásával. Munkássága tananyaggá szürkült, kínkeservesen, unottan elsajátított érettségi tétellé, s közben elsikkadt — igen kevesen hábo. rognak emiatt — a jelennek és a holnapnak szóló, a hétköznapjaink során kamatoztatható. a szellemi élmények regimentjével megajándékozó lényeg. Ezért dicséretes televíziós küldetés legnagyobb műveinek képernyőre vitele. Méghozzá szerzőhű értelmezésben. Ilyen remekbe formálódott adaptáció a Holt lelkek mesteri — a minősítés egyáltalán nem túlzás — feldolgozása. Csak elismeréssel szólhatunk Szakonyi Károly forgatókönyvírói tevékenységéről. Legnevesebb színműírónk a prózai alapanyagból drámai sodrásút mintázott. kiemelve minden fontos, va- lemennyi jellemző mozzanatot. Körülbelül így cselekedett volna a kiváló orosz alkotó is ha ezt a műfajt választja. A nagyszerű lehetőség megmozgatta a stáb minden tagjának fantáziáját. A rendező Havas Péter a legrátermettebb színészeket kérte fel az érzékletes figurák életre keltésére. Mindnyájan — erre is ritkán adódik példa — a tőlük telhető legmagasabb szint elérésére törekedtek. A legtöbbet Szilágyi Tibor nyújtotta Csicsikovként. Alakítását főiskolai penzumként lehetne, kellene elemezni, mert megközelítette a Tökély csak kevesek számára elérhető .meghódítható ormait. Társaival együtt tudatosulhatott benne az. hogy a hajdanvolt zseni napjairiknak, sőt a jövőnek is üzen. pontos. összetett, lakkozás nélküli világlátásra, a kísértő hibák észrevételére, kiiktatására a valódi kincsek óvására sarkalva az utókort. Ez a vállalkozás százezrekkel, milliókkal — végtére is főroűsorban, s az egyes adón vetítették a produkciót fedeztetett fel egy félreismert művészt, akinek maisága aligha vitatható. Meggyőzte a nézőket arról, hogy érdemes belelapozni a köny- tárak polcain szunnyadó, érdeklődők által' aligha háborgatott köteteibe, mert valamennyi örökzöld intelmekkel lep meg minket. Általában indokoltan há- borgunk az egyes tévéműsorok esetlegessége, silánysága igénytelensége, miatt. Szerencsére az éremnek másik oldala is van. Figyeljünk erre is, mert busásan kárpótol a bosszantó tévedésekért. Csoda-e. ha egyre türelmetlenebbül invitáljuk emberközelbe a valódi klasz- szikusokat... ? Pécsi István Olsen és bandája Hogy Olsen modorában kezdjem: van egy ötletem. Kell hozzá egy kamera, egy kényelmes szék egv jobb láb s három facsavar. A megvalósítás módja: a forgatókönyvíró jobb lábbal kel föl aznap, kényelmes székbe ül. s három facsavarral rögzíti íróasztalát, hogy nehogy billegjen. Amit ezekben a jó óráiban lakörmöl. azt egy ügyes rendező felveszi azzal a bizonyos kamerával. S máris kész egy remek filmsorozat, amellyel Dánia nemzetközi kasszasikert ér el. Olyan erede.i és magával ragadó figurákat teremtett Erik Bailing és Henning Bahs, amelyek ellenállhatatlan humorukkal karosszékbe szögezik a nézőt. Olsen zseniális és ütődött figura aki jobbnál jobb terveket agyai ki, de valamilyen apróságról mindig megfeledkezik. S azért válik ez veszélyessé, mert nem akármilyen bűnözőkkel húz ujjat, így aztán nem számolhat kímélettel, sem elnézéssel: a kárvallottak nem a rendőrséghez fordulnak, hanem saját maguk állnak bosszút sérelmükért. Csak az segít rajta hogy két balfácán barátja mindent elkövet megmentése érdekében, s a vészhelyzetekben nekik is támad egy-két ötletük. Igazán üdítő volt ez a csütörtök este látható tör-' ténet a képernyőn bemutatott krimik között. Általában egy sémára készülnek a tucatsorozatok : könnyedén fölgöngyölik a zseniális nyomozók a szálakat, hiszen egy szűk óra alatt végezniük kell. Ráadásul még némi együgyű lelki hátteret is igyekeznek felvázolni az egyébként is töredékes sztori mögé. A humorról pedig csekély kivétellel elfeledkeznek, vagy ósdi poénokat sütnek el. Az Olsen-filmek készítői nemcsak a vígjátéki fordulatokra figyeltek, hanem arra is, hogy emberileg és társadalmilag hiteles környezetet fessenek le. A rendőrség aktatologató szemlélete, az állam által hallgatólagosan elfogadott bűnös fegyverüzlet. s más efféle kritikus ..szúrkapiszka” többé teszi ezt a filmet egyszerű komédiánál. Az is ritkaságnak számít, hogy bűnözőket választanak főhősül, s azok ráadásul rokonszenvesekké is válnak. Itt azonban kisstílűségükben kedvesek az alakok, s még nagyobb csirkefogókkal, szinte sérthetetlen haramiákkal csapnak össze. Adva van tehát Olsen, aki Dávidként szegezi szembe parittyáját Góliáttal, s agyafúrt, mégis egyszerű elképzelései mindig célt érnek. Hétköznapi embereknek ábrázolja a film ezt a szerencsétlen bandát. Életük nagy lehetőségeként élik meg a rablást, s fantáziájukból nem telik többre egy nagyszabású ezüstlakodalomnál. Erre. s öregségükre kell a pénz, nem dédelgetnek fényűző ábrándokat. így aztán bájosan apró céljaik is szembesze- geződnek a háborús elképzeléseket szolgáló fegyver- üzlettel. Nem véletlen tehát. hogy Olsennak és két. társának szurkolunk a nagy „meccsben”. Egy újabb ötlet Olsen stílusában: vegyünk egy golyóstollat, egy karosszéket és egy szabad estét a következő hónapban. A tollal meg lehet írni azt a műsortervet. amelyben egy másik Ol- sen-film is szerepel, a néző beülhet a fotelba, s azon a bizonyos estén jól szóra kozhat barátaink újabb kalandjain. Gábor László A karnagy: Csikós Andor Próba — a fotó kedvéért ezúttal az udvaron (Fotó: Szántó Györgyi A Vass Lajos irányítása alatt működő Repül j Páva mozgalom annak idején fantasztikus népszerűségre jutott. A televízió műsoraiban előkelő helyet kapott a népdal, s a szereplők nemcsak egy-egy alkalommal énekeltek együtt, de állandó kiscsoportokat alakítottak. Hosszú évek múltak el azóta, de a pávakörök nagy része ma is működik. Felnémeten 11 éve alakult meg az Kgri Csillagok Tsz együttese. Próbanapjuk a hétfő, s ezt mindnyájan komolyan veszik, hiányzó alig van. A tsz kul- túrhelyiségében találkoznak. Van aki gmk-s feladatait, van ki a házépítést, otthoni sütés-főzést, állat- gondozást, vagy éppen a fusit hagyja ott, mert várják a többiek. A csoport megalakítása a tsz elnökének ötlete volt. Ügy érezte, Felnémeten él még annyira a népdal, hogy érdemes legyen tenni azért: ne csak munka közben, s vidám összejöveteleken szóljon az ének, de a színpadon is. A kulturális bizottság elnökével, Czibere Józsefnéval összedugták a fejüket, s megfogalmazták együtt a dalosokat toborzó felhívást. Nem hiába. Már az első összejöveteleken megtelt két széksor. Aztán a tagok elcsábították barátaikat. barátnőiket, s azok is az ő ismerőseiket, így 20 fölé emelkedett a létszám. Aki egyszer eljött ide rendszerint itt is ragadt. Eleinte csak saját kedvtelésükre énekelték népdalkincsünk általuk is ismert darabjait, melyet leginkább szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak, s nemcsak szövegében, de dallamában, stílusában is nem egy sajátosan felnémeti vonással. Aztán ahogy múlt az idő. úgy érezték, a továbblépés elengedhetetlen feltétele, hogy hivatásos karvezetőt nyerjenek meg az irányításra, hisz a „profik” jobban értenek a műsorszerkesztéshez: a fellépések megszervezéséhez, s nyilván a népdalhoz is. Nem is gondoltak, hogy ezzel mennyire nehéz, s viszontagságos feladatra vállalkoztak. Auer Gyuláné volt a sorban az első, aki akkoriban az Egri 1. Számú Általános Iskola tanára volt. Két évig dolgoztak együtt. Öt a felnémeti Riser Tivadar követte, aki népi táncos múltjáról volt falujában híres. Hasznos, de rövid „frigy” volt ez. Hat évvel ezelőtt találtak rá Fajosak Attilára, a népművészet ifjú mesterére, a vármúzeum munkatársára. Sikerek egész sorát érték el az ő irányítása alatt. Most két évig Csikós Andor irányítja a próbákat, ö a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének tanára. Szívesen vállalta e feladatot. lelkesen végzi munkáját, de ő csak „átmeneti megoldás”, hiszen mihelyt az előző vezető befejezi az egyetemi tanulmányait. újra „visszakerül hozzá a karmesteri pálca”. Nem is a nevek megemlítése miatt volt fontos ez a felsorolás, hanem mert bizonyítja: életképes az az együttes, amelyik ennyi viszontagság után nemcsak hogy fenn tudott maradni, hanem törés nélkül volt képes fejlődni is. Fesztiválsikerek és rádió- felvételek egész sora fémjelzi működésüket. Rendszeres szereplői a rádió folklórműsorainak, de még az iskolatelevízió népszokásokkal foglalkozó programjaiban is fellépési lehetőséget kaptak. Kétszer szereztek kiváló minősítést. Évenként 30—40 alkalommal lépnek színre. Kirándulásaikon, melyet rendszerint a tsz finanszíroz. felkérés nélkül is műsorokat rögtönöznek. Nekik köszönhető, hogy az esztergomi kemping a közelmúltban néhány napra „népzenei paradicsommá” változott, s a dobsinai bar- -lang környéke ugyancsak alkalmi színpad lett, amikor ottjárukkor egy helybeli fúvószenekarral találkoztak, amely rögtönzött műsorukhoz hangszeres kíséretet szolgáltatott. Persze nincs szükségük külső segítőkre. hiszen néhány éve a felnémeti citerazenekar négy tagja és egy bőgős gondoskodik műsoraik zenei aláfestéséről. Szerepeltek már hazánk számos pódiumán, de nem is ez. a lényeg. Eged József né szerint: — Nincs annál fontosabb, hogy mi egyszerű falusi asszonyok c népdalkörrel teremtettünk magunknak egy olyan lehetőséget, ahol rendszeresen találkozhatunk, dalolhatunk. nevethetünk. Ha ez nem lenne, talán csak az utcán futnánk ősz- sze. Igazi közösség a mienk. Folyik a próba. Csikós Andor halk szavú, türelmes karvezető. Illedelmesen megvárja, amíg az asszonyok megbeszélik a legfrissebb pletykákat, csak. azután osztja szét a legújabb népdalcsokor szövegét. A dallam betanulása ezúttal nem nagy feladat, hiszen mindenki ismeri azt. „Páva. páva, de szép páva Mindenféle szín a szárnya Olyan nékem a mostani babám is Engem szeret, meg még mást is. Sárga lábú kispacsirta Szárnya az eget hasítja Hasítja a szép csillagos eget A szeretőm másat szeret." — énekli a kórus, aztán néha el-elakad a dal. A tanár úr nem tud segíteni, mert az eredeti változatot csak a felnémetiek ismerik igazán. Lehunyják a szemüket, s aztán egyik is, másik is felkiált: megvan! Elődúdolják az elfelejtett dallamot, s tovább folyik az éneklés. Ha nem lenne ez az énekkar. lehet hogy örökre elfelejtődne népdalkincsünk egy darabkája, mert a következő nemzedék már nem bizonyos, hogy meg tudná menteni ezeket az értékeket — az ő belső hallásuk másfajta zenét idéz már. Szabó Péter Herceg Árpád : MffcT nem mmmtm? ha. Holnap hová megyünk? — kérdj a nagyobbik gyerek. Szemében huncut- kás mosoly és kíváncsiság; mit találok ki megint? Három napig is eltartott, mire érezhetően kezdtek megszűnni kommunikációs zavaraink ; arcáról eltűnt a koravénes komolyság, ami mindig kiétmarokra fogja szívemet, ha látom; s ha látom más gyerekeken is. Három nap múltán kezdtek egyértelművé válni a nemek és az igenek, egy hét múltán már szemünk villanásával is tudtunk szót váltani. Éís azután már könnyebb volt szavakkal is. A hatéves Balázs. ki tudja, hányadszor. megint ráeszmélt, hogy az új, ideiglenes helyzet nem hogy ellenére nincs, de egyenesen kedvére van; hogy a világ' itt és most körülötte forog, két ember — apja és a röpke találkozásokból már ismert „Éva néni” — egy hónapig az ő érdekében igazgatja a dolgokat. És a kisebbik fiú, Zoltán érdekében. Zoltán több gondot jelent. Négyéves. Épp csak, hogy lábrakapó csöppség volt a válás idején; a válás, a költözködés zajos hónapjaiban túl sok ember volt körülötte; mindig mások. Pátyolgatták. becézgették, kényeztették; megfeledkeztek róla. Nem sok fogalma lehetett arról, mi történik. Balázs ekkor már tudatosabb volt. több mindent felfoghatott a körülötte zajló eseményekből. Még nem tudni, mi tapadt meg bennük. Balázsnak könnyen pittyre áll a szája, ha akarata a felnőtt akaratával ütközik; nyi- vácskol, de nem jönnek könnyei. Néha már-már zsarol. Zoltán „egyszerűbben” intézi el az ilyesmit: nem szól, nem ellenkezik — érzelmeinek-gon- dolatainak produktuma az ő korában már oda nem illő kis kupac a nadrágjában. Bár nehezebben. de vele is eljutottam a szemek és a kezek érzékeny párbeszédéig. Azt hiszem, így lesz ez mindig; újra kell tanulnunk egymást, valahányszor elhozom magamhoz őket — elmúlt házaságom- ból származó két fiamat. Holnap hová megyünk? — kérdi Balázs; s ahogy szokta, a tcicsi is rákontráz: Hová megyünk. apu? Holnap Ázsiába megyünk! — mondom . A szemek tágra nyílnak előbb, aztán Balázs indián-hangokat hallatva körberohangja a lakást: Hurrá! Holnap Ázsiába megyünk. Ázsiába me. gyünk! A pici is fölpattan, rohan a másik után, Kisrákos a Nagyrakás után : Hurrá! hurrá! hurrá! Afrikában már voltunk; mégpedig az egyenlítői Afrikában. Fekete vízfestékkel mázoltuk be az arcunkat; mire észbekaptam, Balázs valamelyik fiók mélyéről tustintát varázsolt elő, így ő lett a legnégerebb néger; Zoltán a rúzst és a körömlakkot kaparintotta meg. Szóval, igazi „vademberek” lettünk pár perc alatt. A gangról csakhamar le is szólt egy hang: Vademberek! Ilyenre tanítani a gyerekeket... Ez most dicséret vagy dorgálás? — kérdezték a Balázs-szemek: a Zoli-szemek „Éva néni” után kutattak. Az őserdőben vannak rossz emberek is. meg alattomosan támadó állatok is, magyaráztam a fiúknak; úgy, hogy kicsit csöndesebben lopakodjunk, mindig tartani kell a támadásoktól. Így hát lejjebb csavartuk a játék csodalámpását; csak pár percig zavart bennünket. hogy suttogni kell. és a szűk kis udvar még így is többszörösére felerősíti a hangot; aztán egykettőre a suttogás lett a játék. Igazi dzsungelt teremtettünk csakhamar: a házmester gumislagja lett a Kongó, ami az esővíz elvezető csatonáha — akarom mondani : az Atlanti- óceánba ! — hömpölyögtette az udvari csap vizét; Leo- poldville-nek kineveztük a szomszéd négykerekű kis kocsiját, a folyón átívelő híd lett a suszterszékből ; „Éva nénit” elküldtük a piacra banánért, narancsért, datolyáért, és boldogok voltunk, amikor mosolygós banánalmákkal. narancs-almákkal, datolya-almákkal megpakolva lehuppant mellénk. és szerzeményét megmosta a Kongó vizében. (Folytatjuk)
