Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-07 / 55. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 7., csütörtök 3 • Történeti mozaik (1944—1945) Rekonstrukció a Caolánál A huszonhatodik tanítvány II/2. Szabó Sándor, Heves megye felszabadulás utáni időszakának újjáépítési, majd közellátási biztosa mesélte el nékem a következő históriát még húsz esztendővel ezelőtt. A fasisztáik kétségbeesett visszavonulásuk során pusztították az ország vérkeringését biztosító vasúti összekö ttetéseket is. így vált használhatatlanná a Füzesabony—Eger közötti sín- hálózat, és ennek a pusztításnak esett áldozatul az Egerből északra vezető fontos pályatest is. A putncki vonal rombolása igen súlyos volt. hiszen berobbantottak három alagutat is. sőt ráadásul valamennyi átereszt. 15 kilométeren még a síneket is feltépték a német műszáki alakulatok. Rendkívül nagy gondot okozott tehát a vasúti közlekedés helyreállítása. De egy napon csak nyílt Szabó Sándor irodájának ajtaja s belépett rajta egy idős, szakállas férfi: Tamáskovics Zoltán nyugalmazott MÁV főtanácsos, osztálymérnök, és felajánlotta szaktudását, helyismeretét és dokumentációs anyagát az elengedhetetlenül szükséges újjáépítésihez. Munkába lendültek az egereseit i bányászok is, mintegy 250 vett részt a pályatest újjáépítési munkálataiban. De ott voltak a berobbantott bejáratú alagutak! Kibontásuk megkezdődött, de félő volt, hogy még fel nem robbant tölteteket rejt a sötét járat mélye ... Szabó Sándornak a jászberényi fogolytáborban sikerült megtalálnia a német robbantókülönítmény néhány tagját. Anyiszimov, szovjet alezredes, az Egerben székelő Szövetséges Ellenőrző Bizottság parancsnoka segítségével a helyszínre hozták a hadifogoly katonáikat. Anyiszúmov megígérte nékik, ha sikeresen ártalmatlanná teszik leszerelik az alagútban elhelyezett, de fel nem robbant töltetéket, igazolványt kapnak, s annak birtokában nyomban hazabocsátást nyernek. Izgamakkal teljes órák után napvilágra kerültek a pusztító rombolásra szánt rabbanótöltetek. Sőt az egyik alagútból, egy négy- csUklás. lengyel mozdony szeneskocsi jóból 15 mázsa paxit is előkerült... Bizony nagy-nagy élmény volt. amikor 1945. szeptember 1-én Kossá István megnyitotta az újjáépített Eger —Szilvásvárad közötti vasútvonalat. ★ Az egri Dobó István Vármúzeum legújabb korigyüj- teményének páratlan értékű darabjait képezi a fel- szabadulást közvetlenül követő időszak gazdag plakátgyűjteménye. Ismeretlen azonban, hogy miként mentették meg ezt a ma már unikum számba menő falAkácfából Tíz, egyenként ezer tonna befogadóképességű akácfából készülő gabonatároló kivitelezését kezdték meg a ka- rancslapujtői tsz fafeldolgozó közös vállalatának karancs- keszi üzemében Heves és Nógrád megyei megrendelésre. Kilencnek már az idén nyáron készen kell állnia az új búza fogadására. A tárolókat kívánság szerint, mechanikus vagy pneumatikus töltő-ürítő berendezéssel is ellátják. Az akácfából készült gabonatároló beruházási költségei egy tonna tárolt gabonára vetítve, körülbelül a ragasz-kollekciót amelynek első két darabját a még magyar és orosz nyelven, primitív sokszorosítási eljárással készült 1. és 2. számú nyílt parancs alkotja. Elmondhatom, hogy valóban ízig-vérig izgalommal telt esemény húzódik meg e múzeumi gyűjtemény „megmentése” mögött. Boldogult édesapám szenvedélyesen gyűjtötte a változó korok jellemző emlékeit. kivá't falragaszait, magyarán: plakátjait. így hát első dolga volt, hogy a felfedezett újabb és újabb plakátokat nagy óvatossággal valósággal , leoperálta” a falakról, hirdetőtáblákról, igen ám, de egy alkalommal éppen egy nagy plakát eltávolításán mesterkedett, amikor jött egy magyar rendőr és mint veszedelmes , iplakáttépőt” a szovjet politikai rendőrségre bekísérte miközben feltűnően lóbálnia kellett a plakátot, hogy lássa ország-világ a legfrissebb plakáttépő egze- círoztatását. Egy szovjet tolmácsnő révén apám megtudta, hogy súlyos büntetés vár rá. hiába mondogatta. hogy ő nem tépte, de „operálta” a plakátot a falról gyűjteménye számára. Nem éppen kedvező előjelek közepette azonban merőben váratlanul- m'en- tőangyialként belépett a szobába Dancza János, a város kinevezett rendőr kapitánya, aki tájékoztatta a kihallgató szovjet tisztet, hogy nem valami fasisztával. de becsületes emberrel állnak szemben. Biztonságképpen négytagú szovjet csoport szállít ki a lakásra ahol már egy sor leszedett plakátot talált, amint éppen száradtak, vagy súlyos kötetek alatt „kivaisalás” alatt állottak. Az eredmény nem váratott magára: nagy kézfogások közepette bocsátották el apámat, sőt egy katonai dzsi pen haza is au tózta tták. S most jön a história második csodája! Ettől kezdve időszakonként megjelent egy szovjet katona szüleim lakásán, hóna alatt a legújabb plakátok sérteien. új példányainak kötegével. Sőt ráadásul minden esetben egy jókora fazékban — azokban a nehéz napokban aranynál többet érő — főtt. vagy sült húsokkal is megajándékozta a szovjet biztonsági szolgálat parancsnoka apámat. S egy alkalommal személyesen ment el lakásunkra és végignézte jó atyám veszedelmes kalandnak indult, de végül is happy and-del végződött „plakáttépő körvadászat”- ainak gazdag zsákmányát. A felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából rendezendő kiállításon ismét a közönség elé kerülnek e nagyrészt jelentékeny művészi értéket is képviselő plakátok; — de ki gondol akkor majd arra, hogy minő veszélyek közepette mentette meg azokat egy notórius. öreg plakátgyűjtő ?... Sugár István ( Vége) felét teszik ki a hagyományos beton- vagy fémsilók árának. Emellett az akác hőszigetelő képességének köszönhetően a tárolt búza nem melegszik, nem fülled be, továbbá belső falán télen nem képződik párakicsapódást okozó úgynevezett hő- híd. A beton- és vastárolók- nál ugyanis a párakicsapódás elkerülhetetlenül 20—25 cm vastag gabonaréteg ösz- szetapadását, falra rakodását és romlását idézi elő. Ráadásul ez a búza nemcsak tönkremegy, de letakarítása egy-egy toronysiló belső faláról 50—100 ezer forintba is belekerül. A Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat aibertfalvi gyáregységében nagyarányú rekonstrukciót végeznek. Az elmúlt évben üzembe helyezték a — freon töltőgázt kiváltó — propán- bután töltőüzemet, amellyel mintegy kilencszázezer dollárt takarítanak meg az aerosolos készítmények gyártásánál. Jó ütemben halad az üzemcsarnok építése is, amelynek munkába állításával 117 ezer tonnára növelik szappangyártásukat. (MTI Fotó — Varga László) A kovácsmesterség az egyik legősibb — több évszázados hagyománnyal rendelkező — és közismerten legtekintélyesebb szakma. Hosszú-hosszú tanulóévek kellettek ahhoz, hogy valaki jól elsajátíthassa ennek fortélyait, fogásait. Ma már kiveszőben vannak azok az emberek, akik még a régi műhelyekben, az ősi szerszámokkal dolgoztak, s a fiatalság jórészt már csak a filmeken, olvasmányélményein és a múzeumokon keresztül ismerkedhet meg a múltnak ezzel a részletével. A mesterség — a fejlődés, a haladás kikerülhetetlen velejárójaként — átalakult. De még élnek közöttünk olyanok is, akik visszaemlékeznek a hajdani időkre, s hiteles képet festhetnek erről a foglalkozásról. Ezek egyike Tari Kálmán, a tarnamé- rai Lenin Termelőszövetkezet boconádi gépműhelyének kovácsa. — Tősgyökeres helyi lakos vagyok, szinte minden élményem — a családi háztól kezdve az apró gyerekkorig — ideköt. Jelenlegi munkahelyemre 1964-ben kerültem, s ekkor mindössze 14 éves voltam, azaz az általános iskola elvégzése után ez lett az első komolyabb állásom. Itt a gyakorlati dolgokat sajátítottam el. a hevesi szakmunkásképzőben pedig a kovácsolás elméleti tennivalóit tanították meg velem. (Tudósítónktól) Egercsehi, a Polimer Műanyagfeldolgozó Szövetkezet telepe. Itt a csomagoló-rak- szalag üzemben dolgozik az a 36 tagú szocialista brigád, amely Hámán Kató nevét viseli. Amikor az irodán érdeklődöm felőlük, csupa jót hallok. Aztán a munkahelyükön Nagy József üzemvezetőt kérdezem, hogy elége- dett-e a főleg lányokból, asz- szonyokból álló közösség munkájával. o — A jók között a legjobbak — mondja elismeréssel. — Magas fokú munkaerkölcs és munkásöntudat jellemzi ezt a brigádot. Igyekeznek, akarnak és tudnak is még eredményesen dolgozni. De a brigádnapló és a folyamatosan készített értékelések is mellettük szólnak. Ismerkedjünk meg velük közelebbről is. A környező falvakból kerültek az üzembe. többségük törzsgárdista. Ki mikor sajátította el a csomagolás tudományát? A volt falusi lányból vagy az egykori földműves-napszámosból ki mikor vált üzemi munkássá? Ki tudna márer- re pontos választ adni? De azt egyöntetűen állítják. — Hogyan kötött ki ennél a szakmánál? — Mindig vonzott az ipari jellegű foglalatosság, ezen a téren tehát nem is volt vita. Más kérdés az, hogy nem is nagyon volt választási lehetőségem, és még mindig ez tűnt a legvonzóbbnak. Véletlenszerű döntés volt, de egyáltalán nem bántam meg. A műhelyben egy öreg kovácsmester vett a gondjaiba, aki lelkiismeretesen okított mindnyájunkat. A kisujjában volt minden, amit csak tudni lehet, s tapasztalatait keményen „belénk verte”. Nem új módszerekkel tanított, de aki kikerült a keze alól, az nyugodt lehetett, soha nem kellett szégyenkeznie. Arra is büszke vagyok, hogy én voltam az utolsó, a huszonhatodik „inasa”, több fiatalt azután már nem vállalt. A lovak patkolásától a ráfhúzásig — ez a szekérkerekek fémpánttal való bevonását jelenti — mindent elsajátíttatott velünk, ezekben nem ismert tréfát. Ügy belénk rögződött a sok ezernyi apró mozdulat, hogy még ma is hibátlanul elvégezném, ha kellene. — Persze, ma ezt a tudását aligha hasznosíthatja... — Valóban. Miután 1967- ben kezemhez kaptam a szakmunkás-bizonyítványt, végleg a megszokott helyen maradtam. A termelőszövetkezet számára nélkülözhetetlen tevékenységet végzek, a hogy ebben a szervezett üzemi munka, a brigád embert formáló ereje nagy segítség volt. 1977-ben alakultak, azóta szinte minden évben kaptak valamilyen brigádkitüntetést. Jelenleg a szocialista cím bronz fokozatának tulajdonosai. A fejlődés egy- egy nevezetes állomását jelzi, hogy a három műszakos üzemi munka és a ki tudja mennyi otthoni gond mellett többen befejezték az általános iskola nyolc osztályát., öt párttag van a brigádban, a szövetkezeti bizottságban ketten teljesítenek feladatokat. Sokat beszélgetek Horváth Józsefné brigádvezetővel, ö az üzem készáruátvevője. Amikor munkája mellől elhívom. a brigádtagok néhányszor megállítják, mert valamit kérdeznek tőle. Gyorsan szót ént az egyik gépkezelővel, majd a csomagológép teljesítményét tudakolja. — Minden rendben? — Igen, nincs semmi baj. Amióta olasz gépeken dolgozunk, azóta gyorsabb a csomagolás. Ha nincs anyaghiány. megy a munka, mint a karikacsapás. o Az asszonyok sem panaszkodnak. Megszokták a hótársaimmal együtt, de ennek már vajmi kevés köze van az előzőekben felsoroltakhoz: hiszen ma már alig-alig fordul meg szekér nálunk, és senki sem hozza el nekünk patkoltatni a „paripáját”. Ezek helyett elsőrendű szerepet kapott az ekevas és kapaélezés, a gépi alkatrészek kovácsolása. Ebből is látható, hogy mi is alkalmazkodtunk a nagyüzemi termeléshez. — A szabad idejét mivel tölti? — Hát, azért olyan rengeteg lyukas órám nincs. A háztájiban is mindig akad tennivaló, meg aztán hízókat is nevelünk, s azokkal is törődni kell. Évente 5—6- ot rendszeresen leadunk a szövetkezetnek. Ha mégis ráérek, akkor nagyon szívesen olvasgatok akár könyveket, akár újságot. Elsősorban a politikával foglalkozó dolgok kötnek le. A televízió is kellemes kikapcsolódást jelent, főleg, ha színházi előadásokat nézhetek. — A családból akad-e olyan, aki tovább folytatja az ön foglalkozását? — Egy ötéves lányom és egy tizenegy éves fiam van. A fiú a mezőgazdaság felé kacsingat, de én azt szeretném, ha inkább az iparban keresné a kenyerét. Hogy lesz-e belőle kovács? Majd meglátjuk... Sárhegyi István rom műszakot, tudomásul veszik, és az adott feltételekhez igazodnak. Egy kicsit körültekintőbben szervezik a munkát a gyermeknevelést, a támlást és mindazt, ami az életünkben fontos. — Nem is rosszul szervezek — mondom a brigádvezetőnek. amikor megtudom, hogy műszakonként összesen 8 ezer darab csomagoló-rak- szalagot gyártanak. — Ennyit joggal várnak tőlünk — szögezi le a brigádvezető. — Nálunk nincs vándorlás, legfeljebb gyes-re megy a fiatalasszony... Igaz, a munkához egy kicsit nehéz visszaszokni. De mi a gyes évei alatt is brigáditag- hak tekintjük őket. Gál István gépkezelőre is mindenütt, mindenkor lehet számítani. Amikor az üzemben valami rendkívüli feladatra kerül sor. vagy gyorsan társadalmi munkát szerveznek. Pista az elsők között ajánlja fel a segítségét. — Molnár Tivadarné gépkezelő a férfi dolgozókkal áll versenyben. Bonyolult, moÚj gyújtáskapcsoló a 2108-as Ladához Űj, saját szakembereik által kifejlesztett gyújtáskapcsoló gyártását kezdték meg a veszprémi Bakony Művekben. E terméket a 2108-as Ladához szállítják a Volga menti Togliatti Autógyárba. Az elődeihez viszonyítva számos új tulajdonsággal rendelkezik ez a gyújtáskapcsoló, így például újraindítás-gátlóval, amely kizárja a rákapcsolásból eredő meghibásodást. Az idén 30 ezer darabot állítanak elő belőle. Ezzel párhuzamosan már készül egy szintén saját fej. lesztésű komplett ablaktörlő berendezés nullszériája is. Motorjának teljesítmé. nye kétszerese a korábbiénak. Ez lehetővé teszi, hogy az eddig használt 330 milliméteres lapát, helyett, az új típusú Lada személyautón 500 milliméter hosszúságú lapátot mozgasson, s így a nagy havazás esetén is biztosítsa a kilátást a szélvédőn. Beépített túlterhelésvédője megakadályozza, hogy az esetleges megerőltetéstől leégjen a motorja. A komplett ablaktörlő sorozatgyártása is megkezdődik még az idén. Az év végéig 15 ezer darabot szállítanak belőle a szovjet partnernek. Mindemellett befejezéséhez kő. zeledik a 2108-as autóhoz az elektronikus gyújtáselosztó kifejlesztése. Ebből a nullszéria a harmadik negyedévben készül el. A Lada 2108-as személyautó alkatrészeinek gyártása egyébként jelentős állomást jelent a Bakony Művek és a Togliatti Au- tógyár együttműködésében. Korábban ugyanis 1970 óta csak szovjet műszaki dokumentáció alapján gyártott gyújtáskapcsolót, gyújtáselosztót és ablaktörlőt szál. lítottak a Ladákhoz. A nagy volumenű gyártás tapasztalataira és a változó igényekre alapozva hozta létre a Bakony Művek kutató-fejlesztő bázisát, amely — mint az eddigi eredmények mutatják — lépést tudott tartani az autógyár fejlesztési elvárásaival. A korszerű termékek gyártásához nagy szükség volt a technológiai sorok felújítására is. Az ezt szolgáló nagyszabású rekonstrukció során kiegészítették, kicserélték a gyártórendszert. dern technikát, pneumatikus vágógépet bíztak rá. — Sokat számít a szakmai rutin, de nem kevesebbet ér az akarat, a rátermettség sem — vallja meggyőződéssel a brigád legidősebb dolgozója. Dudás Gáborné. — Fiatalabb munkatársaim is megállják a helyüket a termelésben. Itt van például Kerekes Józsefné. Ö a legifjabb. Hamar beilleszkedett közénk, ha jól tudom már teljes jogú szövetkezeti tag lett. Ebben a közösségben ösz- szesen hatvan gyerekük van a szülőknek. Talán éppen ezért is mondta a 18-szoros véradó, Szabó Miklósné, hogy emberszeretetből lett a Vöröskereszt aktívája. Országh István csoportvezető elégedetten hallgatja a beosztottjait. — Hogy bír ennyi asz- szonnyal? — kérdezem tréfálkozva. — Könnyű velük szót érteni — vélekedik. — Nincs panasz a munkájukra, szóki- mondóak, de kedvesek. Sokat segítettek az üzemvezetésnek abban, hogy megszépült, tisztább lett a munkahelyünk. Amikor beszélgetésünk befejezése után újra munkához láttak, már nem a nyelvük pereg, hanem a kezük jár szaporán. Van aki megigazítja a kendő alól kicsúszott haját, mások titokban a tükörbe pillantanak. Nők... Mika István Nők — három műszakban gabonatároló
