Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

Népújság, 1985. április 18., csütörtök Dar es Salaam-i levél Afrikai csúcsértekezlet! E,ópo Egy szenvedő ország Reménykedő anya gyermekével (Fotó — KS) Az Afrikai Egységszerve­zet Addis-Abebában meg­tartott külügyminiszteri ér­tekezletén a résztvevőknek sikerült megállapodni, hogy 1985. július 18—21. között összehívják a tagországok állam,- és kormányfőinek találkozóját. Ezt megelőző­en hasonló széles körű ösz- szejövetelre 1980-ban Nigé­ria fővárosában, Lagosbán került sor. Akkor a részt­vevők egy egyhangúan elfo­gadott akcióprogramot hir­dettek meg, „Lagoszi In­tézkedési Terv" néven. Közép- és hosszú távú elképzelések A lagosi program 1980-ban célul tűzte ki az afrikai or­szágok gazdaságfejlesztésé­nek egységes koncepcióját. A főleg gazdasági kérdések­nek szentelt találkozón a földrész országainak felelős vezetői úgy ítélték meg, hogy 2000-ig lehetőség van az egész kontinensre kiter­jedő „Afrikai Közös Piac" létrehozására, melynek fö célkitűzése, hogy a térség élelmiszerből önellátó le­gyen. Ezen alapvető célt a gaz­dasági kapcsolatok szoro­sabbra fűzésével próbálták elérhető közelségbe hozni a lagosi értekezlet résztvevői. A terv különös hangsúlyt fektet az Afrikai Egység- szervezet országai közötti tervegyeztetések megterem­tésére, a térségen belüli ke­reskedelmi kapcsolatok in* tenzifikálására és a ma még alig kihasznált ipari együtt­működés —. ezen belül a kooperáció és specializáció előnyeinek fokozottabb ki­használására. Az akkori ta­nácskozás helyesen értékel­te helyét, és vonta le azt a következtetést, hogy a gaz­dasági elmaradottságot el­sősorban a saját erőforrá­sokra támaszkodva kell fel­számolni. Előre nem látott nehézségek Az 1980-as Intézkedési Terv megvalósítása azon­ban az évek folyamán, mind nagyobb akadályokba ütközik. A Nyugat-Szahará- bam a spanyol kivonulás nyomán kirobbant konflik­tus, valamint a csádi pol­gárháború megosztotta az Afrikai Egységszervezet tag­országait. Néhányan Marok­kó mögé álltak, többségük a Szaharai Arab Demokra­tikus Köztársaság igazságos államalapító küzdelmét tá­mogatja. Csád ügyében még nagyobb a megosztottság. A Szervezetbe begyűrűzött konfliktusok természetesen alapvetően kihatnak a tag­országok gazdasági együtt­működésének minden terü­letére. A politikai nézeteltérések okozta gondokat csak sú­lyosbította a 80-as évek el­ső felének világgazdasági re­cessziója. A fejlett tőkés or­szágok gazdasági nehézségei természetszerűleg kihatottak Afrika országainak fejlődé­sére is Ma szinte kivétel nélkül minden afrikai or­szág egyes szárhú kereske­delmi partnere valamelyik tőkés ország, ilyen helyzet­ben. ha sűrűsödnek a bajok Európában. az USA-ban, vagy Japánban, az Afriká­ban megsokszorozva érezte­ti hatását. Az importált problémák természetesen jelentősen ki­tolták a Lagosi Intézkedési Terv megvalósíthatóságának időpontját. Ma az ezredfor­dulóig kitűzött cél távolab­binak tűnik, mint 1980-ban volt. Természetesen ehhez még egy sor addicionális probléma is hozzájárult. Az elmúlt i—5 év időjá­rása soha nem látott és ta­pasztalt éhínség okozójává vált. A 'földrész legfonto­sabb mezőgazdasági és fő­leg élelmiszer-termelő kör­zeteiben szinte egy csepp eső sem esett az 1981—84-es években. Ennek következté­ben három év termése égett ki a földből,, óriási pusztí­tást végezve nemcsak a nö­vénytermesztés területén, ha­nem jelentősen meg is tizedelve Afrika állat­állományát. Tízezrével pusz­tultak el a szarvasmar­hák, juhok, kecskék a ki­égett legelőkön, A kiszá­radt itatok és folyók is hoz­zájárultak, hogy sok ország elvesztette állatállományá­nak több mint a felét. Pusztító szárazság A szárazság következtében a lakosság is folyamatosan pusztul a térség sok orszá­gában. A már elpusztult százezreken kívül közvetet­ten mintegy 150 millió em­ber van veszélyben. Egye­dül Etiópiában 7,5 millió éle­tet veszélyeztet a természeti katasztrófa. Ilyen háttérrel a júliusi állam- és kormányfői érte­kezletnek minden bizonnyal át kell majd értékelnie a Lagosi Intézkedési Terv cél­kitűzéseit. A földrész felelős vezetői nem hagyhatják fi­gyelmen kívül, hogy ahe­lyett. hogy közeledtek volna az élelmiszerből való össze­állítás felé, 1970 és 1980 kö­zött — a gyors népszaporu­lat következtében — az egy főre jutó élelmiszer- termelés 11 százalékkal csök­kent. Az 1980 óta mért mu­tató még az előzőnél is rosz- szabb képet mutat. Ma 20 afrikai ország szorul élelmi­szer-exportra. A mérhetetlen nehézsé­gek nagyságrendjét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a tagországok közül sokan egyszerűen kép­telenek befizetni az Afrikai Egységszervezet tagdíját. Az 1984/85-ös költségvetési év­ben 38 millió dollár nem került befizetésre, ezért a szervezet kénytelen volt 8,1 százalékkal csökkenteni fo­lyó kiadásait. A problémákra, a világ- gazdasági kihívásra és az utóbbi években a szárazság okozta helyzetre adandó vá­lasz nagy munka elé állítja majd az államfői értekezlet résztvevőit. Nem tudni, hogy lesz-e egyáltalán valamelyest is pozitív előrelépés. Egy azonban bizonyos, és ezt nagyon jól érzékeltetik Pe­ter Orrúnak, az Afrikai Egy­ségszervezet ügyvezető fő­titkárának, a március elején Addis Abebában megtartott külügyminiszteri értekezle­ten elmondott megnyitóbe­szédének szavai : ,, Afrika hosszú távú gazdasági túl­élésének kérdése attól függ, hogy mennyire sikerül meg­oldani nemzeti keretek kö­zött és a térségen belüli ösz- szefogással —. fokozatosan támaszkodva a saját erőnk­re — az önellátás és ön- fenntartás problémáját. Dar es Salaam, 1985. április. Dr. Nyíri Iván lapunk különtudósítója A szálloda erkélyéről kö- rüfriezve. élénk tárult az Új virág — ezt jelenti az Etióp főváros neve magya­rul —, a hegykoszorú feletti természetes amfiteátrumban elhelyezkedő 2200—2500 mé­ter feletti metropolis. Ad- disz-Abeba hétköznapi éle­tét éli, az éhínség itt nem szembetűnő, legfeljebb az. hogy a kenyérért sorba áll­nak. Pedig nem is kenyér- fogyasztók. Ez hiányt jelez. Az indzsera. a szivacsos, nagy lepényszerüség, mely kanálként és kenyérként szolgál, (letörve egy darabot ezzel merik ki a pörköltsze­rű . mártást vagy más ételt) teffből készül. E gabonaféle­ség Etiópiában terem, de a szárazság miatt alig kap­ható, nagyon drága. így a nemzeti eledelről le kell mondani. Krónikus vízhiány Tizenhat országból tizen­kilencen vettünk részt az UNICEF (ENSZ Gyermek- segélyalap) etiópiai tanul- mányútján. Csehszlovák gyermekgyógyász professzor és görög író, ausztrál iskola- igazgató és lengyel nagykö­vet, spanyol földrajztanár és izraeli gyermekpszicholó­gus. a régésztől az újságíró­ig sokféle területről verbu­válódott csoportunk, de hi­vatásos, vagy társadalmi munkásként mindannyian az UNICEF ügyét képvisel­jük. Az Afrika Házban talál­ható a dr. Padmini Hamas- wami vezetésével működő etiópiai UNICEF „főhadi­szállás”. Afrikában az első, világviszonylatban az ötödik helyet foglalja el az UNI­CEF programjában Etiópia — hangsúlyozza Padmini asszony. A gyermekalap a vízellátás megteremtésétől az írástudatlanság felszámolá­sának segítésén át, az alap­egészségügy létrehozásáig különböző területeken te­vékenykedik, célja a gyer­mekek és a nők mostoha életkörülményeinek javítása. A tervhivatal vezetői is­mertetik az ország helyze­tét. a tízéves fejlesztési ter­vet. A negyvenkét millió la­kosú országnak égető szük­sége van a segítségre: tíz esztendeje folyik a küzde­lem a krónikus szárazság­gal, az ország jelentős te­rületeit nem öntözte eső. Etiópiában az egy főre ju­tó nemzeti jövedelem 140 dollár — ez a világ egyik legszegényebb állama. Föld­területének alig 20 százalé­kán primitív eszközökkel gazdálkodnak, holott három­szor ekkora terület is meg­művelhető lenne. Bár a fe­kete földrész Legnagyobb ál­latállományával rendelkezik a szárazság ezt is megtize­Az utóbbi hetekben meg­szaporodtak a jelentések, amelyek a kambodzsai né­pi forradalmi hadsereg si­kereiről számolnak be. A hadsereg egységei a viet­nami önkéntesek támogatá­sával egymás után semmi­sítik meg az ellenforradal- márok bázisait az ország nyugati határán. Közben folytatódik a rom­jaiból feltámadt ország új­jáépítése. Minden, a legki­sebb előrehaladás is nagy áldozatokat igényel, mert a népi Kambodzsa még mindig érzi a Pol Pot-klikk népirtó uralmának gyászos következményeit. Az 1975- től 1979-ig tartó rémuralom több mint 3 millió ember­életet követelt, szinte meg­semmisült az ipar, a közle­kedés. A rizstermő terület kétharmadát nem művelték meg. a ka ucsuk ültetvények deli. Negyvennégy év az át­lagéletkor! Riasztóan ma­gas a gyermeghalandóság: ezer gyermek közül 236 meg­hal ötéves kora előtt. A la­kosság 6 százaléka jut tisz­ta ivóvízhez. . . Kinyújtott kis kezek Észak fejé tartunk. Foko­zatosan változik a táj. El­tűnnek az ernyős akácfák, az ÓFiás kaktuszok. egyre kevesebb a zöld növényzet. Komor, sivár az elénk táru­ló kép. Kopasz hegyek... Mintha leborotválták volna a büszke szirteket. Nem is olyan régen még erdő borí­totta a hegyvonulatok 60 százalékát. Eltüzelték a fá­kat, kunyhókat építettek be­lőle, az erdőket „felélték". A népességrobbanás, az egy­re több éhes száj. a nincs- telenség, a tudatlanság kö­vetkezménye, hogy a földet a végsőkig kihasználták. Az állatok lelegelték a növény­zetet. A kényszerhelyzet szülte a rablógazdálkodást. Kiapadtak a folyók vizei. Wollo tartományban Dessei és az ettől északra fekvő Korem között 51 folyó van. A térképen. Negyven folyó- nak üresen tátong a medre. Elhagyott, elárvult kunyhók, falvak, elhullott állatok tönkrementek. Az azóta el­telt hat esztendő alatt azon­ban a kambodzsai kormány­nak sikerült megbirkóznia a szörnyű pusztítás legsú­lyosabb következményei­vel. A kambodzsaiak ma már hisznek a jövőben, amit a születések számának nagy­arányú növekedése is bi­zonyít. A kambodzsai pol­gárok több mint fele 18 éven aluli, joggal nevez­hetjük tehát az országot a világ egyik „legfiatalabb ál­lamának”. Nem kevesebb, mint 1,7 millió a tanulók, és 41 ezer az oktatók szá­ma. Jelentős eredmények szü­lettek a mezőgazdaságban. A lakosság 90 százalékát kitevő parasztság erőfeszí­tései nyomán ismét műve­lés alá került a felhasznál­ható földterület négyötöde. Évről évre növekvő termést csontvázai. Vánszorgó em­berek. . . Gyerekek, asszo­nyok, éhes öregemberek ve­szik körül a kocsinkat. Ki­nyújtott kis kezek.. . Ütőn vannak, a segélytáborok, az élelmiszerelosztók felé tar­tanak, sokan a célponthoz már sohasem érkeznek meg, vagy annyira legyöngültek, hogy mire eljutnak Köbo, Alemata. Korem segélyhe­lyeire, már menthetetlenek. Nem ez az első éhségka­tasztrófa Etiópiában. Az 1973 —74-es „szűk esztendőben" e tartományban 200 ezer ember halt éhen. Kohóban félelmetes a zsú­foltság. Az árokparton is családok telepedtek le. a helységet elözönlötték a menekültek. A vásártéren piramisokat képeznek a se­gélyszállítmányok, a zsákok. Minden család megkapja a havi adagját. Senki sem to­lakszik, nincs veszekedés, akármilyen éhesek is az emberek, türelmesen várnak a sorukra. Alemátában is hasonló a helyzet. Az egyik nemzetközi gyermeksegélyző szerv élelmező központjában 1800 csecsemő megmentésé­ért folyik a küzdelem. Na­ponta ötször kapnak táp­szert. Á kapu előtt százával várakoznak a kicsinyeikkel bejutást remélő asszonyok. takarítanak be: ma már a rizstermelés csaknem fede­zi a lakosság szükségletét. Fokozatosan helyreállítják az ipari üzemeket. Ezek el­sősorban a mezőgazdaság részére termelnek ekéket, szerszámokat, de gyártanak háztartási eszközöket. ke­rékpárokat, lábbeliket és gyógyszereket is. Az újjászületett Kambod­zsa politikai, gazdasági és kulturális konszolidációjá­hoz alapvetően hozzájárult a tes tvér ország ok segítsége: mindenekelőtt az együttmű­ködés Vietnammal és Laosz- szal, nemkülönben az a tá­mogatás, amelyet a Szovjet­unió és a többi szocialista ország nyújtott és nyújt a kambodzsai népnek. Ma­gyarország a szakemberhiány leküzdésére segíti kambod­zsai fiatalok felsőfokú kép­zésiét. Tárgyalásokat foly­tatunk helyi nyersanyagra épülő kisüzemek létesítésé­ről, együttműködésről a szója- és kukoricatermesz- tésben, továbbá termelési együttműködésről gumicik­kek előállítására. A ma­gyar ipari szövetkezetek se­gítik a kis- és kézműipar korszerűsítését, a nyers­anyagforrások felkutatá­sát, átadják munkaszerve­Hétmillió éhező Meredek, keskeny, köves szerpentin út vezet Korem- be. Háromezer méteren óri­ási fennsík tárul elénk. Százezer ember menekült e területre! A rongyokba bur­kolt emberek egykedvűen ülnek, vagy vízért, élelemért sorban állnak. A szükség­kórház hullámlemezekből összerakott barakkok sora. A földre szórt füvön, sűrűn, egymás mellett fekszenek a betegek. Kevés a gyógyszer, sok a beteg —a tüdőgyulla­dástól az agyhártyagyulladá­sig. a hasmenéses megbete­gedésektől a maláriáig itt minden megtalálható, s a leromlott szervezetet gyor­san legyőzi a betegség. Az orvosok, az ápolószemélyzet emberfeletti munkát vé­gez. Kevés az oltóanyag, a kisgyerekeket elviszi pél­dául a kanyaró. Felpüffedt has, csont és bőr test — csak a 'szomorú szemekben pis­lákol még az élet. Napi 6<I —100 halott. :. Becslések szerint az éhezők egyhar- mada jut. csak el a segély­helyekre ! Hétmillió fölé emelkedett az éhínségtől szenvedők szá­ma. Harminchét segélyhely működik Etiópiában. A Se­gély és Rehabilitációs Bi­zottság (RRC) irányítja e bonyolult gépezetet. A Vö­rös-tengernél levő kikötők­ben éjjel, nappal folyik a munka, érkeznek a segély- szállítmányok. Az infra­struktúra hiánya, olykor a bürokrácia, vagy szervezési nehézségek lassítják az éle­lem eljutását rendeltetési helyére. Segély és rehabilitáció. A segélyek ma nélkülözhetet­lenek, életmentőek. De mi lesz holnap? A globális prob­lémára megoldást kell ta­lálni. Találkoztunk áttelepí­tésre váró családokkal. Nem könnyű az ősi föld elhagyá­sa új gyökér eresztése. de a föld mostoha, s az életösz­tönnek engedelmeskedve vál­lalják a termékenyebb te­rületre való költözést, s eh­hez messzemenő segítséget kapnak. Félmillió embert kívánnak áttelepíteni. Közös erővel, szövetkezetekbe tö­mörülve remélhetőleg több­re vihetik. Öntözés, erdősítés, tera- szosítás, a mezőgazdaság korszerűsítése — a három­éves szakaszokra bontott tíz­éves terv jelentős fejlesztési feladatokat tűzött ki. Az évszázados elmaradottság fel­számolása nem megy máról holnapra. Etiópia háromezer éves történelmében a forra­dalom óta eltelt évtized na­gyon rövid idő, s a helyze­tet példátlan, milliók életét veszélyeztető természeti csa­pás súlyosbítja. zési és társulási tapasztala­taikat. A kambodzsai kor­mány háláját fejezte ki a magyar fiatalok által épí­tett gyermekváros létesíté­séért. Több szocialista ország­gal együtt támogatjuk a Kambodzsai Népköztársa­ság békés külpolitikáját, mindenekelőtt azt, hogy végre elfoglalhassa az ót illető helyet az ENSZ-ben. A Ho Si Minh-városban nemrég megtartott konfe­rencián Kambodzsa, Viet­nam és Laosz külügyminisz­terei ismételten kifejezték készségüket a párbeszédre az ASEAN-országokkal a délkelet-ázsiai béke és sta­bilitás megteremtése érde­kében. Megismételték javas­latukat, hogy a kambodzsai —thaiföldi határon egyenlő mélységű biztonsági öveze­tet hozzanak létre, nemzet­közi , ellenőrzéssel. A bizalom erősödését jel­zi, hogy egyre több, a Pol Pot-klikk által megtévesz­tett, elmenekült kambodzsai fér vissza hazájába. Az or­szág következetes békepoli- itikája eredményeképpen ma már 34 állam ismeri el a Kambodzsai Népköztársa­ságot. Gáti István Sz. È. Kambodzsa A konszolidáció útján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents