Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. április 22., hétfő 3. KÖZÉLETI BESZÉLGETÉS A füzesabonyiak kérdezték - nekik szél a válasz Mint lapunkban hírül adtuk, a közelmúltban érdeklődéssel kísért ankétot rendeztek Füzesabonyban, a városi jogú nagyközségi tanácson. A Megyei Könyvtár szervezésében tartott fórum, amely lényegében közéleti beszélgetés volt a lakosság és a helyi vezetők között, sokféle kérdésre adott választ. A résztvevő párt-, állami, tömegszervezeti, valamint üzemi vezetők — élükön Tóth Tiborral, az MSZMP Füzesabonyi Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának titkárával és dr. Bocsi József tanácselnökkel — válaszoltak a felvetett kérdésekre. Ott voltak a Népújság és a Lapkiadó Vállalat képviselői is: Budavári Sándor, Kőhidi Imre, Gábor László, Mentusz Károly, Soós Tamás és Radványi György. Sok minden foglalkoztatta a füzesabonyiakat, különösképpen az, hogy mit tesznek a nagyközség várossá fejlesztéséért. Lehetséges a közös vállalkozás A svájci szövetkezet elnöke Gyöngyösön A vendégek a rézműves üzemben (Fotó: Szántó György) Lapunkban most a teljesség' igénye nélkül néhány kérdést igyekszünk kiemelni. elsősorban azokat, ame- lyek nagyobb érdeklődésre tartanak számot. Út a várossá fejlesztés felé Mint Tóth Tibor, a városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára kiemelte. a végrehajtó bizottság a közelmúltban tekintette át a várossá válás lehetőségeit. Meghatározta azokat a feladatokat. amelyeket a tanácsnak és a tömegszervezeteknek javasolt, hogy sajátos eszközeikkel járuljanak hozzá ennek megvalósításához. Ezt szolgálja többek között az új könyvtár, amelynek alapjait — mint megtudtuk —. ebben az évben lerakják. A városiasodás egyéb feltételeit fokozatosan. az anyagi erők ésszerű felhasználásával és növekvő társadalmi munkaakciókkal igyekeznek megteremteni. A tanács például segítséget nyújt a távbeszélő' hálózat fejlesztéséhez, de amint felhívták a figyelmet, ehhez a Miskolci Postaigazgatóságnak is támogatást kell nyújtaniuk. Nagy Zoltán elnökhelyettes kifejtette, hogy a helyi áfész segít Füzesabony és környéke zöldség-, valamint gyümölcsellátásának javításában." Mindehhez kedvezőbb feltételeket kínál az új piac. Ezenkívül mozgóárusítással is bővíteni kívánnak az ellátáson, főleg a környező falvakban. Azt is felvették, hogy tervez-e a tanács újabb telekosztást? Dr. Bocsi József elmondta, hogy a TÜZÉP-te- leppel szemben 30 kislakás építésére alkalmas telket adnak át az OTP-nek. A Rákóczi és a Kárpát utcáknál kétszintes sorházak építésére nyílik lehetőség. Ezenkívül a telepi rész központjában is további telkeket osztanak majd. A nagyközségi tanács a következő években a magánlakást vásárlóknak nagyobb anyagi segítséget igyekszik nyújtani, vissza nem térítendő pénzügyi támogatással és hitel biztosításával is. Nagyobb figyelmet a környezet- védelemre A beszélgetés résztvevői azt sem hagyták szó nélkül, hogy sok gondot okoz a környezetvédelem. A vasúti sínek mellett a telepen, sőt a vízelvezető helyeken még gyakori az eldobott, ott hagyott szemét. A gyógyszertár melletti artézi kút- nál pedig szinte naponta mosnak gépkocsikat. Ezek mielőbbi megszüntetésére az emberek szemléletén, gondolkodásmódján kell változtatni. Annak érdekében különösen. hogy jobban óvják, védjék a meglevő értékeket. Szemétszállítás egyébként hetente van a közületeknek, de a lakosság többsége ezt nem igényli, a magas térítési díj miatt. A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárából többen is kérdezték, mikor lesz vezetékes földgáz a nagyközségben? Dr. Bocsi József tanácselnök elmondta, hogy ennek érdekében a tanulmányi és a kiviteli terv már elkészült, A legtöbbet eddig az állami gazdaság tette ezért. A vezetékes földgáz megvalósítása azonban hosz- szabb folyamatot igényel. Az elmúlt időszak nagy eredménye, hogy az olajkályhákat széntüzelésüekkel váltották fel. A 33-as útnál, a TÜZÉP- telep közelében, hogy lesz-e autóbusz-megálló, arra kedvező választ kaptak a résztvevők. Megtudhatták, hogy tárgyalásokat folytat a tanács erre vonatkozóan a Mátra Volánnal és rövid időn belül szeretnék megépíteni a megállót. Egyébként a vasútállomás melletti köz' ponti buszmegállót május 1-én nyitják meg a nagy közönáégnek. Csányi Ferenc állomásfőnöktől arról is értesülhettek a fórum résztvevői, hogy november 7-e tiszteletére átadják rendeltetésének a füzesabonyi vasúti aluljárót. Segítik a háztáji gazdálkodást Többen az iránt érdeklődtek a helybeliek közül, hogy az állami gazdaság és a Petőfi Termelőszövetkezet miként támogatja a háztáji gazdálkodást? Sárközi József szövetkezeti elnök elmondta, hogy a kisüzemi állattenyésztés fejlesztésére különösen sok gondot fordítanak. Tizenkilenc hektár területet adtak át a nyúlte- nyésztőknek zöldtakarmány- termeléshez. Szőke Jónás, az állami gazdaság pártalap- szervezetének titkára pedig kifejtette, hogy 37 féle tápot készítenek, amelyből hatot speciálisan a kisállattenyésztőknek ajánlanak. Arra vonatkozóan, hogy gyakori-e Füzesabonyban és a környező településeken a fiatalkori bűnözés, Pogány István, a városi jogú nagyközség rendőrkapitányságának helyettes vezetője megnyugtató választ adott, hogy nincs. A bűnelkövetők között kevés a fiatal, a leggyakoribb szabálysértés az ifjak körében a közlekedési vétség. A felsoroltakból is kitűnik. hogy a teljesség igénye nélkül adtunk közre néhányat azokból a kérdésekből, amelyek a jól sikerült an- kéton elhangzottak. Mindezekből is kicsendül a közös érdeklődés és a tenni akarás a nagyközségért. A cselekvés óhaja Füzesabonynak, megyénk ötödik városává történő fejlesztéséhez. A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ-t kereste fel szombaton H. Thuli, aki a svájci szövetkezetek országos elnöke. Ro- hánszky Ferenc fogadta a vendéget. Rövid tájékoztatás után meglátogatták a GYÖNGYSZÖV különböző üzleteit. Kérdésünkre H. Thuli elmondta, hogy ezelőtt 10 évvel már járt hazánkban. — Most az INTER—COOP elnökségi ülésére érkeztem Budapestre. Ennek tagja dr. Szlamenicky István is, aki meghívott, hogy töltsék még itt néhány napot az ülés után. — Milyen lehetőségeket lát a magyar szövetkezetekkel való üzleti kapcsolatok kiépítésére? — Az elmúlt napokban nagyon jó benyomásokat szereztem. Azt gondolom. a svájci és a magyar szövetkezetek között lehetséges a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok kialakítása. Dr. Szlameniczky István a SZÖVOSZ elnöke, aki ' a svájci vendéget elkísérte, hozzáfűzte, hogy a nemzetközi szervezet az országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat szorgalmazza. A GYÖNGYSZÖV elnöke pedig megjegyezte, hogy szeretne valamelyik svájci céggel közösen műanyagfeldolgozó üzemet létesíteni Gyöngyösön. Ezt a mostani alkalmat ennek a kérdésnek a megbeszélésére is felhasználja. H. Thuli érdeklődéssel tekintette meg többek között a GYÖNGYSZÖV rézműves üzemét, ahol egyebek mellett pálinkafőző berendezéseket is készítenek. Lenin a gyakorlatban is forradalmár A vállalkozói szellem ma egyre inkább áthatja egész társadalmunk életét, magát a politikát is. Követelmény- nyé vált, hogy a politika kezdeményezzen, kockáztasson. vállalkozzon, hiszen csak igy vezérelheti, dinamizálhatja eredményesen a társadalmat. a gazdaságot. Hogy milyen a politikai, forradalmi vállalkozó, ezt megtudni eléggé vissza kell menni a történelemben. Akit példaként megidézhetünk. 115 évvel ezelőtt született, de eszméi a maguk teljességében és sokszínűségében számunkra most kezdenék valóra válni. Leninről van szó, a forradalmi vállalkozóról." aki nem félt a jelentős lépésektől, fordulatoktól, de mindig óvatos, megfontolt volt: aki kockáztatott, de nem hazárd írozott, kalandor-akcióktól mindig óvta elvtársait. Az elméletet — saját elméletét is — szüntelenül szembesítette a valósággal, a feltételezett körülményeket a ténylegesen kialakultakkal. Régebbi elgondolásaihoz csak a cél. a stratégia vonatkozásában ragaszkodott szilárdan — az eszközök, a módszerek tekintetében rugalmas volt. A várható eredményt mindig -szembeállította az előrelát-: ható áldozattal, a késedelem kockázatával. Amikor egy győzelmes mozgalom éppen ofíenzívá- ban, fellendülőben van, ez az óvatosság nehezen magyarázható, bármilyen észszerű is. Nehéz ma már elgondolni, mekkora kockázat volt 1919-ben úgy dönteni, hogy a parasztgazdaságokhoz nem nyúlnak, pedig ezek melegágyai voltak akkor a bat.vuzásnak. a spekulációnak. szétzilálói a mezőgazda- sági termékek állami eloszlásának. És mekkora kockázat lett volna akkor a paraszti kisgazdaságokhoz radikálisan hozzányúlni! Képzeljük csak. mekkora merészség volt „a múltat végképp eltörölni” időszakában vállalni annak kockázatát, hogy az új rend igénybe veszi a régi, cári hivatalnoki kar embereit. De be kellett látni : nem nélkülözhetők azok, akik ismerik a közigazgatás technikáját, akiknek államapparátusi és gazdaságirányítási tapasztalataik vannak, bár a régi elnyomó osztályból származtak. ahhoz kötődtek. Mégis ez kisebb kockázat volt, mint kizárólag laikusokra bízni az államapparátust, a köz- igazgatást. A forradalom nem szereti a reformokat, a kis lépéseket. Mégis, amikor eljött az ideje, Lenin a nagy rohamok helyett a reformokat javasolta, a kisárutermelés lerombolása helyett a kereskedelem, a kisvállalkozás, a kiskapitalizmus felélénkítését tűzte napirendre. A „visszavonulás”* láttán a Komintern Végrehajtó Bizottságának ülésén sok igazi kommunista sírva fakadt. Nem értették mire való az elveknek, eszméknek ilyen mértékű feladása. Leninnek vállalnia kellett a forradalmár vállalkozó örök kockázatát: a kisebbségben maradás veszélyét, az elvbarátaival való időleges szembekerülést. A legnagyobb óvatosság, megfontoltság. kó:ű:teiun- tés éppen az offenzívák idején szükséges. Hiszen lehe: egy gyors akcióval látványos eredményt elérni, de az akció csak akkor ésszerű, ha elérése nem túl drága, és ha a vele elért hatalmi pozíció megtartható. 1917 júniusában úgy tűnt, hogy a bolsevikok átvehetik a hatalmat. A bolsevikok ugyan már érettek voltak erre. de a nép nagy többsége még nem. Lenin — a vállalkozó — óvatos volt és higgadt: nem engedett a kísértésnek, nem kellett neki a szinte tálcán kínált hatalom. Tudta, hogy a hatalom csak a szovjeteké lehetne pillanatnyilag, nem a párté. Mit is kezdtek volna a hatalommal, ha az ország többsége még nincs velük? Harcoltak volna a népért a nép ellenében? Lenin ezt nem vállalta. Lunacsarszkij „a kompromisszumok zsenijének” titulálta őt. Volt is ebben valami: tudta, hogy az eszközt, a módszert, az időpontot nemcsak a cél határozza meg. hanem a konkrét helyzet is. Szeptemberre beérett a helyzet: a parasztok is, a katonák is lázongani kezdtek. Űj helyzet állt elő, amelyben már nem a nép ellenében kell vezetni a forradalmat. Szeptember 1-én Lenin felajánlotta a mense- vikeknek és a szociálforra- dalmároknak, hogy vegyék át a hatalmat. Két héttel később már leszögezte: most már csak egyetlen út van, a fegyveres felkelés. Míg júliusban óvatosságból nem tört hatalomra, most óvatosságból — a soha vissza nem térő pillanat elszalasztásának veszélyétől tartva — a hatalomátvétel mellett döntött — a vértelen forradalom mellett. 1921-ben jöttek Lenin számára a bonyolultabb idők: gyors ütemben meg kellett javítani a parasztság helyzetét. Nagyjából ugyanúgy vetődött fel az „elvhű” kommunisták részéről a kérdés, mint nálunk a 70-es években: milyen munkáshatalom az, ahol a paraszt él jobban? A válasz is nagyjából egyforma volt: akkor él jól a munkás, ha jól él a paraszt; akkor él jól a város, ha jól él a falu. Semmiféle frázis nem változtatja meg ezt a képletet. Aki az elméletet nem szembesíti folyamatosan a gyakorlattal, az a dogma hatalmába kerül. Nem mindig jönnek be azok a feltételezések, amelyekre a korábban kidolgozott elmélet alapul. Szépnek tűnt például az az elképzelés, hogy a nagyipart gyorsan helyreállítják; hogy a munkásság és a parasztság között — szinte a kereskedelem kikapcsolásával — létrejön a szükséges és tervszerű termékcsere. Kiderült azonban, hogy a nagyipar helyreállítása késik, az ipar és a mezőgazdaság közötti kereskedelem hiánya a város és falu számára egyaránt elviselhetetlen, tehát hogy helyre kell állítani a kisipart, a kereskedelmet; fejleszteni kell a parasztság, a kistermelők és kereskedők vállalkozó kedvét, kezdeményezését, önállóságát. „Támogassuk a kisipart, amely a paraszti mezőgazdaságot szolgálja, és elősegíti felemelkedését. Támogassuk bizonyos mértékben állami ■ nyersanyag-kiu- lásokkal is. A legnagyobb bűn: feldolgozatlanul hagyni a nyersanyagot” — írta Lenin 1921 áprilisában. Sok lépés akkor visszavonulásnak. kompromisszumnak tűnt. Nálunk még ma is hányán féltik a szocializmust a reformoktól, hányán védik a szocializmust saját kollégáikkal, elvtársaikkal szemben! A szovjet hatalom éveiben ez még inkább így volt. Támadták Lenint a sok lavírozás, taktikázás, reformlépés, kompromisszum, cikk- cakk miatt. Nem tudott erre mást mondani, mint hogy a célban nincs kompromisz- szum. de az eszközökben, módszerekben, időpontokban igen. A kompromisszumokról lemondani olyan „mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikkcakkos vonalban haladjunk, néha visz- szaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt, és különböző irányokat próbáljunk meg” — írta Lenin 1920-ban. A vállalkozó politikus, a kezdeményező, kockáztató államférfi akkor szokott bajba kerülni, amikor jön a hétköznapi aprómunka, amikor már nem olyan erős a forradalmi hév és lendület. A nagyvonalúság, a globális megoldás, a felülről való szervezés kevésnek bizonyul az aprómunka korszakában. Vállalkozni arra kell, amire nincs recept. „Egyetlen olyan könyv sincs, amely a kommunizmus idején fennálló államkapitalizmusról szólna. Még Marx sem gondolt rá, hogy akár csak egy szót is írjon erről a kérdésről, s meghalt anélkül, hogy egyetlen pontos idézetet és megcáfolhatatlan útmutatást hagyott volna hátra erre nézve. így hát most magunknak kell kievickélnünk a bajból” — mondta Lenin a párt XI. kongresszusán 1922ben. Talán a mai Magyarországnak könnyebb a dolga? Valahol is meg tudjuk nézni a klasszikusoknál, mi a teendő az inflációval, a gazdasági növekedés megtorpanásával, a technikai elmaradással, a nem kelégitő jövedelmezőséggel? A mi párt- kongresszusunkon is elhangzottak volna a lenini szavak: „Jövedelmező-e vagy nem jövedelmező, beválik-e vagy nem válik be? A hétköznapi kérdések kellős közepébe jutottunk, és ez óriási vívmány. A szocializmus most már nem a távoli jövő kérdése. nem valamilyen elvont elképzelés, nem valami szentkép... Mi a szocializmust bevittük a mindennapi életbe és ott kell eligazodnunk. Ez napjaink, ez korunk feladata.” A vezető politikus napjainkban már nemcsak politikai vállalkozó, nemcsak kezdeményező, kockáztató forradalmár, hanem gazdasági — népgazdasági — vállalkozó is. A hatalmi politika a gazdaságpolitikát, ez a gazdaságot, a gazdaság pedig közvetlenül a jólétet szolgálja. Gazdaságunk élénkítése, dinamizálása. felgyorsítása nem nélkülözheti a politikai vállalkozást és vállalkozókat. A defenzív (védekező) restriktiv (visszafogó) és a deflációs (mindenütt pénzszűkét teremtő) gazdaságpolitikát csak a lenini vállalkozás szellemében válthatjuk fel egy offenzív, tartalékfeltáró és mozgósító, belső erőkre építő, a kisvállalkozásokat és nagyvállalkozásokat egyaránt támogató, ennek kedvező keretet adó gazdaságpolitikával, gazdaságirányítással. Ez a ma üzenete számunkra, de ezt mondja Lenin is — egész életművével. Dr. Pirityi Oltó a közgazdaságtudományok kandidátusa
