Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-03 / 78. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 3., szerda %r •• w \ I f •• •• • f W» I I • Kozmuvelodes a gyöngyösi főiskolán Mit tehet egy KISZ-titkár? Ünnepi készülődés Kerékgyártó Judittal, a gyöngyösi Kertészeti és Üzemszervezési. Főiskola KISZ-titkárávaí, és közművelődési felelősével másfél éve találkoztunk először. Akkor megjelent írásunkban azt a kérdést igyekeztünk elemezni, hogy mi az oka annak a „csendnek", ami ezt az intézményt körülveszi. Miért van. hogy míg más városban a hallgatók jelenléte megváltoztatja a hétköznapok hangulatát és új színt ad a kulturális életnek, addig Gyöngyösön ennek nyoma sincs. A KISZ-titkár akkor átszervezésekre is hivatkozott: 180- ra csökkentették a nappali tagozatosok létszámát, s e „maroknyi diáksereg” képtelen a Mátra fővárosában debreceni, szegedi, vagy egri méretű nyüzsgést varázsolni. E mondatával viszont nem akarta bebizonyítani, hogy lehetetlen „megmozgatni az állóvizet”. Ellenkezőleg: ahogyan beszélt arról, hogy csapatba kell olvasztani a tevékeny embereket, ahogyan kutatta a tartalmas klubélet lehetőségeit, azt sejttette: lehetetlen, hogy ennek a lánynak ne sikerüljön amire vá~ gyik! Eltelt tizennyolc hónap. Ugyanabban a szobában beszélgetünk. A hamutartóban most is tornyosulnak a csikkek, a telefon is megállás nélkül csörög mint akkor. Ö sem változott meg, csak kicsit fáradtabb, pedig beköltözött a kollégiumba. — Jobb így — mondja. — Ügyis minden estémet itt töltöttem. — Most végre csupa sikerélményről számolhatsz be? Hosszan hallgat. — Fölsorolhatnék egy hosszú listát. Elmondhatnám mi-minden vált valóra a tervekből, akár még büszke is lehetnék rá, mert tényleg megmozdult az állóvíz ... De nem ilyen egyszerű az egész. Többre vágytunk és ahhoz képest, hogy mennyire óhajtottuk azt a többet kevés jött össze. — Rosszul akartátok? — Nem, de olyan közéletre vágytunk, ami azokban az időkben, amikor én voltam főiskolás magától értetődő volt, s ma már mintha megvalósíthatatlan lenne. — Idejét múlt formákat próbáltatok föléleszteni? — Ellenkezőleg. A teljes öntevékenységre szerettünk volna építeni. Olyan ötleteket akartunk, s akarunk ma is „menedzselni” melyeket a mostani diákok tartanak jónak. „Alulról jövő” kezdeményezéseket karolnánk fel legszívesebben, de aLig vannak ilyenek. Jobb híján „felülről” szervezünk klubprogramokat. Legtöbbször elfogadják. Eljönnek rá, néha még jól is érzik magukat, de ennyi az egész. — A közelmúltban ve- hettétek át a Kiváló Kollégium címét. Azt senkinek sem adják ingyen! — Elmondtuk a diákoknak, milyen előnyökkel jár ez a titulus. Megértették, hogy érdemes dolgozni érte. Akkoriban zajlott is a sport-, a kulturális és a KISZ-élet egyaránt. A klubban hetente voltak vetélkedők, koncertek, „Kakaó" és „teabár” formájában megvalósult a spontán nyitva tartás is — igaz, hogy az utóbbi később játékteremjelleget öltött, de nem baj. A gond ott kezdődött, hogy miután Kiváíló kollégium lettünk újra lelohadt a lelkesedés. Pedig éppen e címmel kerültünk olyan anyagi lehetőségek birtokába, amelyeket érdemes kihasználni. Kifutott egy olyan évfolyam, amelynek volt nyo'.c-tíz „húzóembere”. Leninének utódaik is. de azok még nem szerveződtek „csapattá”. Magányos ötletemberekkel nehéz előrelépni. Mi is hibáztunk néha. Azt hittük például, hogy a 100 folk Celsius koncertjére sikerül néhány géppapír nagyságú plakáttal telt házat toborozni. Nem így lett. Tanultunk belőle. Most vi- deó-diszkó-sorozatot indítunk, számítva a városi fiatalok részvételére is. Bízunk benne, hogy eljönnek rá. Alakulófélben van egy zenekar is. Ha létrejön a pártoló tagsága, újra elindulhat valami nyüzsgés. A főiskola előtti járdákon ma is látható a közelmúlt diákrektor választása előtti korteskedések nyoma. Feliratok díszelegnek mindenfelé: „Szavazz rám!” — Sokak szerint jól sikerült ez a program. Engem bántott hogy egy hét alatt vágták össze az egészet. Rendeztek néhány szakmai előadást, filmvetítést, focifarsangot, koncertet, diszkót, mint régen, mégis langyos volt az egész. — A március 15-i műsorotoknak híre még aznap eljutott Egerbe. Aki látta, dicsérte. — Arra én is büszke vagyok — mondja, s most először elégedettnek látom. — Ügy érzed. mással nem dicsekedhettek? — Agrárjéilegű, speciál kollégiumaink sikeresek. Havonta indítunk buszokat a Vígszínházba, legtöbbször nincs rajtuk üres hely. Beváltak nyelvtanfolyamaink és az is nagy szó, hogy négy hallgatónk részt vett téli népművelési gyakorlaton. De többre vágyom ... Kerékgyártó Judit helyében lehet, hogy sokan büszkék lennének. Kérdés, hogy nekik lenne-e igazuk? Én azt hiszem: nem. Sokkal nagyobb szükség van olyan „elégedetlenkedőkre”, mint ő —. aki nem nyugszik bele a félsikerbe, hanem tervez, újrakezd és kísérletezik egészen addig, amíg a saját maga által felállított igen magas mércét el nem éri — sokunk nyereségére. Szabó Péter Az előkészületek utolsó fázisa lolyik most az ünnepi díszszemle helyszínén, a budapesti Dózsa György úton. A fővárosi KISZ-fiatalok, illetve az MHSZ-szervezetek tagjai gyakorolják a felvonulást. (Fotó: Szabó Sándor) Szépen szavaló kisdobosok, úttörők (Tudósítónktól) Általános iskolás pajtásokkal népesült be az elmúlt csütörtökön délelőtt a gyöngyösi úttörőház. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére hirdetett körzeti szavalóverseny döntőjére került sor a Mátra alján. A piros és kék nyakkendőt viselő gyerekek a fasizmus fölött aratott győzelmet, a felszabadulást, valamint hazánk szocialista fejlődését bemutató műveket adtak elő. A városi versengésen ötven kisdiák adott ízelítőt a témához kapcsolódó irodalmi alkotások szép magyar tolmácsolásából. A zsűri döntése alapján az úttörők közül Suha Klára, a gyöngyösi KisegíA füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközép- iskola diákklubja és MSZBT- tagcsoportja rendhagyó eseménnyel zárta a hazánik fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett éves programsorozatát. Az egyik szovjet középiskola húszfős küldöttségét, tanulókat és tanárokat látták vendégül a füzesabonyi klubtagok. A baráti találkozót színes program tette emlékezetessé. Az iskola bemutatása után a szovjet diákok irodalmi műsorral, gitár- és énekszámokkal léptek fel, a füzesabonyiak tő Iskola tanulója bizonyult a legjobbnak (felkészítő tanára Szabó Imréné), másodikok lettek holtversenyben az abasári Általános Iskola pajtásai, Dér Krisztina és Szalay Tünde, míg a harmadik helyezést a gyöngyösi 6-os iskola tanulója, Bajusz Zsuzsa szerezte meg. A kisdobosok versengését a gyöngyöspatai Selben Krisztina nyerte meg (felkészítő tanára Földi Mariann), második lett Majoros Tamás (2-es számú Alt. Isk.), míg a harmadik helyen a viszneki Maksa Anita végzett. A helyezést elért gyermekek oklevél- és könyvjutalomban részesültek. Korcsog Béla pedig ének- és hangszerszólókkal és — természetesen oroszul előadott — jelenetekkel mutatkoztak be. A közös éneklés és játék, a kölcsönös ajándékozás, a sok beszélgetés és a diszkó jó alkalmat adott az ismerkedésre, a nyelvgyakorlás- ra. A szovjet diákok és a magyar klubtagok egy igen jól sikerült együttlét és egy új barátság örömteli élményével várják ét jövőre — immár a szovjet iskolában — sorra kerülő újabb találkozást. DIÁKTALÁLKOZÓ A magyar—szovjet barátság jegyében I EGY ARC KÖZELRŐL Akire számítani lebet... Idestova egy évtizede annak, hogy egy kisebb társaságban összefutottunk. Az első párszavas megismerkedést rövidesen alaposabb követte; hosszú szakmai viták, beszélgetések. Hát hogyne, ha egy nyomdász és egy újságíró találkozik. Később közös munkánk, közös KISZ-es feladatok ... Akárcsak kollégái, barátai, magam is megtanultam tisztelni lényeglátását, pontos megfigyeléseit a kényes kérdésekben is nyílt és határozott állásfoglalásait és még egy — ma, másoknál, sajnos egyre ritkább — tulajdonságát — Ferire mindig lehet számítani. Most mégis, amikor leülünk beszélgetni Imreh Ferenccel, eflső kérdésem az kell, hogy legyen: beszéljen magáról! A világmegváltó cigarettafüstös éjszakák higgadtan érvelő és meggyőző bajnoka, a nehézségekkel küzdők segítségére mindig kész nyomdász, mozgalmi ember ugyanis, általában elhallgat, ha róla esik szó. — Megpróbálok csak olyas- miit mondani, ami mindenki számára érdekes lehet — húzogatja ezúttal is kissé tanácstalanul a vállát. — Tessék: debreceni vagyak, az utolsók egyike azoknak, akik még úgynevezett humán gimnáziumban érettségizhettek. Fontosnak tartom ezt, mert a „Fazekasban” olyan indíttatást, általános műveltséget kaptunk, amely szerintem alkalmassá tett bennünket arra, hogy befogadhassunk a világból minden érdekeset. Én sem voltam afféle könyvek fölé görnyedő szobatudósjelölt. Komolyan atlétizáltam és készültem a fogorvosi szakmára. — Máshová sodródtál. — Nem nevezném sodródásnak. A sportolást mindenképp abba kellett hagynom, mert megsérültem. A pályaválasztást illetően pedig volt választási lehetőségem. Az érettségi utáni nyáron megismerkedhettem az Alföldi Nyomdával, így amikor kiderült, hogy az egyetemre — túljelentkezés miatt — nem vettek föl. amott viszont számítanak rám, e szakma javára döntöttem. Azóta sem bántam meg. — Pedig nem sok köze van a biológiához ... — Azt hiszem, inkább az vottt a fontos számomra, hogy emberekkel tudjak foglalkozni. Talán az apám példája nyomán, aki 45-ös párttag . . . Mindenesetre már a középiskolában „KISZ-eztem”, az „Alföldinél” pedig különböző funkciókkal is megbíztak. A továbbtanulásra is egyértelmű volt a lehetőség. Nemcsak a szűkén vett szakmaira, hanem úgy is. hogy akkoriban a korrektorok — én is — egész könyveket kaptunk meg munkául. A háromkötetes zenei lexikont például legalább négyszer átolvastam betűről betűre. Az enyém, amit megjegyeztem belőle. — Az rémlik, hogy Egerbe a lakás révén kerültél. De azt nem tudom, hogyan sikerült a Hajdúságtól olyannyira különböző vidéken megszoknod. — Könnyen. Lehet azért is, mert azonnal feladatokat kaptam. A dinamikusan fejlődő nyomdában, az egyre növekvő létszámú KISZ- esek választottak titkárul. — Nem buktál bele ... — Bele is bukhattam volna ... De talán szerencsém volt. A mag. csak fokozatosan növekedett. Az újak,.Segíteni másokon a legnagyobb öröm” ra mindig külön figyeltem. Igyekeztem éppúgy emberközelbe kerülni velük, mint a régiekkel. Nálunk nem úgy ment a mozgalmi munka, hogy „Te, figyelj már; ez meg ez kellene!” Hanem, akihez én szóltam, tudtam kicsoda. Tudtam hogy hívják, mit és hogyan kérhetek tőle. — A Révai Nyomda Egri Gyáregységének fiatalsága elismerések sokaságával dicsekedhet ... — Ha azt kérdeznéd, mi számomra a legemlékezetesebb a mozgalomból, akkor azt mondom, hogy az. amikor egy országos vetélkedőnk élményeinek hatására, egyik korábban visszahúzódó, csendes KISZ-tagunk gyökeresen megváltozott. Könnyed volt, felszabadult, élt, nevetett..., és még inkább rádöbbentett arra, hogy a sokaság nem massza, hogy mindenkit számon kell tartani és hogy értelmes célokért, kérésre, mindenki hajlandó dolgozni. — Most személyzeti vezető vagy. — Ügyes-bajos. dolgaikkal hozzám fordulhatnak a munkatársaim. A posztomat magamban csak „panaszirodának” nevezem. De örülök annak, hogy bizalommal fordulnak hozzám. És annak is, hogy.— ha már nem is vagyok KISZ-titkár, hanem pártfeladatként veszek részt a bizottsági üléseken, — a fiúk, lányok szinte észre sem veszik a funkcióváltozást. — Eddig nem kérdeztelek arról, miként sikerült nemcsak a szakmában, de a KISZ-es mozgalmi munkában is kiválóan teljesítened. — Persze ... Meg a család — Nos, tudod, hogy két nagy fiam van. Igénylik a törődést. De állítom, hogy a szakmai, a közösségi munkát és a családi életet, aki akarja. össze tudja egyeztetni. Sőt ! Én úgy tervezem — hogy Lassan 40 évesen — ennek érdekében nemsokára ismét tanulni fogok. Imreh Ferencet április 4. alkalmából egy évtizedes kiemelkedő mozgaLmi munkája elismeréseként az Ifjúr ságért Érdeméremmel tüntették ki. Németi Zsuzsa
