Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 27., szombat 3 „Kis lépésekkel” nagyobb perspektíva Gazdasági fejlődésünk várható iránya A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének fő célja gazdaságunk fejlődési feltételeinek biztosítása. A korábbi évek feltételrendszere mást kívánt, bizonyos területeken pedig nem jutottunk elemzésünkben a kedvezőtlen tényezők tényleges okainak feltárásáig. Így nem találhattunk reális megoldási módokat sem, vagy adottságaink szorító kényszere tette nagyon is szűkké lehetséges gazdasági döntéseink sávját, megakadályozva ezzel az oly régen várt gazdasági ésszerűsítést és társadalompolitikai igényeket is kielégítő döntéseket. Lehetőségek és korlátok Az elkövetkezendő néhány évben sem számolhatunk azzal, hogy reformlépéseink „szabadságfoka” az eddigieknél lényegesen nagyobb lesz. Ahhoz, hogy várakozásaink ne az illúziók világába vigyenek, az kell. hogy a társadalom jól ismerje jelenlegi helyzetünket, döntési lehetőségeinkről és korlátáinkról. Ez gazdaságirányításunk továbbfejlesztésének is alapvető társadalmi feltétele. Van-e lehetőségünk arra. hogy a gazdaságunk jelenlegi állapotából kimozduljon? Erre erőteljes kényszer tapasztalható a társadalomban, s ugyanakkor reális lehetősége is adott kis lépésekben. Nem számitha- tünk gyors, látványos eredményekre, és számolnunk kell különböző részérdekekkel, konfliktusba kerülő. nem kis kockázattal járó döntésekkel. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy nem kényszerülünk a fizetőképesség megőrzésében gondolkodni. Továbbra is magas viszont az adósság- szolgálatunk, s gazdaságunk jövedelemtermelő képessége nemzetközi összehasonlításban az elmúlt években sem javult. Cserearányaink mind a rubel-, mind a nem rubelelszámolású külkereskedelmi forgalomban romlottak. így az elmúlt év tervezettet meghaladó nemzeti jövedelme sem biztosíthatta a belső felhasználás érzékelhető mértékű növekedését. Bezárult hát a kör? Alacsony színvonalú jövedelemtermelő képesség : tőkehiány. gazdaságtalan külkereskedelem — stagnáló belső felhasználás — ismét alacsony színvonalú jövedelemtermelés? A gazdaságnak ilyen nagyon leegyszerűsített — bár sajnos eléggé elterjedt — megközelítése semmiképpen nem tartható. A gazdaságra vonatkozó döntések nem korlátlanok. de nem is egyértelműen meghatározottak! Ki' mozdulhatunk jelenlegi állapotunkból, megindíthatjuk a gazdaságban azt a kedvező folyamatot. amely hosszabb távon elősegítheti gazdálkodásunk eredményességének fokozását. A társadalmi erők aktivitásával Egyszerű közgazdasági ösz- szefüggés : ugyanazon tőkenagyság befektetése is különböző haszonnal jár attól függően, hogy milyen hozamú ás mennyire gyors megtérülési területre irányították azt. Gazdaságirányításunk továbbfejlesztésének célkitűzései között ezért jelentősek a pénz-endszer- ben bekövetkező változások. Megteremtik a lehetőségét a szabadabb tőkemozgásnak, s a hozamban érdekelt befektetések — ha azok megalapozott gazdasági döntések — a korábbihoz képest gyorsítják a tőke megtérülését. így ugyanazon pénznagyság mellett is növekedhet a jövedelemtermelés. A szakmai közvéleményben egyre inkább elfogadott, hogy nem a központilag kijelölt innovációs gócokba való tőkeátcsoportosítás jelenthet elsősorban megoldást, hanem a lassúbb kibontakozást ígérő — de hosszabb távon is fejlődést biztosító — vállalati terület reakciókészségének fokozása hozhat előrelépést. E folyamat kibontakozása első lépésként elsősorban azokban a tevékenységekben várható, ahol a fellendülés nem befolyásolja érzékenyen fizetési mérlegpozíciónkat. Gazdaságunk élénkítése ugyanis a közeljövőben nem jelenthet általában gyorsabb növekedést, mert ez a nagyobb importigény miatt fokozottan veszélyeztetné külgazdasági egyensúlyunkat. Nem mindegy tehát, hogy hol indul meg a gazdaság dinamikusabb fejlődésének folyamata, hogyan sikerül azt fenntartani, s — gazdasági egyensúlyunk stabilizálása függvényében — kiterjeszteni. E folyamat, mivel elsősorban a vállalati területhez kötött az úgynevezett versenyágazatokban, nem születhet-meg a társadalmi erők aktivizálása nélkül. Ezt a célt szolgálják gazdaságirányításunknak azok az elemei, melyek az új vállalatvezetési formákban öltenek- testet. Tévednénk viszont. ha azt hinnénk, hogy ez csupán eszköz arra, hogy a vállalat a korábbiakhoz képest több dolgozót bevonjon gazdálkodói döntéseibe. A központ és a vállalat kapcsolata Ez egyben új tartalmat is hordoz. Azon tulajdonosi jogosultságok gyakorlásának kényszerét, jogát és egyben felelősségét, amellyel eddig nem a vállalat rendelkezett. Az új vállalatvezetési formákban tehát nem elsősorban formát kell látni — bár kétségtelenül az is—, hanem a döntési mechanizmus változását, amely egyben kényszerít a termelő egység belső döntési rendje eredményesebb gazdálkodást jelentő megoldási formáinak megtalálására is. Tehát belső feltételeket kell adnia a vállalaton belüli demokratizálódási folyamatnak, amely egyben egy vállalkozó szellemű magatartás kibontakozásának is elindítója lehet. Gazdaságirányításunk továbbfejlesztése tehát lehetőséget ad, a következő évek gazdasági fejlődésének feltételeit igyekszik megteremteni. Ez több évre szóló program, amelynek első lépéseire már ez évben sor kerül. Fő jellemzője, hogy összekapcsolja a társadalompolitikai és a gazdasági hatékonyság követelményeit egymással, és kiterjed a gazdaságirányítás alapelemeinek komplex rendszerére. A korábbi évtizedek gazdasági átalakulásaiban ezek a követelmények rendre csorbát szenvedtek. Gazdaság- irányításunk továbbfejlesztésének programja — amely a „kis lépések" politikáját követi ugyan —, a kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődés perspektíváját nyújtja. Hogy végül is mit hoz társadalmi-gazdasági fejlődésünkben: az alapvetően azon múlik, hogy mennyire sikerül a központ és vállalat közötti kapcsolatot és a vállalati szervezetet a gazdasági fejlődésre irányulttá tenni. Emellett megváltozott feltételeinket mindannyiunk javára fordítani. Palcsóné dr. Zám Éva Károkat okozott a zord időjárás Tavasz a szőlőkben Megyénk mezőgazdaságának egyik legfontosabb, s egyben országosan is legismertebb ágazata a szőlőtermesztés. Az őszi jó és minőségileg is kifogástalan termést már most szorgos, megfelelően szervezett tevékenységgel lehet csak biztosítani. Erre azért is nagy szükség van, mert a szokatlanul zord időjárás okozta károkat némileg ilyen módon lehet ellensúlyozni. A munkák állásáról, a közeljövő legfőbb feladatairól érdeklődtünk néhány termelő- szövetkezetünknél. A Nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetben a ki- /tartó szorgosíkodás eredményeképpen a napokban fejeződött be a metszés. Az egyes napokon száz-háromszáz ember is dolgozott a mintegy 730 hektárnyi területen azért, hogy semmiféle fennakadás ne legyen. A gazdaságnak 35 hektár új telepítése is van. s lényegében itt is elvégezték a tennivalókat. A férfiak és asz- szonyok azonban nem sokat pihenhetnek, mert — a kedvezőtlen időjárás következtében — időarányosan elég jelentős a lemaradás, tehát van dolog bőven. Már hozzá is fogtaik a sürgető talajmunkákhoz, így a sormü- veléshez és a vegyszer alá előkészítéshez. Ezzel eQyütt a fürge női kezek a kar- és törzskötésekkel foglalatoskodnak. A téli fagyok előreláthatólag veszteségekkel járnak majd, de pillanatnyilag még merészség lenne konkrét számadatokat mondani, hiszen sok minden befolyásolhatja a tényleges hozamot. Annyi azonban bizton állítható, hogy a rügyek súlyosan megsérültek — különösen a fiatal ültetvények viselték nehezen a hideget —, s az átlagosnál rosszabb termést várnak. A Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezetben az idén 660 közös és 330 hektár háztáji szőlőterület megműveléséről kell gondoskodni. A metszés itt is véget ért, s a szálvessző- és kar kötés hetven százalékig kész. Ez utóbbi munkák — várhatóan — egy hetet vesznek még igénybe. A közösben ez évben nincs új telepítés — jövőre mintegy negyven hektárnyit terveznek — a háztáji részben viszont tíz hektáron ez már befejeződött. A gépek is csatasorba álltak, hogy minél előbb megoldják az altalajlazítás, műtrágyaszórás feladatait. A szükséges pótlások megtörténtek, a vesszőhúzás pedig folyamatosan halad. A támberendezések karbantartására más ágazatból is csoportosítottak át embereket, ők segítik majd a kinn sürgölődő 150 asz- szonyt. Ha megindul a rügy- fakadás, akkor a „zöldmunkák” kerülnek előtérbe, különösen a hajtásválogatás. Ugyanekkor kezdik el — azokon a területeken, ahol nincs vegyszeres gyomirtás — a kapálást is. Most végzik a fagykárok felmérését. Ügy néz ki, hogy 30—40 hektár sínylette meg leginkább a mínuszokat, persze az is igaz, hogy még százméterenként is nagyon eltérő viszonyokat lehet tapasztalni. A fajták is másként és másként viselkedtek, s különösen a bíbor kadarka, az oportó és a szőlőskertek királynője tűrték legnehezebben a megpróbáltatásokat. Az Abasári Rákóczi Termelőszövetkezetben 280 hektár szakszerű ellátását kell biztosítani. A tizenöt hektárnyi új telepítésnek jelenleg az előkészületi munkái folynak, pontosabban az oszlopokat állítják be a talajba. Teljes területen végzik a vegyszerezést és a vesszőhúzást, megkezdődött a törzskötözés is. S0 hektáron pedig a támberendezések igazítása a feladat. A hideg itt is éreztette negatív hatását. Az átlagnál érzékenyebben reagált a fagyra a rizlingszilváni, a Pannónia kincse és a saszla. A szövetkezetben már befejeződött 4 millió 200 ezer darab oltvány oltása, s pillanatnyilag a hajtatási folyamat van soron. Május elején kezdik az iskolázást, ami — előreláthatólag —. május 20-ra véget ér. Az oltványok megközelítőleg hatvan százalékát a Szovjetunióba szállítják, a többi pedig a belföldi nagyüzemekbe kerül, illetve a kistermelőknél talál gazdára. Sárhegyi István Búvárok a vízlépcső alatt Tizenöt éve dolgoznak az egri Dobó István Könnyűbúvár Klub tagjai a kiskörei vízlépcső karbantartási munkáin. A most 10—12 fokos vízben, a vaksötétben tapogatózva tisztítják meg a télen összegyűlt szennyeződéstől a négy vízturbina védőtárcsáit. A búvármunka ellenértéke teszi lehetővé az országos sportsikereket eredményező szakosztályi tevékenységet: a felszerelések beszerzését és a versenyzők utaztatását Lónyai István jelzi : minden rendben! Segítő kezek adagolják a levegőtömlőt a merülő búvárnak (Fotó: Szabó Sándor) Hogyan változott a bankrendszer? Az utóbbi hónapokban számos új rendelet, jogszabály, minisztertanácsi határozat látott napvilágot. Ezek között szinte elvesznek a pénzügyi rendszert átalakító határozatok, pedig jelentőségüket nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár őszintén szólva, a paragrafusok szövegét olvasva a laikus szemlélőnek túlságosan „szakmainak” tűnnek a változások. Am ezek lehetőséget teremtettek arra, hogy a következő években jelentősen módosuljon a pénzügyi intézményi rendszer, a hitelszféra, s új alapokra helyeződjék a. vállalatok és a bankok kapcsolata. Új pénzintézetek A pénzügyi szférában, hasonlóan a gazdaság más területeihez, előtérbe kerültek az üzleti szempontok. Általános elvként fogalmazódott meg hogy hitelt a jó üzletek kapjanak. Vagyis a bankok olyan vállalkozásokat finanszírozzanak, amelyek megfelelő haszonnal kecsegtetnek. Egy-egy kérelem elbírálásakor mindig föl kell tenniük a kérdést: vajon megéri-e a kért összeget 'befektetni, vagy sem? Mindezt természetesen sokkal könnyebb és egyszerűbb leírni, mint megvalósítani. Az üzleti hitelezés csak olyan bankrendszer alapelve lehet, amelyben több egyenrangú pénzintézet funkcionál. Éppen ezért számos új bank alakult az elmúlt hónapokban. Igaz, többségük korábban valamiféle vállalkozási alapként már működött, de az új jogszabályok tágabb teret adtak tevékenységüknek. Bizonyos területeken önállóan, gyűjthetnek betéteket, adhatnak hitelt, vezethetik a gazdálkodók számláit, s az üzletek meghatározott körét finanszírozhatják. Maga a Magyar Nemzeti Bank is átalakult. Létrejött két hiteltagozat és elkülönült a jegybanki rész. Ezenkívül három új kisbank is alakult a korábban az MNB- hez tartozó egységekből: önállósult a Budapesti Hitelintézet, az Innovációs Alap és Vállalkozási Alap. S megerősödött a jegybanki tevékenység. Mint minded modern pénzügyi szisztémában, így nálunk is e szervezet rendkívül fontos feladatokat hajt végre: érvényesíti a hitelpolitika követelményeit, ennek érdekében mind a pénzintézetek, mind a vállalatok számára fontos, kérdésiben dönt. Meghatározza a hitelezés egyes feltételeit — a lejáratot, a kamat nagyságát, a finanszírozás kondícióit — felügyel a pénzforgalomra. A minden évben kiadott hitelpolitikai irányelveknek szerez érvényt az ellenőrzése alá tartozó pénzintézetek körében. És végül, de nem utolsósorban közvetíti a gazdaságpolitika követelményeit is. Egyenrangú partnerek Persze ha feladatait a köz- vétlen beavatkozás eszközeivel látja el, akkor ■nem sokat változott a mostani helyzet — állapíthatja meg bárki is. Csakhogy a pénzügyi irányításban szintén a közvetett eszközök kerültek túlsúlyba, amelyek révén egyértelműen lehet befolyásolni a népgazdasági érdekeknek megfelelően a pénzügyi intézményrendszer egyes tagjainak mozgását, a kapcsolatok alakulását. Az új jogszabályok keret jellegűek, nagy teret, hagytak a következő éveikben végbemenő változásoknak. Hirtelen mozgásra nem lehet azonban számítani, hiszen a VI. ötéves tervben elosztható hitelek túlnyomó részét már korábban megkapták a vállalatok. S a jövőre nézve is igazinak tűnk a megállapítás, hogy több pénztárablak nem jelent feltétlenül több pénzt is. De már önmagában nagy horderejű lépésnek számít, hogy a vállalatok megkapták a választás lehetőségét: nem egy, hanem számos bankhoz fordulhatnak hitelért. Tehát könnyen előfordulhat, hogy míg az egyik pénzintézet elutasítja. a másik örömmel finanszírozza ugyanazt az üzletet. A vállalatok nem kiszolgáltatott ügyfélként, hanem egyenrangú partnerként tárgyalhatnak majd a különböző hitelt nyújtó intézményekkel. Bár nem árt itt megjegyezni, hogy a hitelmonopólium már régóta nem egy bank joga, de az új szabályok a korábbinál sokkal tágabb lehetőséget adtak a hitelezés mindennapjainak megújhodására, az üzleti szellem kibontakozására. A pénzügyi intézményrendszer átalakítása az 1985- ös jogszabályok megalkotásával még nem ért véget- A gyakorlatban csiszolódnak majd a jegybank módszerei: itt kell próbára tenni az egyes eszközök hatékonyságát és lehetőségeit, A tapasztalatok összegzése után folyhat tovább az átalakítás nagy horderejű, a gazdaság minden területét érintő ■munkája. L. M.
