Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 26., kedd Kádár János szóbeli kiegészítése (Folytatás a 2. oldalról) Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Pártunk történetében je­les nap a mai, amikor kezdte munkáját XIII. kong­resszusunk. Ez rendkívül fontos esemény a párt, a kommunisták, s egész társa­dalmunk számára is, hiszen a párt, vezető szarepéből kö­vetkezően, meghatározó be­folyást gyakorol az ország fejlődésére, népünk életére is. Nagy fontosságú esemény kezdetén veszünk részt, mert sok függ attól, hogyan dol­gozik a kongresszus, amely­nek jó munkát kívánok. Szívből köszöntőm a kül­dötteket s a hazai meghí­vottakat, akik fontos té­nyezői pártunk, társadal­munk életének. Külön is köszöntőm a veteránokat, akik a ma élő nemzedékek számára utat törtek a for­radalmi átalakuláshoz, s szövetségeseinket, akikkel együtt harcoltunk eddig, és ezt tesszük a jövőben is. Én is szeretném üdvözöl­ni külföldi meghívott ven­dégeinket, a szocialista és a szocialista orientációjú országok pártjainak küldöt­teit, Európa kommunista és munkáspártjainak képvise­lőit, valamint azokat a meg­figyelőket, akik megtisztel­ték kongresszusunkat. A mi pártunk hazafias és interna­cionalista párt, a népek barátságának híve. Ezért kül­földi vendégeinknek külön megköszönöm, hogy kong­resszusunk nemzetközi jel­legét már jelenlétükkel is erősítették. Kedves elvtársak! A Köz­ponti Bizottság beszámolóját ezúttal a kongresszus min­den küldötte tíz nappal ko­rábban megkapta, s kezük­ben van már a meghívot­taknak s külföldi vendége­inknek is. Ennek az az elő­nye, hogy küldötteink — a kongresszus hivatalos ok­mányait megismerve — job­ban fel tudnak készülni a munkára, s a meghívottak, vendégeink is jobban meg­értik a kongresszusunk fő okmányaiban foglaltakat. Kiegészítésként néhány szót kívánok szól ni a fel­készülésről. Az Irányelvek vitája pártunk több mint 25 ezer alapszervezetében és az 1317 pártértekezleten rend­ben megtörtént. A szerveze­ti szabályzatnak, a Központi Bizottság döntésének megfe­lelően megválasztották a 935 kongresszusi küldöttet. A Központi Bizottság dön­tését azért hangsúlyozom, mert most — egy nagyobb helyiség adta lehetőséggel él­ve — a párttagság nagyobb számban képvisé'tetheti ma­gát: korábban cáak 1300, most pedig 1000 párttag után van jelen egy küldött a kongresszuson. Kongresszusunk körülmé­nyeit vizsgálva figyelembe kell vennünk, hogy bonyo­lult világhelyzetben élünk. Itthon gondokkal terhes öt esztendő van mögöttünk. Hangulatilag szerepet ját­szott az idei rendkívül hosz- szú és keserves tél, a vele járó energiaéllátási, sőt a lakosság fűtési gondjait is szaporító problémákkal. S végül gondolnunk kell a január végi, kényszer szülte áremelésre is. Kedvező körülményként ve_ hetjük számba ugyanakkor azt a pártszerű, nyílt és konstruktív vitát, amely az egész pá. ttagság kongresz- szusi felkészülését jellemez­te. A vitában nagy volt az aktivitás, hiszen párt­tagságunk több mint 20 százaléka fejtette ki vé­leményét. A tanácskozásokon sok probléma is felvetődött, kö­zöttük az országban vitatott kérdések is, így az életszín­vonal alakulása, az idősek, a nyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok helyzete. Többen szóltak — egyebek között — a különböző kisvállalkozá­sokról, vagy a kereskede­lemben és más területeken is tapasztalható visszássá­gokról. A felszólalók felelő­sen, a javítás szándékával vetették fel ezeket a prob­lémákat. A kongresszusi felkészülés során mindenütt — pártren­dezvényeken és szélesebb körben is — méltóképpen emlékeztek meg felszabadu­lásunk 40. évfordulójáról. Jó érzéssel szólók arról is, hogy a felkészülés nagy munkájá­ban, a széles körű pártvitá­ban a Központi Bizottság irányelveinek alaptételei he­lyeslésre találtak, s a párt­tagok egyöntetű óhajként, igényként fogalmazták meg, hogy a párt folytassa fő po­litikai vonalát, a kongresszus adjon cselekvési programot a párttagságnak, dolgozó né­pünknek. A kongresszusi előkészü­letek sarán lezajlott vita tapasztalatait a Központi Bi­zottság a kongresszusi ok­mányokban igyekezett hasz­nosítani. Kedves elvtársak! A Központi Bizottság je­lentést tett a végzett mun­káról, amelynek megítélése a kongresszus joga. Az érté­kelésnél kérem, vegyék fi­gyelembe, hogy bár a XII. kongresszuson meghatározott valamennyi célt nem tudtuk elérni, de a Központi Bi­zottság minden tekintetben, mindenkor és minden kér­désben kemény munkát vég­zett és a jóra törekvés, a szocialista építés előmozdítá­sa vezérelte. A Központi Bizottság mindvégig nyílt politi­kát folytatott. Eredményekről is szóltunk, amikor az helyes és szüksé­ges volt, de a problémákat és a nehézségeket sem tit­koltuk soha a párttagság, népünk előtt. Nagyon fon­tos, hogy a súlyos gondo­kat és problémákat nem igyekeztünk a szőnyeg alá söpörni, s ezekről a Közpon­ti Bizottság mostani beszá­molója is nyíltan szól. Itt, a kongresszusi terem­ben a küldöttek között tár­sadalmunk minden osztálya, minden dolgozó rétege, sőt talán minden hivatása kép­viselve van: munkások, me­zőgazdasági dolgozók, értel­miségiek, alkalmazottak, tu­dósok, művészek, írók, új­ságírók, a közlekedés, a ke­reskedelem dolgozói, a fegy­veres erők és a sportélet képviselői. De varázslók, csodatevők nincsenek kö­zöttünk. Ezért senki ne vár­ja ettől a nem egészen ezer embertől, hogy négy nap munkájával csodát tud ten­ni. De az a véleményem, hogy kongresszusunk becsü­lettel el fogja végezni azt, amit párttagságunk és az ország népe elvárhat: be­hatóan és nyíltan megvitat­ja az öt év alatt végzett munkát, felelősen és komo­lyan számot vet a körülmé­nyekkel, amelyek között dol­gozunk, és felelősen hatá­rozza meg a további cse­lekvés útját, munkaprogra­mot ad párttagságunknak és szocializmust építő dol­gozó népünknek. Mély meg­győződésem, hogy ezt a fel­adatát el fogja végezni a kongresszus; ehhez kívá­nok sikert minden küldött­nek. A kongresszus hivatalos beszámolója az elvtársak kezében van. Én arra kap­tam a Központi Bizottság­tól megbízást, hogy vitain­dítót tartsak, s e bevezető keretében felhívjam a je­lenlévők figyelmét néhány olyan kérdésre, amely je­lenleg párttagságunkat az ország népét, a határainkon túl élő barátainkat, szövet­ségeseinket, küzdőtársain­kat is foglalkoztatja. Kedves elvtársak! Pártunk a magyar mun­kásosztály forradalmi élcsa­pata, marxista—leninista, hazafias és internacionalis­ta párt. Történelmünk so­rán a szocialista fejlődés következtében pártunk a nép pártja, társadalmunk vezető ereje lett; igyekszik ennek a küldetésének be­csülettel eleget tenni. Pártunk feladatának tart­ja — mert csak így létez­het és dolgozhat —, hogy a tömegekkel összeforrva te­vékenykedjék. Vezérlő gon­dolata és eszméje, hogy a jövőben is kiérdemelje — a munkásosztály, a dolgozók bizalmát, amelyet történel­mi harcokban vívott ki. Tel­jes mértékben bízik és tá­maszkodik munkásosztá­lyunkra. dolgozó parasztsá­gunkra, egész dolgozó né­pünkre! Ez így volt eddig, és így lesz a jövőben is. Pártunkat szilárd elvek és nem dogmák vezérlik. Arra törekszik, hogy a fej­lődés új problémáira is meg­találja a helyes, szocialista választ. Hiszen gz élet gyor­san halad, a társadalom fej­lettebb fokán új kérdések jelentkeznek, amelyekre az évtizedekkel, vagy akár a tíz vagy húsz évvel ezelőtt adott válasz már nem felel meg tökéletesen. Ezért fo­lyamatosan meg kell újí­tani politikánkat. Hogy ez az elmúlt öt esztendőben milyen mértékben sikerült — a kongresszus bírálhat­ja el. Mi az elviekben szi­lárd, a napi politikában kö­rültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot te­kintjük az eszményünknek. A kommunisták egyenjo­gúak valamennyi állampol­gárral. Nem tartanak igényt több jogra, és természetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányosabb hely­zetbe kerüljenek. Ügy vél­jük azonban, hogy aki a szocializmusért harcol, az a kötelezett­ségből az átlag-állam­polgárnál többet vegyen magára, a jog szerinti járandóságból pedig — ha lehet — inkább keve­sebbet vegyen igénybe, mint amennyit a tör­vények vagy viszonyaink lehetővé tesznek. így őrizhetjük meg a kom­munisták erkölcsi-poli­tikai tekintélyét és be­csületét. A kommunisták magatar­tását az önzetlenség jelle­mezze; a párt és tagsága le­gyen mentes mindazoktól a visszásságoktól, amelyek kö­zül még nem kevés fellel­hető társadalmunk életé­ben. Ezekkel szemben fel­lépni — a párt és a kom­munisták becsületbeli kö­telessége. A párt természetesen élő szervezet, fejlődik, növek­szik, az elmúlt öt évben is egészségesen gyarapodott. Mintegy 60 ezerrel növeke­dett a párttagok száma, amely ma meghaladja a 870 ezret. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagfel­vételnél, tehát a párt építé­sénél sohasem szabad a me­rev statisztikai normákból kiindulni. Az osztálykategó­riák meghatározása világos, de minden tagfelvételnél egyéni elbírálás szükséges. Elengedhetetlen persze, hogy a munkások, a fizikai dol­gozók megfelelő arányban képviselve legyenek. Ez a fejlődés során meg is oldó­dik. Az a fontos, hogy a társadalmi erőfeszítésekben, a munkában becsülettel helytálló emberek és — ta­lán hangsúlyozni is felesle­ges — fiatalok lépjenek pár­tunk soraiba. A Központi Bizottság be­terjesztette a Szervezeti Szabályzat módosítására vo­natkozó javaslatait, össze­állításánál abból indultunk ki, hogy a mostanáig érvé­nyes Szervezeti Szabályzat alapjában megfelelt rendelte­tésének, különös problémák ezzel nincsenek. De szükség- szerű bizonyos módosítás — ezt a központi szervek kez­deményezték —, egyszerűen azért, mert változott a párt struktúrája, például meg­szűntek a járási bizottságok. Ezt a Szervezeti Szabály­zatban is jelezni kell. Az ed­dig érvényes dokumentum alapvetően megfelel, s ezért a Központi Bizottság úgy határozott, hogy a több mint 25 ezer alapszervezetben nem indít vitát a Szervezeti Szabályzatról. Az irányelvek vitájában felvetődött észre­vételeket azonban ezen a téren is figyelembe kell vennünk, így például azt, hogy a párttagok jogait és kötelességeit az eddigieknél pontosabban határozzuk meg. A Központi Bizottság nevében tehát kérem, hogy a beterjesztett javaslatot vi­tassák meg, és ha egyetér­tenek vele, támogassák, fo­gadják el. Kedves elvtársak ! A Magyar Népköztársa­ság társadalmi életének meghatározó vonása, hogy hazánk szocialista ország, amelyben szocialista társa­dalom épül. Megszűnt az em­bernek ember általi kizsákmá­nyolása,-a dolgozó osztályok között nincsenek kibékíthe­tetlen ellentmondások, né­pünk a munkásosztály és pártja vezetésével együtt munkálkodik a haza javá­ra. Államunk alapja a mun­kás-paraszt szövetség, amely­hez hozzátartozik az értel­miségiekkel kötött szövetség is. De létezik a kommunis­ták és a pártonkivüliek, a különböző világnézetű em­berek — nem hívők és a hívők — szövetsége is, mindazoké, akik egyetértenek az alapvető nemzeti célok­kal. a szocialista társadalom építésével, és készek annak megvalósítására. Ez a szövetség pártunk politikájának rendkívül fon­tos eleme. Eddig is arra törekedtünk, és a jövőben is az a célunk, hogy a nem­zet minden alkotó erejét tömörítsük, összefogjuk ab­ban az erősödő és fejlődő szocialista nemzeti egység­ben, amely Magyarország politikai arculatát alapvető­en meghatározza. Az építőmunkában min­denki részt vehet, aki a nép sorsát szívén viseli, és segíteni akarja a nép boldogulását. Ez a mi politikánk, amely­nek eredménye, hogy Ma­gyarországon a belpolitikai helyzet szilárd. Ez rendkí­vül fontos, talán minden­nél fontosabb jellemzője az ország mai helyzetének. Erről azért szólítani el­sőként, mert történelmileg úgy alakult, hogy Magyar- országon egypártrendszer van és az is marad. A tör­ténelmi tapasztalatokat is figyelembe véve úgy véljük, hogy az egypártrendszer a szocialista társadalom szá­mára nem elvi, hanem gya­korlati kérdés, amit az adott országban a fejlődés dönt el. Ma egyes szocialista országokban egypártrend­szer van, másokban több politikai párt működik. Ügy gondolom, hogy a szo­cialista világrendszer fejlő­désének további szakaszai­ban ez utóbbiak száma való­színűleg növekedni fog. Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista demokrácia további kibon­takoztatása. Ez elvileg, po­litikailag egyaránt szükséges. A szocialista építőmunka azon is múlik, hogyan és miképpen tudjuk a szocia­lista demokráciát elmélyíteni és kibontakoztatni. Ennek leglényegesebb té­nyezője a párt közvetlen tömegkapcsolatainak további erősítése. Fontos szerepe van a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a Hazafias Népfront és más tömegszervezetek, tömegmozgalmak eredmé­nyes, önálló rendeltetésszerű munkájának. A Hazafias Népfront tömegmozgalom, tehát nincs egyéni tagsága, de nagyon fontos, élő szerve­zet, amelynek bizottságai­ban százezerek végeznek mindennapi hasznos munkát a szocialista építés javára. Számos fontos társadalmi kérdéssel foglalkoznak olyan területeken is, ahol a párt nem tud közvetlenül és hatá­sosan dolgozni. A népfront tevékenységében az alapvető cél a szo­cialista -nemzeti egység további erősítése, a tár­sadalmi aktivitást igény­lő emberek bekapcsolása a politikai munkába. Erre törekedve tartsuk szem előtt azt is, hogy a Hazafias Népfront alapító tagja a munkásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásának útján fordítsunk még na­gyobb figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek a ta­nácsok, az üzemek, az intéz­mények önállóságában rej­lenek. Amikor 1968-ban be­vezettük az új gazdaságirá­nyítási rendszert, elgondol­kodtam, hogyan is dolgozik majd ezek után a párt. a szakszervezet, a KISZ az üzemekben, örültem annak, hogy lehetőségeik növekedni fognak, mert bármely alap­szervezet annyiban tud iga­zán hatásosan dolgozni, amennyiben a kérdéseket helyileg el tudják dönteni. A párt és a többi társadalmi szervezet feladata, hogy a politikát megfelelő módon és eszközökkel érvényesítse az üzemek önálló helyi dönté­seiben. s A szocialista demokrácia további kibontakoztatásához segítséget nyújtanak majd az új vállalatvezetési for­mák, amelyeket fokozatosan bevezetünk. Ezek ugyan­csak növelik a helyi kollektí­va szavának súlyát. De ezt senki ise értse úgy. hogy anarchiát teremtünk az üzemekben. Éppen ellenkező­leg: a vezető bizonyos mér­tékig függ a kollektívától.-s nem baj, ha adott alkalom­kor egy kicsit drukkol is. vajon hogyan vélekedik ró­la a közösség. De a munkát a vezető irányítja. Fontos, hogy mindezt már az indu­lásnál is jól csináljuk, már- csak azért is, hogy később ezt a módszert szélesebb körben lehessen alkalmazni. A demokrácia szélesítésé­nek útján politikánk fontos próbája lesz az új választó- jogi törvény érvényesítése a júniusi általános válasz­tásokon. Mindent meg kell tennünk, hogy a választások valóban segítsék a szocialis­ta demokrácia fejlesztését. Küldötteink az ülésteremben: Rader Miklósné. Somogyi Imre, Hart a Alajos és Virág Károly (Népújság fotó: Mikó László felv.) Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százez­reinek, millióinak bele­szólása legyen a kérdé­sek eldöntésébe, a végre­hajtás ellenőrzésébe, sa­ját sorsuk intézésébe. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politikai erő­sítésének fő útja. A Köz­ponti Bizottság úgy ítéli meg — és azt hiszem, a kongresszus is osztja ezt a vélekedést —, hogy népünk politikailag érett, bízhatunk benne. És bizonyos, hogy a párt elvi, eszmei irányí­tásával, az állami és egyéb végrehajtó szervek támoga­tásával képes a szocialista társadalom előnyeinek érvé­nyesítésére, az alkotó mun­ka kibontakoztatására, a (Folytatás a 4. oldalon) J

Next

/
Thumbnails
Contents