Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 2., kedd 3. Iparunk az ezredfordulóig A magyar ipar a máso­dik világháborút követően a szocialista termelési viszo­nyok közepette vitathatat­lanul közelebb került a fej­lett országok iparához, mint volt a háború előtt. Ezt bi­zonyítják az iparszerkezet, a termelőeszközök és kibo­csátott termékek mennyisé » gének, a foglalkoztatottak képzettségének és szakmai struktúrájának változásai. Ezeket a jelentős mértékű átalakulásokat azonban nem minden esetben kísérte meg­felelő mértékű minőségi ja­vulás. Nem haladt kellő mértékben a műszaki fejlő­dés eredményeinek hazai al­kalmazása, nem elég rugal­mas és gyors alkalmazkodá­sunk a piaci viszonyokhoz. Fékezi a kibontakozást a gazdasági hatékonyság nem kielégítő alakulása, a sok esetben pazarló gazdálkodás az erőforrásokkal. Iparunk feladatainak ered­ményes teljesítéséhez átfo­gó távlati fejlesztési koncep­cióra, átgondolt iparpoliti­kára van szükség. Az ipar- fejlesztés alapvető eszközei mindebből könnyen meg-j határozhatók : meglévő tar­talékaink jobb kihasználása, a szellemi és anyagi erőfor­rások hatékonyabb koncent-J rá'lása. Ily módon a fejlesz­tés fő irányai: természeti kincseink gazdaságos hasz­nosítása; mezőgazdaságunk igényeihez kapcsolódó kor­szerű gépek, agrokémiai ter­mékek, csomagolóeszközök és biotechnológiai eljárások fejlesztése; az elektronikai, főként a mikroelektronika anyag- és energiatakarékos technológiák és berendezé­sek kifejlesztése, széles kö­rű alkalmazása; a termékek feldolgozottsági fokának emelése, magas színvonalú, a szellemi és fizikai munkát célszerűén hasznosító tevé­kenységek fejlesztése. Elsőbbség az elektronikának Ez hát a körülbelüli prog­ram: errefelé kell haladni az ezredfordulóig. Képtelen­ség valamennyi irányt egy rövid írás keretein belül sorra venni — emeljünk ki csupán néhány, lényegesnek minősíthető vonulatot. Pél­dául a feldolgozóipart, amelynek fejlődésétől, szer­kezeti megújulásától a kö­vetkező évtizedekben döntő mértékben függ az egész népgazdaság gyarapodása. Az ipar és a gazdaság tel­jesítőképességének alakulá­sa, jövőbeni fejlődésünk nagymértékben attól függ, hogy mennyiben vagyunk képesek a lépéstartásra a világ iparában végbemenő szerkezeti és műszaki kor­szerűségi változásokkal, ter­mékeink piacképességének fokozására. Ezek a követel­mények főként az úgyne­vezett .elsődlegesen” fejlesz­tendő” kategóriába tartozó ágazatokra vonatkoznak. Például az elektronikai ipar fejlesztésének feltétlenül el­sőbbséget kell kapnia, hi­szen az általa képviselt ipari kultúra a gazdaság számos területén a fejlesztés létfel­tétele —, példa erre az adat- feldolgozás, a folyamatsza­bályozás, a méréstechnika, vagy az automatizálás. A versenyképesség kritériumai A szakemberek azonban óvatosságra intenek a túl­zottan széles körű fejlesztési elképzelésekkel kapcsolat­ban. Az előttünk álló más­fél—két évtizedben ugyanis erőteljesen meg kell válo­gatnunk: mit, milyen sor­rendben támogatunk, mikor, mire adunk pénzt. A sor­rend, pontosabban a priori­tások köre, mélysége, a meg­valósítás üteme csak a ren­delkezésre álló erőforrások függvényében, a források át­csoportosításával egyidejű­leg lehetséges. Mindez nem jelent mást, mint hogy meg kell barát­koznunk a tudatos és szán­dékos visszafejlesztés poli­tikájával. Ennek a törekvés­nek az általános iparpoli­tika szerves részévé kell válnia, ahogy ezt elviekben már jó néhányszor megfo­galmazták különböző fóru­mokon. A gyakorlatban a megvalósításért még kevés történt. A különféle nyilatkozatok és dokumentumok a hetedik ötéves tervidőszakra vonat­kozóan három, egymással kölcsönhatásban álló fő fel­adatot körvonalaznak. Az első: meg kell őriznünk és szilárdítanunk a népgazda­ság külső egyensúlyát. Ez szükségessé teszi a konver­tálható exportárualap bő­vítését, az export-import szerkezet cserearányt javí­tó módosításait, a gyárt­mányfejlesztés és a piaci munka jobb összehangolá­sát. A második fő feladat: az új növekedési pálya alap­jának megteremtése, és eh­hez az ipar jövedelemterme­lő képességének nagymér­tékű növelése. Mindenek­előtt tehát az szükséges, hogy az ipar a ráfordítások csökkentésével, a felhasznált erőforrások ésszerű kombi­nálásával növelje hatékony­ságát. Meglévő és ki nem használt lehetőségeinket sa­játos módon a kedvezőtlen adatok mutatják: egységnyi nemzeti jövedelemre szá­mítva nemzetközi összeha­sonlításban túlságosan sok eszközt, munkát, anyagot, energiát és importot haszná­lunk fel. Gazdaságpolitikánk lé­nyeges eleme —, de iparunk hazai társadalmi megítélése szempontjából sem közöm­bös —, hogy a belső piaci igények színvonalas kielégí­tése az iparfejlesztés egyik központi feladata legyen. Ez a harmadik fő irány. Új növekedési pályán Köztudott, hogy az élet- színvonal növekedésének las­sú üteme mellett is a lakosság pénzjövedelmeinek növekvő hányadát fordítja iparcikkek vásárlására. A mennyiségi igények növekedése mellett egyre fontosabb — éppen az életszínvonal-alakulás mi­nőségi összetevőinek erősí­tése érdekében — az ipar­cikkek megbízhatóságának, tartósságának növelése, a külső, a csomagolás igényes­sége, a választék bővítése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vásárlóközönség gyor­san reagál a kínálat kedve­ző változásaira — például szívesen fogadja és vásárol­ja a korszerű, formaterve­zett háztartási eszközöket, a divatos ruházati cikkeket —, de a pénzjövedelmek diffe­renciálódásával egyidejűleg társadalmi szükséglet a jó minőség, olcsó és közepes árutermékek kínálatának bővítése is. Az iparnak tehát igen­csak megnőttek a feladatai, amelyeknek teljesítését a népgazdaság az ezredfordu­lóig joggal várja el. A meg­növekedett követelmények megkívánják az — elfoga­dott szakkifejezéssel mond­va — emberi tényezőben rejlő lehetőségek hatékony hasznosítását is. Az alkotói kezdeményezőkészség, a vál­lalkozókedv kibontakozta­tása, a kisebb és nagyobb kollektívák alkotó erejének mozgósítása legfontosabb feladataink közé tartozik. Végső soron csak így érhető el, hogy a nehezedő külső és belső feltételek ellenére az ipar fejődése meggyor­suljon, a szerkezeti és haté­konysági tartalékok kiakná­zásával a népgazdaság fej­lődésében betöltött szerepe a társadalmi igényeknek megfelelően tovább nőjjön, és a hatékonyság növeke­désének eredményeként új, az eddiginél dinamikusabb fejlődési pályára térhes­sünk rá. B. N. Szakmai nívódíj a Dobosnak és a Fehér Szarvasnak Vendéglátás, felső fokon Újsághír: A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, va­lamint a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége szak­mai nívódiját kapta az egri Dobos Cukrászda és a Fehér Szarvas Étterem. Ehhez még annyit tegyünk hozzá, hogy az országban a HUNGARHOTELS egységei közül össze­sen hárman részesültek ebben az elismerésben. A2 ezt fém­jelző védnöki táblák közül tehát kettő került Egerbe. Kuriózumok Országjárók egybehangzó véleménye, hogy ha Pesten jársz, keresd fel a Vörös­marty Cukrászdát. Ha Sze­gedre vet utad, feltétlenül térj be a Virág Presszóba. Egerben pedig ne csak a bo­rokat kóstold meg. hanem az egykori világhírű mes­ter, Dobos C. József nevét viselő cukrászda készítmé­nyeit is. Ám nemcsak a ki­rándulók, az idegenek ked­velik a patinás, ugyanakkor mindig elegáns szórakozóhe­lyet. Itt adnak randevút egymásnak az egriek, vasár­naponként pedig a család' programban szerepel: egy süti a Dobosból. Az itt dol­gozók. élükön Cseh András­áé vezetővel azonban nem elégednek meg az eddigi sikerekkel. Jól tudják, kö­zönségük kényes, igényes, s minden évben keresi várja, kutatja az újdonságokat. Mostani elismerésük egyik záloga pedig, hogy képesek évről évre a már megszo­kott, jól bevált programokon, készítményeiken kivül új­donságokkal is előrukkolni, így teremtették meg annak idején a Dobos pódiumot, amelynek keretén belül azó­ta sok nagy hírű színmű­szünk színvonalas előadásá­nak tapsolhattunk. Nem ke­vés siker koronázza azt a már hagyományosnak mond­ható rendezvényüket is. ame­lyen bemutatják a cukrász­költeményeket. Ezek a fölöt­tük levő emeletről, a cuk­rászüzemből kerülnek az üzletbe. S hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a díszesebbnél díszesebb tor­táknak, tombolán sorsolják ki a bemutatott termékeket. Ezek népszerűségéről csak annyit: mi magyarok, ahogy a hasunkat szeretjük, leg­alább úgy rajongunk a já­tékokért is. S mi lesz a Dobos idei meglepetése? Elsősorban a Carpigniai olasz fagylalt. Nemrégiben kapták meg eh­hez azt a zártrendszerű, tel­jesen automatizált gépet, amiből még csak mindössze hét üzemel az országban. Ezen kívül pedig arra törek­szenek, hogy azt a bizonyos valódi kávéházi hangulatot biztosítsák. Készülnek már az újságtartók, s kialakíta­nak egy sarkot, ahová elhe­lyezik a napilapokat, a ké­pesújságokat. még meghit­tebbé, otthonosabbá téve ez­zel ezt a közkedvelt helyet. A cukrászokkal együtt het­venen dolgoznak itt. A Do­bos C. József többszörös aranykoszorús szocialista brigád pedig — nem is esély­telenül —, harcba indult a nagyvállalat kiváló brigádja címért. Néhány napja fel­került a falra a nívódijat jelző védnöki tábla. Hirdet­ve: Dobos C. Józsefnek mél­tó utódai dolgoznak a jeles cégér alatt. Elek mami levese A Fehér Szarvas bejárata mellett is felszerelték a büszkeségre okot adó táb­lát. Konkoly György az egy­ség vezetője arról beszél, hogy nem is tudták mikor járt ott a szakmai, a társa­dalmi zsűri. Egyszer csak kapták az értesítést, mehet­nek az ünnepségre. Mivel is érdemelték ki mindezt? Erről árulkodik a vendég­könyv. Az olasz nagykövet azt je­gyezte be, hogy az itt töl­tött est után valószínű több napig diétáznia kell. mert egyszerűen nem tudott el­lenállni a szíves vendéglá­tásnak. a pazar ételeknek. Egy francia gasztronómiai csoport is úgy vélekedett, érdemes volt Egerbe, a Fe­hér Szarvasba ellátogatni. A Duna Intercontinentál szállodalánc európai képvi­seletének vezetői a termé­szetességet, az egyszerűséget csodálták. Mert mi is található a „szarvasban” ami egyszerű, természetes, egyedi, csak rá­juk jellemző? A bejárat mel­lett a borprés. amely körül télen-nyáron zöldell a búza. Ott a szakajtó, s mindig az évszaknak megfelelő díszí­tés. Jelenleg a hímes. hús­véti tojások. Beljebb az Eg­ri Bikavér emblémája, fa­ragott hordók, ritkaság szám­ba menő palackok, szódás­üvegek, s természetesen a vadásztrófeák. Egyedi han­gulatot biztosít a szabadké- ményű faszénparázsos úgy­nevezett látványtúzhely is. No és természetesen a min­denki Elek mamija főzte vadmalacleves utánozhatat­lan ízével. A szakácsnő őrzi is titkát. Eddig senkinek nem volt hajlandó elárulni, mitől is olyan finom ez az étek. Mindenesetre nagyon büszke arra. hogy ha ezt bárki megkóstolja száz vad­malacleves közül is kivá­lasztja melyiket főzte Elek mami. s melyiket valaki más. A faszenes szabad konyhá­ban készülő mátrai őzfiié. vagy a flambírozott ősziba­rack. a kitűnő egri borok, vagy a jégbehűtött sompá­linka. s ehhez a kellemes zene mind, mind jellemzője az egri Fehér Szarvasnak. Ahogy az egyik törzsvendé­gük fogalmazott: -çem csi­nálnak mást. mint kihasz­nálják, hogy Egerben van ez a vendégváró. Ezt azonban úgy teszik, hogy az itt élők is joggal büszkék, s szívesen viszik ide messziről érkezett barátaikat. E két szakmai nívódíj sok mindenről árulkodik a fen­tieken kívül. Mindenesetre feljogosít arra. hogy nyugod­tan várhatjuk az idegenfor­galmi szezon kezdetét. Hisz- szük. hogy a szeptemberi számvetéskor sem csalódunk. Köszönhető ez többek között e két jeles vendéglátó egy­ségnek is... Kis Szabó Ervin A mama virágai 1976 novemberének elején, amikor Moszkvából — akkor ott folytattam tanulmányai­mat —, párnapos szünetre Egerbe érkeztem, itthon tar­tózkodásom idején találkoz­tam szülőfalum — Komló — termelőszövetkezetének el­nökével. Tőle tudtam meg. hogy Dél-Heves felszabadí­tásáért folytatott harcokban hősi halált halt Kuznyecov Nyikoláj Vlagyimirovics al­ezredes — akit Komlón te­mettek el —. hozzátartozói Moszkvában élnek. Biztosan vannak a hozzátartozók kö­zül, akik évtizedek múltán hiába keresik fiuk. férjük, édesapjuk sírhelyét. Visszaérkezve Moszkvába, az elnöktől kapott telefon­számot tárcsáztam. Ludmil­la Kuznyecova vette fel a kagylót. Röviden elmondtam, miért keresem. őszinte örömmel vette az érdeklő­dést, de kért, hogy a talál­kozást egy későbbi időpont­ra tegyük. Elnézést kért és csak annyit mondott: — A mama nagyon beteg. Megígérte, mihelyt a ma­ma meggyógyul, telefonál. Még nem telt el három hét, amikor telefonált Ludmilla Kuznyecova. Elmondta. a mama és ő szívesen mesél a papáról, bár kicsit félt, hogy a betegségből nemrég felépült mamát a beszélge­tés talán idegileg megviseli. „A mama még gyenge — legyen óvatos”. Két nap múlva, este 7-kor kopogtattam Kuznyecovék lakásának ajtaján, kuznye­covék Moszkvában a belvá­rosban, a Szmolenszkij Bul­vár egyik nyolcemeletes új, modem lakóházában, egy két és fél szobás lakásban élnek. Ludmilla nyitott ajtót. Ba­rátságosan, kedvesen foga­dott. s bemutatta a családot: a férjét — ezredesi rangban levő hivatásos katonatisztet. 13 éves leányát és édesany­ját, a mamát. Majd helyet foglaltunk az egyik tágas, modern bútorokkal berende­zett szobában. Végigtekintettem a velem szemben ülők arcán, és hir­telen mélyebben tudatoso­dott bennem, hogy annál a családnál vagyok, amelyből hiányzik egy ember, aki a legdrágábbat, az életé1 adta a mi szabadságunkért, aki szülőfalumban alussza örök álmát. Pár szót szóltam még ma­gamról, majd a mama egész­ségi állapotáról érdeklőd­tem, s lassan a papára Ny. V. Kuznyecovra terelődött a szó. Kértem a mamát, me­séljen nekem a férjéről. Mu­tassa be milyen ember volt. A mama örömmel, felszaba­dultan, s könnyedén mesélt. Megtudtam, hogy Ny. V. Kuznyecov a háború előtt hivatásos katonatiszt volt. Tiszti iskoláit 1929-ben fe­jezte be. majd különböző helyeken közel 10 évig a csapatszolgálat évei követ­keztek. 1938—1940-ig Moszk­vában, a Frunze Katonai Akadémián tanult. Az aka­démia elvégzése után Kisi- nyovban szolgált. A Nagy Honvédő Háború kezdetétől hősi haláláig a fronton tel­jesítette kötelességét. Szerény, a katonáit na­gyon szerető, igen barátsá­gos ember volt. Szeretett énekelni, imádta a termé­szetet, az erdőt és nagyon szerette az életet. Utoljára 1941. júniusában látta őt a család. Ludmilla ekkor mind­össze 8 éves volt. — Csak egy-egy mozaik­szerű kép maradt meg ben­nem a papáról —. mondotta Ludmilla Kuznyecova. aki mint közgazdász, egy moszk­vai kutatóintézet munkatár­sa. — Emlékszem például ar­ra, hogy egy kirándulás al­kalmával fogta a kezem, és együtt futottunk az erdőben. De bátyám. Jurij, aki ez év­ben töltötte be 45. életévét és az Uraiban él. már sok­kal többet tud róla mint én. 1945. február 16-a megrázó emlék számomra. Akkor kap­tuk a szomorú hírt. hogy 1945. február 8-án Magyar- ország felszabadításáért foly­tatott harcokban a papa el­esett. Később fényképek és a papa kitüntetései kerültek elő. Ny. V. Kuznyecov több más magas kitüntetés mel­lett megkapta a Nagy Hon­védő Háború Érdemérmet, a Vörös Csillag Érdemérem első és második fokozatát. — Ez a három megsár­gult fénykép, ami megma­radt a papáról — folytatta a beszélgetést Ludmilla. Minden értékünk, használa­ti eszközeink a háború mar­talékává váltak. A háború minket az ország nyugati ré­szén talált. Evakuáltak ben­nünket, „vagyonúnkat” egy kis kézitáskában vittük ma­gunkkal. így maradt meg ez a pár fénykép is. A háború befejezése után is nehéz évek következtek a Kuznyecov családra. A mama — mint sok ezer és tízezer szovjet anya — dolgozott és egyedül nevelt, taníttatott engem és a bá­tyámat. Nővér, majd főnő­vér volt' nyugdíjba vonulá­sáig az egyik moszkvai gyer­mekklinikán. — Egy nagy vágyam van még — vette át a szót Kuz­nyecova édesanyja —. el­utazni Kömlőre. férjem sír­emlékéhez és szeretnék pár szál virágot elhelyezni azon a helyen,' ahol férjemmel együtt több száz névtelen szovjet katona alussza örök álmát. Még beszélgettünk néhány dologról, majd átadtam az MSZMP komlói alapszerve­zet és a komlói Május 1 Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet vezetőségének a Kuznyecov család számára 1977. évre Magyarországra szóló meghívását, amelyet örömmel elfogadtak. A mama vágya 1977-ben teljesült. Ny. V. Kuznyecov nevét a komlói Május 1. Termelőszövetkezet szocia­lista brigádja és az általá­nos iskola úttörőcsapatának egyik raja vette fel. Munká­jukkal kiérdemelték e név viselését és méltók névadó­jukhoz. Hazánk felszabadulásának 40. ‘évfordulója alkalmából Kömlő községben április 3- án emlékműavatásra kerül sor. Heves megye déli részé­nek felszabadításáért folyta­tott harcokban elesett több mint 500 szovjet katona em­lékére méltó emlékművet ál­lítanak. Az emlékmű ava­tására eljött Moszkvából Ny. V. Kuznyecov özvegye és le­ánya Ludmilla Nyikolájeva is. A mama többször átélt infarktus után — közel a 80. évéhez — őszintén re­méljük. talán nem az utol­só találkozásra utazott Köm­lőre, hogy elhelyezze a sze­retet, a megemlékezés és a hála virágait férje és a több mint 500 harcostársa frissen emelt emlékművének talapzatánál. Dr. Vasas Joachim

Next

/
Thumbnails
Contents