Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. március 29., péntek (Folytatás a 3. oldalról) hát a fiataloknak. Mert enélkül soha nem derül ki, melyikük alkalmas a nagyobb megbízatások teljesítésére, és melyikük nem. Kedves elvtársak! Amikor még egyszer megemlítem azt a nagy figyelmet és fegyelmet, amellyel a küldöttek és a meghívottak a kongresszus vitáját követték, arra gondolok, hogy ez a más országokból érkezett küldöttségeknek is sokat mond pártunkról. Itt szeretném még egyszer megköszönni a szovjet, a portugál és az etióp küldöttség vezetőjének felszólalását, a többi testvérpárt üdvözletét, amelyet a sajtóban nyilvánosságra hoztunk és hozunk. Kongresszusunkra — kellő szerénységgel — ezúttal sem hívtuk meg az egész világ kommunista és munkáspártjait. Tanácskozásunkat a nemzetközi részvétel szempontjából európai jellegűnek nevezhetjük. Mégis nagyon sok üdvözlőtávirat érkezett a kongresszus címére olyan kommunista és munkáspártoktól, amelyek itt nincsenek képviselve. Nekik is illő módon meg fogjuk köszönni az üdvözletét és a szolidaritást. Kedves elvtársak! Néhány szót a sajtóról. Mi a sajtó dolgozóinak munkáját — ide értve a nyomtatott sajtót, a rádiót, a televíziót és a hírügynökséget is — nagyon fontosnak tartjuk. Nem mindig mondjuk így. vagy ilyen szépen, de a lényeg ez. A kongresz- szusra készülve is arra törekedtünk. hogy a sajtó dolgozóinak megfelelő munkafeltételeket biztosítsunk. A lapoknak, a távirati irodának, a többi sajtószervnek ki kellett elégítenie a kongresszus iránti nagy érdeklődést. Tanácskozásunk alkalmából számos külföldi tudósító is érkezett hazánkba szocialista és kapitalista országokból egyaránt. Számukra is megfelelő feltételeket igyekeztünk biztosítani. külön televíziós rendszeren követhették a kongresszus minden eseményét, hallhatták minden szavát. Tudomásom szerint ezzel elégedettek is voltak. Azért tettük mindezt, mert komolyan gondoljuk, hogy pártunk hazafias, internacionalista párt. a népek barátságának h've. Ehhez az is hozzátartozik, hogy segítsük a népek kölcsönösen jobb megismerését. S ebben óriási szerepe van a sajtónak. Nyilván nem mindenkinek volt alkalma követni a kongresszus nemzetközi sajtóvisszhangját. Hadd mondjam el: nagyon nagy figyelmet fordít erre a kongresz- szusra a Szovjetunió, a többi szocialista ország sajtója, s nagy terjedelemben számolnak be munkánkról a kapitalista országokban működő testvérpártok lapjai is. Ez jó és megtisztelő számunkra. A kapitalista világ polgári lapjai szintén foglalkoznak pártunk kongresszusával. Teszik ezt a maguk módján, egy részük korrekten ad hírt róla. más részük — hol a „politika megmerevedéséről”, hol „liberalizálódásról” cikkezve — politikai jósolgatásokba. személyi kombinációkba bocsátkozik. Erre még néhány órájuk van, azután azt ajánljuk, hogy a kongresz- szus határozatain gondolkodjanak el. Egy polgári lap azt írta: Budapesten nem látszik, hogy összeült a kongresszus, az emberek úgy jönnek- mennek a városban, mint más napokon szoktak. Ezzel arra célzott, hogy érdektelenség mutatkozik kongresszusunk iránt. Az igazság, hogy mi munkakongresszust tartottunk, és az embereket is arra kértük, hogy rendesen végezzék dolgukat. Ez is történt. A kongresszus küldöttei itt, kollégáik pedig a maguk helyén dolgoztak. De akárhol is tevékenykedtünk, azonos szellemben, egy ügyért dolgoztunk. Itthon is nagy figyelem követi tanácskozásunkat, a kongresszus munkájával valósággal együtt élt a párttagságunk, sőt az ország egész politikai közvéleménye. Ennek sok jele van. Nemcsak az. hogy az újságok nagyobb számban fogynak, hogy a tv-nézők keveslik a kongresszusi adásidőt. Ennek vannak más, még ennél is fontosabb jelei. A szerkesztő bizottság jelentésében szó volt azokról a levelekről, amelyek nagy tömegben érkeztek a kongresszus előkészítésének időszakában. Sokszor valóban megható, megrendítő formában fejtik ki egyes emberek a véleményüket, álláspontjukat. A kongresszus ideje alatt is kisebb-nagyobb kollektívák, szocialista brigádok, egyes emberek elküldték üdvözletüket táviratban, levélben. Ezekben kifejtették nézeteiket. felajánlásokat tettek a kongresszus tiszteletére, s közölték: teljesítik, amit korábban vállaltak. A bizalom legmagasabb fokának tartom. hogy ezek az üdvözletek nagyon gyakran azt is tartalmazták: amit a kongresszus határoz, annak megvalósításában készek részt venni. Ez a bizalom értékes jele. A múlt héten én is olvas-' tam egy levelet, amely az egyik hetilapunk szerkesztőségébe érkezett. Az újság egyik olvasója írta: ő érdi lakos. 82 éves nyugdíjas vasutas, pártonkívüli. Á szocializmus építésének híve. Most magában él, két derék fia fontos munkaterületen dolgozik, így nem tudnak mindennap találkozni. Nagyon sokat gondolkodik amikor egyedül van. Azt írja: ő semmit nem tud felajánlani. de az életét odaadná azért, hogy folytatódjék Magyarországon az. ami ma történik a szocializmus és a nép érdekében. Kedves elvtársak! A párt szerepéről szólva még egyszer szeretném hangsúlyozni. hogy az MSZMP marxista—leninista párt. A magyar kommunistákat a szocializmus, a kommunizmus elvei vezérlik. Hazánkban szocialista társadalmi rendszer. népi hatalom, népi állam van. Célunk világos: a fejlett szocialista társadalom felépítése. De ez sem önmagáért való program. Marx és Engels, majd Lenin sem azért dolgozták ki forradalmi elméletüket, és annak szilárd, időálló alapjait, hogy maguknak dicsőséget szerezzenek, hanem azért, hogy a munkásosztály felszabaduljon, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjön, az imperializmus hatalma megtörjön, a népek szabadon és békében élhessenek. A marxizmus—leniniz- mus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről. hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. S ez fontos számunkra. hiszen történelmünk során sokféle képet alkothatott országunkról a világ. Gondoljunk csak arra, hogy a monarchia széthullása után rövid ideig tartott a polgári forradalom. Később győzött a proletárforradalom, amelyet az antant segítségével külső fegyveres erők levertek. Utána hosszú ellenforradalmi korszak következett. A felszabadulás utáni fejlődésünk sem volt egyenletes és törés nélküli. A nemzetközi közvéleményben tehát Magyarország képe kissé összetett. Becsületbeli kötelességünk, hogy ezt a valóságnak megfelelően formáljuk. Azt akarjuk, hogy a szocialista országok népei, a világ haladó erői, a béke hívei, a reálisan politizáló polgári személyiségek úgy tekintsenek Magyar- országra, mint amely békében és barátságban akar élni a világ minden népével. Mert meggyőződésünk, hogy az emberiség jövőjének nincs más biztató útja. A mi népünk kis lélekszámú, alig több mint tíz és fél millióan vagyunk. Ehhez viszonyítva jelentős számú magyar él az ország határain túl,, közeli és táAczél György munkás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója; Antalóczy Albert közgazdász, az MSZMP Komárom megyei Bizottságának első titkára; Apáti Nagy Gábor főállattenyésztő, a nagyszé- nási Október 6. Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet elnökhelyettese ; Apró Antal munkás, az országgyűlés nyugalmazott elnöke; Baranyai Tibor munkás, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára; Benke Valéria munkás, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke ; Berecz Frigyes munkás, a BHG Híradás- technikai Vállalat vezérigazgatója; Berecz János tisztviselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Bónyai István munkás, a Volán 4. sz. Vállalat hatvani üzemegységének au tófény ező-mázolój a : voli országokban. Dolgozzunk azért is becsülettel, hogy a határainkon kívül élő magyar származásúak, magyar nemzetiségűek emelt fővel hallgathassák, ha Magyarországról esik szó. Kedves elvtársak! Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk. Eközben eszembe jut, mit írt Arany János Toldi Miklósról. Szavait egyik nemzeti sajátosságunk jellemzésére is szívesen idézem: „Hogy ha nő veszélye, nő a bátorsága!” De a kongresszusi felszólalókat hallgatva Madách Imrét is idézhetjük. Amit ő Az ember tragédiájában leírt, azt mi kommunisták is valljuk: „'Ember, küzdj és bízva bízzál!” Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal következett. Az MSZMP XIII. kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság írásos beszámolóját, valamint Kádár János szóbeli kiegészítését és vita-összefoglalóját. A küldöttek ugyancsak egyhangúlag elfogadták a Központi Ellenőrző Bizottság írásos jelentését és Gyenes András ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítését, valamint a határozati javaslatot Borbély Gábor tanár, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Borbély Sándor munkás, a Munkásőrség országos parancsnoka; Brutyó János munkás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke ; Burgert Róbert agrármérnök, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója; Csehák Judit orvos, a Minisztertanács elnökhelyettese; Cserháti István orvos, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora; Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP Pest megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára, az or, szággyülés aleínöke; Czinege Lajos mezőgazdasági munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese; Deák Gábor munkás, az MSZMP Budapest XIII. kerületi Bizottságának első titkára; Deák László munkás, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára; azokkal a módosításokkal, amelyeket Óvári Miklós a szerkesztő bizottság nevében előterjesztett. Szintén egyhangú szavazással fogadta el a kongresszus a párt szervezeti szabályzatának módosítására vonatkozó javaslatot, amely — egyebek között — kimondja: „A központi Bizottság, tagjai közül megválasztja a párt főtitkárát, főtitkárhelyettesét és a Központi Bizottság titkárait.” Losonczi Pál bejelentette, hogy a kongresszus zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével ismét plenáris ülést tartott. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a küldöttek meghallgatták és elfogadták a íellebbviteli bizottság jelentését, majd megválasztották az MSZMP Központi Bizottságát és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülé. sét. ahol megválasztotta végrehajtó szervét és tisztség- viselőit, a KB mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munkaközösségek elnökeit. Kinevezte a KB osztályvezetőit. a KB mellett működő intézmények és a párt- sajtó vezetőit. A KEB megválasztotta elnökét, titkárát, valamint titkárságának tagjait. Ezután Gáspár Sándor a jelölő bizottság elncke ismertette a döntéseket. Duschek Lajosné munkás, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke; Faluvégi Lajos tisztviselő, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke; Fejti György egyetemi tanársegéd, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára; Fock Jenő munkás, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke; Fodorné Birgés Katalin munkás, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára; Gáspár Sándor munkás, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnö ke; Géczi János tanító, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára; Glanz Lászlóné nevelő, a Felsőszölnöki Általános Iskola igazgatója; Grósz Károly munkás, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára;. Gubicza Ferenc üzemegységvezető, a balatonfüredi Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke; Gyebrószki Andrásné munkás, a Budapesti Habselyemkötöttárugyár vezér- igazgatója; Gyöngyösi István munkás, az Építő-. Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Havasi Ferenc munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Hámori Csaba tisztviselő, a KISZ Központi Bizottságának első titkára; Hárs István munkás, a Magyar Rádió elnöke ; Herczeg Károly munkás, a Vas-, Fém és Vil- larriosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Hollán Zsuzsa orvos, az Országos Haema- tológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgató-főorvosa; Hoós János tanár, az Országos Tervhivatal államtitkára; Hord Gyula munkás, pártalkalmazott; Horváth Ede munkás, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója; Horváth István jogász, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Horváth József munkás, a Csepel Autógyár gépkocsiszerelője ; Huszár István könyvtáros, az MSZIVfP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója; Jókay Endre munkás, a Villamosszigeteló és Műanyaggyár szerszámkészítője; Juscsák György agronómus, a Mátraalji Állami Gazdaság igazgatója; Kamara János munkás, belügyminisztériumi államtitkár; Kapolyi László technikus-tervező, ipari miniszter; Karakas László munkás, az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője; Katona Imre munkás, az Elnöki Tanács titkára; Katona István tanár, pártalkalmazott; Kádár János munkás, az MSZMP főtitkára; Kállai Gyula újságíró, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke; Kánya Erzsébet munkás, a Székesfehérvári Könnyűfémmű Műszakvezető főművezetője; Kárpáti Ferenc munkás, honvédelmi miniszterhelyettes. politikai főcsoportfőnök; Kiss István szobrászművész; Klenovics Imre mezőgazdasági munkás, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára ; Kornidesz Mihály tanár, a Magyar Televízió elnöke; Korom Mihály mezőgazdasági munkás, párt- alkalmazott; Kótai Géza tisztviselő, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője: Kovács László munkás, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Köveskúti Lajos munkás, a Híradástechnika Szövetkezet elnöke; Lakos Sándor munkás, a Pártélet c. folyóirat felelős szerkesztője; Lázár György műszaki rajzoló, a Minisztertanács elnöke; Losonczi Pál mezőgazdasági munkás, az Elnöki Tanács elnöke; Lukács János munkás, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára; Marjai József tisztviselő, a Minisztertanács elnökhelyettese ; Maróthy László agrármérnök, a Minisztertanács elnökhelyettese; Méhes Lajos munkás, a Szakszervezetek Országos Tanácsának nyugalmazott főtitkára; Mód Péter tanár, az MNK UNESCO mellett működő állandó képviseletének vezetője; Mórocz Lajos mezőgazdasági munkás, honvédelmi minisztériumi államtitkár; Nemes Dezső munkás, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének nyugalmazott igazgatója; Németh Károly munkás, az MSZMP főtitkárhelyettese; Nyers Rezső munkás, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója, tudományos tanácsadó Oláh István katonatiszt, honvédelmi miniszter; Osztafi Béla munkás, az Ózdi Kohászati Uzeimek kohásza; Óvári Miklós tanár, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Pál Lénárd fizikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Péter János tisztviselő, nyugalmazott külügyminiszter, az országgyűlés aleínöke; (Folytatás az 5. oldalon) Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai
