Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-12 / 85. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 12., péntek 3. Rugalmas munkaidő Miközben nálunk semmire sem jutunk a világszerte elterjedt rugalmas munkaidőrendszerrel, addig a fejlett ipari államokban már a fizikai munkahelyeken sem ritka az efféle munkaidő-beosztás. Sőt: a Német Szövetségi Köztársaságban — mellesleg: a rugalmas munkaidőrendszer „szülőföldjén” — a folyamatos munkaidőben dolgozó, három műszakos munkahelyeken is eredményes, s az érintett munkavállalók által egyértelmű helyesléssel fogadott kísérleteket folytatnak. Miközben nálunk jó másfél évtizeddel ezelőtt már megjelent a rugalmas munkaidőrendszer, tizenöt év múltán is csak ott tartunk, hogy úgymond „központi” biztatás kell e valóban korszerű, a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt kedvező munkaidőrendszer szélesebb körű elterjesztéséhez. Legutóbb az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jelentette meg ezzel kapcsolatos irányelveit — és biztatásait —, ezt megelőzően az Ipari Minisztérium adott közre konkrét szervezési útmutatással ellátott „programcsomagot” a korszerű munkaidőrendszerek alkalmazási lehetőségeiről. Alighanem e dokumentumok összeállítói sem gondolják, hogy most majd ugrásszerűen változik a helyzet, hogy a vállalatok és intézmények tömegesen csapnak le a rugalmas munkaidőrendszer kínálta lehetőségekre. Ugyan miért, hogy nálunk ez ügyben — ahogy mondani szokás — „áll az élet”? — kérdésre a szakemberek a legkülönbözőbb válaszokat adták az elmúlt évek során; e válaszok közös lényege, hogy akár a rugalmas, akár bármi más új- és korszerű munkaidő- rendszer bevezetésének és alkalmazásának első és legfontosabb feltétele a vállalati szervezettség magasabb színvonala. Gyanítható azonban, hogy egyéb okok is közrejátszanak. A Munkaügyi Kutató- intézet munkatársának, Mol- nárné Venyige Júliának ez ügyben különvéleménye van, illetve továbbgondolta a korszerű munkaidőrendszerek széles körű alkalmazását gátló társadalompolitikai problémákat. E gondolatmenet lényege, hogy manapság és nálunk a munkaidő rugalmas megváltoztatása elsősorban bizonyos társadalmi feltételek hiánya miatt nem valósítható meg. Egyrészt ugye, a teljes foglalkoztatottság magyarországi formája állandósult munkaerőhiánynyal, s emiatt agyonfeszített munkaerőhelyzettel párosul. A teljes foglalkoztatottság jórészt a nők — manapság már ugyancsak teljesnek tekinthető — foglalkoztatásának köszönhető. És a nők java része hol, milyen munkakörökben dolgozik? A kereskedelemben, a szolgáltató ágazatokban, a különböző hivatalokban. Többségük családos, munkaidő-beosztásukat illetően alkalmazkodniuk kell a gyermekintézmények, az iskolák munkarendjéhez — ami nem változik, de vajon változhat-e a gyermekek nagyjából természetes életritmusának megzavarása nélkül? Továbbá: a teljes foglalkoztatottság egyértelműen a kétkeresős csatádmodellt jelenti. A magyarországi bér- és kereseti viszonyok nem engedik, hogy családonként csak az úgynevezett „családfő” vállaljon kereső állást. S mert manapság az aktív keresők nagy többsége — megint- csak a bér- és kereseti viszonyok miatt — a főálláson kívüli mellékmunkaviszony vállalására is rákényszerül, a családok időgazdálkodása rendkívül feszített. A munkavállalókat érintő lényeges munkaidőreform könnyen felboríthatja a családok nagy nehezen kialakított időgazdálkodását, $ mert ez felismert veszély, mit tesznek a családok? Ódzkodnak mindenfajta — központilag kezdeményezett, ám végül is saját időbeosztásukat veszélyeztető — munkaidőreformtól. Még továbbá: a korszerű munkaidőrendszerek bevezetése és alkalmazása — az érvényes jogszabályok értelmében — vállalati bel- ügy. De csak látszólag! A korszerű munkaidőrendszerek általánossá tétele ugyanis csakis rendszerszemléletű szervezési megoldásokkal képzelhető el. Röviden és nagyon egyszerűen: X vál- lalat hiába határozza- el a lehető legkorszerűbb elvek alapján szervezett rugalmas munkaidőrend bevezetését, ha egyszer a bölcsőde és az óvoda, az iskola és az üzlet, a hivatal és a hatóság, a szolgáltató vállalat és az ügyfélszolgálat nem igazodik X vállalat elhatározásához. Nem is igazodhat, mert a korszerű munkaidőrendszerekkel kapcsolatos szervezési megoldások nem korlátozódhatnak az egymástól elszigetelt gazdálkodói egységekre; s persze, e gazdálkodó egységek mögött álló infrastruktúrális hálózat sem igazodhat az egyes gazdálkodók szervezési elhatározásaihoz. Vagyis nagyobb szervezési rendszerekben kellene gondolkodni, és ez még mindig nem elég. Valamennyire — és intézményesített megoldásokkal — enyhíteni kellene a családok időbeosztásának feszültségeit. Persze nem úgy, hogy asszonyok, lányok, vissza a konyhába. De legalább oly módon, hogy aki teheti, csakis részmunkaidős munkát vállalhasson, illetve legalább átmenetileg és ideiglenesen a családok egy részének megadassék az egy kereső keresményéből való megélhetés lehetősége is. Talán most, ez ügyben történt némi elmozdulás, a január elsejétől érvényes keresetszabályozás bevezetésével. Talán, most — és e szabályozás eredményeként — esetleg sikerül megállítani a főmunkaidőben végzett munka napjainkra egyre aggasztóbb elértéktelenedését, s ezzel párhuzamosan enyhíteni a családi időgazdálkodás manapság már alig elviselhető feszültségeit. S ha mindez valóban ígéretes változásokat hozna — no és persze ha ígéretes tehetségű, ám még csak nagyon keveset bizonyított szervezőink is komolyan vennék a feladataikat — akkor esetleg előbbre léphetnénk a korszerű munkarendszerek alkalmazásával. V. CS. Utánpótlás a szövetkezetnek Az EKISZ Ruhaipari Szövetkezet füzesabonyi telepe csaknem két évtizedes múltra tekint vissza. A település környéki falvakból, Kálból jár ide a több mint másfél száz női dolgozó. Pantallókat. férfi vasutasöltönyöket készítenek, évente több tízezret. Nagy gondot fordítanak az utánpótlásra is, amely átveszi majd a „stafétabotot" az idősebb dolgozóktól. Kézügyességükkel, szakmai rátermettségükkel öregbítik az itt készült termékek hírét a hazai és a külhoni piacokon egyaránt. A tanműhelyben negyven tanuló sajátítja el a ruhakészítés fortélyait. Az első évesek az alapokkal ismerkednek meg Az első ruhadarabokat mindenki a saját elképzelése szerinti fazonra alakítja Hogy hogyan sikerült a kis szoknya? — ezt beszéli meg tanítványaival Tóth Jánosné (Szabó Sándor felv.) Üj vállalkozási formák — Csökkenő beruházások — Növekvő versenyszellem — Ami megvalósult, s ami folyamatban van — Nem tűntek el a kontárok — További elvárások Hol tart szolgáltatóiparunk? Mint köztudott, jelen ötéves tervünk első felében szolgáltatóiparunk nem kevés változáson ment keresztül. Elsősorban az új vállalkozási formák eredményezték mindezt. A szolgáltatások szerteágazó területével valamennyien találkozhatunk nap mint nap. Éppen ezért Gégény Tibortól, a megyei tanács ipari osztályának helyettes vezetőjétől arra kértünk választ, hogy tulajdonképpen hol is tart ma ez a leginkább szem előtt lévő iparág? Beváltották-e a reményeket az új vállalkozási formák? Mely célkitűzések valósulnak meg a közeljövőben? Találhatók-e még az iparágon belül úgynevezett fehér foltok? — Mindenekelőtt hadd mondjam el — kezdte az osztályvezető-helyettes, hogy a tervidőszak végére eredetileg 41 százalékos árbevétel-növekedéssel számoltunk. Ügy tűnik, hogy ez megduplázódik, vagyis várhatóan egymilliárd forint körüli összeg kerül azokba a bizonyos kasszákba. — Mit eredményeztek az új vállalkozási formák? — Amíg a nyolcvanas évek elején, vagy az azt megelőző időszakban a magán- és szocialista szektor aránya 50—50 százalékos volt. addig ez napjainkra eltolódott a magánszektor felé. Ez tulajdonképpen pezs- dítőleg hatott az egész iparágra. Nőtt az egészséges verseny a fogyasztókért, a szolgáltatást igénybe vevőkért. Gondoljunk csak a személy- és a teherfuvarozásra. Ugyanezt lehet elmondani az autójavításról. vagy az elektromoskészülékek karbantartásról. Ami viszont meglepő és előzetes várakozásainkat nem igazolta, nem tűntek el a kontárok. Egyes ügyeskedők ugyanis így próbálnak kibújni az adófizetés elől. Ide tartozik még egyes nagyvállalatok, trösztök, szövetkezetek átalakulása. Létrejöttek a kisvállalatok, kisszövetkezetek, amelyek munkájuk során rugalmasabban tudtak alkalmazkodni a felmerülő igényekhez, s ezzel tovább nőtt a szolgáltatások színvonala. Az első tapasztalatok azonban jó néhány nehézséget is felszínre hoztak. így például az anyagA megyeszékhelyen a Marx Károly utcai patyolatszalonban naponta száz kiló ruhanemű vegytisztítását végzik. A korszerű gépek azonban ennél a mennyiségnél is jóval többre is képesek lennének. Képünkön: Neufeld Miklósné munka közben (Fotó: Perl Márton) ellátás nem volt mindig kielégítő. Vagy ezek a kisszövetkezetek, kisvállalatok olyan anyagi háttérrel rendelkeznek csupán^ ami a szinten tartásra elegendő, a továbblépésre már nem. Pedig erre szükség van, hiszen egyre korszerűbb, modernebb gépek, berendezések segítik mindennapjainkat. kerülnek a háztartásokba. összegzésként azt kell elmondanom, hogy az új vállalkozási formák nem teljes egészében váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. — A teljesség igénye nélkül szóljunk néhány kiemelkedő iparágról. — A gépjárműjavítás árbevétele dinamikusan növekedett. A magánkisipar s a szocialista szektor egyenletesen fejlődött. A kisvállalatoknál a differenciáltabb bérezés javította a minőséget, a termelékenységet és jobb ügyfélkapcsolat kialakítására ösztönzött. Jól éltek önállóságukkal, előnyös szerződéseket kötöttek, valamint bővítették a tevékenységi körüket. Az autószervizek alkatrészellátása 1984-ben a korábbiakhoz képest romlott. A gondok enyhítése érdekében az Egri Autójavító Kisvállalat tanácsi segítséggel vállalkozott az egész Észak-Magyaror- szág ellátását biztosító raktárközpont létrehozására Ke- recsenden. Tovább nőtt az elektromos háztartási gépek és híradástechnikai cikkek javításából származó árbevétel is. Előrelépés történt a minőségi munkát illetően. Mindkét fél megelégedésére kedvezően alakult a helyszíni javítások aránya. Az esetek több mint nyolcvan százalékában nem kellett elszállítani a készülékeket. Itt is gondot jelent viszont az alkatrészellátás, de a jövőben a kerecsendi autóalkatrész-raktárral együtt üzemel majd a Gel- ka által forgalmazott alkatrészek raktára. Egyes garanciális javítási problémákat — tanácsi segítséget is igénybe véve — közvetlenül a gyártókkal, a márkaszerződésekkel sikerült rendezni. Így többek között az Ódonnal vagy a Jászberényi Hűtőgépgyárral. Hasonló szerződés megkötése folyamatban van a Videotonnal is. A textiltisztítás területén nem tudok fejlődésről beszámolni. Olyan mértékben növekedtek a költségek, hogy a lakosság részéről csökkent az igény. Ez az az úgynevezett fehér folt. Pedig az ellátatlan területeket szolgáltató gépkocsik járták, próbálkoztunk szerződéses üzemeltetéssel is, ám érdeklődés nem mutatkozott. A csökkenő igények hatására a vállalási idő is kedvezően alakult, 30 nap helyett, 14 napra szűkült. A kereskedelmi szolgáltatások teljesítményéről azt tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban dinamikusan növekedett. Megoldódott többek között a házhoz szállítás is. Szólni kell a hiányszakmákról, ami nehezíti a szolgáltatások színvonalának növekedését. Így például tetőfedő, cipész, bádogos, férfi- fodrász. cserépkályhás kevés dolgozik a megyében. El kell azt is mondani, hogy csökkentek a központi támogatás lehetőségei. Így a szolgáltatások önálló szervezést igényelnek. — Milyen nagyobb, szolgáltatást segítő beruházás valósult meg, s melyek befejezése várható a közeljövőben? — Recsken elkészült a híradástechnikai szerviz, az egri Csebokszáriban levő mosodaüzemben energetikai rekonstrukciót hajtottak végre. Itt érdemes megemlíteni, hogy ha az igények úgy kívánják, akkor további bővítésre is lehetőség van. Most készül Gyöngyösön a szolgáltatóházban a textilfelvevőhely kialakítása, folyamatban van Hatvanban a fodrász-kozmetikai üzlet építése, Kerecsenden a már említett raktárközpont. Ezen kívül támogatjuk az egri céhmesterek utcájának mielőbbi létrejöttét. Itt huszonöt műhely várja majd az ügyfeleket. Ehhez hasonló megoldással Hevesen hat kisiparos dolgozik már. Gyöngyösön pedig 15 iparos várja a végső megoldást. Ezek azok, amiket támogatunk. természetesen a teljesség igénye nélkül. Mint az elhangzottakból kitűnik, szolgáltatóiparunk a változások mellett fejlődésen ment át. Ám a megyei tanács ipari osztályán gondolnak a jövőre is. Látják, hogy bár a mai színvonal megfelelő, szükséges a továbblépés. Ezért támogatnak minden olyan ötletet, ami ehhez nyújt segítséget. Ezzel ugyanis mindannyian csak nyerhetünk. .. Kis Szabó Ervin
