Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

Népújság, 1985. április 17., szerda 3. SZOT-üdültetés Családosok, gyógyulásra várók — előnyben Az idén — éppen úgy, mint tavaly — 400 ezren részesülhetnek üdültetésben, és mintegy egymillióan kap­nak beutalót, kedvezményes áron a vállalati üdülőkbe. A betegségek megelőzését és a rehabilitációt segítő gyógyüdülők és szanatóriu­mok 110 ezer beutaltat vár­nak. Családosán 83 ezren nyaralhatnak, csoportos gyermek- és szakmunkásta­nuló üdülőjegyet 44 ezren kaphatnak. Várhatóan 50— 60 ezer között lesz a nyug­díjas beutaltak száma. Ter­mészetesen az alacsony nyugdíjasok előnyben ré­szesülnek. Húszezren juthat­nak el 12 országba turista vagy hajó beutalóval. Az utóbbi években át­alakult az üdülés szerkeze­te. öt év alatt 20 ezerrel növekedett a gyógybeutalók száma. Hasonló aéányban bővült volna a családok be- utalási lehetősége is, de a rövid szünidő miatt csak öt turnusban lehet a csalá­dok pihenését megszervezni. A tavalyihoz képest így is mintegy tízezerrel többen (6 ezer felnőtt és 4 ezer gyermek) juthatnak el csa­ládos üdülőkibe. Fél évtized alatt több új üdülési formával gazda­godott a kínálat: Iskolasza­natórium létesült az enyhén mozgássérült, valamint az asztmás gyermekeknek. A SZOT szervezésében nya­ralhatnak a lisztérzékeny, a gyengénlátó és a cukorbe­teg gyermekek. A siófoki Bányász Üdülő szeptembertől májusig sza­natóriumként működik, be­vezették a Balaton szépiák —Sopron kombinált, váltó üdülést. Ez az új üdülteté­si forma tavaly októberben kezdődött, összesen 6 cso­portra terjedt ki. A kedve­ző vélemények alapján idén már 12 ilyen üdülési cso­portot szerveznek. Január­ban Balatonföldváron a német nyelyet tanulók, va­lamint a nyugdíjasok, már­ciusban az orosz nyelvet gyakorlók pihenhetnek 2 héten át. A fejlődést mutatja az is, hogy az idén már a fel­nőtt beutaltak háromnegye­de kétágyas, fele pedig össz­komfortos elhelyezést kap. A kedvező változást elő­segítette, hogy a nyolcva­nas években vállalati és szakszervezeti összefogás­ból nyolc gyógy-, illetve családos üdülő épült mint­egy 2500 felnőtt és 1500 gyer­mek elhelyezési lehetőség­gel. Közülük hét épület már üzemel, míg a 400 + 200 ágyas boglárlellei családos üdülő —, mely a Postás Szakszervezettel együttmű­ködve létesült — a nyárra készül el. Az idén nyáron a soproni Erdészeti Főisko­la kollégiuma is a családo­sok rendelkezésére áll, itt öt csoportban csaknem ez­ren nyaralhatnak majd. Ezzel a nagycsaládos fő­iskolai, kollégiumi bér­lemények száma há­romra növekedett: Nyír­egyháza. Győr után most Sopron is várja a családo­kat. Az előbbi helyen a 2 gyermekesek, míg a másik két kollégiumban 3—4 gyer­mekes családok nyaralhat­nak. Az új üdülők építésén kívül húsznál is több pi­henőházat korszerűsítettek, összesen 4 ezer hellyel. Köz­tük a legjelentősebbek a hévízi Vasas- és Nyomdász-, a gyulai MEDOSZ-, a haj- dúszoboszlói Béke-gyógy­üdülő, valamint a szilvás- váradi és a soproni Csepel családos üdülők. A főszezont jelen­tő három nyári hónap­ra a vendégek 40 százaléka, azaz 160 ezer személv kaD kedvezményes beutalót. A nyolcezer alapszervezet­ben dől el, hogy kiket kül­denek üdülni az idén. A kiválasztás minden esetben a szakszervezeti bizottságok joga, kötelessége. Az elmúlt időszakban többnyire helye­sen döntöttek, hiszen or­szágosan minden négy SZOT-beutalóból három a munkásoknak, a műszakiak­nak és a nyugdíjasoknak jutott. Jó lenne, ha idén ha­sonló helyzettel találkoz­nánk, nemcsak a SZOT, ha­nem a vállalati üdülőkben is. Kapjanak előnyt a hát­rányos helyzetben lévők és az egészségileg rászorulók. Ez szolgálná szociálpolitikai elveinket, és ezt tartja he­lyénvalónak a széles közvé­lemény is. B. J. Tájjellegű sütőipari termékek Gyöngyösről Molnár János és munkatársai a Nemecz József szocialista brigád tagjai hevesi kiflit gyártanak Mészáros Tibor és Farkas István zsemlevetés közben A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat üzemei közül a gyöngyösi az egyik legeredményesebben műkö­dő. Naponta négyfajta ke­nyérből átlagosan mintegy 20 tonnát, kifliből és zsem­léből 110 ezer darabot kí­nálnak a város, és a kör­nyező 32 község lakóinak. Emellett jelentős az édes­ipari termékek előállítása is. Ilyen a Mátra desszert, a Limbórúd, a Túró Rudi. A bő választék sikerének titka, hogy tájjellegű készítmé­nyekre a házias ízekre töre­kednek. Az elmúlt évi 116 millió forint termelési terv. vei szemben közel 124 milliót produkált a kollektíva. Szalai Béla a gyöngyöspatai boltokba induló rozsláng­kenyereket rakja konténerre (Fotó: Szabó Sándor) Ezrekkel állnak kapcsolatban A háztáji ágazat a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben Amikor egy-eg.v termelőszövetkezet életéről írunk, akkor elsősorban a növénytermesztést és az állattr nyésztést vesszük nagyító alá. erről számolunk be Van azonban olyan terület is. amely jelentőségét le Hintve az előbbi kettő mellé sorolható, noha nem min dig kap megfelelő hangsúlyt, s c.sak ritkán emleget lük. A háztáji ágazatról ran szó. amely sokirányú, sokrétu feladótól lát el. s ami ezeknél is lényegesebb, nagyon sok emberi érdekel, érint. Mi most a hatvani Lenin Termelőszövetkezet ilyen irányú tevékenységét sze­retnénk bemutatni azzal a nem titkolt céllal, hogy ezt a kevésbé ismert részt is feltérképezzük. Először is azt kell megál­lapítanunk, — mint más he­lyeken is — itt is önálló munkaszervezeti egységről beszélhetünk. A legkülönfé­lébb ügyek bonyolításán ke­resztül valamennyi tsz-tag- gal és munkavállalóval kap­csolatban áll. Több mint ezer olyan kistermelő tar­tozik hozzájuk, akiket szer­ződéses viszony fűz a szö­vetkezethez. Ehhez járul hozzá az. hogy évente mint­egy négy-ötezer személlyel kerülnek közvetlen érintke­zésbe. Ezek ismeretében könnyű belátni, hogy nem mindegy, megfelelő kontak­tus alakul-e ki közöttük, avagy sem. Ráadásul a part­nerek döntő hányada már nyugdíjas, akiknek jószeri­vel ez az egyetlen „ablaka" a volt munkahelyre, sőt né­melyiküknek a külvilágra is. Mig a háztáji járandóságra jogosultak száma tulajdon­képpen erőteljesen fogy, ad­dig ezen belül- a nyugdíja­sok részaránya egyre ma­gasabb, s 1981 óta 44 szá­zalékról 48 százalékra emel­kedett. Azt, hogy milyen tevé­kenységről beszélhetünk, pusztán egyetlen számadat­tal is érzékeltetni tudjuk: az árufelvásárlás, termény- és termékértékesítés, a szol­gál tatások, termelési költsé­gek együttes összege ötven­millió forint. A dolgozók többsége a járandóságát ter­ményben vette és veszi ki jelenleg is. Ez is 67—78 szá­zalékra tehető, ami 232, il­letve 292 vagon terménynek felel meg. A családok állat­tartásának ez adja az egyik, legbiztosabb. legszámotte­vőbb részét. Ebből a meny- nyiségből általában egy esz­tendőben 30—60 vagonnyit vesznek meg. de minthogy a tápok az utóbbi időszako­kénál gyengébb minőségűek voltak 1984-ben, így a fel­vásárlás is jelentékteleneb­bé vált. Az ágazat másik funkciója a kistermelés meg­szervezése, illetve a termék- féleségek megvétele, s ezek továbbítása az állami és szö­vetkezeti kereskedelmi vál­lalatok és a feldolgozó üze­mek számára. A kisterme­lőkkel és az említett na­gyobb cégekkel egyaránt szerződéseket kötnek ame­lyek meghatározzák az ára­kat, a határidőket, a meny- nyiséget és az egyéb felté­teleket. Az elmúlt időben e téren is egy szakosodási fo­lyamatot figyelhettünk meg. Ennek következtében csök­kent a kisgazdaságok szá­ma, ugyanakkor viszont nőtt az egy helyszínre jutó áru­termelés. Sajátságos tény. hogy ez leginkább a zöldség- termelésben érvényesül. Egy­re kevesebb azoknak a szá­ma. akik erre a mezőgazda- sági munkára vállalkoznak. Ennek döntő oka, hogy a zöldségárakat csak pontat­lanul, hozzávetőlegesen le­het előre meghatározni, te­hát a kockázat sokak előtt túlontúl nagy a lehetséges nyereséghez viszonyítva. Míg 1981-ben a felvásárolt zöldség és dinnye értéke 5.7 millió forint volt, addig 1984-ben — a kedvezőtlen időjárás csak tovább ron­totta a helyzetet — 2.5 mil­lióra esett vissza. A szabad­földi zöldpaprika és uborka hozama, árbevétele pedig a termelési költségeket sem fedezte. Ha az állatállo­mányt vizsgáljuk, akkor az tűnik ki, hogy a hízósertések száma folyamatosan emelke­dik. Ennek értéke a legna­gyobb. közel 25 millió fo­rint. Az ágazat az 1983. évi aszályos időjárás miatt nem tudta a megfelelő szinten biztosítani a szükséges sze­mes terményeket. A kuko­rica hiánycikk volt egészen novemberig. A takarmány­búza értékesítése júliustól ismét kielégítő, s az árpá­ban csak átmenetileg vol­tak hiányosságok. Egyre több nehézséget jelentett a fel­merülő szolgáltatási igények kielégítése. A tsz lóállomá­nya olyan mértékben csök­kent. hogy a tagok számára lóíogatos szolgáltatást nem adhattak. Sajnos, egyre ke­vesebb az olyan traktor és munkagép is, amellyel az előbbi feladatokat meg le­hetne oldani. Ezeken a jö­vőben feltétlenül változtat­ni kell. hiszen ez nemcsak a dolgozók, hanem a szö­vetkezet érdeke is lenne. Ha az ágazat nyereségét nézzük, akkor meglepő adat­ra bukkanunk, hiszen ez az összeg mindössze 200—400 ezer forint, s ez a 35—40 milliós forgalmazási érték­nek csupán 0,6, esetleg 1 százaléka. Csakhogy — s ezt a tsz vezetői jól tudják — nem is az említett pénz nö­velése a legdöntőbb cél. Ezt a tevékenységet — ha pusz­tán csak az emberi szem­pontokat vesszük is figye­lembe — minden körülmé­nyek között fenn kell tarta­ni. s ha a felmerülő prob­lémákat sikerül kiküszöböl­ni, akkor még az eddigiek- nék is szebb eredményekről számolhatunk majd be. Sárhegyi István Kiscipők mestere gyóbőrt pillantott meg. Rög­tön rám gondolt, és több mint három métert vásá­rolt a ritka anyagból. Na­gyon megörültem, hogy ilyen szokatlan feladattal kell megbirkóznom. Több cipőt is készítettem belőle — rendelésre. Egy párat a ki­rakatban is elhelyeztem, és megdöbbentem, hogy az szinte néhány percen belül gazdára talált. Nem is ol­csón. hiszen az ára 1500 fo­rint volt — tizenöt éve! — Bár eredeti szakmájá­tól némileg eltávolodott, sza­vaiból úgy veszem ki, nem tud végérvényesen szakítani a régi mesterséggel.., — Valóban így van. Nap­jainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki nem azt csinálja, ami a tulajdon­képpeni szakmája. A körül­mények ugyanis sokunkat más utakra kényszerítenek (havas) A mester — és művei (Fotó: Pesti Erzsébet) Swift mesebeli Gulliver- országában — ha volna — bizonyára sok dolga akad­na Koczka Lajos cipészmes­ternek, aki puszta kedvte­lésből rendkívül kicsiny ci­pőket is készít. Pályájáról, és különös hobbijáról fag­gatjuk otthonában. — 1958-ban szabadultam fel. Dolgoztam a cipőipari ktsz-ben Mezőkövesden, ké­sőbb Egerben vezettem egy apróbb műhelyt, amely mel­lett kis bolt is működött. Három éve különféle csa­ládi problémák miatt — és mert lakás is kellett — gondnokoskodom. Az életem tehát aképpen alakult, hogy nem folytathattam eredeti szakmámat úgy, ahogy an­nak előtte. Ma már csak szórakozásból csinálom eze­ket az egyedi kis lábbeli­ket, s elajándékozom, em­lékbe . adom, barátaimnak, ismerőseimnek. Jó érzés tud­ni azt, hogy nem felejtet­tem el a mesterséget. — Ilyen kis cipőkhöz Jgen parányi kaptafák is kelle­nek . . . Egyáltalán hogyan készül a „mű”? — Természetesen külön­legesen kicsiny kaptafákat kell faragnom. Minden mo­dellhez másmilyet, ezeket aztán gondosan elteszem, hátha szükségem lesz még rájuk. A varrást egy kis csipesz segítségével vég­zem. Ez a legnehezebb fel­adat. Képzelje csak el, mi munka van például egy négy-öt centiméteres gojzer- cipővel, aminél is három sorban kell körbevarmi a lábbelit! A másik véglet sem könnyű. Egyszer be­állított hozzám egy férfi és amikor ránéztem a lá­bára végigfutott rajtam a hideg: majdnem ötvenes lá­ba volt.. Aztán kifarag­tam a hatalmas kaptafát, neki is, így végül elkészült az óriási „mammutcipő”. — A miniatűr és az óriás cipőkön kívül voltak-e egyéb különleges munkái? — Akadtak persze vérbe­li „remekléseim” is. Egy­szer a barátom, aki annak idején az Egri Dózsa labda­rúgó-csapatában védett, Brazíliában túrázott. Egy piacon sétálgatva a tarka forgatagban aniakonda ki­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents