Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 20., szombat J. Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) A kormányzat a kistelepü­lések fejlődési lehetőségének biztosítása érdekében tört lándzsát egy olyan támoga­tási rendszer mellett, amely­nek előnyeit a kistelepülések közvetlenül élvezhetik, füg­getlenül attól, hogy az adott időszakban hogyan fejlődött gazdaságuk. Számításaink szerint a VII. ötéves terv­időszakban a lakosság szá­mával arányos fejlesztési cé­lú eszközzel rendelkeznek majd a települések. — Az elmaradt vagy hát­rányos területek fejlesztését sokoldalúan segíteni kell. A foglalkoztatás és általában a gazdaság fejlődésének tá­mogatására indokolt külön programot kidölgozni az érintett megyékkel együtt — mondta végezetül Faluvégi Lajos. * Az országgyűlés a népgaz_ dasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosítá­sáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslat tárgya­lásával folytatta munkáját. Ismét Faluvégi Lajos emel­kedett szólásra. A Minisztertanács ezen az ülésszakon a népgazdasági tervezésről, az állami pénz­ügyekről és a tanácsokról szóló törvény módosítását is javasolja az országgyűlés­nek. E három — o gazdál­kodás szempontjából fon­tos. egymással szorosan ösz- szefüggő — törvény módosí­tása szerves része annak a kormányzati munkának, amely gazdaságirányítási lembe a gazdasághoz szoro­san kapcsolódó társadalmi folyamatokat. A második kérdéskörben kiemelendő ja­vaslatok arra irányulnak, hogy a tervezésben növe­kedjen a tanácsok, a gaz­dálkodó szervezetek önálló­sága. felelőssége. Az új ren­delkezések a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejlesz­téséhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállala­tok és a szövetkezetek terv- készítési feladatait, továbbá e szervezetek tervezőmun­kájának a népgazdasági ter­vezéssel való kapcsolatát. Az új szövegezés az eddigi­nél egyértelműbbé teszi, hogy az önállóan gazdálko­dó szervezetek tervezőmun­kája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. A törvény módosítása azt cé­lozza, hogy az önálló taná­csi és a vállalati tervezés a jövőben még inkább a saját feladatok kijelölésére és végrehajtásuk feltételeinek kidolgozására irányuljon. Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kérte, hogy a törvényjavas­latot — miként azt az ille­tékes bizottságok állásfogla­lása is megerősítette — az országgyűlés változtatás nél­kül fogadja el. Ezután — mivel a tör­vényjavaslathoz hozzászólás­ra senki nem jelentkezett — határozathozatal következett: az országgyűlés a népgazda­sági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításá­ról és egységes szövegéről szakaszt nyissunk a tanácsi gazdálkodásban — mondot­ta. — Célunk az, hogy a he­lyi és megyei tanácsok nö­vekvő feladataikat még in­kább a helyi lehetőségek és igények alapján, azokat ön­állóan mérlegelve oldják meg. A tanácsi gazdálkodás fej­lesztése igényli az állami pénzügyekről szóló törvény módosítását is. Új módon kell szabályozni a tanácsok be­vételi és kiadási lehetősége­it, jogosultságait és kapcso­latukat az állami költségve­téssel. Az előterjesztett javasla­tok alapgondolataként a mi­niszter kiemelte: — Lényegesen javítsuk a helyi önállóság anyagi hát­terét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezze­nek a működési és fejlesz­tési eszközökkel, és a kiadá­sok nagyobb részét norma­tív juttatások, pályázati úton elnyerhető céltámogatások és a helyi bevételek fedez­zék együttesen. Szűnjön meg a tanácsi gaz­dálkodással kapcsolatos köz­ponti kötöttségek minél na­gyobb része. Mivel a törvényjavaslatok­hoz hozzászólásra senki nem jelentkezett, határozathoza­talra került sor. Először az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módo­sításáról készült törvényja­vaslatot egyhangúlag elfo­gadták a képviselők. Ezután a jogi, igazgatási és igazság­ügyi, valamint a terv-/ és költségvetési bizottságnak a tanácstörvény módosításához beterjesztett további módo­sító indítványát, majd a ta­nácsokról szóló 1971. évi 1. törvény módosításának tör­vényjavaslatát általánosság­ban és — a már megszava­zott módosításokkal — rész­leteiben is egyhangúlag el­fogadta az országgyűlés. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Várkonyi Péter külügyminiszter emel­kedett szólásra, hogy felha' talmazást kérjen az ország- gyűléstől a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló okmány aláírására Elöljáróban emlékeztetett arra: harminc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én nyolc eu­rópai szocialista ország veze­tő képviselői Varsóban alá­írták azt az okmányt, mely létrehozta államaik oolitikai védelmi szervezetét, a Var­sói Barátsági. Együtt­működési és Kölcsönös Se­gítségnyújtási Szerződést. A Varsói Szerződés az esz­mék, az alapvető célok és érdekek közössége alapján önkéntesen társult szuverén szocialista államok olyan politikai védelmi szövetsége, amely egyetlen más ország ellen sem irányul. A Varsói Szerződés tagál­lamai nagy felelősséggel ■ fog­lalkoztak az utóbbi néhány év során a világhelyzetben bekövetkezett változások­kal. Közös meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kér­déseket tárgyalások útján kell megoldani, s a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A Varsói Szerződés javasolta az Észak-atlanti Szövetség­nek. hogy kössenek szerző­dést az erőszak alkalmazásá­ról való kölcsönös lemondás­ról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Kezdemé­nyezte Európa vegyifegy- ver-mentesítését, továbbá a katonai költségvetések köl­csönös csökkentését. Ez csak, néhány, a Varsói Szer­ződés legutóbbi években tett mintegy harminc olyan ja­vaslata közül, amelyekre a NATO mindeddig érdemben nem válaszolt. A Varsói Szerződés tagál­lamainak közösen kialakított álláspontja, hogy a világpo­litikai helyzetben meglevő Szabó Imre és Sas Kálmán súlyos gondok ellenére a kedvezőtlen folyamatok nem visszafordíthatatlanok. Jelentős eseményként érté­keljük, hogy márciusban Genfiben új szovjet—ameri­kai tárgyalások kezdődtek a nukleáris és űrfegyverzet­ről. Támogatjuk a szovjet fél törekvéseit a tárgyaláso­kon, mert hazánk is abban érdekelt, hogy elérjék a nukleáris fegyverzet jelen­tős csökkentését, megakadá­lyozzák a fegyverkezési ver­senynek a kozmikus térség­re történő kiterjesztését. Üdvözöljük Mihail Gorba- csovnak, az S2KP KB fő­titkárának április 7-i bejelen­tését is, amely szerint ez év novemberéig szóló hatály- lyal a Szovjetunió moratóriu­mot hirdet közepes hatótá­volságú rakétáinak telepí­tésére és leállítja Európában egyéb válaszintézkedéseit is. Határozathozatal követ­kezett: az országgyűlés — egyhangú szavazással — fel­hatalmazta a Magyar Nép- köztársaság küldöttségének vezetőjét a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbítá­sáról szóló okmány aláírá­sára. Az elnöklő Sarlós István a napirend végeztével megkö­szönte a képviselőknek ed­digi tevékenységüket. Az or­szággyűlés — ebben az ösz- szetételben — most fejezte be munkáját: június 8-án választásokra kerül sor. Az elmúlt öt esztendő parlamen­ti tevékenységét értékelve megállapította: az ország­gyűlés megfelelt a munkájá­val szemben támasztott kö­vetelményeknek. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva el­nökölt — ezzel befejezte munkáját. rendszerünk továbbfejleszté­se irányul — mondotta elöl­járóban. — Az 1972. évi VII. tör­vény a népgazdasági terve­zésben minőségi változást hozott. A törvény alapelvei a gyakorlatban jól beváltak. Társadalmunk és gazdaság- irányítási rendszerünk fejlő­dése és fejlesztése azonban időszerűvé teszi a törvény néhány rendelkezésének vál­toztatását: a módosítási ja­vaslatok kimondják, hogy a társadalmi szervezeteket, az érdekképviseleti szerveket, a szakmai és a tudományos testületeket be kell vonni a népgazdasági tervek készíté­sébe. Ugyanez a szándék fejeződik ki azokban a mó­dosításokban, amelyek a nép- gazdasági tervezéstől azt igénylik, hogy jobban, meg­alapozottabban vegye figye­szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta. * Napirend szerint követke­zett a tanácsi gazdasági irá­nyítási rendszer korszerűsí­tésével összefüggésben az ál­lami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módo­sításáról, valamint a taná­csokról szóló 1971. évi I. tör­vény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes tár­gyalása. Hetényi István pénzügy-, miniszter a kormány nevé­ben előterjesztette a két tör­vény módosítására irányuló javaslatot. Elismerve a ta­nácsok eddigi eredményes munkáját a társadalmi élet szervezésében, a társadalmi demokratizálódás és a gaz­daságirányítás fejlődése egy­aránt megköveteli, hogy új (Munkatársunk telefonj e- lentése) : A híres rézcsengő, amely évtizedek óta „szolgál” a Parlamentben, ezúttal az el­nöklő Cservenka Ferencné kezében szólalt meg pont­ban 10 órakor. A csengőszó tegnap nem csupán az ülés­szak folytatását jelezte, ha­nem a ciklus utolsó munka­napjának kezdetét is. Ha visszagondolok, hangja öt esztendővel ezelőtt számos, régi, tapasztalt, illetve új képviselőt köszöntött, akik az eltelt fél évtized alatt tudásukhoz és erejükhöz mérten tolmácsolták az or­szág szívében a választóke­rületek lakóinak minden gondját-baját. egyben örö­mét. eredményeit is. Hirte­len nehéz lenne összeszá­molni, hányszor és hányszor hangzott el az elnöki pulpi­tusról : — __ Heves megye kép­v iselőjét illeti a szó. • Tegnap délelőtt hatodik­ként emelkedett szólásra Fia- la Tivadamé, aki — mint az előző tudósításomban már jeleztem — a szociális ellá­tással, valamint az idegen- forgalommal foglalkozott. •— Emlékszem — mondta, mielőtt az ülésterembe lé­pett —, hogy a szűzbeszéde­met az ezt megelőző ciklus­ban mondtam el, akkor a büntetőtörvénykönyv módo­sításáról folyt a vita. A mostani, sikeres felszó­lalás u.tán kérdeztem a kép­viselőnőt: az utóbbi öt év­ből mire emlékezik vissza a legszívesebben? — A véleményalkotás, a döntések perceire, mert ezek meghatározói voltak az éle­tünknek ... A legtapasztaltabb képvi­selők egyike Szabó Imre, aki kora ellenére rengeteget „lót- fut” a Parlament folyosóin, s nem eredménytelenül. Ez­úttal is egy minisztert ke­resett, dr. Medve Lászlót, akivel a vámosgyörki orvosi lakás építésének ügyében akart beszélni. Egyébként az egészségügyi miniszter arról tájékoztatta a detki képvi­selőt, hogy megbeszélte az ügyet a megyei tanács ve­zetésével. Tehát: az építés már sínen van. Ehhez a be­szélgetéshez még annyi tar­tozik, hogy Szabó Imre tisz­telettel meghívta a minisz­tert egy látogatásra. Mint megállapodtak, erre a közel­jövőben sor is kerül, hiszen dr. Medve László egyúttal haza is látogat szülőfalujá­ba, Vámosgyörkre, ahol el­foglaltsága miatt meglehető­sen régen járt már. A folyosón beszélgetve nemcsak Fiala Tivadamétól kérdeztem meg. hogy mit tart az utóbbi öt évi képvi­selőségének szép emlékeként, íme a válaszok: Fábryné Dobai Ilona: „Ne­kem kettős feladat jutott, képviselni Egert, s a város környéki településeket. Ha arra gondolok, hogy sikerült lépnünk az ivóvízellátásban, az intézményes szemétszállí­tásban, az oktatásügyben, s számos más téren, akkor örömmel gondolok vissza a képviselői munkára”. Sas Kálmán: „Miután a bizottsági üléseken, s itt a Parlamentben ré6zt vehet­tem komoly vitákban, nagy horderejű döntésekben, meg­tisztelő feladatnak tartot­tam ezt a közéleti tevékeny­séget.” Vadkerti Miklósné: „Arra a felszólalásomra emlékszem szívesen, amelyben a vízgaz­dálkodásról szóltam, mert komoly hatása, eredménye is volt.” Eperjesi Iván: „Többször is személyesen beszélgettem Kádár Jánossal, ezek az al­kalmak mindig arra sarkall­tak, hogy milyen felelősség- teljesen kell végeznem a közéleti tevékenységet”. Dobos Józsefné: „Nem felej­tem soha a szűzbeszédemet, 1982 októberében mondtam el a közrend, közbiztonság témakörében”. Komjáthy Aladár: „Mint. egyházi személy. Heves me­gyében ismertem meg képvi­selőként a társadalom reális valóságát, s az a vélemé­nyem, hogy ez a táj az or­szág tükre is lehet...” Úszta Gyula: „A Völt he­vesi járás képviselőjeként dolgoztam, fő témáim közé tartozott a közrend és a köz- biztonság, amelyben úgy ér­zem, nemcsak ott értünk el eredményeket...” Novák Pálné dr.: „Az a bizalom, szeretet. segítség, melyet nemcsak az utóbbi öt, hanem az elmúlt 18 éven át képviselői munkámhoz kaptam...” Vaskó Mihály: „Azt az ülésszakot, amelyen a VI. öt­éves tervről döntöttünk, mert szép perspektívát ígért...” Zsidei Istvánné: „Nehéz választani, de talán azt a parlamenti pillanatot, ami­kor 1981 őszén hozzászóltam a környezetvédelmi témához, s elsőként az országgyűlés akkori elnöke, Apró Antal gratulált...” Szabó Imre: „Hogy sike­rült megoldani a választóke­rületemben élők kisebb, na­gyobb problémáit, s ered­ményesebbé tenni a magyar mezőgazdaságot.” Ezek után engedjen meg a Kedves Olvasó egy sze­mélyes vallomást: nagyszerű érzés volt mindezekről tu­dósítani, ráadásul egy olyan helyről, ahonnan minden al­kalommal a szépség felejt­hetetlen élményével távozott az ember. Bízom benne,, hogy így lesz ez a jövőben is. Szilvás István A szünetben: Zsidei Istvánné és Fábryné Dobai Ilona (Fotó: Perl Márton) Az ülésterein...

Next

/
Thumbnails
Contents