Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 27., íztrda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XIII. KONGRESSZUSÁRÓL JELENTJÜK Dr. Szűcs László felszólalása (Folytatás az 5. oldalról) ve is és bizonyos dolgokat e mögé sorolva is. az oktatást végre valóban azzá kell ■Lennünk, összes reális anyagi. társadalmi és gondolkodásbeli igényeinek kielégítésével együtt. Mert csak szép és lelket melengető mondatoktól aligha lesz képes nemzeti üggyé válni az oktatás, az iskola és a pedagógusok ügye. S azt hiszem szorosan ide tartozik a tanárképzés kérdése is. Természetesen nem az évek óta tartó és szenvedélyesen vajúdó szerkezeti. szakmai problémáival, hanem az ország oktatásához szorosan illeszkedő alapkérdéseivel. Hisz ezek az intézmények adják a pedagógusokat iskolánk számára. Hatalmasra nőtt hallgatógárdájukkal — mert szinte minden évben emeljük a tanárjelöltek létszámát — s olykor igen zsúfolt viszonyok között, de elkötelezetten és sokat dolgoznak. Igaz, egyre inkább van olyan érzésünk is, hogy talán egy „lyukas hordóba hordjuk a vizet”, mert a pályaelhagyás nem állt meg és ezért is kell több tanárt képeznünk, mint amennyi a természetes hiányokat pótolja. Viszont a tanárképzés -jelen gondjai épp úgy, mint az iskolaügyé nem most kezdődtek, és ezért inár korábban is javíihatok lettek volna. Engedjenek meg erre néhány példát Amikor 1950—51-ben rövidlátó tervezés miatt megjelentek az első képesítés nélküliek, elfogadtuk az akkori kényszerhelyzet adta magyarázatot és helyet szorítottunk nekik a szakképzettek között. Pedig kézzel- lábbal tiltakoznunk kellett volna. Beletörődtünk egy kényszermegoldásba, ami azt a látszatot erősítette, hogy ez nem is igazán szakma, hisz előzetes felkészülés nélkül is művelhető. Szerencse, hogy mindenki tudja, ez egyáltalán nem így van! De számuk az eltelt 35 év után ma is növekszik, s alig hiszem, hogy 5 év múlva —, ahogy ezt most kitűztük célul — már nem fogunk újakat alkalmazni. Természetesen nem az oly sokszor emlegetett, s ha nehezen is, de helytállni próbáló képesítés nélküliek tízezres táborát akarom megbántani, hanem a megoldásnak azt a módját kifogásolom, amit alig lehet elviselni, s ami pedagógiánkban soha nem nyerhet polgárjogot. Évek óta vannak nyugtalanító jelek néhány értelmiségi — így pl. a pedagóguspályára való jelentkezés arányai és minőségi mutatói között is. Minden bizonnyal tehet még többet ezért a középiskola is. De számokkal bizonyítható, hogy a felsőfokú továbbtanulás iránt a társadalmi rétegenként eltérő igények arra utalnak hogy elsősorban a fizikai-dolgozó családokban — az értelmiségi pályák többségének nem kielégítő társadalmi és anyagi megbecsülése következtében — egyre alacsonyabbá válik a tudás, a műveltség presztízse, s így ezen pályák vonzóereje is. És ez már távolról sem pusztán statisztikai kérdés, hanem korábban kialakított, céltudatos jó elveink, kiváló művelődéspolitikai elképzeléseink fokozódó csorbája. Mindent egybevetve. a magyar oktatásügy színvonala csak megfelelő képzettségű pedagógusokkal, szaktanárokkal emelhető. S ez persze, nemcsak létszám, hanem elsősorban tartalmi kérdés. Ha most azonnal tehetnénk alapvető intézkedéseket, az eredményre már akkor is még néhány évig várnunk kellene. Hisz jelenlegi pedagógus szükségletünknek úgy tudom mintegy 95%-át tudjuk- ma kielégíteni. Nem is beszélve arról a demográfiai hullámzásról, ami a következő években újabb pedagógus igényeket vet fel. Mindezért meggyőződéssel és szívesen azt javaslom, hogy az elkövetkező évtizedben vállaljuk akár az elméletileg kiszámított túlképzés kockázatát is azért, hogy Valamikor végre az ország és a főváros minden iskolájában szakképzett pedagógusok taníthassák gyermekeinket. Egyúttal tovább kellene bővítenünk és jobban felszerelnünk a már meglevő és évtizedes tanárképzési tapasztalatokkal rendelkező bevált pedagógusképző intézményeket, melyek így még többet tudnának tenni a pedagógushiány enyhítéséért. Mindezekkel párhuzamosan olyan további anyagi és bérezési feltételeket teremtenünk kell, beleértve a felsőoktatást is — amit kormányzatunk a múlt év szeptemberében részben elkezdett —, hogy a frissen végzettek katedrára álljanak és a már ott dolgozók a pályán maradhassanak. Hisz mi is jól tudjuk, hogy az iskolaügy és a pedagógus gondok megoldásának nem lehet egyedüli hajtóereje csak a hivatás- tudat belső kényszerítő hatása. Ami tíz- és tízezrekben tényleg él és máig is a a pályán tart. Amit az is bizonyít, hogy az évtizedes nem könnyű körülmények ellenére higgyük el, hogy ma is sokakat tesz boldoggá a tanári, tanítói hivatás varázsa, még akkor is, ha úgy érzik, hogy erről a belső elkötelezettségről nem illik sokat beszélni. De attól tartok, ha az ismert, és oly sokszor elmondott gondjaikon változtatni mielőbb nem tudunk, úgy lassan sem idejük, sem erejük nem lesz arra, hogy észrevegyék : hivatásukban tényleg boldogok. A továbbiakban Virág Jó- zsefné Somogy megye, majd Horváth Miklós Vas megye küldötte beszélt. Felszólalt Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Néphadsereg küldötte is. Arról beszélt, hogy egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés a felnövekvő nemzedék szocialista szellemű nevelése, s ebben mindenkor fontos szerep hárul a hadseregre. E feladatnak a hadsereg parancsnoki állománya, politikai munkatársai, a kommunisták az elmúlt években is felelősséggel tettek eleget. Majd rátért arra, hogy a katonák huzamos idő óta dolgoznak a nagy népgazdasági beruházásokon. részesei a lakás- építési program megvalósításának, a közlekedés fejlesztésének. Sokat dolgoznak a mezőgazdasági munkacsúcsok idején, jelentős társadalmi értéket hoznak létre. Közvéleményünk megbecsüli, számon tartja a gyakran éjt nappallá tevő szolgálatot és munkát — mondotta. Késő délután felszólalt még többek között Köpeczi Béla művelődési miniszter. Ezzel az MSZMP Xlllr kongresszusának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Benke Valéria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — véget ért. A tanácskozás szerdán reggel a KB beszámolója, a KEB jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések megvitatásával folytatódik. JOBBAN ÖSZTÖNZIK A VÁLLALÁSOKAT — GARANCIA MUNKÁJUKÉRT — NAGYOBB A VÁLLALKOZÓI KEDV Megújuló munkaversenymozgalmunkról Az idei nagyjavítási programban is nagy feladat hárul a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál a rnunkaversenv résztvevőire (Fotó: Szabó Sándort A szocialista brigádok vezetőinek elmúlt évi tanácskozásán sokan megfogalmazták, hogy új utakra, új módszerekre van szükség a szocialista brigádok munkájában, természetesen úgy. hogy a régi módszerekből is meghagyják azt, ami jó, ami előbbre visz. A tanácskozás óta több üzemben — így megyénkben is — új módszerekkel kísérleteznek. Az új módszerekről számoltak be tudósítóink: a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalattól Csefán József, a Qualitáltó! Pajkos István, a Finomsze- relvénygyárból Simon Imre, a Gagarin Hőerőműből Korcsog Béla, az Eternitgyárból Varjú Istvánná. Élnek az új lehetőséggel A Mikroelektronikai Vállalatnál a napokban kerül ki a nyomdából az új brigádverseny-szabályzat. A szocialista brigádok az elmúlt évben is hozzájárultak a gyári tervek túlteljesítéséhez. Az elmúlt év utolsó négy hónapjában 27 brigád élt az új lehetőséggel, a termelési feladatok határidőre történő teljesítése érdekében köthető vállalkozói szerződés megkötésével. A vállalások határidejének meghatározása után a brigádok személyekre bontották a konkrét többletfeladatokat, így ellenőrizhető, számon kérhető volt a teljesítmény, az eredmény. A brigádmunkát ezentúl félévenként értékelik, a vállalkozási szerződéseket pedig a terv ütemezésének figyelembevételével köthetik a gyöngyösiek. A minőség védelme és a programszerű gyártás a félvezető- és gépgyári ágazatok kiemelt követelménye 1985-ben. A brigádverseny új formái — a kevés tapasztalat birtokában is — ösztönzővé válhatnak. Ösztönzik a vállalásokat A szocialista munkaver- seny-mozgalom továbbfejlesztésének szükségessége az elmúlt években egyre határozottabban érezhető és sürgető feladat lett. A szükségletnek megfelelően napirendre tűzte a gyárvezetés — a módosított rendeleteknek megfelelően — munka- verseny-szabályzatunk átdolgozását, a konkrét helyzethez, feladatokhoz való igazítását. Az új szabályzat és a munkaverseny gyakorlata biztosítja a tervezés és a munkaverseny-vállalás egységét és összhangját. A brigádoknak ajánlott és az általuk vállalt feladatokra önelszámolási egység szinten meghatározzák a célprémium, jutalom, munka- verseny címen kifizethető összegeket. E jutalmak év közben a feladat teljesítésével egyidejűleg felhasználhatók, meghatározott mértékű összeg csoportosítható át a munkaverseny-jutalom javára. Az elmúlt évben már alkalmazott gyakorlat biztosítja a munkaverseny vállalkozási jellegét. A brigádok általában a leginkább kiexponált vállalati megítélés szerint szükséges és leginkább ösztönzött feladatok teljesítésére válalkoznak. A változó tervfeladatokhoz, illetve a változó igényekhez általában menet közben rugalmasan alkalmazkodnak a munkaversenyben érdekeltek, ami pótvállalást, vállalásmódosítást jelent. A jelenlegi gyakorlati módszerek tapasztalatait összegezve az a vélemény, hogy mindez segíti, sőt feltételezi a brigádkollektívák önkormányzatának erősödését, ösztönzi a komplex brigádok létrehozását egy-egy kiemelten fontos feladat megvalósítása céljára. Kedvező lehetőségek a megújuláshoz Új szelek fújnak az egri Finomszerelvénygyár műn- kaverseny-mozgalmában. A mai körülményekhez jobban igazodó új módszerekkel felgyorsítják a szocialista brigádverseny új formáinak érvényesülését. A korábbi évek kezdeményezései nyomán, már 1984- ben is több kísérlet gazdagította a munkaversenyt. Oj vonás, több kollektíva nem tesz előre részletezett vállalást, mégis többletet produkál, mert tudják, hogy nem a vállalás, hanem a megvalósítás a döntő tényező az értékelésben. A vállalati szintű irányelveket az adott területre vonatkozó feladatokban realizálják, s így például teljesítik a többlet- igényekből munkaterületükre háruló feladatokat. Idén 125 brigád, több mint kétezer dolgozója vesz részt a munkaversenyben. Olyan, mindenképpen újszerű célkitűzéssel is találkozunk, hogy a brigád segíti a vállalati gazdasági munkaközösség működésé^. A brigádok eddiginél is céltudatosabb tevékenységét és a vállalkozói jelleget azzal is inspirálják, hogy a teljesített feladatok azonnali jutalmazására is módot találnak Nagyobb beleszólási i°g A szocialista brigádmozgalom új formáját jelenti a Gagarin Hőerőműnél az ön- kormányzat. Ennek keretében valamennyi szocialista kollektíva jogosult dönteni a munkaversenyben elnyert kitüntetésekkel járó és egyéb (pl. a gazdasági vállalások teljesítéséért kapott) célprémiumok és jutalmak felhasználásáról, személyre szóló felosztásáról. A brigádtagok egyéni kitüntetésével kapcsolatban is állást foglalhatnak. A szocialista munkaversenyben kiemelkedő eredményt elérő vállalat kiváló brigádja, vagy ennél magasabb kitüntetést elnyert kollektívák javaslatot tehetnek a lakástámogatás odaítélésére, egyéni kitüntetésekre, képviseleti joggal részt vehetnek a szakági konferenciákon. A felsorolt jogosultságokat a brigádok a kitüntetések elnyerését követően gyakorolhatják. Módosult a Gagarin Hőerőmű Vállalat szocialista brigádjainak anyagi ösztönzése is. Megalapozottabb vállalások Az új vállalati munka- verseny-szabályzatban megfogalmazódott, hogy az Eternitgyárban a mozgalom továbbfejlesztése, az eddigi jó tapasztalatok hasznosítása a nyilvántartás egyszerűsítése a döntő. A vállalások megalapozot- tabbak, konkrétabbak az eddigieknél. Elsősorban a megváltozott gazdasági helyzet figyelembevételével, a termékválaszték — sziper- nittermékek — bővítésére, a hatékony termelésre, az anyag- és energiatakarékosságra, — főleg az azbeszt- alapanyag — az export teljesítésére, az importból származó anyagok, gépalkatrészek hazai termékkel való helyettesítésére terjednek ki. A szocialista brigádok általában 1—2 kommunista műszakot vállalnak, amelynek összegét szociális célokra fordítják. A brigádcím és a kitüntetések, a különböző fokozatok odaítéléséről a termelési tanácskozás hozza meg döntését. SZAKÉRETTSÉGI UTÁN A történelem darabkái Szemes Mari, Horn Gyula, Würtz Ádám — három év, három szakma, három sors, három ember — egy vala_ mi mégis közös bennük. Mindhárman szakérettségivel kopogtattak a főiskola, az egyetem kapuján. És nem csak ők, hanem sok ezren, munkás- és parasztfiatalok rajtoltak szakérettségivel. Hogy milyen sikerrel? Tanárok, művészek, kutatók, politikusok, ismert és kevésbé ismert személyiségek élete, munkája bizonyítja : nagyszerű teljesítményre képes az ember, ha lehetőséget kap. A szakérettségi leginkább a mai SZET-hez hasonlítható, de egyenlőségjellel nem köthetjük össze őket. A szakérettségik a történelem darabkái. Erről beszélgettünk Dió- szegi-Csipetits György főiskolai docenssel, a Volt egyszer egy szakérettségi... címmel születő könyv egyik szerzőjével. — Égy 1948, szeptember 12-én kiadott rendelet tette lehetővé a szakérettségis tanfolyamok szervezését. A gyors és lelkes szakszervezeti toborzás eredményeként október közepén megkezdődhetett a tanítás. Az alapvető cél az volt, hogy a tehetséges munkás-paraszt származású fiatalok gyorsított ütemben elsajátíthassák a középiskolai anyagot és érettségit tegyenek. Ennek birtokában jelentkezhettek egyetemre, főiskolára. Már az előkészítőn szakot választottak a hallgatók, ebből a témakörből ugyanis nagyobb, szélesebb ismereteket kellett elsajátítaniuk. Szakra érettségiztek — innen ered az elnevezés. Az előkészítő tanfolyamok a NÉKOSZ keretében indultak, az első 600 fiatallal Budapesten. A következő itanévben már kétezer hallgató volt. 1949-ben hét, 1950-ben pedig 12 városban tartottak előkészítő tanfolyamokat és szakérettségiket. 1951-ig egy, utána két év alatt kellett a diákoknak felkészülniük a továbbtanulásra, a felső korhatárt 35. életévben szabták meg. A 48-as rendeletet megelőzően hasonló módon képeztek Magyarországon képző- és színművészeket. — Nem volt könnyű dolguk a szakérettségire jelentkezőknek, hiszen ilyen vagy olyan ismeret birtokában mindössze egy, netán két esztendő alatt kellett alapot teremteniük a főiskola, az egyetem elvégzéséhez. — Óriási lelkesedéssel láttak tanuláshoz a fiatalok, tisztában voltak azzal, hogy sok pótolni valójuk van. Ehhez minden segítséget megkaptak tanáraiktól. Az egyetemeken, főiskolákon nem volt megkülönböztetés, szerették a szakérettségizetteket, mert már gyakorlati ismeretekkel, munkával a hátuk mögött mentek tanulni. Rendelkeznek-e vala. mi adattal : hányán jártak előkészítő tanfolyamra és hányán érettségiztek ily módon? — Azt tudjuk: 17 ezer fiatal járt 1955 júniusáig, az utolsó csoport akkor érettségizett. Koncz András, aki szakérettségis igazgató volt, felmérést készít, a tapasztalatokat közreadjuk a könyvben. — Hárman írják a könyvet, mikor adják nyomdába a kéziratot? — Még nem fejeztük be teljesen az anyaggyűjtést, bár hatalmas anyag gyűlt öss2e. Levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban végeztünk kutatást, számos egykori szakérettségissel beszélgettünk, rendelkezünk korabeli dokumentumokká 1„ fotókkal, de további hajdani szakérettségizettek jelentkezését várjuk még. Vizsgálódásainkat szeretnénk teljessé tenni, történeti, társadalmi korrajzba ágyazva tudományos elemzést kívánunk adni, bemutatva az egyéni erőfeszítéseket, teljesítményeket, eredményeket, a ledönthetetlennek látszó falak ledöntését, az új értelmiség születését. — A könyvet valóban hárman írjuk, Garő János, Koncz András és jómagam. — én szintén szakérettségis voltam. A kéziratot szeptemberben adjuk nyomdába, a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalát adja ki a könyvet. Reméljük, vállalkozásunk nem csak a múlt megbecsülését jelzi, tanulságul szolgál a mai fiatalok számár* is. (H. T.)
