Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 190. szám ARA: 1985. április 30.. kedd 8,2* FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Május 1. üzenete Amikor néhány híján száz esztendeje a második Intemacionálé alapítói — korábbi hagyományokra támaszkodva — május elsejét a munka, a nemzetközi munkásosztály ünnepévé nyilvánították, ha a társadalom fő irányát, tendenciáját világosan látták is, előre aligha sejthették a jövő konkrét történéseit, viharos változásait, zegzugos menetét, átmeneti vereségekkel és végérvényes győzelmekkel teli küzdelmeit. Gyökeresen átalakult a világ e szűk évszázad alatt: két világháború, forradalmak és ellenforradalmak, fasizmus és demokrácia, tőkés válságok és szocialista fejlődés, a világ ’első munkásállamának, majd a szocialista világ- rendszernek létrejötte, a gyarmati rendszer széthullása, termonukleáris fegyverkezési verseny és békés egymás mellett élés — ilyen s hasonló végletes erők alakították át, s ebben az erőtérben alakult át maga a munka is. miniden érték forrása, szülöamyja. Nálunk a századforduló körüli évtizedek kezdeti munkásmájusai, a tizenkïlen- ces első szabad május elseje, az ellen- forradalmi korszak tiltott és osztályharcos demonstrációi után valójában és végérvényesen csak a legutóbbi negyven évben szabad a május,, csak azóta valódi ünnep a munka ünnepe. Méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol minden hatalom a dolgozó népé. A mi világunk ilyen világ; a mi társadalmunk azért emelte magas pied esz tálra a munkát, mert ez nemcsak az anyagi gyarapodás, nemcsak a közös és egyéni boldogulás forrása, hanem forrása minden jognak, szabadságnak, mércéje minden ember megítélésének; egyedüli forrása az emberi méltóságnak is. A tőkés világ — benne a fejilett tőkés országok — munkanélküli tíz- és százmilliói tanúsíthatják, hogy még ha anyagi helyzetük elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát. a legmélyebb megalázottságot jelenti. És a szocialista világ dolgozóinak százmilliói, köztük mi is ötmilliónyian tanúsíthatjuk: azért reagálunk élesen minden nem munkából származó vagy nem annak értékével arányos jövedelemre, mert méltóságunkat. a munkához fűződő legszebb szocialista eszményünket sérti. Mert a mi társadalmunk — s ez nem holmi ünnepi alkalmakra tartogatott szóvirág, hanem immár mélyen az idegrendszerünkbe ivódott, gondolkodásmódunkat meghatározó valóság — a munka társadalma. A sohasem sima és egyenesvonalú, magának mindig ellentmondások legyűrése árán utat törő fejlődés egyik paradoxo- na azonban, amit a május elsejét ünneppé nyilvánító elődeink végképp nem láthattak előre, hogy csaknem száz év múltán nekünk, a munka társadalma polgárainak. új és nem könnyű problémákkal kell szembenéznünk, épp a munkával, saját munkánkkal kapcsolatban. Hogy a munkáshatalom, a szocialista társadalmi viszonyok ugyan szilárd alapot, de csak alapot adnak fejlődésünkhöz, ám automatikussá nem teszik azt. Hagy a munka ünnepén is — ünneprontás nélkül, de önkritikusan — fel kell tennünk magunknak a kérdést: megfelelő-e a munkánk? Kielégítő-e a színvonala, minősége, szervezettsége, versenyképessége és jövedelemtermő képessége; nem maradtunk-e el vele nemzetközi összehasonlításban? Miközben évente ünnepeljük a munkát, van-e méltó rangja, s becsülete a hétköznapokon? Miközben életünk leg- magasztosabb alapelvének és mércéjének tekintjük, nem siklunk-e el a fölött a prózai, de nélkülözhetetlen követelmény fölött, hogy a lehető legszorosabb érdekeltséget teremtsük meg a munkában, érdekeltté tegyük benne önmagunkat, a munka társadialmának minden emberét, kollektíváját ? önkritikus, szigorú, realista válaszokat követelnek ezek a gyakran bizony kínzó kérdések; nem egy tekintetben át kell értékelni fogalmainkat. De a munka társadalmának erejét, életképességét épp az bizonyítja, hogy tud ilyen válaszokat adni. A szocialista világ izgalmasan új törekvései — Moszkvában és Budapesten és sok más helyütt — épp abban állnak, hogy a munka hatékonyabbá, gyümölcsözőbbé tételének közös és sajátos útjait-mód" jait megtaláljuk. Nálunk, néhány héttel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa ilyen — nem éppen ünnepi, de őszinte, kendőzetlen — szavakkal fogalmazott erről a többi között: „Saját munkánk gyengeségeit is tükrözd hogy a termékszerkezet átalakulása vontatottan halad, késedelmesség tapasztalható a tudományos eredmények gya- jövede'lemtermelő képessége a lehetséges- korlati alkalmazásában, népgazdaságunk nél és a szükségesnél is kisebb”. Igen, a lehetségesnél és szükségesnél : van‘tehát lehetőségünk előbbre lépni, és nincs is más választásunk; ezért sugárzik mégis erő és bizakodás napjaink e legégetőbb kérdésére adott válaszunkból. Május elseje internacionalista ünnep. Keleten és Nyugaton, szocialista és tőkés társadalomban, a fejlődő országokban, a világ különböző égboltjai alatt más-más külsőségek között, de egyazon gondolat és érzés jegyében ünnepük meg azok a mil- liárdok, akiknek nincs más eszközük élni és boldogulni, csak a munka. Közös az érdekük, országuk politikai berendezkedésétől, világnézetüktől, bőrük színétől és nemüktől függetlenül. Közös mindenekelőtt abban, hogy kezük vagy agyuk értékteremtő munkája ne a pusztítás mind tökéletesebb és mind fenyegetőbb arzenálját gyarapítsa, hanem a béke. a kölcsönös biztonság, a fejlődés, az élet anyagi és szellemi feltételeit. Szabadon és békében ünnepelhetjük a munkát , az idén is, mint négy évtized óta immár minden évben. S ahogy az nálunk szokás: színes, vidám, derűs légkörben. Am egyúttal azzal az eltökéltséggel, hogy minden erőfeszítésünket, minden fizikai és szellemi képességünket latba keld vetnünk a következő években munkánk színvonalának emeléséért, eredményességének fokozásáért. A munka ünnepének ma ez a legidőszerűbb üzenete számunkra. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1985. április 29-/ üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1985. április 29~én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai. A Központi Bizottság kegyelettel megemlékezett a közelmúltban elhunyt tagjairól, Nernes Dezső és Révész Ferenc elvtársról, valamint Takács Imre elvtársról, a Fejér Megyei Pártbizottság első titkáráról, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjáról. A Központi Bizottság meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Kádár János elvtársnak, a párt főtitkárának tájékoztatóját az időszerű politikai kérdésekről. 1. A Központi Bizottság áttekintve a nemzetközi helyzetet, elfogadta a Varsói Szerződés tagállamai pártós állami vezetőinek varsói tanácskozásán részt vett magyar párt" és kormányküldöttség tevékenységéről szóló tájékoztatót. Tudomásul vette, hogy Kádár János elvtárs, az MSZMP főtitkára, küldöttségünk vezetője az országgyűlés felhatalmazásával a Magyar Népköz- társaság nevében aláírta a szerződés hatályának meghosszabbításáról rendelkező jegyzőkönyvet. A Központi Bizottság megállapította: a Varsái Szerződés hatályának meghosszabbítását a nemzetközi helyzet alakulása, a NATO léte és tevékenysége, a békét fenyegető veszélyek tették szükségessé. Változatlanul érvényes a Varsói Szerződés tagállamainak az a közös javaslata, amely a két katonai szövetségi rendszer egyidejű megszüntetését szorgalmazza. (Folytatás a 2. oldalon) Emléktábla-avatás és megemlékezés Egerben A MUNKA UNNEPELTJEI Elismerés gazdálkodó egységeinknek Május 1-e a munka ünnepe, amely alkalmat kínál arra, hogy a legjobban tevékenykedő gazdálkodó egységeket elismerjék. Tavalyi teljesítményeik alapján megyénk számos üzemét, vállalatát Kiváló címmel, illetve Dicsérő oklevéllel tüntették ki. Mostani összeállításunkban ezekről számolunk be. Visontán tartottak ünnepi gyűlést tegnap délután a Mátraalji Szénbányák dolgozói, ahol megjelent többek között Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára. Marko- vics Ferenc. Heves Megye Tanácsának elnöke, Lájer László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének tit(Folytatás a 2. oldalon) A május elsejéhez kapcsolódó rendezvények sora a megyeszékhelyen hétfőn, az Ifjúsági Ház előtt, emléktábla-avatással kezdődött. Annak az épületnek a faláBa helyeztek el feliratot, amely 1945 és ’ 1968 között a megyei szakszervezeti mozgalomnak adott otthont. Ez alkalomból megjelent Virág Károly. a megyei pátbizott-. ság titkára, Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke és Sós Tamás, a KISZ megyei bizottságának első titkára Is. A Himnusz hangjai után Dorkó József, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkára elevenítette föl beszédében a hajdan ezer. falak közt zajlott események történetét, jelentőségét. Mint mondotta, a felszabadulás új fejezetet nyitott (Folytatás a 2. oldalon) Országépítők Éljen május elseje!
