Népújság, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. április 15., hétfő 3. egri öntöde VÁLASZTÁSRA KÉSZÜLVE A jelölő gyűlés joga A JUBILEUMRA Megújuló Hetvenhárom esztendős, mégis valójában most lé­pett a fiatal korba. Igaz, ez a háromnegyed század korántsem oly nagy idő egy gyár életében, mint az emberében. Amikor 1912-ben valóra vált az álma, a kis öntöde, bizonyára Stetz József egri kisiparos, az alapító is legfeljebb csak reménykedett abban, hogy megfelelő folytatása lesz „művének”. A mai jogutódok, többszöri váltás után — az 1949-es államosítást köve­tően 1963-tól az egység az Öntöde Vállalat soroksári gyárának egri üzeme volt, öt évvel később központi irányítás alatt önálló gyárként működött, idén január l-től pedig önálló B-kategóriás vállalat a pontos beso­rolása — a megújításban keresik a megifjodás és a jobb minőségű termelés útját. Valóban az, a jelölő gyű­lés joga a jelölés, azaz a tanácstagi, országgyűlési kép­viselői tisztségre legalkal­masabbnak ítélt állampol­gár-társak megnevezése. Az 1983. évi III. törvény II. fe­jezete 8. paragrafusa (1) be­kezdése így szól: „A válasz-' tókerületekben az országgyű­lési képviselők, valamint a helyi tanácstagok jelölésének jogát a választópolgárok je­lölő gyűlései gyakorolják: minden választókerületben két vagy több személyt je­lölnek". A közéleti tisztség várományosai Április 15. és május 15. között kell megtartani a je­lölő gyűléseket. Nehogy úgy véljük, nem olyan nagy do­log ez, hiszen összejönnek az érdeklődők, az elnök meg­nyitja a. . . Igen. az ország­ban összesen negyvenkétezer tanácstagi és hétszáznál több képviselői jelölő gyűlést nyit majd meg — a népfrontbi­zottságok előkészítő munká­ja nyomán — az elnök; ta­nácstagi választókerületen­ként egy. országgyűlési kép­viselői választókerületenként legalább két ilyen összejö­vetelre kerül sor. A kettős, vagy többes jelölés ered­ményeként legkevesebb — kerekítve — 85 ezer (!) sze­mély az, aki polgártársai bi­zalmából hozzájut a megtisz­telő szerephez, fontos köz­életi tisztség lehetséges vá­rományosává lép elő. Ami nemcsak számára felelősség; azok számára is, akik je­lölték. Talán nem felesleges — és nem okoz félreértést — a nagy francia forradalmár. Jean-Jacques Rousseau sza­vait idézni, aki A társadal­mi szerződésről című mű­vében ezt írta: „A nép ön­magától mindig jót akar. de nem mindig látja önmagá­tól. hogy mi a jó. Az általá­nos akarat mindig helyes, de nem mindig kormányoz­za felvilágosult ítélőképes­ség". Most már, ennek is­meretében igazolhatónak látszana bármi is, ami sér­ti a jelölés törvényes — és a törvényben rendkívüli ala­possággal, részletezően meg­szabott — menetét? Szó sincs erről! Sokkal inkább arról van szó, hogy a körül­tekintés, a felelős mérlege­lés, a megfontoltság elen­gedhetetlen a sikeres jelö­léshez. Sikeres jelöléshez? A tör­vény VII. fejezete 37. parag­rafusa (2) bekezdése így hangzik: „A jelöltekre ja­vaslatot tehetnek a jelölő gyűléseken a Hazafias Nép­front szervei, a politikai, tár­sadalmi. érdekképviseleti szervek, a munkahelyek dol­gozóinak képviselői és bár­mely választópolgár”. A le­hetőség sokfélesége nem csökkenti, hanem éppen megnöveli annak, azoknak a felelősségét, aki, akik azt mondják, javaslom, javasol­juk. .. Mert hiszen tudniuk kell: miért a megnevezett­re gondoltak. Igen vagy nem A jelölés: megtiszteltetés. Jelölőknek, jelölteknek így kell és csakis így szabad — felfogniuk, azaz ehhez a megtisztelő döntéshez —. amelyeknek meghatározó be­folyása van arra. mi történ­het a választás napján — aligha szolgálhatnak megbíz­ható alapul felületes benyo­mások, ismeretek. A tiszt­ségre alkalmasnak ítélt sze­mélyt hiba lenne pusztán egy-egy jellemzője. tulaj­donsága alapján kiválaszta­ni, mert a mindennapi mun­kában az. hogy valaki „jól odamondogat”, meg ,.ő ráér, hiszen nyugdíjas”, s így to­vább, bizony keveset, vagy éppen semmit sem ér. Jel­lemzők, tulajdonságok, mun­kahelyi, lakóhelyi igyeke­zet, magatartás. eddigi köz­életi tevékenység összegzé­se az, ami nyomatékossá te­heti az igent vagy a nemet. Elengedhetetlenül szükség van — a kötelező kettős jelölés végett — a nagy fo­kú tapintatra, az emberi ér­zékenység tiszteletére, a lát­szatok kerülésére, mert egy közösség önmagát is. a je­lölteket is lehetetlen — és kínos — helyzetbe hozza, ha utóbbiak nem azonos súly­csoportból választatnak. . . ! A világ sok országában járt, vezetőként nagy szakmai tudást, gazdálkodási sikert felmutató igazgatónak mi­ként lehetne a jelöltpárja az a fiatalasszony, aki betaní­tott munkás, két gyereket nevel, s bár sok elismerés­ben volt része termelési, közéleti tevékenységéért munkahelyén, erős túlzás lenne azt hinni róla, hogy úgy ismeri a település adott részének — választókerüle­tének — egész lakossága, mint az igazgatót. A talá­lomra megfogalmazott pél­da. lehetséges eset. koránt­sem a végletesek közül va­ló! A felelősség közös Emberi érettségből vizsgá­zik tehát a jelölő gyűlés, de ugyanakkor állampolgári is­mereteinek, felkészültségé­nek is próbája ez a fórum, hiszen tudnia kell a részt­vevőknek, mi tartozik le­hetőségei, jogai közé — pél­dául az, hogy több jelöltre is szavazhat, hogy az lesz képviselőjelölt, aki a jelölő gyűléseken megjelent vá­lasztópolgárok szavazatainak legalább egyharmadát meg­kapta —, s ha másként nem megy ez, akkor úgy. hogy magán a jelölő gyűlésen kér részletekbe menő felvilágo­sítást. A jogokkal jól élni csakis a jogok alapos isme­retében lehet, a jelölés, a döntés egyszerre feltételezi és követeli meg a felelős joggyakorlást. A felelősség mindenkor közös: a jelölté az, hogy megfeleljen a biza­lomnak, a jelölőké az, hogy a jelölt képes legyen megfe­lelni a várakozásnak. A kép­viselet hatásossága ugyanis döntően annak függvénye: az állampolgárok kiket, mi­ként választanak ki — a je­lölő gyűléseken, majd a sza­vazólapokon — képvisele­tükre. V. T. — Az elmúlt több mint másfél évtized — emlegeti Sós István igazgató, aki ez­alatt maga is részese volt a folytonos formálódásnak — a lépésenkénti fejlődés időszaka volt. 1968-tól a kisgépesítési program kere­tében görgőpályákat, for­mázógépeket vásároltunk. Egy évre rá elkészült a homokelőkészítő mű, amely meg-felelő épületet is ka­pott. Ezt az összességében 18 millió forintos beruhá­zást folyamatosan követték az olyan munkák, mint a kazánház és a kompresszor- telep megépítése. A hetve­nes évek közepére héjmag- készítö üzemet alakítottunk ki. Három évvel ezelőtt lé­tesült az a vegyes rendel­tetésű épület, amely a gyár „homlokzatánál” látható, s amelyben az irodák, a szociális helyiségek talál­hatók meg, továbbá kétszáz személyes étterem, egy ki­sebb megmunkáló, valamint egy tmk-üzem. Ez akkor 13,5 milliónkba került. — A lépcsőzetes változ­tatás, s ennek nyomán az előrelépés bizonyára a ter­melési eredményekben is megmutatkozott... — Gyárunkban több mint ötezer tonna öntvény ké­szül évente. Tavaly a ter­melési érték összesen 141 millió forintot tett ki, ezt Fénnyel mérik a dízelmotor- " kipufogógáz szennyezettségét Optikai érzékelésen ala­puló műszert fejlesztettek ki a dízelmotor-kipufogógáz szennyezettségének mérésé­re, a Közlekedéstudományi Intézet, az MMG Automati­ka Művek és a Rozmaring MGTSZ szakemberei. Az Európában egyedülálló mé­rőműszert hazánkban már sok helyen használják, s a szakemberek arra számíta­nak, hogy alkalmazása az országban mindenütt általá­nossá válik. A műszerek egyik típusa hordozható kivitelben kipu­fogócsőre helyezve alkal­mazható; a másik változata a dízelmotor közvetlen — még beépítés előtti — méré­sére szolgál. Mindkét eljá­rás, lényege, hogy a motor­ból kiáramló gázt fénnyel átvilágítják és egy speciális érzékelő segítségével mérik, hogy a fénysugár milyen mértékben szennyezett (füs­tös) közegen haladt át. Az így nyert adatokból nem­csak a környezetszennyezés mértékét lehet kimutatni, hanem fontos információk­hoz jutnak az adott motor működéséről is: megállapít­ható az üzemanyag égésé­nek hatásfoka, a gyújtás be­állításának tökéletessége. az idén mintegy tízmillióval szeretnénk növelni. Szépen alakult a nyereség is, en­nek összege a múlt évben 27 millió volt. Mindezt annak ellenére értük el. hogy — mint köztudomású — szi­gorodtak a szabályozók, emelkedett az energiahor­dozók ára! — A múlt esztendő őszén újabb nagy munkálatokba kezdtek. Mi tette szükséges­sé az ismételt átalakítást? — Mindenekelőtt az olvasz­tási módszer korszerűbbé tételére kellett gondolnunk. Két elavult, hideg levegő felhasználására épülő, úgy­nevezett kúpoló kemencénk már nem elégséges célja­ink eléréséhez. Hároméven­ként szinte teljesen ki kell cserélnünk őket, annyira elkopnak. Amikor elha­tároztuk, áttérünk a villa­mos olvasztásra, elsősorban azt vettük figyelembe, hogy ezzel importot helyettesí­tünk, hiszen a kokszot tő­kés országból kaptuk. to­vábbá költséget takarítunk meg. De fontos szerepet ját­szottak döntésünkben a környezetvédelmi szempon­tok is! A megújítás egy­úttal azt is jelenti, hogy jobb minőségű magasabb színvonalú termékszerkeze­tet kívánunk kialakítani. A megtermelt mennyiség változatlan maradna, ám a jobbfajta öntvényeket nagyobb áron tudjuk érté­kesíteni. Ha már az új el­járás szerint történik az olvasztás, az ötezerből két­ezer tonna gömbgrafitos vasöntvényt állíthatunk majd elő, ennek magasabb a szakító szilárdsága, mint az eddig gyártott szürke- öntvényé, de az utóbbinak a kedvező tulajdonságait megtartja. — Mennyivel tud többet majd az új eljárás? — Úgynevezett közép­frekvenciás 500 herzes, in­dukciós kemencéket állítunk majd be. Legnagyobb előnye e fajtának, hogy az ada­golástól számítva 70 perc alatt négy tonna, 1500 °C-os folyékony vasat produkál! Gyorsabban és magasabb színvonalon, mint a korábbi. Emellett az elekt­romos áram olcsóbb más energiahordozóknál, éjszaka pedig még kevesebb a rá­fordítandó költség, s ezek a kemencék — távlati elkép­zelésünk szerint — akkor is termelnek majd. Persze, ha kialakul a kellő tárolórész. — Ez tehát a jelenlegi be­ruházás továbbfolytatása lesz? — Nem. Egyidőben épül a fedett adagtároló csarnok. Ed­dig ugyanis a fémes eleme­ket szabadtéren voltunk kénytelenek tartani. Két, egyenként tíztonnás daru is érkezik: az egyik végzi az adagolást, a másik pedig elektromágnessel ellátva biz­tosítja a pontos bemérést is. Azt mondhatom, „patikai ol­vasztás” lesz majd, hiszen megszűnik a széndioxid és a kéndioxid áramlása, s szilárd szennyezőanyagok sem kerülhetnek ki. Továb­bi fefladat egy gyorsemelő berendezés, spektrométer be­szerzése. olyané, amely húsz elem bevizsgálására képes. Jelenleg öt nyugati cégtől kaptunk ajánlatot, de csak alapos tanulmányozás után döntünk, melyiket fogadjuk el. Szükség van egy 3,5 me­gawattos transzformátor­állomásra is. — Mennyibe kerül végül ez a megújulás? — A tervek szerint az ösz- szes ráfordítás 130,2 millió forint lesz. Gondoljunk csak bele. a mostani bruttó esz­közállományunk 72 milliós, tehát az .újak előteremtése, kialakítása során a duplájá­tól nagyobb mértékben nő! A pénzügyi feltételek meg­teremtésében sok segítséget kaptunk. Múlt év október- elsején kötöttük meg az Ál­lami Fejlesztési Bankkal az államkölcsön-szerződést. ez együttesen 92 millió forin­tot jelent. A saját alapunk 44 millió forint. — A kivitelezésben mely vállalatok vesznek részt? — A versenytárgyalások után dőlt el. hogy a fő kivi­telező a Vízügyi Építő Vál­lalat. A technológiai szere­lés, a tervek elkészítése és a kemencék beállítása a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat teendői közé tartozik. A transzformátorai lomás lé­tesítését a Heves Megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat dolgozói végzik. — Hol tartanak napja­inkban a munkálatok? — A transzformátorállo­más alapozása már kész. az építők megfelelő ütemben haladnak vele. Április végé­re be kell fejezni a régi adagtároló bontását, hiszen akkorra már megérkeznek a csarnokelemek. Augusztusra annak készen kell állnia! Gondolnunk kell arra is. hogy a személyi feltételek­nek is idomulniuk kell a. termélés megújulásához: a szervezeti átalakítást már elvégeztük, a következő lé­pés, főleg a kemencekezelők és falazók szakmai tovább­képzése, amihez a Ganz- MÁVAG acélöntödéjét sze­retnénk segítségül kérni. Ha minden az elképzeléseink szerint történik, akkor 1986 októberére már a próbaüze­men is túl lehetünk, s az egri öntöde 75. születésnap­ján már korszerű eljárással, körülmények között dolgoz­hatunk. Szalay Zoltán Ebben az évben a Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében félmillió pár női cipőt és szandált gyártanak. A divatos lábbelik nagy része exportra készül (MTI fotó: Elek Emil) Félmillió pár cipő Csengerről

Next

/
Thumbnails
Contents