Népújság, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. május 1-6., csütörtök 5. SZOVJETUNIÓ Novorosszijszki harangok Azon a napon, amikor Moszkva és a Fekete-tenge­ri flotta Novorosszijszk fel­szabadítóinak tisztelgett, a város romokban hevert. A hamu és füst borította Novoszibirszk halott volt. Bár a hitleristák csupán egy esztendeig tartózkodtak fa­lai között, ez az idő elegen­dő volt számukra ahhoz, hogy mindent felégessenek, leromboljanak. Levegőbe rö­pítették az ipari üzemeket, a kikötőt, a vasúti csomó­pontot, 11315 lakóházat, ösz- szesen 493 000 négyzetméter­nyi lakóteret. A fasiszták különösen kegyetlenül bán­tak a lakossággal, sokukat halálra éheztették, másokat Németországba hurcoltak, koncentrációs táborokba zár­tak. A várost felszabadító csa­patok előőrseivel együtt ér­keztek a helybeli lakosok — partizánok. A megszállók ki­űzését követő 3. napon már működött az első üzem — a kenyérgyár. A helyreállí­tási terv első tételei között szerepelt a hajógyár, a ki­kötő és a vasúti csomópont helyreállítása, újjáépítése. Amikor az emberek hoz­zákezdtek a romok eltávolí­tásához, kalapácsot és hideg­vágót használtak, lapát és talicska volt a főszerszá­muk azoknak, akik a bom­báktól felszaggatott gödrö­ket. a futóárkokat temették be. Ezrével jöttek ide az em­berek az ország minden ré­széből. A Krasznodar-területi Komszomol Bizottság hatá­rozata alapján 1500 kubáni fiú és lány érkezett, hogy munkájával elősegítse a vá­ros újjáépítéséit. 1943 ok­tóber közepére Novorosz- szijszk lakossága 2500 lelket számlált. 1944 -márciusában pedig már 25 ezret. A vá­ros megtette az első lépé­seket, hogy újra jelentős iparvárossá váljék. Novorosszijszk szerepét az ország életében földrajzi helyzete szabja meg. A ten­geröböl kiválóan alkalmas a hajók kikötésére. A háború után megnövekedett építé­si igények a város cement- iparának rohamos fejlődését eredményezték. Nehezen ta­lálható akárcsak egyetlen nagy építkezés az ország­ban, ahol ne használták vol­na a novorosszijszki cemen­tet. A mai cementkombinát négymillió tonna cementet állít elő évente, ötször any- nyit. mint a háború előtt. Itt őrlik azt a „csodakövet”, amelyből 12 színárnyalatban műmárvány készül például a metróállomások díszítésé­re. Napjainkban újjászületnek az öreg gyárak. A nagysza­bású rekonstrukciós prog­ram célja a kiváló minősé­gű cement termelése, a fi­zikai munka csökkentése és az, hogy érdekesebb. von­zóbb legyen a cementgyár­tó szakma. Novorosszijszk ma nagy­ipari és kikötőváros. Külö­nösen a tengerről nézve szép. A kék öbölből nyíl­egyenesen futnak a bujazöld fákkal, dísznövényekkel sű­rűn szegélyezett utcák, su­gárutak. A kikötőben állan­dóan több tucatnyi ország' lobogóját lengeti a szél a hajókon. Itt van a Kubány tengeri kapuja. Teherforgal­mát tekintve ez a kikötő az első helyek egyikét foglalja el a Szovjetunióban. Dokk­jaiban éjjel-nappal folyik a munka, a szovjet exportáruk jelentős része innen indul a Föld több mint hetven or­szágába. Ha már a város iparé rte tartunk, lehetetlen nem b-- szélni még néhány híres ter­mékéről. A Krasznij Dviga- tyel (Vörös Motorgyár) ké­szíti a mezőgazdasági gé­pek lelkét, a dugattyúkat és sok más alkatrészt. Mint a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarájának tagja, a gyár 61 országba szállítja termékeit a Csernomorec bú­toripari egyesülés óvodai és bölcsődei bútorok gyártásá­ra szakosodott. Az Abrau— Gyurszo bortermelő szov- hozt az egész világon isme­rik. A gazdaság központja a festői Abrau-tó partján ta­lálható. Itt volt egyszer a szovjet pezsgőgyártás „böl­csője”. Nemzetközi borverse­nyeken az Abrau—Gyurszo eddig 62 érmet, közüttük 23 aranyat szerzett. Növekszik és gazdagodik a város. Jövője mind mar­kánsabban kirajzolódik a tervekben. Üj iparvállalatok, úttörőpaloták. gyermekin­tézmények, toronyszálloda, színház, új lakóépület­együttesek, zöldterületek és mikrorajonok valósulnak meg az elkövetkező évtized­ben. A város polgárai kegye­lettel ápolják a Novorosz- szijszk felszabadításakor el­esett hősök emlékét. A Hősök terén mindig ünnepélyes csend ho nol : a terebélyes fák tompítják az utca za­ját. Itt nem illik hangosan beszélni, még a gyerekek sem zajonganak. Az emlék­táblán az olvasható: „A ha­za fiainak, kiknek hamvai Novorosszijszk földjében nyugszanak”. 1960 májusában a Kom­szomol városi bizottsága fel­kért egy zeneszerzőt, hogy komponáljon a Hősök te­rének hanglatához illő ze­nét. A művész szívesen fo­gadta a megbízást és meg­komponálta a „Novorosz- szijszki harangok” című művét. Az ünnepélyes ze­ne azóta óránként felcsen­dül a téren. (APN—KS) ROMÁNIA Gyógyító sós tavak Ocna Sibiului — az el­hagyott sóbányák helyén keletkezett sós tavak hazá­ja. A csaknem másfél tu­cat kisebb-nagyobb sós tó gyógyhatását már évszáza­dok óta ismerik és hasz­nosítják. A városka az idők folyamán híres gyógyító központ lett. Az itteni szanatóriumban a természetes gyógyvizek és gyógyiszapok hatását gyógytornával, masszázzsal, légzésterápiával. iszap- és parafinpakolással fokozzák. A sósfürdők gyógyhatását a magas sótartalom és a víz egyéb ásványi anyagainak sajátos vegyi összetétele ad­ja. A tavak sótartalma li­terenként átlagosan 220 és 300 gramm között váltako­zik, de a Brincoveanu tóé még ennél is jóval maga­sabb. A gyógyvizekben ezen­kívül nagyobb mennyiség­ben található még nátrium­és magnéziumszulfát, va­lamint jód és bróm. A szanatóriumban a reu­ma mellett eredményesen kezelik a nőgyógyászati, en­dokrin és légzési panaszok­kal érkezők bajait is. Sike­reiket értek el a meddőség kezelésében. A pajzsmirigy- elégtelenségben szenvedő betegek az itteni kúrák után hosszú hónapokig nél­külözhetik a gyógyszereket. A Horea forrás pedig a fel­ső légúti megbetegedések­re nyújt gyógyírt. A sós tavak egy részének egyébként egy egészen rit­ka és különleges tulajdon­sága is van. Nyáron a nap annyira fölmetegíti a vizü­ket, hogy — 2 méter mély­ségig — némely tó hőmér­séklete eléri a plusz 46 Cel­sius fok hőmérsékletet is. Szezon elején és végén a tavak átlagos hőmérséklete mintegy 40 fok. LENGYELORSZÁG: Ötmilliárd tonna fekete gyémánt A lengyel bányászat tör­ténetében újabb jelentős si­ker született. Dabrowa Gór- niczában, a fennállásának 200. évébe lépett „General Zawadzki” bányában feb­ruár végén hozták felszín­re azt az utolsó tonna feke­te gyémántot, amellyel a második világháború óta ki­termelt szén mennyisége 5 milliárd tonnára nőtt. Sok ez, vagy kevés? Tetemes mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a századfor­dulótól lengyel területeken összesen 8,2 milliárd tonna kőszenet termeltek ki. Export 62 országba Az eltelt négy évtizedben az első milliárd tonnáért a lengyel bányászoknak ti­zennégy évig, a másodikért kilenc, a harmadikért csu­pán hét évig kellett dolgoz- niok. A negyedik és ötödik milliárdot nem egészen 5,5 évi munka árán termelték ki. Az ötmilliárd tonna húsz százalékát exportálták. A népi Lengyelország fennál­lásának negyven éve folya­mán a lengyel kőszene: négy kontinens, hatvankét orszá­ga vásárolta. Az új széntelepek feltá­rását célzó széles körű mun­kák már a második világ­háború utáni első években megkezdődtek. Az 1949-ben végzett első felmérés azt mutatta, hogy a lengyelor­Munkában a lengyel bányászok szági szénkészletek mindösz- sze 18 milliárd tonnára le­hetők. Az alapos kutató­munka eredménye, hogy az ország három kőszén-bánya­vidékén (Felső-Szilézia. Walbrych és Lublin-Cheim) a dokumentált kőszénkészlet mennyiségét ma már 63 mil­liárd tonnára becsülik. A lengyel bányák napi ter­melési kapacitása az 1943- ös 155 ezer tonnáról 1985-rc több mint 630 ezer tonnám emelkedett. Az utóbbi négy évtized alatt húsz új bánya létesült, amelyek közül pél­dául a „Piast" egy nap alatt 24 ezer tonna szenet termel. Az új bányaüzemek az össztermelés 20 százalé­kát szolgáltatják. Gépesített munkával Már az ötvenes évek má­sodik felében, és a hatvanas években is, amikor az ölesé) olaj és földgáz számos or­szág bányaiparában válságot idézett elő, Lengyelország­ban következetesen hangoz­tatták, hogy a világ energe­tikai jövője nagymértékben a kőszéntől függ. A felsza­badulást követő években még nem voltak megfelelő gépek és berendezések, ezért a szén fejtését és rakodásai lényegében kézi erővel vé­gezték. Az idő múltával azonban az emberi izomerőt felváltották a gépek. Nap­jainkban a kitermelt szén (Fotó: CAF—MTI—KS) 73 százaléka a gépesített komplexumok segítségével kerül a felszínre. A fejtés korszerűsítésével párhuzamosan felújították a mechanikus szénfeldolgozó üzemeket, és több tucatnyi újat is építettek. Ezt pél­dázzák a „Sosnica". „Wa­wel’'. és „Halemba" bányák mellett emelkedő hatalmas széndúsító üzemek. Egyre mélyebbről A földfelszínhez közel esó telepek mindinkább kime­rülnek, ezért a szénért eay- re mélyebbre kell nyúlni. \ „Pstrowski” és a „Halemba" bányákban már ezer méter­nél mélyebbről termelik ki a kőszenet. A vájatok át­lagban évi 12 méteres mé­lyülése egész sor új problé­ma megoldását tűzi napi­rendre: növekszik a kőzet nyomása, a gáz- és vízve­szély, fokozódik a vizek só­tartalma. A lengyel bányaiparnak jelenleg fejlett tudományos­kutatói háttere van. Egye­dül az elmúlt évben 5 akna- szállító berendezést, 4 kor­szerűsített feldolgozó üze­met, hét fejtési szintet, es több száz egyéb létesítményt adtaik át rendeltetésének. További öt új bánya létesí­tése szintén előrehaladott stádiumban van. Józef Janik CSEHSZLOVÁKIA Korszerűsödő, fejlődő élelmiszeripar Csehszlovákiában az élel­miszeripar jelenleg 13,2 szá­zalékban részesedik az össz­termelésből. Az ágazat 200 ezer dolgozót foglalkoztat, s évente több mint 118 milli­árd korona értékű terméket állít elő. Az utóbbi években a hús- és a baromfi-feldolgozó iparban születtek jó ered­mények. Prágában például két, egyenként 45 ezer ton­na kapacitású húsfeldolgozó kombinátot építettek. Ma ez a két korszerű üzem látja el az 1,2 millió lakosú fő­várost tőkehússal és előre­csomagolt hússal. A barom­fi-feldolgozó üzemekből évente 170 ezer tonna da­rabolt, konyhakész áru ke­rül az üzletekbe. Tavaly Prága peremén új üzem kezdte meg működését, amely óránkét 9000 baromfit dol­goz fel, s évente 18 ezer tonna baromfihúst és -hús- készítményt szállít a piacra. A növekvő tejhozam meg­teremtette a tejfeldolgozó ipar fejlődésének lehetősé­gét is. Az iparágban éven­te 5—6 milliárd liter tejből készítenek tejtermékeket. A pasztörizált tej termelése az 1950. évi 878 millióról 1338 millió literre nőtt. Ugyan­ennyi idő alatt 34 ezer ton­náról 150 ezer tonnára emel­ték a vajgyártást. A tejnek mintegy az ötödéből sajt és túró készül. A sajttermelés tavaly elérte a 123 ezer ton­nát. Ugyancsak az elmúlt évben Zamberkben új sajt­üzemet adtak át rendelteté­sének. Itt évente 5100 ton­na sajtot állítanak elő. Igen jelentős a termelés a tej­porgyárakban is. Sokat fejlődött a malom- és a sütőipar. A malmok évente 1,2—1,3 millió tonna búzalisztet, 300 ezer tonna kenyérnek való rozslisztet szállítanak a sütőipar ré­szére. Bővült a kenyérgyári hálózat. Pirága déli részén a közelmúltban avattak fel egy nagy kenyérgyárat, amely 400 ezer lakost lát el temékeivel. A péküzemek évente 970 ezer tonna ke­nyeret és 600 ezer tonna fi­nom pékárut termelnek. Csehszlovákia 64 cukor­gyárában évente 6—8 mil­lió tonna cukorrépát dol­goznak fel. Az üzemekben tavaly 836 ezer tonna cuk­rot gyártottak, amelynek egy részét exportálják. Az édes­ipar évente mintegy 38 ezer tonna csokoládét és 54 ezer tonna cukorkát, desszertet készít. Növekszik a konzervipari termékek mennyisége, és bő­vül a választék is. A kon­zervgyárak tavaly 170 ezer tonnányi zöldséget és. 93 ezer tonna gyümölcsöt dolgoztak fel. Javult az ellátás a mire­litárukból is. A mélyhűtő üzemekből évente mintegy 70 ezer tonna gyorsfagyasztott termék kerül az üzletek hű­tőpultjaira. Tavaly egy 4000 köbméter kapacitású mély­hűtő üzemet létesítettek Poprádon. Csehszlovákia legjelentő­sebb élelmiszeripari export- terméke a sör. A sörgyár­tás mennyisége az utóbbi időkben elérte az évi 2,5 milliárd lite^rt. Ennek kö­rülbelül a tizedét exportál­ják. A borászati üzemekben évente 130—140 millió li­ter bort állítanak elő. Ja­vulás tapasztalható a bor minőségében is. Üdítőkből évente 660 millió liter, ás­ványvízből pedig 240 mil­lió liter készül. BULGÁRIA Dobrudzsa kenyere „Emlékszem, kisfiú vol­tam. Evés közben odahaza kiesett a kezemből egy ka­réj kenyér. Berúgtam az asz­tal alá. Apám, aki szemben ült velem, áthajolt az asz- taőn és pofon vágott. Nem is emlékszem más „esetre, amikor megütött volna. — Vedd fel azonnal, és ted 1 az asztalra — mondta hal­kan. — Most pedig hajts fejet előtte! Mert a kényé' az szent!” Egy idős dobrud- zsai parasztember mesélt-.’ ezt. Igen, ott olyan a ke­nyér. mint egy istenség. Vi­rágokkal ékesítik, amikor a;- ünnepi asztalra teszik. Bulgária északnyugati csücskét Dobrudzsának ne­vezik. Az ország éléskamrá­jának is hívják ezt a tzr- mékeny vidéket, ahol a föld termékeny, de nehezen meg­művelhető. „Nyáron — mondják az öregek — a föld kiszárad és göröngyösre re­pedezik. Amikor pedig csík az eső. olyan, mint a rágó­gumi. kettős-, hármasfogaf- tal kell kihúzni a szekeret a falusi utak vendégmarasz­taló sarából.” Ezen a tága.-> síkságon fekszik Krusari fa­lu. Egy idő óta központja s környező 430 négyzetkilo­méteren elhelyezkedő, mint­egy húsz apró falucskának. összesen 10 700 lakossal, amely egyetlen agrár ipa i komplexumban egyesül. A ma már erős gazdaságnak az a célja, hogy nyeresége sen lásson el kenyérrel tíz­szer ennyi embert. Mincso Krajcsev, az ag ráripari komplexum elnöke, és munkatársai sok munká­val ás sok leleménnyel bir­kóznak a tágas földterület­tel. „Amikor központtá nyil­vánítottak bennünket — me­sélik a krusari parasztok —, Mincso elhatározta, hogy az utakkal kezdi. Az aszfaltú' lecsökkenti a távolságokat Jó utak nélkül itt elveszeti emberek vagyunk. A más'lc gondunk a géppark volt. traktorok, kombájnok, ka­mionok ma már annyi a gé­pi lóerőm, akár egy harcko­csizó zászlóaljé. Amikor itt a munka dandárja, a vetés meg az aratás, minden ko­molyabb géphiba kész ize- rencsétlenség. Ezért hoztuk létre a központi javítómű- “helyt, ahol a szerelők min­den javítási munkát elvé­geznek.” Mit termel a gazdaság? Búzát, napraforgót ás kuko­ricát. A termésátlagok ma­gasak. A többi terület az állatoké — takarmányter­mesztésre, amelynek húsz­ezer birkát és háromezer fe­jőstehenet kell jóllakatnia Egy-egy tehén évente átla­gosan 3700 liter tejet ad. Most azt tervezik, hogy csökkentik a gabonatermő területeket, és intenzívebb kultúrákat telepítenek: ba­bot, zöldséget, dohányt. A búza termőterülete csökken, de mennyisége nem, mert a hozamok — hála az innen alig 50 kilométernyire levő gabonakutató intézet szak­emberei segítségének — év­ről évre nőnek. A föld és az álladók mel­lett az oktatásra fordítják itt a legtöbb gondot. Két és fél évestől 7 évesig minden gyermeket felvesznek az óvodába. A nagyobbak is elférnek a kényelmes isko­lában. A falu nagy gimná­ziumába az egész körzetből járnak a gyerekek. Gond, hogy kevés a pedagógus: az értelmiség nehezen marad falun, ha a nagyvárosban is tálál munkát. Hirdetés a községháza előtt: tanárokat, szerelőiket, agronómust. ál­lattenyésztőket keresnek. Odakinn, nem messze az országúitól, az egyik gabo­natábla végében hárman ál1- nak. Egyikük Mincso Kraj­csev. Ujjai a kalászokat morzsolgatják. Milyen lesz a termés? Van-e elég csa­padék? A városi embernek a búzaszem nem mond sem­mit. De ők. ennek a földnek a gazdái, értik a búzaszemek beszédét. Q■

Next

/
Thumbnails
Contents