Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-19 / 91. szám
NÉPÚJSÁG, 19«5. április 19., péntek 1. Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) zások után egy bizonyos stabilitást igyekeznek érvényesíteni az oktatásban. Határozathozatal következett: az országgyűlés előbb a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának a törvényjavaslathoz tett módosító indítványát egyhangúlag, majd az oktatásról szóló törvény- javaslatot általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben. egy tartózkodás mellett, elfogadta. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Faluvégi Lajos beszéde A terület- és település- fejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben okvetlenül szükség van a legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre és a legfelsőbb népképviseleti testület állásfoglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirendként most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és településfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökihelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva készítette elő azt a dokumentumot és határozattervezetet. A munka szoros összhangban folyt az ez- regfordulóig kitekintő hosz- szú távú népgazdasági tervezéssel. Paluvégi Lajos ezután az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvényes tanulságairól szólt; fölidézve azt, hogy negyven évvel ezelőtt honnan indultunk el. Az eredményeket az expozé adatokkal is érzékeltette, amelyekből az a fontos tanulság adódik, hogy bár számottevő eredményeket értünk el az elmaradott térségek és települések közelítésében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A felzárkóztatás tehát időtálló célunk, azt a jövőben is folytatnunk kell! Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági körülményekben mélyreható változások mentek végbe. A megváltozott külső és belső körülmények miatt lelassult a gazdasági növekedés üteme. Ennek következményei szükségképpen megmutatkoztak a terület- és településfejlesztésben is. Új jelenségek mutatkoztak a társadalom szerkezetében, az életmódban és a társadalmi normákban is. Tovább differenciálódtak a szükségletek. s módosult azok szerkezete. Helyenként károsodott. egészében pedig túlter- heltté vált a természeti környezet. Az 1971-ben elfogadott irányelvek némely szempontból olyan belső és külső föltételekre épültek, amelyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizonyultak helyesnek, vagy tartósnak. Bebizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalúan csak a nagyvárosokat, a kiemelt településeket fejleszteni, s nem szabad egy-egy település jövőjéről „fölülről” határozni. A települések rendezési tervei sok helyütt elrugaszkodtak a valóságos anyagi lehetőségektől, sőt a valóságos igényektől is. Egy további tanulság tehát az, hogy mivel a gazdasági és társadalmi körülmények szakadatlanul változnak, erre a gazdaságpolitikában és a terület- és településfejlesztési politikában egyaránt — egymásra is tekintettel — nyitottabbá kell válnunk. Érzékenyebben kell figyelnünk a társadalomtól érkező jelzésekre, az új kérdésekre pedig új válaszokat kell adnunk. Az elmúlt években fokozódott lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részvállalása a településfejlesztésben. A közösség javára végzett társadalmi munka értéke ebben az ötéves tervidőszakban meghaladja az 50 milliárd forintot, s ez két és félszerese lesz az előző időszakénak. Népünk helytállása az elmúlt nehéz esztendőkben, az elért eredmények tanúbizonyságát adják annak. hogy a helyi közösségek csakugyan érettek az ön- kormányzatra. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — A területek és a települések fejlesztése, amely magában foglalja a különféle országrészek, a főváros, a megyék, a városok és községek jövőjének formálását, csakis arra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságának javításában, s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszonyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhetnek városaink és falva- ink, s javulhatnak a lakosság életkörülményei. Tudnunk kell azt is. hogy az úgynevezett intenzív szakaszban a gyarapodás, a növekedés már nem mehet másképp végbe, mint a termelőerők eltérő ütemű fejlődése révén. Ez pedig arra vezethet, hogy a különféle térségek fejlődési lehetőségei is jobban differenciálódnak. Miközben igent mondunk a gazdaságunkban végbemenő differenciálódásra, társadalmi rendünk lényegéből fakad az, hogy az emberek számára — bárhol Tanácskozás közben (Fotó: Perl Márton) éljenek is — egyenlőbb esélyeket teremtsünk az elemi fontosságú ellátáshoz való hozzájutásban. Társadalmunk óhajaihoz igazodóan a jövőben is nagy figyelmet kell fordítanunk a város és a falu viszonyára. Reálisan abból indulhatunk ki, hogy a következő évtizedekben folytatódik az urbanizációs folyamat, esetenként a nagyközségek várossá válása. De érdekünk, hogy a jövőben a városokba költözés folyamata lassuljon, a várossá válás tervszerűbbé, irányítottabbá váljon. Az ésszerű városfejlesztés közepette ezért is kell segítenünk a kisebb településeknek népességük megtartását erősítő képességét és kommunikációs rendszert, a települések közötti közlekedést és távközlést. A lényeg tehát az. hogy a települési viszonyokat és a gazdálkodás rendszerét folyamatosan olyanná formáljuk, amely minden település számára lehetővé teszi az önálló fejlődést, amelyet jobban a helyi anyagi és szellemi teljesítményekre, és az ott élők tenniakarására kell alapozni! — A célok közül kiemelésre kívánkozik a természeti, környezeti és települési értékeink megőrzése. Az önmagunk okozta és elszenvedett környezeti károk orvoslása már most is jókora erőforrásokat von el más fontos célok megvalósításától. Márpedig e feladatok egy része — például az. hogy javítanunk kell a Balaton vízminőségét, enyhítenünk kell a Dél-Alföld vízellátási gondjait, ártalmatlanná kell tennünk a veszélyes hulladékokat — tetemes ráfordításokat tesz szükségessé. S ha nem lépünk föl még határozottabban az újabb károsodások ellen, ha nem tudunk a műszaki haladással egyidejűleg kellő szemléletváltozást elérni környezetünk megóvásában, akkor ebbéli gondjaink csak tovább szaporodnak. S nem (Munkatársunk telefonjelentése): Az üléstermet körülölelő folyosón két nagy asztalt állítanak fel az Országház technikai dolgozói. Az egyik.- re a fővárosi, a másikra a megyékben tevékenykedő képviselők listáját helyezik el. Ezúttal alig akadt üres rubrika, a cikluszáró ülésszakra mindenki igyekezett eljönni. A témák — a mindennapjainkkal foglalkozó jelentések, beszámolók — is arra késztették a képviselőKözéleti személyiségek az ülésteremben utolsósorban: érvényt kell szerezni az idevágó törvényes előírásoknak! A hosszú távú feladatok közül az évtized végéig kiemelt figyelmet kell kapnia az alapfokú ellátás fejlesztésének. így annak. hogy mennyiségileg tovább csökkentsük a lakáshiányt, településeinket egészséges ivóvízzel lássuk el. arányosan bővítsük a csatornahálózatot, megteremtsük a nagy létszámú korosztályok oktatásának föltételeit, továbbá javítsuk az időskorúak helyi egészségügyi és szociális ellátását. A lakosságot ' is szolgáló termelő infrastruktúra fejlesztésében az elemzések azt igazolják, hogy elsősorban a távközlést és a vízminőség védelmét kell kiemelnünk. Folytatjuk az egyoldalúan Budapest-középpontú közlekedéshálózatból fakadó feszültségek feloldását. Ki kell szélesíteni a hatékony helyi foglalkoztatás lehetőségeit, különösen az ország északkeleti térségében. A minderre kiterjedő kormányzati elgondolásokat és cselekvési programokat — a hozzájuk tartozó szabályozási föltételekkel együtt — VII. ötéves tervünk foglalja majd magába. — Céljaink megvalósításának fontos föltétele az. hogy a döntéseket azok hozzák meg és végrehajtásukról azok gondoskodjanak, akik a szükséges ismeretek birtokában vannak, illetőleg, akik a döntéseket a legjobban tudják végrehajtani. Evégett növeltük meg a vállalatok önállóságát, s ezért korszerűsítjük most a tanácsi gazdálkodást is. Végül kiemelte: — Nagyon is tudatos, hogy közvetlenül az MSZMP XIII. kongresszusa után ilyen gazdag az országgyűlési ülésszak napirendje. Az oktatásról szóló új törvényt szellemi jövőnkről és az utánunk következő nemzedékekről való gondoskodás jegyében fogadtuk el. A terület- és településpolitikáról születendő határozat a jövőbeli életföltételeinket. a bennünket körülvevő környezetet formáló cselekvésnek kíván irányt mutatni. A napirenden szereplő három törvénymódosításra tett javaslat pedig szorosan kapcsolódik gazdálkodási rendszerünk átfogó korszerűsítéséhez, a reformfolyamat továbbviteléhez. Valamennyi előterjesztett javaslat tehát arra irányul, hogy segítsen megvalósítani a kongresszusi határozatban megszabott politikai programunkat — mondotta Faluvégi Lajos, és a Minisztertanács nevében kérte, hogy a beterjesztett javaslatokat vitassák meg és fogadják el. Az expozét követően Horváth Lajos (Baranya megye 3. vk.) a Baranya megyei Tanács elnöke, az országgyűlés terv- és költség- vetési bizottságának titkára, a javaslat bizottsági előadója beszámolt arról, hogv az előterjesztést három bizottság — a jogi, igazgatási és igazságügyi, az építési és közlekedési. valamint a terv és költségvetési — együttes ülésen vitatta meg. Szót kért még Bibók Istvánná (Csongrád megye 7. vk.) a mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezet kertészeti szakmunkása. Szurdi István (Budapest, 2. vk.) nyugalmazott miniszter, S. Hegedűs László (Pest megye, 24. vk.) a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke ás Gyulavári Pál (Békés megye 1. vk.) a Békés megyei Tanács elnöke. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszakának első munkanapja — amelyen Cservenka Ferencné, Péter János és Sarlós István felváltva elnökölt — befejeződött. A tanácskozás pénteken terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslat feletti vitával folytatódik. két, hogy aláírásukkal jelezzék; részt vettek a munkában. S nemcsak az aláírással hanem a felszólalásaikkal is, hiszen ha véget ér is egy ötesztendős, felelősségteljes megbízatás, a törvényhozásban ez nem érződhet. Ahogy a parlamenti .menetrendet” böngésztem. Fiola Tivadarné nevét olvastam a mai felszólalók között. Az 1. számú választókerület képviselője a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepciójához kíván véleményt mondani: — Két dolog izgat rendkívül, s ezért is kérek szót a vitában: egyrészt az idegenforgalmunk alakulása, másrészt pedig az idős emberek szociális ellátása. Az utóbbival kapcsolatban arról van szó. hogy még mindig nem megoldott az egri idős emberekkel való törődés, kevés a hely az otthonokban, joggal panaszkodnak a gondoskodás hiányosságaira. Ezekre kívánom felhívná a figyelmet, mert megoldásuk is hozzátartozik az országos és helyi terveinkhez... Kedves pillanatok tanúi voltunk az ülésszak egyik szünetében : a képviselők egy csoportja vette körül Kádár Jánost. Meleg szavakkal köszöntötték, s jó egészséget kívántak neki a további munkájához. Spontán találkozás volt ez, hiszen senki sem gondolt arra. hogy épp most találkoznak a párt főtitkárával az ülésterem bejáratánál. Szünetben egyébként Kádár János számtalan képviselővel, ismerőssel, baráttal vált szót, ezúttal egy beszélgető csoport üdvözölte. Köztük volt Vadkerti Miklósáé is. aki a gratuláló szavak után szintén megkapta a nőknek ilyenkor kijáró puszit... * Miint beszámoltunk róla, az első napon Köpeczi Béla művelődési miniszter expozéja hangzott el áz oktatásról szóló törvényjavaslatról. Két mondat az előterjesztésből : „A törvényjavaslatot szakmai vitára bocsátottuk ... Örültünk a széles körű érdeklődésnek, és az ellenvéleményeknek is, amelyek sokszor szenvedélyes formában jelentkeztek, s ezzel is felhívták a figyelmet a vitatható kérdésekre, megfogalmazásokra, vagy a szükséges kiegészítésekre.” Amikor ez a vélemény elhangzott, Eperjesi Ivánnal beszélgettünk. Neki is az volt a véleménye, hogy jobban oda kell figyelni a fiatalok — főként a szakmunkások — oktatására, megtartására. — A wisontűí Thorez bányaüzemben korszerű tanműhely várja a fiatalokat, Vörösmajorban a megfelelő szintű oktatást kapják, a brigádjaink segítenek a beilleszkedésben, s mégis gondunk van. A számunkra képzett évi 20—25 lakatosból, villanyszerelőből, bányaművelő lakatosból mftwi- össze 6—8 marad a vállalatnál. Valahogy, baj van a szakma- és a munkaszeretettel. Ezek után még egy idézet az expozéból: „Erősíteni kívánjuk az oktatási intézmények és a külső világ közötti kapcsolatokat.” A bányászok ugyanezen a véleményen vannak. * A tegnapi folyosói beszélgetésnek volt még egy közös témája: a választások kezdete. Képviselőink egymásnak számoltak be arról, hogy hol kezdődött már meg a jelölő gyűlések sorozata, » milyen véleményt alkottak a munkájukról a választó- polgárok. Országrészenként, kerületenként, településenként eltérő volt az értékelés, egyet viszont valamennyien leszögeztek: segíteni fogják az új képviselőket, illetve — ha ők ismét kiérdemlik az állampolgárok bizalmát —. az új ciklusban nem „új életet kezdenek”, hanem folytatják az eddigi komoly, felelősségteljes munkát. Amelyről — mint holnap is — részletesen beszámol a parlamenti tudósító: Szilvás István
