Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1985. április 4., szómba. SZABÓ LŐRINC: Most csak lélekben Jó volt. míg éltél: most, bárhogy szeretlek, nagyon hiányzik testi meleged, hozzámbújásod. a tekinteted és hangod selyme, s az állati selymek, a bőrödéi, s mozgásod, a melled, s mind. ami voltál, kéz. áb, szív, szemek, agy. száj, fül: ha csak vártam jöttödet. érzékeim már veled töltekeztek, s ha csókoltál, ettelek-ittalak, hús. csont. ideg. száz szájjal szívtalak, s huszonöt évig meg nem untalak; ] most csak lélekben tudunk keveredni s meztelenséged is csak képzeletnyi: nem bírod inged, a halált, levetni! (Részlet A huszonhatodik évből) Temirkul Umetoli Hol vagy, Temirkul Umetoli? Ki küldött, kirgiz? Amikor — úgy hittük — a legnagyobb volt a veszély s köröttünk még a mennydörgő anyag vívta csatáit, jöttél, idegen egyenruhában, de nem idegen szívvel, s először mondtad ki a szót. a világosságét a pokoli bunkerben: — Költő!... Turkesztán fia. emelted a roskadozó magyart, két más nyelven dadogó agy közé szellemi apák nevét, s álmodat vetted tolmácsnak, megmentetted a könyvtáram, a családom, életem s többet is... tán mindent... — Hol vagy? Ki vagy? Tudtad, mit tettél? — Nem. — Csak a magam csodáját mondom, s úgy suttogom nevedet: Temirkul Umetoli. Az ellentétek költője Szabó Lőrinc 85. születésnapjára A 85 éve, 1900. március 31-én született Szabó Lő­rinc életműve dokumentum. Izgalmas leleplezése önma­gának és a társadalomnak. Nagyszerű mesterei voltak: az antik költők. Babits mű­helye. Stefan George ter­mészetszemlélete, világiro­dalmi tájékozottsága kez­dettől fogva befolyásolták költészetét. Fellépése a stílusforrongá­sok, az izmusok korszakára esett. Első műveire az imp­resszionista leírás és a lázas expresszionista képalkotás jellemző. A későbbi versek az izzó szenvedély tisztító tűzéről, a lélek és az erkölcs hazugságainak kétkedés gyöt­relmei a jellegzetes Szabó Lőrinc-i énlíra kialakulásá­hoz vezettek. Ez a költészet híven tükrözi a modern em­ber gyors gondolatváltásait, vitáját önmagával. A költő világlátásáhaz. al­kotói módszeréhez hozzátar­tozott az ellentétek közötti csapongás. Életműve az ál­lítás és a tagadás dialekti­kájára épült. Ügy érezte, benne „vitatkozik a Minden- ség”. Az ellentétek költője volt: hivő és örökké kétke­dő. lázadó és a különbéke híve, kimeríthetetlen demok­rata és szélsőségesen indivi­dualista. Egyéniségének két legsajátosabb vonása a lé­nyeglátásra törekvő, tiszta értelem és a magas fokon izzó. szenvedélyes érzelem. Műveinek életszerűségét, stílusának jellegzetésségét. erejét kielégíthetetlen ki­tárulkozásának heve adta meg. Enciklopédikus ter­mészettudományos ismerete volt. Ám a XX. század ta­lálmányai. felfedezései nem pusztán díszletek verseiben. Egész gondolkodását átha­tották, formálták. Ennek kö­szönhető. hogy a magyar köl­tészet kifejezéskészlete friss, erős, sokszor nyers ízekkel gazdagodott, s egyben korsze­rűsödött Szabó Lőrinc által. A lélektani megismerés, a belső fejlődéstörténet nagy lírikusa. Megállapításunk igazolására több verset idéz­hetnénk. Most elég csupán a Tücsökzenei e hivatkoz­nunk. Nemhiába nevezik a művet a kritikusok a leg­szebb, legjelentősebb lírai Önéletrajznak. A mű egy lélek története: „Önnön világában nem mindig a költő a leg­jobb kalauz; de Szabó Lő­rinc megbízható és szava­hihető, mert saját élete fö­lé is azzal a tárgyilagos és aprólékos érdeklődéssel haj­lik. ahogyan a lét minden jelensége, ténye és dolga fö­lé” — írja Rónay György. Lelkének mélységeit és ma­gasságát. vívódását, gazdag életének ezer árnyalatát tár­ja elénk a költő a Tücsök­zene 370 versében. Életregénye a két világhá­ború közötti magyar értel­miség jelentős részének út­ját, válságait, kesergéseit és drámáit mutatja meg. Ál­landóan kutatta az igazsá­got, .kínjaira a vigaszt, ma­gányosságának feloldását. Háborgó lelke persze nem mindig talált megnyugvást: „.. .lám a lázadás I csak ki­felé csukta le ajkait, bent ezer sebe méltatlankodik: ezer seb és láng és sikoly vagyok.. (Tücsökzene 299. vers). Érezte, kell a közös­ség. a szeretet, az emberek­be vetett hit. Állandó volt benne a készség a kapcso­latteremtésre, a szívességté­telekre. „Barátságot és is­meretséget nemcsak kötni szeretett, hanem közvetíte­ni is. öt gyötörte, ha mások gyötörték egymást. így hát szenvedélyes kibékítő és elv­tisztázó is volt.” — írta ró­la legjobb ismerőse, hűséges barátja, Illyés Gyula. Életművének utolsó, kima­gasló vállalkozása A huszon­hatodik év, lírai rekviem százhúsz szonettben. Egy ne­gyedszázados szerelem után elvesztett kedves elsiratása ez a kötet. A semmibe. a halál világába nyújtja a ke­zét a költő, s modern Orphe- usként idézi meg újra meg újra Korzáti Erzsébet alak­ját. Végezetül arról is szólnunk kell, hogy Szabó Lőrinc ki­tűnő versfordító volt. Neki is köszönhetjük, hogy a világ, irodalom legjobbjait anya­nyelvűnkön olvashatjuk, s örök barátainkká fogadhat­juk. Dobóné Berencsi Margit Rafael Győző Ifiktor életműve Rafael Győző Viktor fes­tői munkássága az utóbbi esztendők nagy felfedezése. Együtt született a századdal 1900-ban Komáromban. Nyergesújfaluban ismerke­dett meg Kemstok Károly- lyal, 1919-ben Csontváryt is felkereste műtermében, éle­tének utolsó napjaiban. Rafael Győző Viktor ze­nésznek, orvosnak készült — képzőművész lett: restau­rátor, szobrász, belső építész, festő egy személyben. Te­hetségét Vaszary János is­merte fel a Képzőművésze­ti Főiskolán, az ő támogatá­sával kapta meg 1926-ban a római ösztöndíjat. 1928-han az UME grafikai díjával Párizsba ment tanulmányút­ra, később közel-keleti útja lett jelentős, hiszen Liba­nonban az 1930-as években többször is, hosszabb ideig ott tartózkodott, ö tervezte meg a bejrúti parlament belső terét, számtalan freskót festett, restaurálta a balbeki romépületeket. Egy ideig tagja volt a Szo­cialista Képzőművészek Csoportjának a két világhá­ború között, később Pogány ö. Gábor bízta meg 1945 után az aquincumi orgona he’ -reállításával. Több ha­zai kiállítás mellett 1964-ben nagy sikerrel rendezték meg — nemzetközi elisme­rés közepette — bejrúti tár­latát Libanonban. Egyes mű­veit bemutatták a velencei biennálén, továbbá Budapes­ten, Pozsonyban, Esztergom­ban és Párizsban is. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, budapesti, győri és külföldi magángyűjteményekben. Sok­kal jelentősebb festő, mint a híre. Korábban Pápán, most a Kőbányai Pataky István Művelődési Központ­ban nyílt kiállítás életmű­véből. Lebilincselő anyagot szemrevételezhetünk. Olyan ember munkáit, aki élesen gondolkodott, aki minden regiszteren tökéletesen kife­jezte magát. A reális látásmód és a sű­rített elvonatkoztatás egy­aránt kifejezési eszköze, s a mű igényeinek megfelelően ötvözi a leíró, absztrakt ele­meket. Mindig másképpen, — helyzettől, alkotástól füg­gően. Az egyik állomás a Székely asszony gyermekkel című mű szertartásos nyu­galma, ez a kép az UNESCO tulajdona. Impozánsak csel- lós, harmonikás figurái. Bra­vúrosan egyszerű megannyi csendélete, vörös, kék, feke­te, fehér, ultramarin tónus­ban tartott kompozíciója, mely érzékelteti mély lírá­ját és festői tudatosságát. Szimbolikus tartalmú a Hul­lámok című alkotása, tardo- si tája és mértéktartóan konstruktív Könyöklő nője is, az asszonyi létezés általá­nos önarcképe. Losonci Miklós Bényi László képei Képek Bény. László Mediterrán emlékek című kiállításáról Nyugalmazott tanácselnök barátom mondta el, hogy dunántúli falujukban még most, negyven év után is elevenen él az emléke egy fiatal szovjet katonának, aki a felszabadító harcok során jutott el hozzájuk. — Márciusi nap volt, ha­vas esőre, csípős szélre éb­redtünk. Reggel nyolckor még csend volt a faluban, szokatlan, dermesztő néma­ság. Kilenc után a falut megszállva tartó németek üvöltözve kapkodták össze holmijaikat, s néhány perc alatt továbbálltak. A tá­volból géppuskák kelepelé­sét hallottuk, majd erősödött a harcizaj. Az ablakon át láttuk, hogyan vágtat vé­gig a főutcán a szovjet lo­vas járőr. Az utca végén pihenőt tartottak, majd lé­pésben megindultak vissza­felé. A mi házunk előtt egy szép szál fiatal lovas meg- sarkantyúzta lovát, az ala­csony léckerítésen át beug­ratott az udvarra, és lovát az almafához kötötte. Nálunk nagyanyám volt a gazda. Szigorú, akaratos asz- szony, aki nem ismerte a félelmet. Kendőt kötött — mint mindig, ha idegen ér­kezett —, kilépett az ajtón, és ráförmedt a hosszúra nőtt, fekete hajú, nevető szemű legényre: „Nem lá­tod, hogy kapu is van? A fiú nevetett nagyanyám mérgén, kezdte volna leszer- számozni a lovát, amikor egy idősebb katona nyitott be a kapun, és tört ma­gyar nyelven közölte nagy­anyámmal, hogy őrmester vendégünknek készítsen szállást néhány napra. Nagy­anyámnak még válaszolni sem volt ideje, amikor újabb lárma és mozgolódás tá­madt. Egy vágtató lovas oda­kiáltott valamit orosz nyel­ven a mi fiatal őrmeste­rünknek, mire az lóra pat­tant, és úgy, ahogyan ér­kezett, a kerítésen át kiug­ratott az utcára, majd el- vágtatott a többiekkel. Nem sokkal később fegyver ropogást hallottunk a fa­lu nyugati végéből, de a csatazaj öt percig sem tar­tott, a szovjet katonák már­is tódultak visszafelé. Kis­vártatva megláttuk a mi őrmesterünket is. a homloka Könyöklő nő Székely asszony gyermekkel (Hauer I^ajos reprodukciói — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents