Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

\ 4. NÉPÚJSÁG, 1985. április 29., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT ban illik ez a jubileum ko­A másik véglet Szüleim korosztálya az öt­venes években joggal keser­gett amiatt, hogy „betiltot­ták" fiatalságát. Csoda-e, ha később is vísszasóvárogta azokat a filmeket, amelye­ket tizen- és huszonévesen látott, azokat a slágereket, amelyekhez ezernyi emléke kötődött. Aztán végre — ezt egyér­telműen helyeseltük — meg­tört a jég, s zöld jelzést ka­pott a nosztalgiahullám, amely valamilyen formában majd mindenkit megbaboná­zott. Előkerültek a hajdani kó­piák, felbúgtak a Karády- dalok, méghozzá százezrek elégedettségére, osztatlan örömére. Tulajdonképpen senki sem csalódott, hiszen a hűvösebb vérmérsékletüek is számos fontos információval gazda­godtak. Meggyőződhettek ar­ról, hogy az elődök sokat adtak a hatásosan megfor­mált fcrga tókönyv re. a ki­tűnő színészi játékra, a telt házakért munkálkodó ren­dezőkre. Megszívlelendő ta­nulság ez az utódok számá­ra. akik csak önérdekükkel törődve pazarolják a millió­kat határozott érdektelensé­get szülő alkotásaikra. A baj csak az, hogy át­estünk a ló másik oldalára, olyannyira, hogy szinte ül­döz bennünket a múlt erő­szakkal, csak azért is tálalt „művészi" hagyatéka. A jó­ból is megárt a sok. Ebben az esetben azonban szó sincs kizárólag első osztályú minőségről, mert többnyire garantáltan értéktelen, egy kaptafára készült, semmit­mondó szellemi termékek sorjáznak egymás után, pró- . bára téve a legedzettebb ideg­zetnek angyali türelmét is. A gyengék hadéban a pál­mát a szombaton délután vetített, az 1934-ben gyár­tott Az új rokon vitte el. Ennél semmitmondóbb férc­munkát még valaha is rit­kán produkáltak. A mese bosszantóan bár­gyú. Akkor is, ha a sztorit Csathó Kálmán és Nóti Ká­roly írta ! A bőségben dús­káló földbirtokos családhoz megérkezik egy szegény uno­kahúg, aki „haladó” elvei­vel — a modern öltözködés híve és cigarettázik — kissé fodrozza a nyugalom tavát. Van persze szerelem, mula­tozás és hepiend is. Közben — ezt persze nem említi senki — hárommillió em­ber nyomorog. Tudjuk: a nagyszerű Gő­zön Gyulára emlékezve tűz­ték műsorra ezt a müvet. Rosszul tették, mert ez a rendkívüli adottságú egyé­niség nem itt bizonyította átlagon felüli erényeit. Tévedés ne essék: nem a nosztalgiázás ellen füstöl­gőnk, csak a másik véglet miatt háborgunk. Az igazi értékek védelmé­ben ... ! Pécsi István Csöndes ünneplés Akik ismerték, nehezen tudnák elképzelni Keleti Mártont öregemberként. Job­moly tudóshoz, költőhöz, mint a ..kommersz - filmek" rendezőjéhez. Anekdoták sora emlékezik arra, hogy miként készültek futószalagon filmjei. Azt mondják, egv részüket nem is ő formálta ilyenné, mun­katársai, segítői alkották leg­jobb műveit. Lehet. hogy így volt, lehet, hogy más­ként: biztos az. hcgv végül is beírta nevét a filmtörté­netbe, a magyar mozgókép históriájáról nem lehet nél­küle szólni. A közönség ma is szívesen tekinti meg a történeteit, milliókat vonz a képernyők elé a Tizedes és a többiek vagy a Hattyúdal. ö, aki mindig a mának dol­gozott. mégis teremtett va­lamiféle minőséget az utó­kor számára. A televízió mértéktartóan, mégis tisztelettel emlékezett meg róla. A Stúdió ’85 Né­meth Marikával készített in­terjút, aki a Mágnás Miska egyik főszereplője volt. Sze­retettel beszélt Keleti Már­tonról, aki valósággal cso­datevőnek tűnt szavaiból: a legnehezebb időkben is ideá­lis körülményeket teremtett színészei számára. Végtele­nül bízott a legjobbakban. kitűnő szereplőket váloga­tott. Inkább azzal törődött jobban, hogy a kezdőbbek — mint annak idején Né­meth Marika is — megtalál­ják a helyüket. A szerdán déLután az 1948- ban készült filmoperett iga­zolta a jó hangulatról el­mondottakat, valóban sze­rencsés pillanatban született alkotás a Mágnás Miska. Még azt is magával ragad­ja, aki kevésbé szereti az effajta zenét, az ilyen me­seszövést. Leginkább a két Latabár viszi a „prímet”, az ő alakításuk sodró, lenyűgö­ző: szinte minden mozdula­tuk kacagtató. Nehezen el­képzelhető. hogy tudatosabb rendezéssel mindez még jobb lett volna. A nézőnek az a benyomása, hogy ennél bra­vúrosabban nem lehetett megoldani. S a film egészén érezni a lendületet, a fris­seséget. amely kitűnő szó­rakozássá teszi ezt a daljá­tékot. Regélik, hogy Keleti Már­ton mindig azt kérdezte: mit szól majd ehhez Swarcz- né? Számára ez az átlagné­ző megtestesülése volt. So­ha nem hagyta figyelmen kívül a közönséget, számára a fő kérdés az volt, hogy megtöltsék a széksorokat. Lehet, hogy sok filmje csak kortörténeti dokumen­tum, az is elképzelhető, hogy sok-sok alkotása eltűnik a süllyesztőben. Am minden újra fogékony szemlélete hiányzik, manapság, amikor szinte véteknek számít a magas művészeten kívül másra is gondolni. Vérbeli menedzserszemlélete ráfér­ne a mai rendezőkre, dra­maturgokra. Mert ötletek, ki­tűnő színészek, jó hangulat nélkül vérszegénnyé alakul­hatnak a művek, s panghat­nak a mozik. Mesélik azt is róla. hogy idősebb korában sokszor ül­dögélt a filmgyár előtti kis- padon. Elcsípte az érkező­ket. szót váltott velük, híre­ket adott és kapott,, s el­mondta tanácsait. Kíváncsi volnék, ha ma is ott ülne. mit magyarázna el a mai alkotóknak. Egy biztos: ér­demes volna meghallgatni szavait. Gábor László Csak erős • idegzetűeknek! «■«Síeli « «* A háború emléke — min­den borzalmával, kegyetlen­ségével — négy évtized múltán is kísért. Ugyanúgy nem bocsáthatja meg az emberiség a poklok poklát, a koncentrációs táborokat. Az akkori tömeggyilkosok, bűnösök közül van. ki ma is bujkál — erre alapozta témáját William Goldman. a Maraton életre-halálra cí­mű amerikai film írója. Am az ő története már megle­hetősen elszakadt az egykori valóságtól; a cselekmény a mai Amerikában játszódik. A film kemény társadalom kritika, föltárja az ellent­mondásokat — a legmar­kánsabb. legsötétebb színek­kel megfestve. A politikai krimi rendezője, John Schlesinger — a mondaniva­ló érdekében — nem retten vissza a legkegyetlenebb, leg­véresebb ábrázolásmódtól. Még az erősebb idegzetű fel­nőtteket is megviseli a filin’). Nem elsősorban izgalmassá- gávai sokkol, hanem a mar már szadizmusba hajló jele­netek naturalista részletezé­sével. Minden bizonnyal, az. alkotóknak az volt mindez­zel a célja, hogy érzékeltes­sék. újraébresszék az egy­kori tömegmészárlás borzal­mait — ám a nézőnek mégis az a benyomása, hogy túl­lőttek a célon. Éppen ezért érzi kevéssé hitelesnek a Arany Prága régi negye­dében 1885. április 29-én született Egon Erwin Kisch, a világ egyik leghíresebb újságírója. Nem életrajzát és találkozásaink történetét mondom el hanem kalandos pályafutása néhány fejeze­tét. A Redl-ügy A század első éveiben tűnt fel a prágai hírbörzán egy fiatal újságíró. Ámulva hall­gatta a szenzációkat. Egy hölgyzenekar viszontagsá­gai. .. A kettős gyilkosság titkai... Foszformérgezés... Nagy betörés. .. Legérdeke­sebbek Jaroslaw Hőseknek, a Svejk majdani szerzőjé­nek kitalált históriái: Ori- áscápák a Moldva folyóban. Nagybajúszú csecsemő szü­letett. Az ifjú újdondász, aki azt vallotta, hogy a kíván­csiság a mestersége; oda megy be. ahová tilos a be­menet, azt írja meg, amitel akarnak titkolni. Csakhamar feltűnik remek izgalmas, érdekes társadalmi és bűn­ügyi riportjaival. Egon Erwin Kisch 28 éves korában lett világhírű. Bécs- ben 1913 tavaszán a kémel­hárítás embereinek a főpos­tán két „Opernball 13” jel­igéjű levél tűnt fel. ame­lyekben 14 000 koronát ta­láltak osztrák bankjegyek­ben. A küldeményt egy ele­gáns úr vette át. Megindult a hajsza. A nyomok a Klom- ser szállodába vezettek. Rá­akadtak a taxira, amellyel a titokzatos férfi utazott. Az ülésen egy szürke késtokol találtak. Ez lett a keresett úr veszte. Redl Alfréd ez­redes, a prágai hadtest ve­zérkari főnöke került gya­núba. Pár óra múlva beis­merte, hogy az orosz kö­vetség egykori sajtóattaséja kényszerítette kémkedésre, aki tudta, hogy ő homo­szexuális Redl — parancs­ra —, agyonlőtte magát. A véletlen és a kíváncsiság Egon Erwin Kisch húsz évvel később Bécsben. igy mondotta el nekünk a tör­ténet folytatását : — A hivatalos közlemény szerint a prágai . vezérkar főnöke idegösszeomlás miatt vált meg életétől. Diszteme­történésekei — hovatovább kezd emlékezni a kommersz kalandfilmekre, amelyekben a főhős egymagában har­minc ellenséget legyőz. Egyébként a Maraton életre' halálra című filmben leg­alább ennyi áldozat van. akik különféle elképesztő körülmények között lelik halálukat. A főhőst. a szimpatikus Babe Levy történészhallga­tót valóban életre-halálra üldözi a volt nácik illegális szervezete. azt gondolván, hogy ő rendelkezik a milli­árdos értéket rejtő széf fe­lett, aihol a zsidó menekül­tektől kizsarolt gyémántok lapulnak. A briliánsokat az Auschwitzban Fehér Angyal tésre készültek. Keren ez Fer­dinand trónörökös képvi­selte volna az uralkodót. A véletlen, a kíváncsiság és a szerencse segített abban, hogy megtudjam az igazsá­got. Futballcsapatom egyik játékosa aki lakatos, nyi­totta fel egv magas rangú tiszt lakását. „A házkutatás után a nyomozó bizottság vezetője — mondotta a fut­ballista —, így szólt a töb­biekhez: Itt vannak a bizo­nyítékok, hogy kém volt". Azonnal rájöttem. hogy Redl ezredesről van szó. A lakás címe is bizonyíték volt. Kitaláltam, hogy cá­folat formájában írom meg a valóságot. „Magas helyről felhívtak ama hírek cáfola­tára, hogy a prágai vezér­kar főnöke, Redl Alfréd ez­redes, aki tegnapelőtt Bécs­ben öngyilkosságot követett el. katonai titkokat közölt volna, és Oroszország ja­vára kémkedett.” Egy korona kalandos útja Az első világháború ide­jén naplójában és riportjai­ban örökítette meg élmé­nyeit, köztük azokat, ame­lyeket magyarországi szol­gálata során jegyzett fel. Az Orsován katonáskodó hírlapíró lakásával szemben egy pusztuló kápolna épüle­tére figyelt fel. A kis temp­lomnak érdekes története van. 1848 augusztusában eb­ben a kisvárosban töltötte hazai földön utolsó éjszaká­ját Kossuth Lajos. Néhány nappal később, augusztus 20-án, Szent István napján Szemere Bertalan volt bel­ügyminiszter és négy társa itt ásta el egy vasládába rejtve a magyar koronát valamint a koronázási ék­szereket. Pár nap múlva császári lovasok keresték Kossuth Lajost. Szemere Bertalant és a kincseket. Négy év múlva ásták ki a koronát és a koronázási ék­szereket. Varga István egy­kori miniszteri tanácsos néven hírhedtté vált főnök akarja megkaparintani. s ennek érdekében a koncent­rációs táborban alkalmazott módszerekkel kínozza Levvt. A végkifejlet — igaz. sok- sok hulla árán — humánu­mot sugall. A rendezés hi­bája viszont, hogy túlságo­san harsány eszközökkel dolgozik: a film végén a gyémántok kárbaveszése, a bűnös megsemmisülése — ahogyan a rendező megjele­níti — már-már giccs ha­tárát súrolja. S bára fordu­latokban bővelkedő cselek­mény mindvégig izgalomban tartja a nézőt, olykor za- varóak a hatásvadász meg­oldások. Valószínűtlennek hat az a momentum js, hogy Egon Erwin Kisch árulta el a kincsek rejtek­helyét. 1. Ferenc József ká­polnát emeltetett a korona megtalálása helyén. Az em­léktáblán az uralkodó, mint Ausztria császára szerepel. Nem tud magyarul? Amikor Bécsben bemutat­koztam, Kisch tréfásan megjegyezte: „No lám! Ket­ten vagyunk itt magyarok!" Aztán a társaság felé for­dulva elmesélte, mi történt vele kadettőrmester korá­ban, amikor Magyarországon szolgált: — Egyik riportomban va­lamelyik katonai alakulatról adtam beszámolót. Ezért hadrend elárulása címén in­dult ellenem eljárás. Tizen- négynapi laktanyafogságra ítéltek, amelyet Gyulán kel­lett letöltenem. Püspökla­dányban szálltam vonatra. Kék egyenruhás huszárőr­nagy ült a fülkében. Előírás­szerűén jelentkeztem: „Őr­nagy úr! Kisch hadapródőr- mester alázatosan bemutat­kozom.” Ezt németül mond­tam. A Kisch. Kissnek hang­zik. Az őrnagy rámrivallt. hogy miért nem magyarul mutatkoztam be. . . Más sza­kaszba mentem át... Ott is baj lett a „Kiss” hangzással. „Hogy lehet, hogy egy ma­gyar németül mutatkozik be?” ... Végül is úgy Békés­csaba táján már a Wecht- meyer hadapródőrmester ne­vet mondtam. A szakaszban pihenő honvedezredes kezet nyújtott. „Kiss ezredes va­gyok r Horthy tetoválásai A következő történet is magyar vonatkozású. „A legszebb tetoválást — írja a riporter — Horthy admirálison láttam. Zöldben- aranyban pompázó sárkány borította be mellkasa bal felét. Naponta mutogatta és magyarázgatta tetoválását a pólai tengerészfürdőben. Testének egy itt meg nem nevezhető részén is volt te­toválás. 1918. június 18-án a a több milliós városnegyed­ben a járókelők ráismernek a negyven évvel ezelőtt lá­tott hírhedt náci bűnösre... A film erénye viszont a kitűnő színészi játék. A fő­szereplő Dustin Hoffman ezúttal is lenyűgöző alakí­tást nyújt. Eszközei mind­végig hitelesek. szituáció- megoldásai bravúrosak. Lau-_ rence Olivier alakítja a Fe­hér Angyalt: kimért kegyet­lensége egyenesen sátáni. Mellettük Marte Keller sze­repformálását emelhetjük •ki. Conrad Hall operatőr munkája egyértelműen di­csérhető, újszerű technikájá­val enyhíti a film gyengéik Viribus Unitus csatahajón megkértem, hogy mutassa meg. Pár órával később torpe­dótalálatot kapott és elsüly- lyedt a Szent István, a leg­nagyobb csatahajó. Horthy megtagadta a segítséget a hajótörött legénységtől. So­kan elpusztultak. ,— Nem kellett volna megmutatnom a rajzot, fő­hadnagy úr — mondta —. mert valahányszor megte­szem. mindig nagy szeren­csétlenség támad.” Kisch még számos más magyar vonatkozású napló­jegyzetet és riportot írt. így Belgrád és a Kárpátok köz- ti utazásáról. Érdekesek a / bácskai, bánáti és Ungvár környéki feljegyzései. Életműve: 35 kötet — Egon Erwin Kisch sok ezer riportjának témájából mutattunk be néhányat. Publicisztikai írásaiban, ri- portázsában a polgári vilá­got bírálta. Ostorozta a fa­sizmus minden megnyilvánu­lását. Védte — a nehézsége­ket sem titkolva —. a szo­cialista rendszert, és vívmá­nyait. A szocialista irodalmi riport alkotója harcos kom­munista volt, ezt igazolják írásai. A Levélváltás Hitlerrel című cikkében megírta: a Führer hazudik, amikor azt állítja, hogy az első világ­háború idején, tizenhat fran­cia katona foglyul ejtéséért I. osztályú vaskeresztet ka­pott. A száguldó riporter élet­műve harmincöt kötet és sok ezer publicisztika, initer jú, riport. Ezek közül a „Cá­rok, pópák, bolsevikok”, a „Száguldó riporter”, a „Csil- laglobogós Amerika”, a „Prá­gai kalandok”, az „Ázsia új­jászületése” a „Kínai tit­kok”, az „tme, Ausztrália!”, az emigrációban írt „Ezt lát­tam Mexikóban” valamint a spanyol polgárháború idején a helyszínen látottakról szó­ló riportsorozatát említ'ük azzal, hogy a többi is a ki­váló írásművész értékes al­kotása. A világégés után hazatért Prágába, ahol 1948. március Sl-én elhunyt. A forradalmár riporter életműve ma is időszerű, mert érdekesen, hitelesen tükrözi azt a kort. idösza - kot. amelyet megörökített. Bittér A ledér Mikes Márta Fejezetek a száguldó riporter kalandos életregényéitől Száz éve született

Next

/
Thumbnails
Contents