Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. április 6., szombat Néhány hete elkezdődött az agrárágazatokban az ön- kormányzati testületek megválasztása. Januárban egy, februárban hat, márciusban 77 helyen választottak vállalati tanácsokat vagy vezetőségeket a kollektívák. Az új vállalatirányítási formákra való áttérés a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének egyik fontos mozzanata, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága tavaly áprilisi állásfoglalásának szellemében hajtanak végre a vállalatok. A KB állásfoglalása egyebek között leszögezi: „A gazdaságirányító szervek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka, és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban”. Az esztendő első felében a legtöbb élelmiszergazdasági vállalatnál létrejön az új vállalatirányítási forma, vagyis önkormányzati testületek alakulnak, elfogadják az új szervezeti és működési szabályzatot, funkciójában megerősítik a régi igazgatót, vagy ha másképpen döntenek, új igazgatót választanak. Az állami gazdaságokban és az élelmiszeripari vállalatoknál nincs hagyománya az önkormányzati testületek működésének, ezért a tapasztalatlanságot a gondos előkészítéssel igyekeznek ellensúlyozni. Az előkészületek több mint fél éve elkezdődtek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a vállalatok vezetőivel, a párt-, szakszervezeti és KISZ képviselőivel egyeztette az elképzeléseket. közösen kidolgozták a választások, valamint a testületek működésének szabályait. Időben nyilvánosságra hozták, milyen vállalatvezetési formában dolgoznak majd az egyes vállalatok. Eszerint 173 vállalatot a vállalati tanács, 57-et a dolgozók közgyűlése, illetve küldöttgyűlése irányít majd, 18 vállalatnál pedig marad a régi, államigazgatási irányítás. Ez utóbbiakhoz a közszolgáltatást végző, a többi üzemre jelentős hatást gyakorló vállalatok tartoznak. A vállalatirányítási forma tehát eltérő lesz a jövőben ez azonban egyetlen vállalatot sem minősít, valamennyi egyenrangú lesz. A különbség csak annyi, hogy méretük, népgazdasági szerepük szerint más-más formában vezetik a kollektívákat. Lényeges eltérés a korábbiakhoz képest, hogy a tulajdon feletti rendelkezési jog egy részét az állam átadja a gazdálkodónak, az alapvető jogokat azonban — alapítás, megszüntetés — az állam a jövőben is fenntartja magának. Nem változik az állami tulajdon oszthatatlan jellege sem. Az eddigi választások tapasztalatai kedvezőek. A kollektívák mindenütt demokratikusan választják meg küldötteiket a vállalati tanácsokba, azokra szavaznak. akik valóban képviselni tudják érdekeiket. Ezt mutatja egyebek között, hogy a március közepéig megválasztott 314 dolgozói küldött közül csak 301 szerepelt a jelölő bizottságok javaslatai között. Tizenhárom jelöltet elutasítottak, nem tartották alkalmasnak a képviseletre. Ennél is nagyobb visszhangot váltott ki, hogy mindjárt az indulásnál három igazgatót nem erősített meg funkciójában a vállalati tanács. Pedig nincs ebben semmi különös, hiszen a termelőszövetkezetekben régóta gyakorlat a vezetőség és az elnök titkos megválasztása, s nem újdonság egy-egy jelölt vagy már működő elnök elutasítása sem. Az emberségesen és eredményesen vezető termelőszövetkezeti elnököket többször is titkosan — újraválasztják. Azt persze a legjobb elnökök sem titkolják, hogy választás előtt munkálkodik bennük az egészséges feszültség. De azt is régi igazságnak tartják, hogy nem a választás előtti hónapokban kell a tagság kegyeit keresniük, hanem öt esztendőn át folyamatosan kell megfelelniük a többség bizalmának. Erre a jövőben az állami gazdaságok és az élelmi- szeripari vállalatok igazgatóinak is tekintettel kell lenniük, meg kell szokniuk, hogy sokan figyelik és értékelik munkájukat. Kezdetben valóban nincsenek köny- nyű helyzetben, hiszen eddig föntről kapták kinevezésüket, a jövőben pedig a választóik szempontjait is figyelembe kell venndök. Ebben nincs érdekellentét, hiszen a dolgozók személyes érdeke — a nagyobb jövedelem — egyezik a vállalat érdekével: több pénz csak akkor kerülhet a borítékokba, ha jobban, eredményesebben dolgozik a vállalat. S nem csak egy esztendőn át hanem folyamatosan, tehát fontos feladat az észszerű fejlesztés is. Az igazgatóválasztás a közérdeklődés középpontiába került, ami újdonsága miatt érthető is. A valóságban azonban a vállalati tanácsok megválasztása, az igazgatók megerősítése vagy elutasítása csak a kezdet. A vállalatvezetés korszerűsítése ugyanis nem befejeződik, hanem csak elkezdődik az igazgatóválasztáskor. Azután kell kidolgozni a módszereket, amelyekkel ésszerűen működtethető a vállalati tulajdon, s a felelősségteljesebb beleszólás, valamint az önállóság révén javítható a vállalati gazdálkodás. V. F. J. Új festési eljárások a Váci Kötöttárugyárban Korszerű festési eljárásokat vezettek be a Váci Kötöttárugyárban. A svájci Sandoz céggel való együttműködés eredményeképpen alkalmazzák a műgyanta se- segítségével történő festést. Ennek során a műgyanta beépül a kelmébe, és szinte az anyaghoz ragasztja a színezéket. Ezzel az eljárással ugyanannyi szövet festéséhez a korábban erre felhasznált időnek, energiának és öblítővíznek csak a felére van szükség. Az új festési módszer a régebbinél kevésbé környezetszennyező, és feleannyi szennyvizet termel. A másik újonnan alkalmazott eljárást a nyugatnémet Bayer cégtől vették át. Ennek lényégé, hogy bizonyos vegyszer hozzáadásával az anyagban levő pamutszál, és műszál egy menetben megfesthető, a festési műveletet nem kell külön-külön elvégezni. Ez a módszer igen alkalmas az élénk, divatos színek előállítására, és az előbbihez hasonlóan szintén energia- és víztakarékos. KALBAN MEGPRÓBÁLTÁK Pályázattal — az elnöki tisztségben (Fotó: Szabó Sándor) A Tarnamente Ipari Szövetkezetben — mint lapunk hírei közöft is beszámoltunk erről — a napokban megyénk területén első alkalommal választottak elnököt pályázat alapján. Érdekes a hír, mert szűkebb hazánkban teljesen újszerű s minden bizonnyal másutt sem éppen megszokott eseményről szól. Nem véletlen, hogy egy kicsit rácsodálkozunk. S talán furcsának, különösnek találják azok is, akik egyébként egyhangúlag bizalmat szavaztak a káli tisztségviselőnek. Pedig ha jól belegondolunk, nincs olyan rendkívüli a dologban, végeredményben szabályos a történet. Ha valamelyest szakítottak is a hagyományokkal, sértetlen maradt a demokrácia, a közösség, a helyi kollektíva akarata érvényesült. — Meggyőződésem nekem is, hogy nem esett csorba a tagság becsületén — vallja hetek múltán az új vezető, Szucsik István —, s nincs semmi „szentségtörés” abban, hogy pályázni mertem az újsághirdetésben közölt posztra. Lényegében csak éltem a másoknak is felkínált lehetőséggel, próbára tettem magamat. Gépész- mérnök vagyok, dolgoztam már alacsonyabb és magasabb beosztásban. voltam vállalatnál, megfordultam a szövetkezeti mozgalomban, szereztem valamennyi gyakorlatot. Mikor legyen kedvem, bátorságom akár a legmerészebbekre is vállalkozni, ha nem a mostani koromban ? — Hogyan történt a jelölés? — kíváncsiskodom beszélgetésünk alkalmával. — Amint a lapból értesültem a meghirdetett „állásról”, magam is megragadtam a nem mindennapi alkalmat, s annak rendje, módja szerint jelentkeztem levelemmel. Aztán — január vége felé — behívtak enge- met is a szövetkezet központjába, ahol a helyi és nagyközségi vezetőkkel hosszasan elbeszélgettünk. Tulajdonképpen ez volt a „vizsga”, itt került mérlegre velem kapcsolatban úgyszólván minden. Mi tagadás, szorongatam is egy kicsit, noha az izgulás nemigen jellemző rám. Valójában csak akkor nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy tíz pályázó közül hatan jutottunk idáig, végül pedig hármunkból döntöttek mellettem. Amikor ez utóbbiról is értesítettek, már a munkakezdésre is megbízást kaptam. Így gyakorlatilag március 1-től vagyok az új helyemen, noha hivatalosan csak 14-én került sor a választásra. — Milyen érzés volt addig dolgozni? — Hát nem egészen olyan mint a korábbi munkahelyeimen — a VILATI-ban, az Egri Cipőipari Szövetkezetnél vagy a TSZKER- nél — hiszen még tisztségében volt az elődöm. Szerencsémre azonban az eddigi elnök. Katona István az első perctől kezdve jóindulattal állt mellettem, a társaságában ismerkedtem az itteni feladataimmal és több partnerrel is. S jóllehet azelőtt partnerként nem egyszer megfordultam már a részlegekben, üzemekben én is, az elnök az ilyenféle „bejárásoknál” sem maradt el mellőlem. Segítőén fogadtak, vettek körül mások is, főkönyvelőnknek, párttitkárunknak egyaránt igazán csak köszönettel tartozom a megértésért. Könnyítette a dolgot, hogy az elődöm — egészségi állapotára való tekintettel — önszántából vonult vissza funkciójától, még a tavalyi közgyűlés után bejelentette, hogy más reszorton szeretné folytatni a munkáját. S olyan amire büszke lehet, aminek igazán én is csak örülhetek: a jól gazdálkodó, kiegyensúlyozott szövetkezet tavaly eddigi legsikeresebb esztendejét zárta. Nincs baj a piacokkal, a megrendelésekkel. Jóformán csupán folytatni kell, amit a kollégák elkezdtek. Valamit, persze, azért én is akarok hozzátenni ehhez! — „Első embernek” lenni egy 210-es létszámú, több mint 70 millió forintos árbevételű szervezetben, mozgalmi vezetővé válni, a gazdasági irányítás mellett politikai munkát is vállalni újra meg újra: mégis csak nehéz. — Kétségtelenül. Annak idején azonban ezeket mindmind figyelembe vettem. Jó előre számoltam változó körülményeimmel. Több más mellett azzal, hogy itt házon belül is egy sor testülettel kell naponta szót értenem, szinkronban lennem. Csak választott Dizott- ságból négy van, s mind egyformán számon kérheti, mit csinálok. S még a jó ég tudja, hogy hány helyről beleszólhatnak a munkámba, követelhetnek helytállást! Nem utolsó sorban pedig akik most egyhangúlag elnökké választottak — amire különben itt állítólag eddig nem volt példa — ugyanígy ellenem is szavazhatnak bármikor, ha okot adok rá. Ilyen azonban, remélem, nem történik. Jó dolognak tartom, hogy van némi jártasságom a mozgalmi életben is — viseltem úttörő, KISZ-es, szakszervezeti és párttisztséget — mert politikai tapasztalataim megkönnyítik a gazdasági döntéseimet. Igazodom az emberekhez, s megpróbálok még többet tenni értük. Inkább a barátságra törekszem, de szigorú is tudok lenni. Az eltelt rövid idő alatt ugyan sokat még nem mutathattam ezekből, de szeretném ha mielőbb egészen megismernének és a szövetkezet olyannak is teljesen elfogadna, amilyen igazán vagyok. Jól választottak-e a káli- ak? Bízzunk abban, hogy: igen. Gyóni Gyula Magyar textiltermékek Moszkvában A magyar—szovjet textilkülkereskedelmi kapcsola- iok további bővítésére törekszik a Hungarotex. Mo- lex és a Tricotex. E vállalatok április 1-től 19-ig reszt vesznek a moszkvai jubileumi kiállításon, amelyen a közös textilkülkereskedelem fejlődésének legújabb eredményeit mutatják be. A Hungarotex 1983-ban létrehozta — konfekció- partnereivel együttesen a Modex Konfekció Kereskedelmi Közös Vállalatot, majd a Tricotex Külkereskedelmi Vállalatot, leányvállalat formájában. Mindhárom vállalat sikeres üzletkötést remél a moszkvai bemutatkozástól. Képeinken a jubileumi kiállításon bemutatásra kei ülő kollekció darabjai láthatók. Igazgatóválasztás
