Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. április 24., szerda TANÁRI HANGVERSENY EGERBEN Négy egyéniség és az ötödik Az Egri Állami Zeneiskola szerdán este a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében hangversenyt rendezett, amelyben a művésztanárok játszottak, főleg Bach-*és Handel-műveket. Ezzel a rendezvénnyel a felszabadulási évfordulót is, a két nagy zeneszerzőt is ünnepelték. Vegyes saláta a Gárdonyi színházban Bergendyék... — és akiket elfelejtünk (Fotó: Pesti Erzsébet) A népfront új munkabizottsága II kulturált beszédért és magatartásért Más megyékhez hasonlóan. Hevesben is megalakult a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett a beszéd- és magatartáskultú- ra-munkacsoport. Célja hogy elősegítse a helyes és szép beszédet. Tagjai igyekeznek összefogni azokat az erőket, amelyek ebben a fontos munkában részt vesznek. Kérik a hivatalok, intézmények, vállalatok, társadalmi szervek vezetőit,' csatlakozzanak ehhez a ma már egész országunkat átfogó beszédművelő mozgalomhoz. Javasolják, hogy a megye területén tartsanak minél több előadást a nyelvi és a társadalmi magatartás ősz- szefüggéseiröl. Azt is szeretnék. ha az ifjúsági klubok tagjai összegyűjtenék a régi mesterségek, szakmák, népi iparágak, a hagyományos paraszti gazdálkodás szavait, s feljegyeznék a régi falusi hagyományokat, szakkifejezéseket, falucsú- folókat. Kérik, hogy értesítsék őket arról, hogy hol működnek Beszélni nehéz körök, s ezek milyen segítséget igényelnének a további munkához. Ajánlják az anyanyelvi klubok szervezését. a nyár folyamán pedig anyanyelvi táborok ösz- szehívását. Kérik, hogy a művelődési házak, intézmények kiscsoportjai iktassanak programjaikba egy-egy nyelvhasználattal, helyesírási kérdéssel kapcsolatos foglalkozást is. A munkacsoport tagjai szívesen vezetnek beszédművelő tanfolyamokat. Szorgalmazzák az anyanyelvi versenyeket, vetélkedőket. Felhívják a figyelmet olyan előadások, előadássorozatok ösz- szeállítására, amelyek a célszerű nyelvhasználatra irányítják a figyelmet. Ennek érdekében olyan foglalkozásokat kezdeményeznek, amelyek a köznyelv és a nyelvjárások egymáshoz való viszonyát vizsgálják, amelyeken napirendre kerül a szaknyelv és a köznyelv kapcsolata, továbbá a családias, mindennapi. valamint a magasabbrendű fogalmi gondolkodást igénylő nyelvhasználat. Valamennyi tervhez szakmai segítséget nyújtanak, programjavaslatokat, versenyfeladatokat készítenek, témákat ajánlanak. A rendezvényekhez, a TIT-tel együttműködve szakembereket biztosítanak. Az igényeket a HNF Heves megyei elnöksége beszéd- és magatartáskultúra munka- csoportjának lehet eljuttatni. Címe: Eger, Bajcsy-Zsi- linszky utca 9. Most a szokásostól eltérően nem szabályos zenei híradással szolgálunk. Nem vesszük sorira az elhangzott számokat, a szerkesztésében is jó műsort nem elemezzük, s nem teszünk észrevételt erre vagy arra. Hiszen, a tanári kar olyan reprezentáns szólistáit állítatta dobogóira, akiket a zenekedvelő közönség évek óta ismer, egyéniségüket, zenei tudásukat az Egri Szimfonikus Zenekar teljesítményében számon tartja. Ez egyszer azokra meghatározó és művészi értékükre nézve figyelemre méltó egyéniségekre hívnánk fel a figyelmet, akik jelen vannák és ritkán kapnak alkalmat és lehetőséget feltűnni — ne szégyelljük ezt a szóhasználatot —, kitűnni a hétköznapok szürke átlagából. Ezen a hangversenyen ugyanis négy előadó kivált a .műsorrendből é> a tanáros zenélés kereteit áttörve a legjobb értelemben véve Április 25-én hangzik el ezredik alkalommal a rádió művelődéspolitikai rovatának ismert szignálja. A hétfőtől péntekig naponta jelentkező műsor a színházi élettől a közművelődési intézmények dolgain át a film. a zene, a képzőművészet köréből választja mindig időszerű kritikáit, híreit. A jubileumi adást kissé bővebbre tervezik a megszokott 15 percnél. Mivel amúgy is a Napközben című háromórás délelőtti magazinműsor egyik eleme, ezúttal reggel kilenctől délig elsősorban a művelődéspolitikáé lesz a szó. A stúdión kívül négy nyújtott művészi élményt hallgatóságának. Radnóti Ti. borra, Kalmár Gyulára, Juhász Flóriánra, Mikíovitz Lászlóra gondolunk. Négy előadó, négy külön felfogás, négy határozott tudás és egyéniség. Radnóti Tibornál, ő az Egri Szimfonikus Zenekar koncertmestere, megszoktuk máir, hogy kiemelés nélkül is mindig jelen van az egri zenei műsorokban. Most azonban, amikor Tartini d.moll koncertjét kotta- olvasás nélkül adta elő, a látható segítség mankója nélkül^kiderült, milyen lendületes, határozott és színes tud lenini. Mozart B.dur szonátájában is a dallamok voltak fontosak számára. Kalmár Gyula egy rövid Bartók-darabbal volt jelen ezen a hangversenyen. De ez a pár perces Bartók-idé- zés a feszes fegyelem és az értelmezés mintaszerű eseteként marad meg emlékeink között. Mintha ez a szám .külső helyszínen kapcsolódhatnak be az érdeklődők a kritikusokkal és a „Láttuk, hallottuk” állandó szerkesztőivel folytatott beszélgetésekbe. Filmekről a budapesti Vörös Csillag moziban, képzőművészetről a Szépművészeti Múzeumban, könyvekről és a közművelődés egyes intézményeiről, az új Széchényi Könyvtár olvasótermében, a színházról, a vidéki művelődési lehetőségekről pedig az ugyancsak „új" egri színházban váltanak szót a riporterek a meghívott művészekkel és kritikusokkal, s az érdeklődő közönség tagjaival. folytatását jelentené sikeres téli szólóestjének. Juhász Flórián másfajta zongorista, mint Kalmár Gyula. Oldottabb szenvedéllyel árad belőle a zene. Akár a fényes, játékos Scarlattit eleveníti fel, akár a borongós c-moll etűdöt Chopintől. Magától értetődő ez a játék, minden rezzene- tében ott feszül az átélés kínja, öröme. Miért is nem halljuk őt gyakrabban? Mikíovitz László oboán játszik. Nem kimondottan és elsőrangúan pódiumhang- szier az övé. Mégis ezen az estén, főleg Bach c-moll kettősversenyében vitte a magasba a hegedűt is. a zongorát is. Zongorán közreműködtek Gaál Gaszton, Pálvölgyi Ág. nes, K. Gyulás Zsuzsa és B. Vincze Teréz. Mélyhegedűn Dombóvári János, Weber Adante és magyar rondó című számát játszotta el, kiérlelten. Szabó Józsefné, Ko. vács István és Papp János építő közreműködői voltak ennek a gondolatokat ébresztő hangversenynek. A kamarazenekart Farkas István vezényelte, ö az a bizonyos ötödik egyéniség ez alkalommal is, aki mindig jelen van Eger zenei eseményein. Egerben Zelki János riporter a színház vezetőjével, Szikora Jánossal és Tarján Tamás színikritikussal együtt várja azokat a hallgatókat, akik színház- és művészetkedvelők, s akik szívesen részt vesznek egy- egy rövid eszmecserében, amelyek a színházak „vidé- kiségéről”, a kritika szerepéről, vagy bármely, a „Láttuk, hallottuk" műsoraiban rendszeresen szereplő művelődési témáról szólnak. Csütörtökön a Petőfi rádió „Napközben zenéi délelőtt" című műsorában tehát a művelődésről lesz szó. Szerkesztő: Osgyáni Csaba, műsorvezető Rózsa Péter. Többször és több helyütt elhangzott már: az egri közönség ugyancsak kiéhezett a színházra. Hosszúra nyú- lott a .ínséges idő”, az épület újjáépítése. Am mióta megnyitotta kapuit az új Gárdonyi Géza Színház, több magas színvonalú bemutatót láthattunk, örvendetes, hogy a színház „gazdái” magasra állították a mércét, s mivel befogadó jellegű a művészeti intézmény, a városiak és a környékbeliek változatos programhoz juthatnak. A budapesti és a vidéki színházak előadásai mellett gyerekműsornak, koncerteknek is helyet ad a színház. Így „fért bele a keretbe” az Országos Rendező Iroda és az OKISZ Labor által szervezett műsor, amelyet az elmúlt pénteken láthatott a — nem is kis számú — közönség. Igaz, hogy a rendező szervek kibérelték erre az alkalomra a színházat, ám megkockáztatjuk a kérdést: szerencsés-e egy ilyen jellegű rendezvényt e rangos Intézményben tartani? Mert tulajdonképpen egy „vegyes salátát" kaptunk a műsorban. Már az sem tetszett, hogy háromnegyed órás késéssel kezdődött a délutáni előadás. (Talán tisztelni kellene annyira a közönséget, hogy időben induljanak el a fellépők, egy esetleges defektre is számítva. ..) Nem beszélve arról, hogy a sztár, akinek öles betűkkel hirdették a nevét a plakátokon, egyszerűen benne sem volt a műsorban. És hogyan jellemezhetnénk az előadás első részét? Volt itt tánc. divatbemutató, énekszám — és soksok reklám. Ez utóbbit a Paprika duó „szolgáltatta" — olykor már az ízléstelenség határát súrolva. A fellépő énekesek között volt. aki oly halovány produkciót nyújtott, mint egy kezdő műkedvelő. Ebben a „turmixban” egyedül Maros Gábor képviselte a színvonalat. Nem tudni pontosan miért, a szünetben megszavaztatták a közönséget: egy majdani Fortuna istenasz- szonyt kellett választani, aki. ha túljut a döntő nehézségein, valamiféle reklámhölgy lesz. Mindezekkel együtt úgy tűnt, túl sokat „gyömöszöltek bele” ebbe a műsorba. .. Hogy a közönség mégsem távozott rossz szájízzel az előadásról, egyértelműen a Bergendy együttesnek köszönhető. A szalonzenekar minden tagja magasan képzett zenész; kitűnő számaik mellett humorukkal, kedvességükkel. bájukkal nyerték meg a közönséget. Olyan fergeteges hangulatot teremtettek, hogy az embernek az jutott eszébe: egy önálló Bergendy-koncerttől többet kapott volna a közönség... (mikes) Farkas András A RÁDIÓBAN Ezredszer: „Láttuk, hallottuk” Ulf2. — Na, most meg mi baja van? — bökte meg tömpe ujjaival a kocsmáros. — Azért szép a világ, nem? Nézzen csak körül! A zenetanár kinyitotta szemét, körülnézett. — Persze hogy szép — bólintott,, majd a kocsmáros felé fordult. — De mi a szépség, barátom? — Hogyhogy mi a szépség? — hümmögött Hláskó úr. — Hát a Rozálom kertje. .. — Ugyan barátom! A szépség önmagában nem jelent semmit. A szépség kizárólag a szemnek okoz örömet, tehát öncélú dolog... — Micsoda? — ámult a kocsmáros. — Az én Rozálom kertje akkor is szép! Mondhat bármit, nem érdekel. — Nem erről van szó — folytatta Békás Ferenc. — A kert valóban szép. De mire megy vele? Semmire, kedves barátom! A szépség csak nemesít, de. mit érünk a nemesítéssel, amikor a föld kétharmada éhezik? — Miket beszél? — szólalt meg Hlaskó úr, és óvatosan elhúzta a zenetanár elől a poharat. — Azt mondtam, barátom, hogy az emberiség kétharmada éhezik, ás sajnos nagyon sokan vannak, akik ezt a tényt figyelmen kívül hagyják. — Na és? A zenetanár rendíthetetlen nyugalommal folytatta: — Már rég megoldódott volna a probléma, ha nem lennének ennyire megátalkodottak az emberek. Ha például virágtermesztés helyett burgonyával ültetnék be a földeket, ha a gyönyörű rózsák helyén krumpli teremne meg tök. elég éle; lem lenne ezen a földön, higgye el... — Most már értem — jelentette ki a kocsmáros, és visszahelyezte Békás Ferenc elé a poharat. — Szóval virág helyett gülbabával kéne beültetni a földeket, és akkor mindenkinek jutna elég élelem. — Úgy bizony. A kocsmáros néhány percig gondolkozott, aztán fölállt. és kijelentette: — Magának teljes mértékben igaza van. Gyerünk — elhagyta a verandát, a virágok közé lépett. A zenetanár követte. Forgó szemekkel tépdesték a szegfűt, ger- berát, rózsát, a muskátlikat lábukkal rugdosták ki a cserepekből. Másfél óra múlva végeztek az egésszel. — Délután bevetjük burgonyával — lihegte Hlaskó úr. — Be bizony! — Mert mink nem vagyunk megátalkodottak! Mink tudjuk, hogy a szépség ideje még nem jött el! Majd. ha már senki sem éhezik ezen a kerek világon, akkor jöhetnek a muskátlik De addig egy szál se! — Úgy bizony! — No igyunk egyet... Békás Ferenc délután háromkor arra ébredt. hogy rettenetesen fáj a gyomra. Feltápászkodott, megkereste a szódabikarbónás dobozt. maga elé helyezte Beáta fényképeit, és újra elaludt. Este hatkor megérkezett Hlaskó úr. — Hát maga? — kérdezte kissé csodálkozva a zenetanár. — Nem vetünk be burgonyával semmit — közölte szomorúan a kocsmáros. — Ha látta volna a feleségemet. .. A zenetanár lehajtotta a fejét. — Kirúgott — nyögte Hlaskó űr. — Azt mondta. jöjjek magához. Hát jöttem. Békás Ferenc csak most vette észre a bőröndöt: ott feküdt a kocsmáros lábainál. — Hát akkor lépjen be — mondta a zenetanár. Hlaskó új sóhajtott egyet, és eleget tett a felszólításnak. Bőröndje legtetejéről bekeretezett fényképet húzott elő; Rózái asszonyt ábrázolta. Zakója könyökével kicsit megdörzsölte, és a sublót tetejére állította. — Azt hiszem, itt jó lesz — dünnyögte magának. Békás Ferenc némán figyelte a kocsmáros mozdulatait. Aztán a fényképre pillantva örömmel megállapította: az ő Beátája sokkal, de sokkal szebb, mint a kocsmáros felesége. Szikszói Károly: A virágoskert
