Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 83. szám ARA: 1985. április 10., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA AZ ELSŐ HÁROM HÓNAP UTÁN Év eleji hajrában Körkép megyénk üzemeiből, gazdaságaiból A tubusgyártók Hétköznapok Elmúltak az ünnepek, felszabadulásunk negyven esztendős évfordulója, és megkezdtük a negyven- egyedik évet. Ez már ko­moly „férfikor”, túl a gyer­mekéveken, a kamaszko­ron, az ifjúságon. Szabad hazánk, népünk, — a meg­lett, ereje teljében lévő ember jelképes életkora szerint — az alkotás, az építés, a jövő formálásá­nak történelmileg számon tartott időszakát éli. Az ünnepek, a jubileu­mok mindig kedvező al­kalmat nyújtanak a gon­dolkodásra, a számvetésre, a megújulásra. Egész né­pünk nagy történelmi ese­ménye, a párt tizenharma­dik kongresszusa is ennek a jegyében zajlott le, hi­szen magunk mögé és ma­gunk elé tekintettünk. Mérlegre tettük az eltelt öt esztendőt, kiraktuk a következő évek mezsgye­karóit, meghatároztuk az irányt, az utat, amelyen járni akarunk. Egy ország érezte, hogy a párt nyílt volt a gondolkodásban, őszinte a számot adásban, nem kendőzve a bajokat, a hibákat sem, még ke­vésbé azok okainak kere­sését. Az ünnepeken te­hát a hétköznapokat tet­tük mérlegre, a kongresz- szuson elsősorban a ma­gunk mögött hagyott fél évtizedet, de több vonat­kozásban azt a fél ember­öltőt is, amely szabadsá­gunk első pillanatától a negyvenedik évfordulóig telt el. Elkezdtük a negyven- egyedik esztendőt! Jönnek a szürke hétköznapok, amelyekre ugyan mindig rásütjük a szürkeség bé­lyegét, pedig valójában na­gyon is színesek, esemény­dúsak, gyakran izgalmasak és többnyire nem szürkék. Az ünneplés jogát és okát éppen a hétköznapok adják, az „egyszerű” em­berek millió és millió mun­kaóráiból összerakott mű­szakok, amelyeknek ered­ményeként gyarapszik a nemzeti vagyon, fejlődik az ország, megvalósulnak a tervek és szándékok közösségi és egyéni mére­tekben egyaránt. Egyszerű emberek! Ha kicsinyítést minősít a jel­ző, akkor tiltakozunk, ha magatartásformát takar, akkor helyeslünk, hiszen ezt várjuk el bányásztól, minisztertől, szövetkezeti gazdától és tanártól egy­aránt. Saját magunkra szabott erkölcsi normáink szerint! Amit vezetőink irányítá­sa szerint elértünk a negy­ven esztendő alatt, azt az egyszerű emberek érték el a dolgos hétköznapokon. És nem lesz ez másképpen ezután sem! A munka, méghozzá az eredményesen végzett, sikeres munka le­het csakis továbbhaladá­sunk egyetlen biztosítéka. Ez sohasem devalválódó teremtő érték, amely gaz­dagítja, széppé varázsolja a szürkének emlegetett j t hétköznapokat és megte- [ remti az újabb javakat ahhoz, hogy okunk legyen a további ünneplésekre is... Szalay István Az idei tél keménysége a népgazdaság majd mind­egyik ágazatában próba elé állította az irányítókat és a dolgozókat. Ez az esz­tendő nem úgy kezdődött, ahogyan más év szokott. Az elképzeléseket, a ter­veket számos helyen mó­dosítani kellett, néha egyik napról a másikra, döntve meghatározó, lényeges kér­désekben. Az Iparban és a mező- gazdaságban most készül­nek az összegzések az első három hónapban végzettek­ről. Vajon sikerül-e úrrá lenni a rendkívüli helyze­ten? Körképünkben me­gyénk néhány vállalatánál, gazdaságánál kerestük a választ. A Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaság igazgatója, Paulik András nem titkolja, náluk megkönnyebbültek a szakemberek. — A rendkívüli hideg ben­nünket más gazdaságoknál, téeszeknél is rosszabbul érintett. Fő profilunk (70 százaléknyi) ugyanis a sző­lő és a gyümölcsös. Okkal tarthattunk tehát attól, jóvá­tehetetlen károsodást szen­vednek fáink, tőkéink. Most, pillanatnyilag, már túl va­gyunk a helyrehozó, illetve a megszokott tavasz eleji munkákon. Sikerült kellő időben vé­gezni a metszéssel, a 600 hektáros szőlőnek már csak 6 százaléka van hátra. A többiben végzik a kötözést, s az első, úgynevezett lemo­só permetezésen is túl van­nak. Az állami gazdaságban még április 4-e előtt befe­jezték a borsó és a tavaszi árpa vetését, most már kö­vetkezik a napraforgó és a kukorica. A már lezajlott határszemlén kiderült, az őszi vetések 80—90 százalé­ka jónak minősíthető! Biza­kodnak tehát már csak azért is, mert jól sikerült a gép­szemléjük és kellő ütemben folynak a borászati, élelmi- szeripari munkák is. Szállításaik időarányosak, tőkés exportra 3 ezer hek­tó bort már útnak indítot­tak, a Szovjetunióba fje­dig egymillió 300 ezer pa­lackot. A nagy keresletet kielégítendő, három műsza­kot szerveztek. És még egy öröm: jelenleg oly kedvező az időjárás, hogy e vidéken bármilyen megszokott ta­vaszi feladathoz nekikezd­hetnek. Dr. Kovács Jenő, a Mát­rai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója szűkszavúan így kezdi: — Sikerrel túl vagyunk a tű­zifacsatán. Hogy ez pontosan mit je­lent, nem nehéz elképzelni, ha hozzáteszem, hogy ter­meltek a tervezetten felül is olyan időjárási viszonyok közt, amikor a leálláson sem lehetett volna csodál­kozni. De helytállt a mint­egy ezer szabadban dolgozó, s helytállnak most is, ami­kor megpróbálják helyre­hozni a károkat, s behozni a tavaszi erdőtelepítésnél je­lentkező lemaradásokat. Szombaton és vasárnap is kint vannak, így érthető, hogy exporttervüket az első negyedévben maradéktala­nul teljesíteni tudták. A Finomszerelvénygyár gazdasági igazgatója. Vígh Endre a következőket mond­ta: — Az elmúlt esztendő azo­nos időszakához viszonyítva több mint 20 százalékkal nőtt termelésünk és értékesíté­sünk ez idáig. A dollárelszá­molású exportunk jelenleg több, mint amennyit ter­veztünk. A rubelelszámolá­sú a tavalyihoz képest 15 százalékkal nagyobb. A kérdésre, hogy ezek szerint év eleji hajrában vannak-e, az igazgató így válaszolt: — Januárban az induláskor és februárban is volt néhány nehéz napunk, mivel nem volt megfelelő az energiaellátásunk. Ettől eltekintve azonban kiegyen­súlyozott készletállománnyal folyamatosan indult a ter­melés. A gondokon pedig át­szervezésekkel segítettünk. Ügy vélem, a következő műhelyében negyedév sem lesz kevésbé rossz mérlegű. Ehhez kap­csolódva megemlítem, hogy a félév végére számításaink szerint befejeződik két igen jelentős beruházásunk; hű­tőgépkompresszorból 400 ezerrel többet tudunk majd gyártani, s megemelkedik pneumatikus automatika elemgyártó kapacitásunk is. A Mátraalji Szénbányák vezérigazgató-helyettese dr. Goda Miklós szintén ered­ményekről számolhat be. — Ami nálunk alapvető, a Gagarin Hőerőmű igényét fűtőértékben és mennyiség­ben is maradéktalanul ki tudtuk elégíteni. Egymillió 523 ezer tonna szenet ter­meltünk. száz kalóriával ma­gasabb fűtőértékűt a terve­zettnél. Sikerült az első ne­gyedévben a lakossági gon­dokon is enyhíteni, 4300 va­gon szenet adtunk át szá­mukra. Jelenleg biztonsági készletünk eléri a 250 ezer tonnát. — A meddők letakarításá- ban van némi késésünk a januári, februári kemény fa­gyok miatt, de szocialista brigádjaink vállalták, hogy behozzák a lemaradást, sőt talán túl is teljesítik az el­képzeléseket. Befejezésképpen dr. Goda Miklós megemlítette, hogy az Oroszlány térségében lévő külszíni bányában is mara­déktalanul végeztek a terv­vel, s mivel kevés a lema­radás a bányászati energe­tikai beruházások területén, a határidőt ott is tartani tudják. A gáz- és olajveze­ték-építés a tervezettnek megfelelően halad. A Mátravidéki Fémművek vezérigazgatója. Németh László arról szólt, hogy cél­juk a 240—245 millió forin­tos nyereség elérése. Az el­ső negyedév eredményei iga­zolják számításaik helyes­ségét. Készárutermelésük ér­téke elérte az 505 millió forintot annak ellenére, hogy dolgozóik létszámát csök­kentik. Az első három hó­nap nehézségei közt tartják számon, hogy ütemtelenül érkezett hozzájuk a belföl­di alapanyag, s természete­sen az energetikai korláto­zás is gondokat okozott. Az értékesítést megnehezítette, hogy az iraki piac vissza­esett. A tapasztalatok alap­ján úgy vélik, ha sikerül tőkés rendeléseket biztosíta­ni s a költségeket csökken­teni, erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók. Németi Zsuzsa A Mátravidéki Fémművek aeroszolüzemében palackok szá­zai várnak elszállításra (Fotó: Kőhidi Imre) Hatvan a fejlődés tükrében A területen működő gazdasági egységek közül 14 eredmé­nyesen teljesítette a vállalt exportfeladatokat- A Hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet nemrég végrehajtott rekonstrukciója is hozzájárul az eredményes munkához Hatvan az elmúlt VI. ötéves tervidőszak alatt jelentős változásokon ment át. Az itt élő emberek szívügyüknek tekintik a település fejlődé­sét. s annak megtartó ere­jét. az ipar. a mezőgazdaság fejlesztését. Felvételeink né­hány villanást tudnak csak bemutatni az egyre fejlődő városról. A termelés műszaki, technikai feltételei fejlődtek a tervidö szak alatt. Jó példa erre a Fővárosi Műanyagipari Vállalat nemrég átadott új telepe Hatvanban Kevesebb lakás épül ugyan a szükségesnél, de növekszik az épülő családi házak száma, A Horváth Mihály úton, igaz lassan, de év végére előreláthatóan átadásra kerülnek a ké­pen látható házak (Szabó Sándor felv.) m • Ünnepi megemlékezés Rodostóban II. Rákóczi Ferenc halá­lának 250. évfordulója al­kalmából dr. Fóti Iván an­karai nagykövet hétfőn a te- kirdagi (rodostói) Rákóczi Múzeumban megkoszorúzta a fejedelem mellszobrát. Tekdrdag koszorúját a város polgármestere, Mahmut Cag- liyurt helyezte el. A koszo­rúzáson részt vett a megye kormányzója. Fethi Aytac is. Ezt követően a városháza dísztermében ünnepi megem­lékezésre került sor. Ezen Fethi Aytac, Mahmut Cag- liyurt. dr. Fóti Iván és Mehmet Serez Rákóczi-ku- tató mondott beszédet, majd Magyarország életét ismer­tető filmeket vetítettek és török népi együttes tartott bemutatót. Az ünnepi megemlékezés ankarai nagykövetünk fo­gadásával zárult, amelynek résztvevői megtekintették a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából megrendezett fényképkiál­lítást.

Next

/
Thumbnails
Contents