Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-24 / 120. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. május 24., péntek

II legnagyobb kozák

Nyolcvan éve született Mihail Solohov

A keresztrejtvény szerelmese

A Don melletti Vjesensz- kajában látta meg a napvilágot 1905. május 24-én. Anyja kozáklány volt, foglalkozását élete végéig változtat- gató apját ő maga olyan embernek írja le, aki „bevándorló" volt ugyan, de akit a kozákok befogadtak. A nagy forradalom szele a ti' zenhárom éves gimnazista. Solohovot hazarepíti szülőföldjére. Előbb csak szemlélője az akkor még mindig vérontással járó gyors változásoknak, de a huszas évek ele'én már maga is fegyverrel harcolt a Domvi- déken gazdálkodó ellenforradalmi bandák ellen. 1922 végén Moszkvába költözött, de három év után végleg visz- szatért szülőföldjére.

Tizenkilenc éves korában jelent meg első elbeszélése, az Anyajegy, s ezt két év múlva az első önálló kötet követte. Doni elbeszélések címmel. Ez már az a mű, ami az irodalmat értőkkel megsejteti: nagy író indult útjára! A szülőföldjén játszódó elbeszélések témája a polgárháború, az egyre bonyolultabbá váló élettől egymással szembefordult apa és fiú. szegény és gazdag, kozák és bevándorolt, bolsevik és fehérgárdista harca saját vélt igazáért, a jövőért, a puszta létért. „Élettel, feszültséggel és igazsággal teli elbeszélések” — mondja az írásokról a Solohov alkotói útját egyengető Szerafimo- vics. ,

A Doni elbeszélések érdeklődést keltettek nemcsak irodalmi berkekben, hanem az akkor meglehetősen szűk az új irodalmat váró és kívánó olvasói körökben is. Az elbeszéléskötet megjelenésének évében — 1926-ban — kezdi írni az író főművét. a Csendes Dont. A regény főhőse, a kozák Grigorij Mel- jehov. az első világháború során döbben rá, hogy a ko- zákság a hatalmas birodalom más népeit leigázni segítő eszköz a cárizmus kezében. Ezt a kiábrándító felfedezést Grigorij élete végéig nem képes önmagában feldolgozni, mint ahogy azt sem érti meg, hogyan kezdhette ki az idő a kozákok nagy családjának belső békéjét, miért harcol egymás

ellen kozák és kozák, orosz és orosz, szegény és még szegényebb. Grigorij az eposzi méretű műben folyton sodródik — vörösöktől a fehérgárdistákhoz, a lenézett szegények közül a gazdag tisztek közé, egyik asszony ágyából a másikéba. .. Miért ez az elátkozni való vándorlás. .. ? Mért sodródik egyik oldalról a másikra, véglettől végletig Grigorij? Bizonnyal azért, mert keresi a harmadik utat. Ilyen út viszont nincs — az embernek színt kell vallania, ha embernek tartja önmagát! És Grigorij ember, gyarló ember, erényekkel és hibákkal, akáesak mi magunk, akik olvassuk e művet. „Az orosz élet enciklopédiája” — mondta egy XIX. század végén élt francia irodalomtörténész Puskin Anyegin című művéről. A vérben született szovjet élet enciklopédiája — mondhatjuk mi Solohov Csendes Donjáról, a hatalmas regényfolyamról.

A visszavonultan élő „legnagyobb kozák”-ot még a harmincas évek végén tagjai sorába választotta az SZKP Központi Bizottsága, évtizedekig tagja volt a Legfelső Tanácsnak is. A nagy honvédő háború idején köz- oonti lapok haditudósítójaként is véreiről, a hadra kelt doni kozákokról írt legtöbbet, amint arról az 1946-ban megjelent A gyűlölet iskolája című könyvében olvashatunk. Nem nehéz szemmel követni a solohovi életműben azt a törekvést, hogy kifejezze: a forradalom az egyetlen lehetséges út a mindent átformáló változásokhoz. Erről vall az Üj barázdát szánt az eke és a Feltört ugar című regényeiben is, amelyekben a megváltozott paraszti életet ábrázolja.

Az 1965-ben elnyert No- bel-díj a szovjet irodalom egyik legnagyobb alkotóját koszorúzta meg. A hatalmas, lezárt életművet reánk hagyó „legnagyobb kozák” 1984. február 21. óta nincs közöttünk. Szülőfalujában, a Don magas, meredek partjától kőhajításnyira pihen, immár örökre.

H. Z.

Nagyon sokan fejtenek keresztrejtvényt. Egyesek csupán jobb híján az idejüket igyekeznek agyonütni ezzel a mindenképp hasznos agytornával. Mások, mintegy az önművelés egyik formájának tekintik, hiszen számtalan olyan új adat után kell nézniük a feladvány kitöltése során, amelyről addig nem tudtak. Így kitárul előttük a világ. Embereket, sorsokat. tudományágakat ismerhetnek meg a búvárkodás során.

De mi történik akkor, ha a keresett kifejezés ,,nem ugrik be", s nem találják egyetlen lexikonban sem? Ráadásul még csak nem is sikerül kikövetkeztetni a fogalmat. Ilyenkor rossz kedvvel teszi félre az ember a tollat. Feladja a harcot.

Fiatal korában az egri Nagy László is többször próbálkozott sikertelenül. Akkor határozott úgy. hogy a hasonló hobbit űző társaik számára egy kézikönyvet állít össze. Mindez több mint négy évtizede történt. Azóta megszületett a mű.

— Jászberényben voltam forgalmista a negyvenes években — mondja a 76 éves, ma már nyugdíjas férfi, aki hajdan Szarvaskő al- lomásf önökéként, majd az egri állomás tervellenöreként dolgozott. — Sokszor adtam 24 órás szolgálatot, s ilyenkor mindig akadt egy-egy óra. amikor nem tudtam mit kezdeni az időmmel. Ekkor vettem kezembe a rejtvényeket. Feltűnt, hogy több olyan fogalom is akad. amelyik gyakran szerepel, viszont egyetlen kézikönyvben sem található. Ilyen például a rudli, amelyik szarvas- csapatot jelent vagy a csim- pnlya. ami dudát.

Büszkén újságolja. hogy bár csak négy polgáriról van bizonyítványa, de a család egyetemet, főiskolát végzett tagjait is legyőzi a rejtvényfejtő versenyben. E téren mégis a legnagyobb sikert 18 éves unokája mondhatja el, hiszen egyszer ezer forintot nyert. Az igazsághoz tartozik: a nagypapa küldte be az ö nevén a megfejtést.

Hamarosan előkerül a mintegy 600 oldalnyi, fénymásolt összeállítás. Az oldalakat immáron könyvsze- rűen is összerendezte ás bekötötte. Címe: Kisokos.

— Három részből áll — magyarázza. — Az elsőben többek között olyan magyar kifejezések kaptak helyet, amelyeknek gyakran kérdezik az idegen megfelelőjét, mint például az afrikai karavánét, azaz a szafáriét. vagy az angol kétkerekű kocsiét, a gigét. De itt találhatók egyebek között a különböző autótípusok, az országok pénznemei és zenei kifejezések is. Sőt itt vannak azok a palindromok — tehát azok a gondolatok, amelyek visszafelé olvasva is ugyanazt jelentik —, amelyek gyakran kerülnek szóba. mint például a: Géza. kék az ég vagy ,az adósom a mosoda.

— A második fejezet már sokkal inkább egységesebbnek tűnik — vetjük közbe. — Ez országonként betűrendes sorrendben tartalmazza a művészek, tudósok. történelmi hősök, közéleti személyiségek neveit.

— Való igaz, itt már kön.v- nyebb volt a rendszerezés — állapítja meg. — Szűkebb területet fogtam át. Csakúgy, mint a harmadik részben, ahol csak az irodalommal foglalkozom Mintegy 1300 írót soroltam fel. s a magyarok álneveit is közlöm. Mindennap két-három újabb fogalommal egészítem ki a gyűjteményt. Természetesen alapelvem, hogy csak olyanokkal bővítsem, amelyek nélkülözhetetlenek a fejtők számára.

Nagy László — a szerző

(Fotó: Perl Márton)

— De olyan is akad. amelyet más lexikonokban megtalálhatunk.

— Ojabban már arra is törekszem, hogy megkíméljem a társaimat a kutatga- tástól. Itt sok mindenhez egy helyen juthatnak hozzá.

Egyébként Nagy László szeretné, ha lenne egy olyan kiadó, amely szárnyai alá venné „életművét". Attól sem zárkózik el. hogy a szakemberek kiegészítsék, még- inkább. rendszerezzék ezt. Természetesen, addig is igyekszik közkinccsé tenni A közelmúltban a Finom- szerelvénygyár, majd a bonyhádi művelődési Ház rejtvényfejtő klubja sokszorosította tagjai számára, újabban pedig a MÁV Miskolci Igazgatóságának népművelői és könyvtárosai lektorálják, s hamarosan ki is adják. igaz. csekély számban.

A „Kisokos” összeállítása mindenképpen érdekes próbálkozás. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sokan örülnének, ha kezükbe vehetnék. Persze, ehhez egy olyan kiadó kerestetik, amely ebben nemcsak üzletet lát, hanem segít is a már jelenleg is tefemes anyag kiegészítésében és szerkesztéseben.

Homa János

^TVe'NVFCjTOK lí&IKŐNW>e i.ílész;

KeszÍTene • ms? i Ásziö

A Kisokos fedőlapja

Szűcs Mariann:

Várnak rád?

ii/i.

Az asszony, amikor kinyitotta a kaput, a sötétben szuszogást hallott. Kutya? Ember-állat? Ki ez? Aztán az agyán összekúszálódott az esti hírlapok bűnügyi krónikáinak mindenféle halál, neme. Miközben agyán a gondolatok ide-oda cikáztak, szíve vadul verríi kezdett, érzelmei vérét megsokszorozták. a félelem nem tudta tágítani gyönge érrendszerét.

Végre sikerült megkapaszkodnia a villanykapcsolóban. A fényre erősödni kezdett a szuszogás. Igen a kukák felől jött a hang. Semmi kétség. fordult az asszony a savanyú ládák felé.

— Hát te? — nézett a hét év körüli kisfiúra az asszony.

A gyerek sűrűn pislogott a hirtelen támadt fénytől, de nem felelt.

— Mit keresel itt ilyen későn a kapu alatt? — suttogta az asszony.

— Tessék engemet hazaengedni! — szólalt meg végre a gyerek, és egy ugrással a kapukulcsba kapaszkodott.

— Hol laksz? — kérdezte az asszony, s hangját még halkabbra fogta.

— Az utca másik végén. Mindjárt a sarkon. Tessék engemet kiengedni ebből a.

házból! — könyörgött a gyerek, és 'tétova mozdula, tokkal elkezdte ráneigálni a kilincset.

— Hát, ‘judod, kisfiam, éjjel egykor eszem ágában sincs egy ilyen idős kisgyereket kiengedni a világba. Mit képzelsz, a szüleid már nagyon aggódhatnak érted ! Esetleg már a rendőrségen is bejelentették az eltűnésedet. nem gondolod?

— El kell mennem. .. mert . . — és lehajtott fejjel

maga elé motyogott a kisfiú. miközben aprókat, rövid sóhajtásokkal, szipogott.

— Gyere, jje ráncigáid a kilincset, házaviszlek! — mondta békítőleg az asszony.

— Áztat nem! — dörrent rá a gyerek, és a kukák mögé húzódott.

Az asszony megragadta a gyerek apró kezét és maga után vonszolta a lifthez.

— Ne tessék most engemet hazavinni! — motyogta a gyerek, és teste valószí. nütlenül lebegett az asszony kezében. Az a test. ami az előbb még az óriáskaput is képes lett volna kifordítani a sarkaiból.

Közben a lift nyögve, szuszogva megállt. Az asz- szony egv pillanatra megbillent. ahogy a kisfiú ki akar. ta tépni magát az ízületes.

göcsörtös felnőtt kéz szorításából.

— Jól van, no. ne félj! Lefekszel nálam kipihened magadat és reggel hazaviszlek. Rendben?

A gyerek nem szólt semmit. Szipogva, testében lassan elernyedve a dacos izmok. hallgatagon, és meg- adóan követte az asszonyt.

— Hogy hívnak? — kérdezte az asszony a liftben.

— Gyuri.

— Én Sári néni vagyok. Na gyere menjünk a konyhába! Gondolom éhes lehetsz!

A kisfiú félszegen bólintott és megállt a mosogató előtt. Jó hely. Talán még az ő teremtő telke is megtisztulhat! Elmélyülten

bambulta a cipője orrát.

— Ülj ide, Gyurikám! Mindjárt készítek egy kis vacsorát! Persze ilyen késői vendégre igazán nem számíthattam. ezt te is megérted?!

— Igen — mondta halkan, de kristálytisztán érthető hangon a gyerek.

A gyerek áhítattal nézte, ahogy az asszony megkeni a kenyerét. Csodálattal nézte az asszony sürgölődését, ahogy megkeni és elébe teszi a kenyeret, de mit kenyeret! — a biztonságot, az élethez való jogot, magát az életet.

Az asszony leült a kisfiúval szembe, és figyelte, ahogy az ételt habzsolja.

— Csináljak kakaót? — kérdezte ugrásra készen

— Kakaót? — nézett csodálkozva az asszonyra Gyű.

ri. miközben egy tétova morzsa leájult a szájából.

— Szereted?

Átkozott világ! Minden finomat szeretek, ha ideadják nekem! Gyuri a kérdés, re megvonta a vállát • és szégyenlősen elmosolyodott

— Szeretem.

A gyerek evett, az asszony jóllakott. a nézésétől. Aztán a kíváncsisága tovább hajszolta.

— Tulajdonképpen miért nem akartál hazamenni? Csak nem szöktél meg otthonról?

— Anyu küldött el ma este. hogy keressem meg Béla bácsit, és nélküle haza ne merjek menni.

Az asszony örült, hogy a gyerek feszültsége végre oldódik. Tulajdonképpen mindegy hogy miért nyugszik meg az ember, de a legjobb az. amikor a másik, ban oldódik a feszültség, és ebben visszatalálhat önmagára is.

— Tetszik tudni — kezdte a kisfiú —. a Béla bácsi anyu ismerőse. Nekem mindég csokit szók’ hozni. Bármi legyen is mindég el szoktak küldeni otthoniról, hogy menjek a térre játszani. Ott meg a langaléták fociznak, és rajtam röhögnek. Azért. mert teljesen béna vagyok.

— Aha — mondta az asz. szony bár semmit nem értett a gyerek szavaiból, újra megkérdezte — hogyan is állunk ezzel a Béla bácsiddal’

(Folytatjuk)

Könyvlift az Országos Széchényi Könyvtárban

A Budavári Palotában új otthont kapott Széchényi Könyvtárban automatikus liftrendszer segíti, gyorsítja a kölcsönzést. A könyvek a raktárból mintegy 1200 méteres pályán jutnak el az olvasókhoz.

A lift 56 állomáshelyre irányítható, segítségével a keresési idő is felére csökken.

(MTI-Fotó — KSi