Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 78. szám ARA: 1985. április 3., szerda 1,88 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓM ALKALMÁBÓL Emlékezünk és emlékeztetünk... Barta Alajos és Németh László a Felszabadulás téri koszo­rúzást ünnepségen Jubileumi díszünnepség az egri Gárdonyi Géza Színházban — Koszorúzás a hősi emlékműveknél A három tavasz nagy ünnepéhez, felszabadulásunk 40. évfordulójához érkeztünk. Április 4. alkalmából zászlódíszbe öltözött hazánk valamennyi városa, köz­sége: színes lobogókat lenget a szél, transzparensek hirdetik a négy évtizedes eredményeinket. A főváros­ban díszszemlére készülnek a Magyar Néphadsereg kiemelkedő munkát végzett katonái, köztük megyénk egyik alakulatának tagjai. Megtiszteltetés ez a rész­vétel, mint ahogy megtiszteltetés és kitüntetés dísz­őrségben állni az emlékművek talapzatánál. Katoná­nak, rendőrnek, munkásőrnek, ifjúgárdistának és ma­gyar állampolgárnak egyaránt. Ez az ünnep kiemelke­dik a többiek sorából: negyven esztendő munkáját, értékét és összes feladatának mérlegelését végezzük el az ünnepségeken, s hálával, kegyelettel helyezzük a hősi sírokra a koszorúkat, virágokat. Megyénkben tegnap este az egri Gárdonyi Géza Színházban zaj­lott le a jubileumi díszünnepség, előtte koszorúzásra került sor, ma pedig Komlón avatnak bősi emlékmű­vet. A helyi megemlékezéseken — mint a volt egri já­ráshoz tartozó települések ünnepségein — emléklap­pal köszöntötték az 1945-ös párttagokat. Ezzel egyidő- ben szinte valamennyi munkahelyen, üzemben, gyár­ban, iskolában, intézményben szó esett a kollektívák bensőséges találkozóin az egykori eseményekről, a fel- szabadulás történelemformáló hatásáról. Tudósítása­inkban most, valamint az elkövetkezendő napokban ezekről adunk számot lapunk hasábjain. Tisztelgés a talapzatnál Kedden délután koszorú- zási ünnepségre került sor Egerben, a Felszabadulási Emlékműnél. A város tisz­telgő lakóit, a különböző kollektívák képviselőit pat­togó forradalmi indulók, mozgalmi dalok fogadták. Pontban öt órakor hangzott fel a magyar és a szovjet Himnusz, majd az alkalom­hoz illő zenei kísérettel a talapzathoz léptek a koszo- rúzók. Elsőként Barta Ala­jos. a megyei pártbizottság első titkára, illetve Németh László, a városi pártbizott­ság első titkára hajtott fe­jet az emlékműnél. Ezt kö­vetően koszorúzott Izjasz- lav Baljasinszikij, a Szov­jetunió debreceni főkonzul­ja, Ilja Prokopjev. az SZKP Csuvas Területi Bizottságá­nak első titkára, Pravgyina Ignatyevna, a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének tagja, Ma­karov Grigorovics, a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Taná­csának tagja. Ivan Gruev, a Bolgár Kommunista Párt KB tagja, a Targoviste me­gyei Pártbizottság első tit­kára, Julij Karaivanov, a BKP KEB tagja, Targovis­te városi pártbizottságának első titkára. Penka G rigóra- va, a popovói városi tanács elnökhelyettese. A megye tanácsi appará­tusa, valamint tanácstagsá­ga nevében Markovics Fe­renc, a megyei tanács elnö­ke és dr. Varjú Vilmos, Eger város Tanácsának el­nöke helyezte el áz emléke­zés virágait. A társadalmi szervek nevében Dorkó Jó­zsef, az SZMT vezető tit­kára, Mészáros Albert. a HNF megyei titkára és Sós Tamás, a KISZ megyei első titkára kísérte a talapzat­hoz a virágokat. A fegyve­res erők nevében Pálinkás Ferenc, r. vezérőrnagy, a BM Heves megyei Rendőr- főkapitányságának vezető­je. Pólyák György alezredes, helyőrségparancsnok és Far­kas Sándor, a munkásőrség megyei parancsnoka tisztel­gett az emlékműnél. Április 2-án délután ugyancsak koszorúzást ün­nepségre került sor az is­meretlen szovjet katona népkerti szobránál, ahol jelen volt az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola vendégeként itt-tartózko- szovjet delegáció is. Az ál­lami temetőben hasonlóan kegyeletes eseményre ke­rült sor. Mindhárom helyütt ott voltak, s virágcsokrokat helyeztek el a pártszerveze­tek, a tömegszervezetek, va­lamint az úttörők képviselői is. ★ A jubileum alkalmából tegnap este az egri Gárdo­nyi Géza Színházban me­gyei díszünnepséget rendez­ték. A magyar és a szov­jet Himnusz elhangzása után Németh László, az eg­ri városi pártbizottság első titkára köszöntötte a vete­ránokat. az egykori magyar ellenállókat, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel ki­tüntetett elvtársakat, a fel- szabadulásunkkal egyidős kommunistákat, á megyei és a városi párt-végrehaj- tóbizottság tagjait, az ese­mény valamennyi résztvevő­jét. Külön köszöntötte Iz- jaszlav Baljasinszkijt, a Szovjetunió debreceni fő­konzulját, Bányai Istvánt, az MSZMP KB tagját. a Volán hatvani üzemegysé­gének dolgozóját, Ilja Pav­loviét Prokopjevet, az SZKP Csuvas Területi Bizottsága első titkárát, valamint Ivan Gruevet, a ,BKP Targoviste megyei Bizottsága első tit­kárát. Megnyitójában szólt ar­ról. hogy április 4-én, leg­nagyobb nemzeti ünnepün­kön újból és újból felidéz­zük: milyen történelmi for­dulatot jelent ez a nap né­pünk életében. országunk, megyénk fejlődésében. E gondoláitok jegyében kérte fel Barna Alajost, az MSZMP Heves megyei Bi­zottsága első titkárát az ün­nepi beszéd megtartására. Barta Alajos ünnepi beszéde Tisztelt Ünnepi Nagygyűlés! Kedves Elvtársnők. Elvtár­sak! — Haza és világnézet pa­rancsolta kötelességünk, hogy emlékezzünk a hősökre és vértanúkra, emlékeztessünk történelmi tetteikre, a múlt felemelő pillanataira: 40éve szabadult fel hazánk. Négy évtizede tartozik a szabad nemzetek közösségébe, a tár­sadalmi haladás erőinek vi~ lágot formáló táborába. A szovjet hadsereg dicsőséges csaták 194 napos sorozatá­ban, 1945. április 4-én sza­badította fel népünket — 1944. október 17-e és decem­ber 24-e között pedig szű- kebb hazánkat, Heves me­gyét. 40 éve béke van a vi­lágnak ebben a térségében. Négy évtizeddel ezelőtt Eu­rópa és hazánk katonasí- rokka 1 volt tele. Negyven éve, hogy a háború ször­nyűségeivel szemben fel­mutatjuk a hősiesség, az ön- feláldozás. az emberi nagy­ság, a hazaszeretet és az in­temacionlizmus, a hit és a hűség nagy példáit. — kezd­te beszédét a megyei párt- bizottság első titkára, majd így folytatta : Emlékezünk és emlékez­tetünk. Tisztelgünk a nagy­lelkű szovjet nép elesett ka­tonáinak emléke előtt, akik a legtöbb áldozatot hozták az emberiségért, Európa népeiért és hazánkért a hó­dító náci birodalom elleni világküzdelemben. Több mint 140 ezer szovjet ember — orosz, ukrán, grúz, osuvas — áldozta életét értünk, magyarokért. A testvérnek kijáró kegyelettel gondolunk rájuk, köztük Malinovszkij főparancsnok 2. Ukrán Frontjának alakulataira, amelyek elhozták a szabad­ságot megyénk lakosságának. Tisztelettel és megbecsü­léssel adózunk a bolgár nép fiainak, akik a fasizmus el­leni nemzetközi küzdelem élharcosa, Georg Dimitrov bátorságával küzdöttek sza- szabadságunkért. Tisztelettel adózunk a jugoszláv, a ro­mán, az amerikai, az an­gol és minden más nemzet katonáinak, akik életüket ál. dozták. vérüket ontották ha­zánk felszabadulásáért. Idéz­zük fel a kommunisták és más haladó magyarok em­lékét is, akik hű fiai és egyszersmind előrehajtó erői akartak lenni az országnak, a magyar nemzeti egység­nek. Akik szabadságot és függetlenséget, s ugyanak­kor demokráciát, földrefor­mot, vagyis mélyreható tár­sadalmi változásokat akar­tak. Örök hálával és tiszte­lettel emlékezzünk a ma­gyar antifasisztákra, a Nóg­rádi Sándor, Szönyi Már­ton és Úszta Gyula vezette partizánokra, a Mókán ko- mité tagjaira. Népünk leg­jobbjai voltak ők. Tettüket őrizze az idő, hitük és hű­ségük nemzedékek egész sorának példája legyen. Meghatódva emlékezünk a II. világháború húszmillió szovjet halottjára és más nemzetek hősi halottaira, megyénk több mint 1500 polgári áldozatára, a több mint tízezer elhurcolt em­bertársunkra, akik közül több százan koncentrációs táborban lelték halálukat. Sorsuk és tragédiájuk örök emlékeztető. Örök hálával gondolunk azokra, akik elsőként ra­gadták kezükbe a felszaba­dítás és a társadalmi hala­dás zászlaját, akik vállalták az új s emberibb társada­lom építésének sok tekintet­ben tisztázatlan feladatát. Idézzük fel emlékezetünkben Sulytín Györgyöt, akinek elévülhetetlen érdemei vol­tak a szocialista átalakulás megyei történetében. Em­lékezzünk azokra, akik bíz­tak a magyar demokrácia jövőjében, felsorakoztak a magyar egység és a szocia­lista jövő mellett. Tisztelet­tel adózzunk Kiss Lajos elvtársnak, az internaciona­lista hazafinak, akit — 1967- ben — Lenin-renddel tün­tetett ki a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa. Kedves Elvtársak! Négy évtizede, hogy Ma­gyarország ismét független­né vált. Üj korszak kezdő­dött, megnyílt a társadalmi felemelkedés útja. Népünk megdöntötte a tőkések és földbirtokosok hatalmát, új szocialista rendszert terem­tett. Megértette és megta­nulta. hogyan kell élni a szabadsággal. A párt a sza­bad nép akaratára építette az ország jövőjét, s a nép akarata legyőzte a nehézsé­gekét. A negyvenévnyi al­kotómunka vívmányai a párt és a nép, a kommu­nisták és szövetségeseik együttműködésének gyümöl­csei. Kiemelkedtünk a föld- rehúzó szegénységből. A me­zőgazdasági szektor megha­tározó szerepét átvette az ipar. A hatvanas évek ag­rárforradalma — a mező- gazdaság kollektivizálása és iparosítása — a világ leg­gyorsabb — a világátlag kétszeresét kitevő — agrár- növekedést elérő országai közé emelte hazánkat. Mind­ez az ipar és a mezőgazda­ság fejlődésének ritkán ta­pasztalható összhangját te­remtette meg. Az 1956-os ellenforradalom után a po­litika vezérelvévé vált a fel. ismerés, hogy az iparosítás­nak együtt kell járnia az életszínvonal és fogyasztás növekedésével. Az egy ke­resőre jutó reálbér és fo­gyasztás a történelemben A Gárdonyi Géza Színházban rendezett díszünnepség elnöksége (Fotó: Szántó György) ritka kivételnek tekintendő ütemben, a háromszorosára nőtt. Hatalmas utat jártunk be a kultúra területén i*. Jelképesnek is tekinthető, hogy az elmúlt négy évti­zed első évében jött létre az általános iskola, elkezdő­dött a kultúra demokratizá­lódása, tömegessé vált a kö­zépfokú oktatás — mondta a szónok. Barta Alajos a továbbiak­ban kiemelte: a Horthy­rendszer és a háború sú­lyos örökségét — mérhetet­len károkat és évszázados elmaradottságot — hagyott szűkebb hazánkra is. Me­gyénk az országos arányok­hoz viszonyítva is messze elmaradt az ipari fejlődés­ben. 1930-ban mindössze 4600 volt az ipari munká­sok száma, arányuk a la­kosság másfél százalékát sem tette ki. Ma viszont több mint tízszer annyian dolgoznak a gyáriparban és a bányászatban, mint a fel- szabadulás előtt. Iparunk termelési értéke pedig eléri a 31 milliárd forintot. — Büszkék lehetünk a gyors iparosítás korszakos eredményeire, a nehézipari bázis megteremtésére. A Mátra, a Bükk és az Alföld találkozásánál, hol egykor alig volt gyár, ma az inten­zív fejlődés útját járó kor­szerű ipar, 136 vállalat, szö­vetkezet. illetve gyáregység és telephely ontja terméke­it. nyújtja szolgáltatásait. Híressé vált ez a táj ne­héziparáról és könnyűipará­ról. Lignitbányászatárót és hőerőművéről, építőanyag- és élelmiszeriparáról, mik­roelektronikai termékeiről és bútoriparáról. Büszkék lehetünk agrárfejlődésünk történelmi eredményeire is: a kollektivizálás és iparosí­tás lendítette fel a megye nagy hagyományú mezögaz - daságát. Napjainkban 54 termelőszövetkezet, négy ál­lami gazdaság és egy erdő- gazdasági üzem eredményes munkája, szőlő, és borter­melés, zöldség- és gyümölcs- termesztés öregbíti megyénk hírnevét. Megyénk lakossá­gának áldozatos munkája meghozta gyümölcseit. Az egy főre jutó havi kereset csaknem 5100 forintra emel. kedett az iparban. A 125 ezres lakásállomány több mint 43 százaléka a felsza­badulás után épült. Me­gyénkben, hol 1941-ben 3ü ezer analfabétát tartottak nyilván, általánossá vált a népoktatás, s az elmúlt négy évtized alatt nem kevesebb, mint 700 új iskolai tante­rem épült. Ahol egykor csak 2300 diák járt közép­iskolába, ma már közel 13 ezer 300. Meghonosodott a felsőfokú oktatás, a színház- kultúra és a művészet meg­annyi más ága is. Tisztelt Elvtársak! — Népünk • és megyénk lakossága — a kongresszu­si felkészülés, az országos méretű számvetés időszaká­ban — újból hitet tett a szocializmus ügye mellett, ismét kifejezésre juttatta, hogy a szocializmus építé­sében érdekelt. A pártban és a népben egyaránt biza­kodás és tettrekészség él. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy pártunk tel­jesítette küldetését, a nép és az ország iránti felelőssé­géhez méltó munkát vég­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents