Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1985. március 28., csütörtök A falu vonzere/e Miként növő fában az év­Csúszda a „zsibogóban Készül (jrzse nénc hábfigurája TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL Párádon: sikerült gyűrűk, korának előrehalad­tával úgy szaporodnak az ember emlékei is. Tíz éve múlott már a télen, hogy a Dunántúl egyik határszéli falujában beszélgettem egy parasztemberrel. Elmond­ta, hogy 1965-ig végig ván­dorolta az ország szinte va­lamennyi nagy építkezését Dunaújvárostól Kazincbar­cikán át Beremendig, hajt­va attól az egyetlen céltól, hogy népes családját fenn­tarthassa. „ ... aztán hat­vanötben kivettem a mun­kakönyvemet,hazajöttem, mert úgy látfafn, hogy ér­demes az itthoni téeszben dolgozni. Estin elvégeztem a hetedik-nyolcadik osztályt, utána még két évet tanultam, és tavaly, ötvenhat éves koromban növényvédő szak­munkás lettem”. Nyugdíjas parasztok Néztem beszélgető társam kezét. Barna színű volt, mint az a homokos öntésta­laj, amin gyermekkora óta dolgozott. Rajta az ötvenhét esztendő kemény munkája miatt kidudorodó erek —, akár a maga-metszette sző­lő őszi venyigéi. Mi vihette rá ezt az embert a tanulás­ra, mi az az erő, ami — túl a férfikor delén — szak­munkást csinált belőle? — kérdeztem magamtól akko­ron, nézve a fél évszázad nyűtte két kezet. Bizalom. Ez a fogalom jelent meg ott a gondolataim között. A jövőbe vetett feltétlen biza­lom. Azóta, hogy a hatvanas évek ' közepén megerősödött hazánk termelőszövetkezeti mozgalma, beszélhetünk ar­ról, hogy gyökeresen megvál­tozott parasztságunk élet­módja, megváltoztak az or­szág kenyerét termelő dolgo­zók munkakörülményei. Nem volt könnyű dolog mind kö­zelebb hozni egymáshoz az iparban és a mezőgazdaság­ban dolgozók munkakörül­ményeit. Ez természetes is, hiszen az esztergagépet haj­tó motort ki lehet kapcsol­ni, a kukoricát és a gyom­növényt egyaránt nyurgító májusi esőt nem, a tehenet megetetni hajnalban kell, míg a gépkocsi tankját csak akkor töltjük, ha már üre­sedik. Ami még harminc évvel ezelőtt is' elképzelhetetlen­nek — de legalábbis álom­nak — tűnt, napjainkra va­lóság lett. A mezőgazdaság­ban dolgozók — mintegy 900 ezren vannak, a magyar munkavállalók 19 százaléka —, havonta rendszeresen ugyanúgy kapnak munka­bért, mint akik az iparban keresik kenyerüket. A ter­melőszövetkezetek tagjai is jogosultak a társadalombiz­tosításra, sőt, 1982 óta a közös munkában részt vevő családtagok is élvezhetik ezeket az előnyöket. Az utóbbi húsz évben — nem csekély állami erőfeszítéssel — sikerült megoldani a ter­melőszövetkezeti tagok nyugdíjjogosultságának szer­teágazó ügyét, s a legutóbbi néhány évben már a szak­szövetkezeti tagok is jogo­sultak nyugdíjra. Évente ötvenhatezer téesz-dolgozó vesz részt szervezett üdülés­ben. Gondoskodás a dolgozókról Az elmúlt évtizedekben sok olyan szociálpolitikai, munkaszervezési intézke­dést vezettek be a magyar mezőgazdaságban, ami csak az emberközpontú szocialis­ta társadalomban képzelhető el. A szarvasmarha- és ba­romfitelepek manapság már öltözővel épülnek, közös gaz­daságaink többségében vagy saját konyhával vagy szer­ződéses szolgáltatás formá­jában megszervezték az üzemi étkeztetést. A terme­lőszövetkezetek központi te­lepein ma már természetes a pormentes út, a park, a ve­zetékes víz, sok helyen a központi fűtés. Egyre több azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek üzemorvost alkalmaznak, önállóan, vagy másokkal együttműködve művelődési intézményt tar­tanak fenn. Ma hazánkban a mezőgaz­daságban dolgozóknak több. mint a fele szakmunkás, s a szakmunkások fele valódi ipari munkakörülmények között dolgozik, gépmű­helyben, kisegítő- vagy mel­léküzemágban. Nemigen van olyan terrrçèlôszôvetkezet, amelynek szakmunkáskép­zőben, szakközépiskolában vagy egyetemeken ne lenne néhány társadalmi ösztön­díjasa, akik végezve tanul­mányaikat, tudásukkal a közöst gyarapítják majd. Manapság gyakran esik szó a falvak népességmeg­tartó erejéről, annak növelé­séről. Az, hogy az utolsó há­rom évben már a falun élő fiatal házasok is megkap­hatják lakásépítéskor a vál­lalt gyermekek után váro­son már régen járó 40 ezer forintos OTP-kedvezményt, bizonnyal sokat segít majd eme országos gond megol­dásában. Közös gazdasága­ink is bevezették —, ahol er­re reális lehetőség nyílott —, a kismamáknak a rész­munkaidős foglalkoztatást, biztosítva ezzel azt, hogy kiegészíthessék a gyermek- gondozási segélyt. Nem luxus Az elkövetkezendő évek feladata, hogy még többet tegyünk az ipar munkakö­rülményeinek mezőgazda­ságbeli megközelítéséért. Ma még közel 100 ezer me­zőgazdasági nyugdíjas havi nyugellátása nem éri el a kétezer forintot, s nem lehe­tünk megelégedve a terme­lőszövetkezeti tagok munká­ban töltött idejének beszá­mítási rendszerével sem. A múlt évben a volt termelő­szövetkezeti tagok havi át­lagnyugdíja 2588 forintot tett ki, míg az egykori ipa­ri alkalmazottak havi 3283 forintnyi nyugdíjat kaptak. Éppen az ilyen hátrányok mihamarábbi felszámolá­sát kérte a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége kormányza­tunktól a közelmúltban. Van tehát tennivalónk bőven még ezen a téren. Emlékekkel kezdtem ezt az írást, egy másik emlék­kel fejezem be. A bőtermő 1981-es esztendei aratás idejét az egyik, kiválóan gazdálkodó alföldi termelő- szövetkezetben töltöttem. Javarészt szemlélődtem, kétkeziekkel beszélgettem, kihasználtam hát az alkal­mat, amikor egy ebédnél a faburkolatos, Munkácsy-dí- jas alkotó rézdomborításai­val díszített étkezdében leül­hettem az elnök mellé. Meg­kérdeztem: „Nem luxus ez? Ilyen ebédlő a pusztában?” Hamar megkaptam a vá­laszt: „Nézze, mi az ország egyik legnagyobb, legjobb termelőszövetkezete va­gyunk. Nekünk nem dicsé­ret, ha azt mondják ránk, olyan a munkarend nálunk, mint az iparban. Fogaskere­ket tud csinálni a számjegy- vezérlésű esztergagép — a kenyérgabona, a fűszerpap­rika, az exportra kerülő vöröshagyma megtermelé­sének még mindig a legjobb, legodaadóbb emberi munka az alapfeltétele. Mi ilyen munkát követelünk dolgo­zóinktól, természetes tehát, hogy kulturált körülmények között költhessék el az ebédjüket. Higgye el, megér­demlik". Igaza van. megérdemlik. (H. Z.) — Intézményünkben min­den feltétel adott a korsze­rű gyermekneveléshez, az ok­tatáshoz — mondta Farkas Jánosné. a parádi óvoda Meghatározó a szóló összesen 15 mezőgazdasá­gi termelőszövetkezet gaz­dálkodik Gyöngyösön és kör­nyékén. Az elmúlt évet ér­tékelő közgyűléseken min­denütt eredményes munká­ról adtak számot. Ez a tény azért is jelentős, mert ta­valy az időjárás nem ked­vezett ugyanakkor pedig a gazdálkodás feltételei is ne­hezebbé váltak. Négy éve nincs veszteséges szövetke­zet ebben a térségben, és vannak olyanok, mint példá­ul a nagyrédei Szőlőskert, illetve a gyöngyössolymosi Mátra Tsz, amelyek a mos­tani tervidőszakban egymás­után érdemelték ki a kiváló címet. A termékek értéke a tsz- ekben megközelíti a 2,5 milliárd forintot, és ez több, mint amennyi két évvel ko­rábban, 1983-ban volt. Mi­vel 13 tsz-iben szőlőtermesz­tés is folyik, az 1984-es év pedig nem kedvezett ennék a növénynek, a termelési érték összege figyelemre méltó. A több mint 3 ezer hektár közös szőlőterületen átlagban 86 mázsa termést gyűjtöttek be. Ez ugyan ke­vesebb, mint volt az előző évben, de néhány évvel ko­rábban a legjobb évjáratok sem értek el ilyen mennyi­séget. A tsz-ekben a nyereség 300 millió forintra nőtt. Ez ugyan 10 millióval kisebb, mint volt az 1983. évi, de a tervezettet 18 százalékkal haladja meg. A felsorolt adatok érthe­tővé teszik azt a megállapí­tást, hogy a zárszámadási rendezvények mindenütt jó légkörben zajlottak le. A ve­zetőség és a tagság között nőtt a kölcsönös bizalom ami a további eredmények egyik előfeltétele. vezetője, miközben végig­kalauzolt bennünket a nem­régen avatott gyönyörű épületben. A tágas, gazdag dekorációval, sok-sok já­(Tudósitónktól:) — Keress, kutass, találj! — adták ki a jelszót az eg­ri Finomszerelvénygyár tit­kárságához tartozó Kun Bé­la KISZ-alapszervezet tag­jai. A Kommunista Ifjúsági Szövetség és a MÉH Tröszt januárban meghirdetett „Versenyezzünk a millió­kért” elnevezésű hulladék- gyűjtési akciójához csatla­kozva aztán felhívással for­dultak a vállalat más terü­letén dolgozó ifjakhoz is, hogy kövessék példájukat és a munkahelyeken fellelhető papírhulladékot gyűjtsék ösz- sze. Gimnáziumot, szakközép- iskolát és szakmunkáskép­zőt végzetteknek szánták azt a csaknem 140 oldalas tájékoztatót, amely a napok­ban jelent meg a Heves me­gyei Tanács V.B. Pályavá­lasztási és Nevelési Tanács­adójának gondozásában. Az évente hagyományosan könyvesboltokba kerülő, ha­sonló célú országos kiadvá­nyokkal szemben jelentős előnye, hogy nemcsak az egyetemek és főiskolák „kí­nálatát” tartalmazza, ha­nem azoknak is továbblépé­si irányt nyújt, akik ■ nem kívánnak felsőfokú tanul­mányokat folytatni. Az első 16 oldal az általá­nos tudnivalók összefogla­tékkal felszerelt szobákban, a „zsibogónak” nevezett tor­nateremben felszabadultan játszanak az apróságok. A kicsik második otthonát —. Az országos méretű meg­mozdulás a KISZ-ben a kor­mányzat programjának ré­sze. A gyártelepek és a la­kókörnyezet takarítása so­rán fellelhető anyagok ösz- szegyűjtése után, az anyag- ellenértéken felül jutalom kifizetésére is mód nyílik. A vállalkozás során kiemel­kedő teljesítményt nyújtó legjobb lakóterületi, üzemi, mezőgazdasági KlSZ-szer- vezet egy-egy színes tévét kap jutalmul, míg a továb­bi helyezetteket a megyék versenyében külföldi társas- utazással jutalmazzák. lása. A következő fejezetből a felvételi pontszámok sze­repéről, a jelentkezés rend­jéről értesülhetünk. Ezután a hazai és a magyarok előtt is „nyitva álló” külföldi fő­iskolák, egyetemek listája következik, majd a politi­kai képzés formái kerülnek terítékre. Tájékoztatót ka­punk az előkészítő tanfolya­mok céljáról, rendszeréről, az állami nyelvvizsgák kö­vetelményeiről, az érettsé­gi után megszerezhető szak­mákról, a szakmunkáskép­zés formáiról. Külön fejezet foglalkozik a nem iskola- rendszerű tanfolyami kép­zéssel, a felnőttoktatással, a gép- és gyorsíróiskola köve­amely jelenleg a megyében a legszebb — a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat rekordidő — egy év — alatt. építette fel a régi. elavult helyett. A 170 gyer­mek kényelmét szolgáló lé­tesítmény 12 millió forint­ba került, amelyhez a pará­di vállalatok, üzemek dol­gozói, valamint a község la­kói félmilliót érő társadal­mi munkájukkal járultak hozzá. Az óvodások életé­ből kaptunk lencsevégre né­hány mozzanatot. Szijj Lajos, a Finomsze­relvénygyár Kun Béla KISZ- alapszervezetének titkára új­ságolta: — A kereskedelmi igaz­gatóság területén működő Martos Flóra KlSZ-alapszer- vezettel közösen a pincéből és más lelőhelyekről eddig összesen már hetven mázsa papírhulladékot adtunk át a MÉH-nek. A június 28-ig tartó akció során azonban még sok olyan helyet fel­keresünk. ahol van mit ösz- szegyűjteni! telményeivel, a technikusi végzettség megszerzésének lehetőségeivel, az egészség ügyi szaktanfolyamokkal, és a munkavállalással kapcso­latos teendőkkel. Előnye a könyvecskének, hogy mind­végig megkülönböztetetten foglalkozik a Heves megyei továbbtanulási formákkal és elhelyezkedési lehetőségek­kel. Akiben a kötet végigoi va sása után is maradnak kér­dőjelek, az utolsó fejezet irodalomjegyzékéből érte­sülhet arról, milyen kiadvá­nyok nyújtanak még rész­letesebb tájékoztatást. A szerkesztés dr. Pisák György munkáját dicséri. Épp ideje elkezdeni... Álmodj Micimackóról (Fotó: Szántó György) A KISZ FELHÍVÁSA Már 70 mázsa papírt gyűjtöttek a bervai fiatalok Simon Imre Kiadvány-pályaválasztóknak

Next

/
Thumbnails
Contents