Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-22 / 118. szám
TTjj NÉPÚJSÁG, 1985. május 22., szerda Könyvek — falun Beszélgetés a szövetkezeti könyvterjesztésről (Zárójellel kezdem. E sorok írójának kerek negyedszázadon át volt alkalma közelről figyelnie a könyvek falvai nkban való jelenlétét. Immár obsitos szövetkezeti könyvterjesztőként igyekszem tehát tájékozódni: hol tart ma könyvkereskedelmünk ez az ága.) Beszélgetésünk színtere a Könyvértékesítő Vállalat Visegrádi utcai központja. A beszélgető társak: Pataki Istvánné, a beszerzési és értékesítési főosztály vezetője és Szabó Gyula, a szövetkezeti osztály vezetője. — Jól tudom, hogy a fogyasztási szövetkezetek a városokban — a fővárosban is — árusítanak könyvet, viszont a falusi könyvterjesztés vonatkozásában sincsenek monopolhelyzetben. Mindezeket figyelembe véve: hol tart ma a szövetkezeti könyvkereskedelem? — Ha visszanézünk a megtett útra. akár büszkélkedhetünk. A szövetkezeti könyvforgalom amely 1972- ben 158 millió forint volt. az elmúlt évben 590 millióra növekedett, s ez azt jelenti, hogy hazánkban minden ötödik könyv a szövetkezeti könyvkereskedelmi hálózaton keresztül kerül az olvasókhoz. Ennek része a falusi könyvforgalom, amely az 1972. évi 61 millió forintról 289 millóra nőtt. A Kiadói Főigazgatóság adatai szerint a teljes, tehát az állami és a szövetkezeti együttes falusi könyvforgalom hazánkban 497 millió forint volt. pontosan annyi, amennyi könyvet 1959-ben az egész országban. azaz a fővárosban és vidéken a városokban, a falvakban eladtak. — Bizonyára nem érdektelen, ha megtudhatjuk: mit jelent napjainkban az a fogalom: „szövetkezeti könyvkereskedelmi hálózat”. A Könyvértékesítő Vállalat 180 olyan könyvesboltot, illetve áruházi osztályt lát el könyvekkel. amelyek áfészek tulajdonában vannak. E könyvesboltok a falusi könyvterjesztés bázisai, ők látják el könyvekkel a bizományosokat. Azt pontosan tudjuk, hogy melyik könyvesboltnak hány bizományosa van. arról azonban. hogy hány olyan település van az országban, ahol állandó könyvterjesztés jelenleg nem folyik, bizony nincsen tiszta képünk. Csupán azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy némely áfész készletezési és jövedelmezőségi meggondolásból visszafogja a bizományosi, ezen belül a falusi könyvterjesztést. — Pedig valaha (emlékezetem szerint úgy tizenöt évvel ezelőtt) büszkélkedtünk azzal, hogy az ország legkisebb falujában is lehet könyvet vásárolni. — Ma is valljuk, hogy a falvak „népességmegtartó képességének” az is egyik tényezője, hegy az ott lakók szükségletüknek vagy ízlésüknek megfelelő szak- irodalomért és szépirodalomért ne legyenek kénytelenek a városba utazni, hogy tehát a könyv — köz- gazdasági nyelven szólva — a falu alapellátásához tartozzék. Ezt azonban eddig sajnos nem sikerült általánossá tenni: napjainkban sajnos, még 1—2 ezer lélekszámú községek is vannak, ahol nem lévén állandó könyvbizományos. az emberek nem tudnak könyvet vásárolni. — Említették az egyes áfészeknél tapasztalható jövedelmezőségi meggondolásokat. Hogyan alakulnak napjainkban a falusi könyvkereskedelem közgazdasági reskedelem közgazdasági szabályozói? — Talán éppen e vonatkozásban a legörvendete- sebb a változás. A művelődési kormányzat a falusi könyvforgalom után jelentős mértékű (a forgalom 6 százalékát kitevő) árrés- kiegészítést ad. s az áfé- szeknek a könyvkereskedelemben törvényszerűen jelentkező leülepedés fedezetén kívül a KÖNYVÉRT visszárúzási lehetőséget is ad. Nem tagadjuk, a szövetkezeti könyvkereskedelemben viszonylag jelentős ösz- szegű forgóalapot köt le (ahogy mondani szokás: eszközigényes), ennek ellenére, éppen a kedvező közgazda- sági feltételek eredményeképpen jövedelmező „üzletág”. Még akkor is ez a helyzet, ha egyes áfészek. a könyvszakmával járó készletezési problémák elkerülése miatt, lemondanak a könyvforgalomról és ennek nyereségéről. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a jelenleg működő 282 áfész közül több, mint száz azoknak a száma, amelyeknek nincs könyvesboltja, vagy önálló áruházi könyvosztálya. — Annak idején elég gyakran hangoztattuk, hogy a falusi könyvterjesztés nem lehet a fogyasztási szövetkezeti mozgalom magánügye. Történt ez irányban változás, fejlődés? — Bizony nem sok. Az olyan tanácsi szerv vagy pártbizottság, mint például a nagykőrösi, dabasi. siklósi, hajdúsámsoni, amely erre odafigyel, még mindig kivételnek számít. A többinél úgy tűnik. hogy üléseik napirendjén, ha a kereskedelem témája szerepel. a mi munkánk azért nem kap helyet, mivel úgy ítélik — helyesen —, hogy ez csak félig kereskedelem, a másik felében a közművelődés kategóriájába tartozik. Ha pedig a közművelődés kérdései állnak a figyelem középpontjában hirtelen e tevékenység kereskedelmi vonásait helyezik előtérbe. Amint tapasztaljuk. a párt- és tanácsi szervek az áfészek tevékenységében elsősorban a lakosság alapellátásának helyzetét kísérik figyelemmel, a könyvet pedig — mint. említettük — nem sorolják ebbe a kategóriába. De hát valljuk be. a könyvkereskedelem szervezése falun főképpen mégiscsak elsősorban a szövetkezeti mozgalom aktivitását igényli. Persze a Könyvértékesítő Vállalatnak is megvannak a maga feladatai. Akit érdekel, ellenőrizheti, hogy a könyvújdonságok jó idő óta a fővárosi könyvesboltokkal egy időben ott vannak a szövetkezeti könyvesboltok és áruházak könyvosztályainak kirakatában. polcain; Vállalatunk igen jelentős összegeket költ a színvonalas szövetkezeti könyvpropagandára. Mindez persze nem pótolhatja maguknak a fogyasztási szövetkezeteknek az aktív szervező- és propagandamunkáját annak érdekében, hogy a könyv- kultúra terjedésének még mindig meglévő fehér foltjai minél gyorsabban zsugorodjanak. majd eltűnjenek. Hadd mondjuk itt el: a SZÖVOSZ elnöksége a múlt év novemberében fogadott el egy ajánlást „a fogyasztási szövetkezeti könyvterjesztés korszerűsítési, továbbfejlesztési feladatainak megoldásához". Ha - a fogyasztási szövetkezetek megszívlelik az ebben foglaltakat, az eredmény nem fog elmaradni. Az obsitos szövetkezeti könyvterjesztő ehhez csupán annyit tehet hozzá: ebben pedig a városi emberek majdnem annyira érdekeltek, mint abban, hogy milyen a búzatermés. V. S. Jerzy Debski: Jogügylet Reggel felhívtam az ügyvédemet. — Kedves ügyvéd úr. szeretnék önnek megbízást adni. Az ügyvéd igen megörült, és így szólt: — Kitalálom, miről van szó. Betört egy ékszerüzletbe. Apróság. Hivatkozunk nehéz gyermekkorára. Az üzlet vezetőjét viszont elmarasztaltatjuk a hiányos felügyelet miatt. — Nem erről van szó — — szakítottam félbe. — Kedves ügyvéd úr, tejet rendeltem házhoz szállítással. De ahelyett, hogy naponta megkapnám, csak kétszer egy héten szállítják, vagy egyáltalán nem küldik. Ami még rosszabb, az egyik üvegben egyszer döglött egeret találtam. Mit szól hozzá? A telefon elnémult. Belefújtam a kagylóba. Semmi. Csönd. Csak hosszú szünet után hallottam meg az ügyvéd diadalmas kiáltását: — Aha! Már értem! Akkor hát térjünk a tárgyra! Először is állapodjunk meg abban, hogy százezer zloty legyen a kártérítés nagysága az egér fölfedezése következtében átélt sokkért! — Nem, nem — tiltakoztam. — Nem erről van szó. — Hanem miről? — nyugtalankodott az ügyvéd. — Csak arról, hogy kérjenek tőlem bocsánatot. Pillanatnyi csönd, majd az ügyvéd így szólt: — Ismételje meg! Valaki belépett a vonalba, és ostobaságokat fecseg holmi bocsánatkérésről. — Én voltam, ügyvéd úr. Kérem, járjon el annak érdekében, hogy kérjenek tőlem bocsánatot! A tejért és az egérért. — Kedves uram — válaszolta az ügyvéd. — Ha arról lenne szó, hogy meg kell önt mentenem a kötéltől egy szegény öregasszony nyereségvágyból vagy szexuális őrületből elkövetett meggyilkolása miatt, akkor szíves örömest, ön azonban túl sokat kíván tőlem. Évekig elhúzódó perbe akar belesodorni, melyben szakértők serege vesz részt, és arra kényszerít, hogy nézzek át több tucat kötetnyi aktát. Megbocsátani lehet, mondjuk a feleségnek, ha megérdemli. Na de ügyfélnek, kérelmezőnek, fogyasztónak? Sajnálom, de nem vállalom. Viszont, ha eszébe jutna, hogy mégis megfojtsa azt a szegény öregasszonyt. .. Letettem a kagylót. Én nem fojtok meg öregasszonyokat bár nincs kizárva. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán (Fotó: Szántó György) ’okk szobrok kiállítása Tihanyban A tihanyi múzeumban megnyílt az idei balatoni szezon első kiállítása, amely a dunántúli barokk szob_ rászmű veszet válogatott anyagából ad áttekintést. A XVII—XVIII. századi egyházi rendeltetésű faszobrá- szat negyven alkotását a A téma: Fülep Lajos, a Bükk és a kortárs irodalom írótalálkozó Egerben Heves. Borsod és Nógrád megyek irodalomszerető közönsége. esztéták. írók és költők népes tábora töltötte meg vasárnap délelőtt az Egri Ifjúsági Ház tanácstermét. A Magyar Írók Szövetségének miskolci csoportja. a Napjaink szerkesztősége és a Heves Megyei Iro- dalombarátok Körének tagjai szervezték azt az összejövetelt. amelyen születésének 100. évfordulója alkalmából. a kiváló filozófusra. Fülep Lajosra emlékeztek, s szűkebb hazánk irodalmi életének eseményeit villantották föl a vendégek. ízelítőt adva a legfrissebb alkotások némelyikéből. A Magyar írók Szövetségének alelnöke. Fodor András, mint egykori Fülep-tanítvány emlékezett mesterére, prózában s versben egyaránt. Hogy éppen c szólt, annak külön aktualitása is van: nemrégiben fejezte be azt a munkát, amely kétezer oldalon rendezi e példás életű gondolkodó életútját. Ve- kerdi László tudománytörténész szintén személyes ismerőse volt Fülep Lajosnak. Rövid, magas hevületű előadása külön színfoltot jelentett. „Fülep a polisz embere volt — mondotta —, hívő és szocialista, aki -utolsó magyarként- harcolt közösséginek csorbíthatatlan érdekeiért, s az emberségért. Azon kevesek egyike volt, aki az internacionalizmus eszméjét úgy látta át, hogy szemléletében a magyarság sorskérdései is helyet kaptak." A megemlékezést követően Sándor András, a Kiállítás a kövekről című könyv szerkesztője a Bükk és az irodalom kapcsolatáról beszélt. Megállapította, hogy e hegység kevéssé tartozik ihletet adó tájegységeink közé. Herman Ottó és Fülep Lajos számára viszont a legkedvesebb vidékek egyike volt, erről az utóbbi alkotó következő szavai is tanúskodnak: „A Bükk emberi táj. nem úgy mint a Mátra, s a nagy marha osztrák hegyek.” Ezek után Serföző Simon költő, a Napjaink főmunkatársa tartott rövid tájékoztatót a Magyar írók Szövetségének miskolci csoportja tevékenységéről, majd e folyóirat főszerkesztője, Papp Lajos vette át a szót. Ô szerkesztette ugyanis azt a/, antológiát, mely Élet jel ll. címmel a közeljövőben jelenik meg. s a Heves Megyei Irodalombarát Kör tag; jajnak írásait tartalmazza. Papp Lajos elmondta, hogy a rendelkezésére bocsátott anyagból igyekezett igényesen válogatni, a műfaji egység megteremtésére is ügyelve. Nagyobb sikert jósol.ennek az antológiának, mint a már megjelent elődjének. Az Életjel Il-ben megjelenő írásokból válogatva a kültagjai néhány verset és novellát is felolvastak ízelítes- ként. Egyébként a válogatás egy része a Magyar Ifjúság jövő pénteken megjelenő számában is olvasható lesz. Az összejövetel záróprogramjaként Lökös Istvánnak. az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanárának Magyar délszláv irodalmi tanulmányok című kötetét méltatta Sípos Lajos, az Eötvös Loránd Tudománvegye- Jem docense és Kovács J. Béla, irodalomtörténész, a Budapesti Gorkij Könyvtár munkatársa. A RÁDIÓ FÚVÓSÖTÖSE AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN Kamarazene innen-onnan Az Ifjúsági Ház színház- termében adott hangversenyt a Magyar Rádió Fúvósötöse. A Drahos Béla (fuvola) Kollár Béla (oboa). Veér István (klarinét). Ke. veházi Jenő (kürt) és Vajda József (fagott) összeállítású együtteshez egy Mozart-szám erejéig csatlakozott Marik Erzsébet is zongorán. Elöljáróban ímeg kell jegyeznem hogy a hangverseny érdekes. maradandó élményt nyújtott az inkább szakmai körökből jelentkező hallga- t óságnak. Kamarazenélni — nem valami hálás feladat manapság. Ezt a meghitt hatású műfajt a mindennap je_ lentkező újabb és újabb zenei hangoskodások. divatok félreszorították. A kamarazenéhez szükségeltetik a zeneszerző oldaláról a vallomás tiszta őszintesége, az előadók részéről pedig a teljes és biztos technikai fel- készültség. a lelki kondícióról nem is beszélve. A kvartett vagy a fúvósötös néhány hangszer együtt zenélése. párbeszéde. Miközben a harmónia, a dallam, a játék önmagát pörgeti előbbre kitetszik. mit tart fontosnak, közlendőnek a kompozitor a saját lelkiállapotáról. A nagyzenekari feldolgozásoknál is a szerző adja a témát. hiszen nem bújhatik ki saját valójából, de ez a néhány hangszer, ez a néhány hang jóval kevesebb lehetőséget ad a rejtőzésre, mint az. ha hangszerek tucatjai működnek közre a felnagyított olykor túlbonyolított „témák” előadására. Ezen a hangversenyen éppen a művek plasztikus, érett, kiérlelt megszólaltatása győzött meg arról, hogy Rossini a IV. kvartettjében legszemélyesebb érzéseit vetette papírra, mint ahogyan MoZart Esz-dúr zongoraötöséből is (KI. 452.) kitetszik. hogy minden önfeledt játékossága ellenére egy zaklatott sors gondjai. ,netán keserűségei is belevegyülnek a lírai hangvételű panaszkodásba. S ha már a hangverseny hatása bennem ebbe az irányba tolódott el. nem hallgathatom el azt az aggodalmaimat, kérdésemet, amely Kocsár Miklós III. Fúvósötöse nyomán támadt bennem. Hát ennyire magányosak lennénk mi, itt. a XX. században, annak is a harmadik harmadában? Eny_ nyire csak panaszkodni tudunk vélt, valódi gondjainkról, sebeinkről. a magányról? Csak azzal fejezhetjük ki lelki tartalmainkat. ha tudatosan úgy beszélünk egymásnak, magunkról. mintha valaki idegen hallgatna minket? S akkor Hidas Frigyes II. Fúvósötöse. a La svago visszaszól nekem, hogy embere válogatja még ma is. mit tar lényegesnek. Mert Hidas optimista. benne van derű és árad belőle az o kellemes lelki otthonvasdág amit any~ nyira szeretnénk mindnyáján birtokolni. Es a jókedvet a műsor fináléjában felfokozta még M. Arn°ld Három tengerész dala. S ha most csak röviden méltatom a Rádió fúvósötösét (remekül játszottak, élményt, gondolatot ébresz. tettek bennünk a zenével), az azért van. mert az általuk művelt kamarazenének szerettem volna propagandát csinálni. Mozart Esz-dúr zongora- ötösében Marik Erzsébet ült a zongoránál. A fúvósak összeszokott gárdája olykor elcsípett a zongora elől olyan hatáslehetőséget, amely — ha esetleg több próbát tartanak — másképp formálódik. Farkas András veszprémi püspökség Egyházmegyei Múzeuma bocsátotta a kiállítás rendelkezésére.
