Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 26., péntek 3 EGY MONDAT A HATÁROZATBÓL Erősítendő tulajdonosi tudat Szándékosan éles, végletes a szembeállítás: egy esztendő alatt — 1984-ben — az összes közvádas bűncselekmény — 157 ezer — hatvan százaléka tartozott a vagyon elleni bűnesetek közé. Ezen belül kétharmad a személyek javait, egyharmad a társadalmi tulajdont károsította. Váljék világossá Vajon tényleg csupán így, ezekkel az esetekkel károsodott, rövidült meg közös jószágaink tárháza? Avagy — tetszik, nem tetszik — ide tartozik ezer minden más is, a fölös, rosszul fölmért hasznú beruházás, a szervezetlenség, a kapkodás miatt tétlenségre kárhoztatott gép, berendezés, az elpocsékolt műtrágya, alapanyag, az értelmetlenül elillantott energia úgyszintén? Elkerülve a sértett hangú tiltakozást: nem arról van szó, hogy tolvajokkal, sik- kasztókkal, csalókkal. ron- gálókkal, orgazdákkal, a társadalmi tulajdon sokféle más megvámolójával egy sorba állítanánk azokat, akik akaratlanul — de korántsem ártatlanul — rossz sáfárai a közös birtoktárgyak egy-egy csoportjának. Áz 'éles szembeállítással mindössze azt szerettük volna elérni, hogy világossá váljék a közgondolkodásbeli képtelenség. Annak képtelensége, hogy a társadalmi tulajdon értő óvása, megőrzése egyenlő a korábban említett minden rendű-rangú csirkefogók lefülelésével, szoros pórázra fogásával, a vagyonvédelmi rendszabályok betartásával. Ez a szemlélet — és az annak nyomán kialakult gyakorlat — messzire gyűrűző veszedelmes hatások gerjesztője, hiszen azt sugallja, ahol nincsen csaló, tolvaj, sikkasztó, ’ ott a társadalmi tulajdonnal — annak védelmével, kamatoztatásával, gyarapításával — minden rendben van. Hazánkban a termelőeszközöknek szinte a teljes egésze állami, szövetkezeti, azaz szocialista tulajdon. A védelem — csupán az iparban az állóeszközök nettó értéke 900 milliárd forint felett van —, azután a gyarapítás — 1981 és 1984 között a szocialista szektorban 744 milliárd forintot adtak ki beruházásokra —, továbbá az adottságokban rejlő előnyök maradéktalan — kamatoztatása szoros egységet alkot. A három tényező közül egyik sem a másik ellenében valósul — valósulhat meg, hanem logikus összefüggések, kölcsönhatások láncolata tapintható ki itt. Mégis, a tapasztalatok azt mutatják, ezekre az összefüggésekre, kölcsönhatásokra jut a legkevesebb figyelem, egy-egy résztényezőre még igen, a háromra együtt azonban csupán szabályt erősítő kivételként. Nemcsak szavakban Ezeknek a logikus összefüggéseknek, törvényszerű kölcsönhatásoknak a legfontosabb csomópontját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata így jelölte meg: „Erősíteni kell a dolgozók tulajdonosi tudatát, növelve érdekeltségüket a termelő- eszközök hatékonyabb működtetésében, fokozottabban bevonva őket a döntések előkészítésébe és a végrehajtás ellenőrzésébe.” Ne födje az emlékezés megszépítő púdere a múlt esztendőit: a tulajdonosi tudatról évtizedek alatt sok milliónyi szó esett beszédekben, cikkekben, tudományos tanácskozásokon és gyűléseken. Fokozatosan és lassan ismertük fel, hogy a szavak mellé más is kell. Olyan társadalmi-gazdasági, politikai-szabályozási környezet, módszertár, amely megteremti a szavak igazolhatóságának feltételeit a gyakorlatban. Ennek a felismerésnek a valóságban való érvényesítését — ne maradjon az igazságnak ez a darabja sem háttérben — egyre sürgetőbbé teszik, tették a gazdálkodás gondjai. Az olyan gond például, mint az, hogy az állóeszköz-állomány az nyolcvanas évtized eddig eltelt esztendeiben átlagol an négy százalékkal bővült tizenkét hónaponként, a termelésnél — egy-két százalékkal — nagyobb mértékben. És ez rendkívül kedvezőtlen folyamat, mert egyre nagyabb ráfordítások fejében egyre kisebb fajlagos jövedelemhez juttatja a népgazdaságot. Sajnos, nem ez az egyetlen, elgondolkodtató jel arra, hogy a szocialista tulajdonban rejtlő lehetőségek nagyobbak, mint amekkorák a tényleges eredmények. Versenyképességre, korszerőségre, a tartalékok — a megerősödő tulajdonosi tudat által feltárható tartalékok — hasznosítására vet fényt az a keserves tény, hogy négy év alatt, 1981 és 1984 között a kiviteli és a behozatali árak számunkra kedvezőtlen viszonya okán. 47—48 milliárd forintot tettek ki a cserearány-veszte- ségeink... ! Most a mérleg másik serpenyőjéből emelve ki példát. Bizonyos, hogy nem pusztán műszaki, szervezési intézkedéseknek, hanem a tulajdonosi tudat közvetlenebb érvényesülésének is köszönhető: a mezőgazdaságban 1981 és 1984 között huszonöt százalékkal csökkent a fajlagos energiafelhasználás. A talajművelés, a termékszáritás új. energiaikímélő módszereinek térhódításában nagy valószínűséggel az is közrejátszott, hogy a népgazdaságnak ezen a terepén a tulajdonosok folyamatosan érzékelik tulajdonosi lehetőségeiket, azt, hogy érdemes beleszólni a döntéseikbe, a végrehajtás mikéntje senkinek nem magánügye, s hogy az ellenőrzés nem bizalmatlánság, hanem a munka természetes része. Szükséges kamatok A legutóbbi két-három esztendőben már érzékelhető, bizonyos értelemben látványos jelei vannak az érdekeltség fokozásának a termelőeszközök célszerű kamatoztatásánál. Amit nemcsak a jövedelemszabályozás korszerűsítése fémjelez — mert e kamatoztatás korántsem attól függ, kinek menynyit fizetnek! —, hanem például az új vállalkozási formák, lehetőségek, az egységes érdekeltségi alapok ugyanezt teszik. A tulajdonosoknak a döntések előkészítésébe történő bevonása olyan újdonságokkal társítható, mint a vezetői kinevezések pályázati rendszere, az új vállalatirányítási formák, az előzetes konzultációk előírása a többi között a bizalmi testülettel. A végrehajtás, annak ellenőrzése, szintén gazdagodó eszköztárral mutatkozik meg napjainkban — utalunk itt az ellenőrzés jogilag megszabott, és annál még tágabb kereteire egyaránt —, azaz néhány év alatt több történt, mint koráhban évtizedek alatt. A gyakorlatban, az érzékelhető valóságban történt ez a több. S ez a lényeg. Ez a haladásnak az egyetlen lehetséges további útja. módja. M. O. „BIZALMI” ÁTVÉTEL Megjött a tej Aki a tejet pasztörizálja: Székely János (Fotó: Szabó Sándor) Nem literes vagy félliteres nylonzacskóban érkezik ide a tej. hanem tartálykocsikban. A mennyiségét még hektóban is majdnem ezres mértékkel kell kimon_ dani. Ez már nem akármi. — Ezzel a „kisbocival” hoztam most — mutat az 5200 literes tartálykocsira Bállá Béla. Éppen „fejik” a kis bocit. Mert egymás között így becézik a kékre festett monst. rumot. A „naggyal” a nyergessel most a váltótárs fuvaroz. Greskó Mihály. Ez a néhány szám is mutatja. hogy a gyöngyösi tejüzemben az „életet adó” folyadékból jókora mennyiség érkezik be naponta. Mi történik vele? Erre a kérdésre kerestem választ. Vallatják a tejet Ahogy odaáll az autó a rakodóhoz, már meg is jelenik Deák Éva. ö az első bevizsgáló. — Ellenőriznem kell a sav- és a hőfokot a szállított mennyiségen túl — magyarázza. , A mintát a laborba viszi. Ott llesik Jánosné a fajsúlyt és a zsírszázalékot kutatja. Itt derülne ki. hígították-e vízzel a tejet. A zsírszázaléktól pedig a tej ára függ. — Nem is emlékszem rá, utoljára mikor kaptunk vizezett tejet — jegyzi meg. Ez jó, megnyugtató. Váradi Lászlóné már a kész termékeknél kíváncsiskodik. mert neki azt kell megtudnia, hogy megfelelnek-e mindenben a „normának”. — Vegyük a tejfölt — magyarázza. — Ha nincs meg például a zsírtartalma, akkor javítani .kell rajta. Hogy mivel ? Természetesen tejszínnel. De én még nem találtam a poharas tejfölnél hibát. Végül is az ellenőrzések nyomán igazán elégedettek lehetnek azok is. akik küldik és azok is. akik fogadják és feldolgozzák a fehér folyadékot. Itt más az óra Reggeltől estig vagy még azon is túl: ez a lényege a tejet hozók és továbbítók munkaidejének. — Reggel hatkor kezdtem és este a nyolcórás busszal tudok hazamenni Szűcsibe — hallom Deák Évától. — Egy nap munka, egy nap pihenő, így megy ez nálunk. A „bocisok" sincsenek másként. Illetve: náluk a váltás hetenként történik, méghozzá ... — Reggel háromkor indulok és kétszer fordulok — közli Bállá Béla. — Amíg a tej bent nincs, a műszakom addig tart. Az órát tehát ők nem nézhetik tulajdonképpen, mert nekik a tej „parancsol”. No meg az időjárás. Kérdezős- ködésemre elmondta, a mínusz húsz fokok idején megtörtént vele, hogy elfagyott az üzemanyagrendszere a kocsinak „kint”, járatban. Mit lehetett tenni? Szétszedni. felmelegíteni és ha mindent rendbe tett. akkor lehetett újból indulnia Gyöngyösre. — Az is megtörténik — teszi még hozzá —. hogy a tejháznál elakadunk. Akkora a sár. Ilyenkor helyben a segítség, jön egy traktor, és kihúz. Mert a tejnek meg kell érkeznie. Bármi történjék is. Itt semmiféle magyarázga- tásnak nincs helye. A fizetés is ezt fejezi ki: havonta hatezer körül. Mit szól a hajnali kelésekhez a felesége és a két gyerek ? Nincs okuk panaszra, mert a pénz is megvan és minden két hét szabad. Csak egy telefon A tej fogadásának is. a kiszállításnak egyik irányítója Fehér István művezető. Neki a gondja sok minden. Az is. ha a kereskedő kifogásol valamit. — Hozzánk bármikor jöhet bármelyik üzletből a vezető vagy a megbízottja, soha nem hall olyat, hogy nincs. Legfeljebb mi nem tudjuk kiszállítani, mert a készenléti kocsink nincs éppen bent. De a megrendelésnek meg_ van a maga rendje. Az természetes. A kivétel esetén viszont itt, a tejüzemben készségesek. Ari Lajos főművezető, aki egyben az üzemigazgató egyik helyettese is. mindjárt adatokat is sorol. Ezek szerint naponta 35—40 tejházból hozzák el a tejet. Hetemként Nagykörösről is szállítanak még 67—68 ezer litert, mert ott többlet van, itt pedig nincs annyi, mint amennyi kellene. Ez a megoldás „cégen belül” zajlik. A szomszédjukban székel a tejipari szállító vállalat. amelynek 21 kocsija napon, ta járja az üzleteket. — A legrosszabb időjárási körülmények között sem maradt ki járatunk, legfeljebb csúszott az érkezési ideje. Azt már Gyurkovics Mi. hálytól, az adminisztratív vezetőtől tudtam meg. hogy a tej ára sok mindentől függ. Többek között az évszaktól is. Nyárom 6,95. télen pedig 7,16 jár a termelőnek: nagy- átlagban. literenként. Rákérdeztem még a savóra is. Rögtön a tarnamérai Serkövöt említették, amely- jelentős mennyiséget vásárol meg takarmányozásra ebből a „melléktermékből'. A litere 10 fillér. Mostanában már a környék néhány tsz-e is érdeklődik felőle. — Hogy mennyit tudnánk adni savóból? Naponta 15 00(1 litert. Micsoda lehetőség! És mi_ lyen messze vagyunk még az értékesítésétől. Pedig az ésszerű takarékossághoz ez is hozzátartozik. Hozzátartozna. — Ha bárki hozzánk fordul panasszal, mi azt kivizsgáljuk és az illetőt kártalanítjuk — mondta végül Ari Lajos. Lám. ez a készség is sokat elárul a gyöngyösi tejüzemről. Jó hallani. G. Molnár Ferenc H tanácsi gazdálkodás növekvő önállósága Az országgyűlés tavaszi ülésszakán módosították a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről és a tanácsokról szóló törvényeket. Ezzel megnyílt az út a tanácsi gazdálkodás és gazdaságirányítás — elvekben már korábban megfogalmazott — 1986-ban kezdődő korszerűsítése előtt. A helyi tanácsok önállósága elsősorban a kiadások feletti rendelkezésben nő. Megszűnik a felhasználási kötöttségek nagy része, például lakás és a kórház célcsoport, az .út—hídfenntartási előirányzat és igazgatási béralap előírása. Negyven százalék Egységes tanácsi pénzalap keletkezik, amelynek felhasználásáról. a működtetési, a felújítási és fejlesztési feladatok arányáról a tanácsok középtávú és éves terveikben, illetve költségvetésükben döntenek. A helyi önállóságot növeli. hogy a gazdálkodás alapvető feltételeit már a középtávú tervezés koncepcionális szakában megismerhetik. Gazdálkodásukat erősíti. hogy az állam támogatásával és a bevételek szabályozásával biztonságosabban gondoskodik meglévő intézményeik fejlesztési eszközeiről. A jövőben a nép- gazdasági tervben számított fejlesztési lehetőség — országos átlagban — mintegy 40 százaléka állandó** népességük arányában a helyi tanácsokat illeti meg. A fejlesztésekhez szükséges eszközök további 25—30 százalékát a megyei tanácsok cél- támogatása adja. A megyei tanácsok tervezési tartalékot képeznek, amelynek célja, hogy a nép- gazdasági tervben feltételezettnél kedvezőtlenebb körülmények között se szenvedjenek csorbát a helyi testületi döntések. Éppen ez növeli a helyi tanácsok felelősségét; a lakosság, a társadalmi és érdekképviseleti szervek szerepét a döntések előkészítésében, a tervek kidolgozásában és megvalósításában. A megyei tanácsok feladata egyrészt a területfejlesztési politika meghatározása másrészt a népgazdasági tervekben és az állami költség- vetésben meghatározott célok és prioritások érvényesítése. Irányító tevékenységüket nem a helyi tanácsi feladatok közvetlen kijelölésével, hanem közgazdasági módszerekkel látják el. Bevételi források Továbbra is a megyei tanácsok feladata a működés eltérő feltételeinek közelítését, a szakmai programok megvalósítását, továbbá a felújítási elmaradások behozását szolgáló eszközöknek a helyi tanácsok közötti elosztása. Üj feladatuk, hegv a középtávú népgazdasági tervben egységesen meghatározott fejlesztési lehetőséget (fejkvótákat) hosszú távú megyei településfejlesztési tervük figyelembevételével differenciálják. Az a cél, hogy ily módon mérsékeljék a települések és vonzáskörzetük ellátási színvonala közötti indokolatlan különbségeket. A jövőben a tanácsok három bevételi kategóriával számolhatnak : a szábályozott. illetve egyéb forrásokkal, valamint az állami támogatással. A szabályozott források a költségvétési szervek működési bevételéből, a lakossági adókból, a föld- és béradóból, továbbá a gazdálkodó szervezetek hozzájárulásaiból táplálkoznak. Az egyéb (érdekeltségi) bevételek mértéke a tanácsok tevékenységéből, a lakossági és a gazdálkodó szervek magatartásától függ. E tételt gazdagítja például a gyógy- és üdülőhelyi díj, a település- fejlesztési, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a telek tulajdoncseréjéből származó, a lakásépítéssel és juttatással kapcsolatos bevétel, a bankhitel, a kötvénykibocsátás. Az állami támogatás forráskiegészítő szerepet tölt be. fedezetet nyújt a szabályozott és az érdekeltségi források által nem fedezhető- kiadásokra. Fokozatos áttérés A korszerűsített tanácsi gazdaságirányításra való áttérés fokozatosan történik. A korszerűsített rendszer 1986 január 1-ével bevezethető, egyes elemei azonban csak fokozatosan teljesedhetnek id. A VII. ötéves tervidőszakra vonatkozó népgazdasági tervezőmunka a koncepciók szakaszában tart. Még nincs véglegesen kimunkálva a nemzeti jövedelem, a belső felhasználás, a fogyasztás-felhasználás aránya, a közkiadások lehetséges növekedési üteme. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az 1986—90-es évek első szakaszában a tanácsok fejlesztési lehetőségei az idei szint körül alakulnak, az anyagi lehetőségek bővülésére csak a tervidőszak második szakaszában látszik lehetőség. A helyi tanácsoknak lehetőségük lesz a korszerűsített gazdaságirányítási rendszer gyakorlására alaposan felkészülni. Biztató, hogy a VII. tervezés már az új rendszer szabályai szerint folyik. Kulcskérdés, hogy a pénzügyi átmenet miatt sehol sem kerül sor folyamatban lévő tanácsi beruházás leállítására, vagy lassítására. (G. R.)
