Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. május 18., szombat MŰVÉSZET ÉS, IRODALOM A nyírségi tsz-ekben a burgonya termésátlaga megközelítette a száz mázsát. U»h:;> Alfonz«'» (Markos József) bohócokat tanít. (1913) Fodrászversenyen (1935) Gemenc (198») Raffaello = a festészet Illyés Gyula írta Petőfiről, hogy minden ötszázadik évben születik ekkora zseni, és Bernáth Aurél Petőfi és Raffaello lényét, teljesítményét teszi egy mérlegre. Az ő értelmezésében Mozart a zene, Raffaello a festészet. Petőfi a költészet. Maga a műfaj. Ez a vélemény közelíti az igazságot, hiszen Raffaello Santi, aki éppen ötszáz évvel ezelőtt. 1483-ban Urbinóban született. Michelangelo és Leonardo da Vinci mellett a reneszánsz triumvirátusának harmadik nagy alakja. Végtelen könnyedséggel találja meg minden művében a festészet törvényeit, pontjában.. Perugiában tanult Pietro Vanuc- cinál. akit a művészet- történet Perugino néven tart számon. Emberségük, ízlésük is hasonló volt, Raffaello ebben a műhelyben lelt magára, és folytatta Perugino eszményeit. 1504- ben telepedett le Firenzében, Itt alkalma volt megismerkedni a reneszánsz kibontakozásával és a maga tehetségével finomítani, fokozni azon léptéket, melyet Leonardo és Michelangelo művészete sugallt. Figurái, jelenetei a kép előterében sugározzák a színes cselekményt, a háttérben az építészet vagy a táj harmóniája árnyalja a főeseményt. Különös vonzalommal ábrázolja az anyaságot; Madonnái emberi, női finomságukban szelídek es szépek. 1510—11-ben festette az Athéni iskola című nagyméretű freskóját, mely a Vatikánban látható. Drámai freskó a Borgo égése. Raffaello külön képessége. hogy a felfokozott indulatokat a mozdulat esztétikájában megszelídíti. Festészetében minden tragédiát meglágyít szelídségével. amely egyszerre festői képessége és humánuma. Remekbe szabott portrékat is festett fátyolos hölgyről es II. Gyula pápáról. amely a festői jellemzés miint'ája ma is. A báj és az áhítat melegsége hatja át a Sixtusi Madonnát, mely a drezdai Zwinger éke. A budapesti Szépművészeti Múzeumban két mesterműve látható, az 1504-ben festett Ifjú képmása és az 1508-ban készült és befejezetlennek minősített Eszetházy Madonna. Az Eszterházy Madonna — ahogy Lyka Károly Írja — „szerény másolatban mint csodatevő szentkép lát ható száz meg száz búcsú - járó helyen, Európa minden országában". Festői szépsége csoda, ahogy a táj békéje egybering a három alakzat végtelen tisztaságával. A kék tónusok alliterációja határozza meg a kép karakterét, amely az ég. a hegy. a víz és a nőt borító drapéria színárnyalataiból áramlik felénk. Más a forma — értékben. méretben —, de színük rokon, s ezzel érzékelteti Raffaello azt. hogy a világmindenség egységes, minden változata összetartozik és összefügg egymással. Raffaello Santi alig harminchét éves korában hunyt el Rómában. 1520-ban. Mindez életének csak külső története — művészete él. 984) i/abó István és Karl-Maria Brandauer a Mephisto forgatásán (1982) Részlet a Disputából (Kóma. Vatikán) Hauer Lajos reprodukciói — KS virágzik, mert időtlen. Losonci Miklós Icuka olyan kedves volt, hogy egy bizonyos ürüggyel eltűnt, és mire észbe kaptam, kifizette a számlát. Ezzel együtt is előbb megérkeztünk, mint számítottuk. A műúttól valóban egy jó kiáltásnyira volt a tanya. Nem engedte a világért sem. hogy behajtsak a sáros útonr Kiszállt, és figyelmeztetett, hogy jól jegyezzem meg a helyet. Itt találkozunk, amint előre megbeszéltük, pontosan négy órakor. Utána néztem, amint ment bundájában, bőröndjével, élénksárga sapkájában, a magányos tanya felé, kerülgetve a sarat. Mindig megesik a szívem az ilyen hazatérő pesti nőkön, ahogy botorkálnak a jókora táskájukkal a nekik már szokatlan úton, el is határoztam, hogy amennyire lehet, sietek, és mégiscsak behajtok én a tanyára. Kondoroson minden remekül ment. Egy teljes órával elébb, tehát pontosan három órakor ismét ott voltam a helyszínen. Gondolkodás nélkül nekivágtam a dű- lőútnak. A sár egy kicsit mélyebbnek bizonyult a vártnál Azért legnagyobbrészt az út mellett, a füvön vezettem a kocsit. Elég puha volt ott is a talaj, de azért szerencsésen megérkeztem a kerítésig. A tanya körüli rét- ség tele volt baromfiakkal, hófehér tyúkok számlálhatat- lan serege Libák, kacsák. Ezek nemhogy megijedtek volna az autótól, hanem mikor a háziasszony jött kaput nyitni, áradtak, repültek elébe. Nyilván az etetés ideje volt ez már. Meg kellet várnom, míg a fehér sereg beomlik előttem, csak aztán fértem be, nagy dudálás közben. Mire kiszálltam a kocsiból, ott volt Icuka is, az apa is. A szülők egyáltalán nem voltak öregek, legalább tíz évvel fiatalabbak nálam, jól alul az öt vénén, és jó erőben voltak mind a ketten, az asszony csak úgy gömbö- lyödött. Az udvaron többrendbeli jeleket láttam. A disznóölést minden kétséget kizárólag bizonyította a perzselés helye. Nagy, fekete folt a tágas Udvar közepén. Szinte hihetetlen, hogy egyszerre disznót is vágjanak, meg kövér ludat is, de úgy kellett lennie, mert a folyosón ott volt egy melencében a frissen leszedett toll, még gőzölgött is. Az udvar végén egy távoli szomszédasszony (mert hiszen . csak távoli lehetett) belet pucolt. — Bizony, megkéstünk mi egy kicsit a munkával — szabadkozott Icuka anyja —•, mert ez a lány a világért sem akarta, hogy disznót vágjunk. De ha most itt van az alkalom ezzel az autóval. Dél lett, mire segítséget kaptunk. Hiszen ha tudtuk volna, elrendeztük volna mi már tegnap. De hogy ezek valamikor is időben írnának! ... A disznót bizony éppen csak kettéhasították. De azért volt már jó resztéit máj és vesevelő. Alighogy beléptem a házba, már tálaltak is, mert hiszen elképzelhető, hogy megéheztem, ha ennyire siettem. Annak a friss resztéit májnak az íze máig is a számban van. Csak az volt a baj, hogy bort nem ihattam rá az autó miatt. Hiába, mégiscsak más az, mint mikor az ember a hentesnél veszi a májat. Hát még a vesevelő! Mit ér az, ha már egyszer kifagyott a lelke! Már nem is nagyon bántam volna, hogy telik az idő, egyszer hallom ám a gyilkos percegést az udvar felől. Elkezdett esni az ólmos eső. Most már nem sokat teketóriázhattunk, mert mi lesz, ha átázik a gyep. Abroszt terítettünk a csomagtartóba, és bevágtuk oda a fele disznót. Nem akármilyen disznó volt, mert elég volt két embernek kicipelni. Ezzel a csomagtartó jól meg is telt, csak némi belsőség fért oda egy vájdlingban. továbbá a vér, mivelhogy nem volt idő a hurka elkészítésére, egy dunsztosüveg- ben a szépen megtisztított bél, egy kis savanyúkáposzta tálban és ilyen apróságok. A zsák krumpli a hátsó ülésre került, mert igaz ugyan, hogy krumplit Pesten is lehet kapni, de nem ezt a szép, válogatott gül- babát. A zsák fölött szépen elfért kosarakban a cékla, a zöldségféle meg néhány fej káposzta. Azt én nem tudom, hogy a bőröndben mit vittünk visszafelé. Azt sem tudom, hogy a két de- mizson vörös bor saját termés volt-e a háztájiban vagy valami járandóság. A tyúkokat élve hoztuk, mert nem lehet mindent egyszerre összezabálni. Majd elélnek azok az erkélyen is néhány napig vagy a szenespincében, legfeljebb, amíg esznek, addig ég nekik a villany. Én legjobban a nyúlon csodálkoztam, de hát azt mondták, hogy valamelyik töltelékféleségbe az nagyon jó. Belenyugodtam végül, mert az bizonyos, hogy olyan jó töltelékeket sehol sem csinálnak, mint ezen a vidéken, és a magamfajta laikus ne szóljon bele a mesterek dolgába. Hogy miképp foghatták meg hirtelen azt a fiatal ga- lampárt, ami végül az Icuka ölébe került, annak csak a jó isten a megmondhatója. Éppen besötétedett, mikor elindultunk. Ám nem jutottunk egyből messzire, mert a dűlőútról már szó sem lehetett, a fű, meg úgy kifényesedett az ónos esőtől, hogy a kerék elkezdett peregni rajta. Pergett, pergett, és úgy beásta magát, hogy aztán már se tűled, se hozzád. Szerencsére ezen a vidéken a gazdák jól el vannak látva háztáji jószággal. A gazda kivezetett két tehenet járomba fogva. Egy ru- dazókötéllel utánuk akasztottuk az autót, és szépen kivonszoltuk a műútra. Szépen elbúcsúztunk, és már indulóban voltam, amikor mama elkiáltotta magát kétségbeesve; — Jesszusmáriám, a hurkatöltő! Szaladt a házba, aztán megint vissza. Mert hol is vennének hurkatöltőt a szerencsétlen pestiek. Még az én lelkemre is kötötte a jó asszony, hogy okvetlen visszaküldjék azt a szerszámot a fiatalok, amint végeztek, mert nem soká viszi már a második disznó sem. — Aztán csak óvatosan, lelkem — intett végül —. mert ott az Icuka lábánál abban a zsomporban tojás van, nehogy összekocogja- nak. Eső, ónos eső, köd és havas eső. Jóval éjfél után érkeztünk meg Pestre. Icuka édesdeden aludt, mikor megálltam a házuk előtt. Ám a neonfényre felébredtek a galambok, s amint kinyitottam az ajtót, abban a pillanatban, mint a nyíl, úgy repüli ki az-egyik. A másikat sikerült még odaszorítanom. A nagy kapkodásra végül felébredt Icuka, s míg simogatta a megmaradt galambot, majdhogy könnyezve szólt... — Jaj, éppen a kislány .. Bármilyen jól is tudnak repülni a galambok és tájékozódni is, én nem hiszem, hogy ez a fiatal galamblány hazatalált az Alföldre, s bizony, elgondolkoztató, mi lesz egy szegény kis tanyasi galamblánykával a pesti ereszek alatt. Kszterházy Madonna (Szépművészeti Múzeum)
