Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
NÉPÚJSÁG. 1985. április 20.. .zombot MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Király Róbert: Várj reám : Kishonthy Jenő: Testvérek Szanyi Péter: Torzó i: Balogh László: Lebegés i: Nagy Ernő: 1944 november vége .lomásnál i: Dohnál Tibor: Requiem on) i: Földi Péter: Álom : Lóránt János: Visonta en ta tív kiállítással ünnepelték a -dűlőt a megyénkben élő képzö- t. Az egri Gárdonyi Géza Szín- ssrnokában látható tárlat anya- ilogattuk mai művészeti mellék- .épanyagát, Kőhidi Imre repró' ahol egykor a tüzelőállásunk volt. Székesfehérváron is megtaláltam azt a helyet, ahol valamikor Erzsi néni háza állott. Két hétig laktam nála. Bár egy szót sem tudtam magyarul, no meg ő se oroszul, és már nem is volt fiatal, mégis összebarátkoz- tunk. Erzsi néni a maga anyás gondoskodásával, kedvességével igyekezett megszépíteni katonaéletem nehéz napjait, én meg azzal segítettem neki, hogy ennivalót vittem haza. Kaukázusi vagyok, nálunk a férfiak szeretnek és tudnak is főzni. „Elmagyaráztam Erzsi néninek, hogyan kell szabad tűzön saslikot sütni, és értésére adtam, hogy nálunk ez nemzeti eledel. Igaz, ez a „főzőcske” csak elvi síkon zajlott, mert hiszen honnan is vettünk volna azokban a háborús időkben „alapanya* got” — fiatal bárányt? Ö viszont megmutatta, hogyan készül a gulyásleves, amiről nálunk egész mások az elképzelések. Kiderült, hogy ez egy nagyon finom leves, kicsit csípős, olyan, ahogy azt nálunk, a Kaukázusban is szeretik. Erzsi néninél tanultam meg jó bablevest is főzni. Amikor hazajöttem, a családi konyhán meghonosítottam és a zöldséges, húsos bableves a „sláger”, ha vendégek jönnek. Nagyon ízlik nekik. Voltam Miskolcon is. ahol egy ideig hadikórházban feküdtem. Az a város is teljesen megváltozott. Talán csak a Fő utca a régi, a történelmi városmagot minden oldalról új lakótelepek, üzemek veszik körül. A Budapest—Miskolc közötti útvonalon sok falun haladtunk keresztül és láttuk, milyen szép új házakban laknak az emberek. ★ A kórház után hamarosan leszereltek és hazajöhettem ide, Nalcsikba. Előbb építkezéseken dolgoztam, közben esti iskolára jártaim, leérettségiztem. Aztán beiratkoztam a műszaki egyetemre. Most már majd harminc éve. hogy építészmérnökként dolgozom. A mi városunk is egészen új lett. Azon igyekeztünk, bár ez nem mindig sikerült, hogy az új lakóházak ne csak jók. kényelmesek, hanem a lehetőségekhez mérten szépek is legyenek. Mint a magyar építőipart, minket is szidnak a határidő-eltolódások. a minőség, a gyakran egyhangú tervezés miatt. Nem felejtem el Magyar- országot. .. Elol vasok min dent, amit erről az országról írnak nálunk. Sokszor és jókat írnak. Képzelje, a kisebbik fiam — okos. tehetséges gy erek — magán- szorgalomból elkezdett magyarul tanuLni. Ha lesz elég kitartása, három nyelvet ismer majd — a kabardot. az oroszt és most már a magyart is. bár ez utóbbiban nem vagyak egészen biztos, hiszen nagyon nehéz nyelv a magyar. Hogyan alakult az életem? Mint mindenki másnak. voltak, vannak nekem is gondjaim, de örömeim is. Megnősültem, és szerintem a világ legszebb leányzóját vettem feleségül. Két fiúval és egy lánnyal ajándékozott meg. Felnőttek, családot alapítottak és unokákkal örvendeztettek meg bennünket, akik teljessé teszik az életünket. Azt szeretném, hogy ők soha ne tudják meg, mi is az a háború, és ne tudja meg senki a mai fiatalok közül, sehol a világon. Tudja, amikor véget ért a háború, mi, akik túléltük, azt hittük, hogy most már örökké élni fogunk. Csak- hát múlnak az évek, az egészség sem a régi, s ahogy öregszik az ember, mind többször érez fájdalmat a régi sebhelyek táján... De azt hiszem, most már mehetnénk. Étkezés előtt fél órával kell innom egy pohár meleg gyógyvizei, úgy hogy most már jobb lesz ha elindulunk a forráshoz. Jurij Akimov az APN magyarországi irodájának vezetője Irodalmi folyóiratok a két világháború között ..Folyóiratom ihlető. je e kor igazi múzsája: a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abtan a hitben, hogy van part, s a csillagok vezetnek. Nem akarok tanítani. Az esszét a nyilvános tanulás műfajának tekintem; egy lélek égtájakat keres, s közben égtájakat segít megtalálni; . munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, melyet önmagommal folytatok ... E folyóirat nem dióhéjműveltség tudatlanok számára; a szellemi élet klorofilja inkább, melyen az ismeret problémává s a probléma magatartássá válik. Ezt jelenti a címe is. Nem Figyelő, hanem Tanú. Nemcsak szemtanúja annak, ami van, hanem bizonyságtevő amellett, ami örök. Azontúl, hogy írás: erkölcs!” A két világháború közötti korszak egyik legkülönösebb vállalkozása Németh László egyszemélyes folyóirata. A Tanú dokumentum ke tős értelemben is: bizonyítja, hogy a húszas-harmincas évek fiatal értelmiségében milyen elevenen élt a társadalmi változások felé mutató eszmék rendezésének vágya ; ugyanakkor bizonyítja azt is, hogy nemzedéktársai közül a Németh Lászlóé volt a legmagasabb boltívű szellemi építmény, melynek tartópillérei magyarság, szocializmus, európaiság voltak, s amelynek labirintusában erkölcs és minőség vezérelhetik a tájékozódni vágyót. A folyóirat híven tanúsítja azt is, hogy a Németh Láhzló-i „üdvösség-eszmény”, a Tanúban végiggondolt és kimunkált erkölcsi utópia sokszor került szembe a történelemmel — igazságaival és tévedéseivel egyaránt —, bár a mindig megújulni képes írói tucat lelki sebeit is hordozva a változó történelemhez és társadalomhoz Igazodott. A Tanú fontos sarkköve annak az írói életműnek, amely ha bonyolultan, ellentmondásokkal is, de őrizte a „törvénykereső irodalom ” tiszta hevületét, az egyensúlyteremtés vágyát és hitét, Németh László az új idők „szellemi organizátona” akart lenni, s miután vállalkozásának mélysége és távlata kinőtt a Protestáns Szemle, a Napkelet, sőt a Nyugat köréből is, először egy nemzedéki folyóirat alapítására gondolt. 1932 tavaszán tanácskozásra hívta a „nemzedék-vezetőket” lakására: „Heten ültünk az ebédlőasztal körül — emlékezett később —: Illyés, Erdélyi, Pap Károly, Gelléri, Szabó Lőrinc, Kodolányi és én, s amikorra a szendvicseket megettük, az ifjúság folyóiratát is sikerült elsüllyesztenünk...! Így történhetett meg, hogy június 7-én már ezt írta Debrecenbe Gulyás Pálnak: „Október 1-én évente nyolcszor megjelenő folyóiratot indítok, melyet magam fogok írni és kiadni, s ezentúl szétszórt írásaimat nemcsak gondolatilag, de megjelenésében is rendezettebben, együtt kaphatják meg azok, akiket érdekel”. A Tanú munkatervét is elkészítette Németh László. A Tanú az irodalmat figyelő kritikai folyóiratként a „szellem igényeit” kereste; számon tartotta a múlt értékeit, melyek közül a „görögség-eszményt” vélte a legfontosabbnak ; figyelte a társadalomban és a tömegmozT A ^ TU KttlTlKÁl mvőlKAIA MAGYAROK ROMÁNIÁBAN ga imákban a „minőséget és a lélek önállását"; az új társadalmi és történelmi körülmények között a magyarság létét, öntudatát, „szerepét' akarta meghatározni. Ezeknek a céloknak már az első szám is igyekezett megfelelni: Arisztophanész, Proust. Ortega, Goethe és Szábó Dezső neve, valamint Ferdinand Fried könyve, A kapitalizmus vége jelezte azokat a kiindulási pontokat, ahonnan. a Tánú író—szerkesztője át akarta tekinteni korának szellemiségét. A Tanú tárgyban és témában széles körű esszéi, tanulmányai és kritikái egyetlen központi gomcolat felé mutatnak: Németh László erkölcsi tartalmú minőség-utópiája a „példaembert” kereste, aki a „telepre” a „szigetre” kivonulva az egyéniség önalakításának útján befolyásolhatja a közösség életét. A kapitalizmus és a „marxi szocializmus” eltö- megesítő tendenciájával szemben megfogalmazta a „minőségi szocializmus” eszményét, amely szerin,* először az embernek kell erkölcsi értelemben újjászületnie, hogy azu án a minőségi forradalom megvalósuljon. Mert az elosztás forradalma — a lelki nemesség minősége nélkül — csak ideig-óráig gyógyíthatja meg az élet mély bajait. Ezért a „lappangó jobbak” kivonulnak az ellenséges társadalomból, létrehozzák az egyéniség szabad virágzását biztosító sziget- köztársaságukat, ahol minden foglalkozás értelmiségi szintre jutna, és megvalósulna az osztály nélküli rend. E sajátos harmadik utas elképzelés tévedéseit és a változó icőben módosul*an továbbélő eszményeit a történelem gyakorlata sokszor megcáfolta. A Tanú jelentőségét azonban nemcsak a „minőség-forradalom” kidolgozásában kell látnunk. A vállalkozásnak kétségtelenül ez az eszmekör ad igazán jelentőséget, de Németh László annál többet akart, minthogy a szociologizáló szemlélet helyére az erkölcsit állítsa csupán, és így keressen gyógyírt az emberiség bajaira. Egy „enciklopédiát” tervezeti, amelyben helyet kapott volna a történelem és társadalom, Európa. Közép-Európa és a magyarság kultúrtörténete, néprajza, népművészete, a nyelvtudomány, tájai és egyéb tudományai. Ennek a harminc kötetre tervezett enciklopédiának mintegy előtanulmánya volt a Tanú négy évfolyama. Maga Németh László írta terveiről: „Mi szükség magára a Tanú-ra, ha kedvem és elszánásom javát egy műbe dobtam már? A Tanú megmarad annak, ami volt. ösztökélőnek, gondolatébresztőnek, kovásznak ... A Tanú munkám naplója marad, s érdeklődésem kalandterülete ...” Valószínűleg ebben kell látnunk az egyszemélyes folyóirat igazi jelentőségét. Az ideológiai vitákon túl az értelemkeresés tiszteletre méltó gesztusa marad értékként az utókorra Modem irodalmunkban egyedülálló jelenség a Tanú írójának vállalkozása. Az előcök között is csak Bródy Sándor Fehér Könyve idézhető hasonló műként. Mindkettőből a vállalkozás hero- izmusának példa-erejét őrzi meg az idő és emlékezés. Nagy Sándor
