Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

jjHHBHHHHjQ NÉPÚJSÁG, 1985. március 2., szombat Belgium és a rakéták Aki nap mint nap nyo­mon követi a külföldi hí­meket, az bizonyára maga is felfigyelt arra, hogy a rakétatelepítés kérdése for­rongásba hozta Belgiumot. A nyugat-európai ország tízmillió lakójának többsé­ge elutasítja azt. hogy ame­rikai manőverező robot- repülőgépeket helyezze­nek el hazájukban. „Nem rakétákat — munkát aka­runk !" — harsogták azok a fiatalok, akik a közel­múltban a főváros. Brüsszel utcáin végigvonultak. A békeszervezetek elszánt har­cot hirdettek a rakéták el­len. bizonyság erre az a demonstráció-sorozat, amely március végéig zajlik az országban. Nem véletlenül március végéig. A kormány ekkorra helyezte kilátásba. hogy dönt a rakétatelepitésről. Martens miniszterelnök ja­nuárban az Egyesült Álla­mokban járt, s ott tárgyaló partnerei. élükön Reagan elnökikel mindent megtet­tek. minden eszközt beve­tettek azért, hogy rábírják a telepítés végső jóváhagyá­sára, illetve elkezdésére. Martens ugyan nem mon­dott nemet, de megpróbálta érzékeltetni vendéglátóival országa s a maga sajátos helyzetét. Jelezte a közvé­lemény ellenállását a raké­tákkal szemben. A kor­mányfő számára ez azért is fontos szempont, mert de­cemberben választások lesz­nek Belgiumban, s ha ki­áll a rakétatelepítés mel­lett. aligha számíthat győ­zelemre a voksoláson. El­mondta, hogy jelenleg két vélemény létezik hazájában a rakétákkal kapcsolatban. Az egyik szerint Belgium azzal segítheti a legjobban a két nagyhatalom, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok tárgyalásait, ha vár a telepítéssel. A másik sze­rint azzal, ha kitart a NA- TO-döntés mellett. Az eddi­giekből kitűnik, hogy nem az utóbbi vélemény élvez tömeges támogatást Belgi­umban. Egyes értesülések szerint — a teljes képhez ez is Belt$iunt és Hollandia hozzátartozik — Martens washingtoni útja előtt a belga kormány ülésén elha­tározták, hogy márciusban az eddigi feltételes állás- foglalást egyértelművé te­szik: a rakéták befogadása mellett döntenek, kötelezik magukat arra, hogy 1987-ig telepítik is azokat, ugyan­akkor a telepítés megkez­désének időpontját ké­sőbbre halasztják. A NATO 1979-es kettős határozata értelmében Belgiumban 48 manőverező robotrepülögé- pet helyeznek el. ebből az első 16-ot március közepén kezdenék rendszerbe állíta­ni a Florennes-i támasz­ponton. Martens a legcsekélyebb megértésre sem talált Wa­shingtonban, de külügymi­nisztere, Tindemans sem, amikor az amerikai látoga­tás után felkereste Car­rington NATO-főititkárt. tár­gyalt Nagy-Brütamnia, az NSZK és Olaszország veze­tő politikusaival. A Mar- tens-kormány számára ebből a rakétakörútból nyilván­valóvá vált. hogy szövetsé­geseik a telepítésre igent, az első manőverező robot­repülőgépek belgiumi meg­jelenésére pedig egy mi­előbbi időpontot várnak el. Az Egyesült Államok és a NATO többi országa számá­ra alapvető fontosságú a belga hozzájárulás, mert en­nek birtokában hatéko­nyabban gyakorolhatnak nyomást a rakétákat befo­gadni ugyancsak ódzkodó Martens miniszterelnök (Fotó: UPl — MTI — KS) másik Benelux-államra, Hol­landiára. ahonnan novem­berben szeretnének kicsikar­ni hasonló döntést. A rakétatelepítést ellen­ző belga erők soha nem volt történelmi lehetőséget em­legetnek. Mint mondják: országuk azzal, hogy el­utasítja a rakéták befoga­dását, értékesen járulna hozzá a küszöbönálló szo- jet—amerikai tárgyalások sikeréhez. Karel Van Miért, a rakéták ellen elszántan küzdő Flamand Szocialista Párt elnöke így érvel: ,.A rakéták befogadását nem­... és ahogy egy amerikai katonai vezető látni szeretné (Pravda karikatúrája — KS) csak elhalasztani kell. ha­nem teljesen el kell utasí­tani. Belgiuminak a NATO ke­retében fel kellene lépnie egy gyökeresen új védelmi politika kialakításáért, a sa­játos belga és nyugat-euró­pai érdekek figyelembevé­telével, és el kellene utasí­tani az amerikai érdekek­nek megfelelő jelenlegi irányvonalat. A Belga Kom­munista Párt arra emlékez­tet. hogy a kormány felha­talmazást kapott a törvény, hozástól a döntésre, de azt utána a parlamentben vitá­ra kell bocsátania, s eset­leg bizalmi szavazással is össze kell kötnie. Jellemző, hogy még a kormányfő párt­ja is kétértelműen foglalt állást legutóbbi országos ér­tekezletén. A Flamant Ke­reszténydemokrata Párt han­goztatta ugyan a feleté'len hűséget a NATO-hoz és a kettős határozathoz, de azt is, hogy reális esélyt kell ad­ni a sikernek a genfi szovjet —amerikai megbeszéléseken. A belgák zöme a sikerhez vezető út első fontos állo­mását az amerikai rakétáik nvugat-eurcpai telepítésének befagyasztásában látja a tár­gyalások idejére. S hogy he­lyesen ítélik meg a helyze­tet, bizonyság rá Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter figyelmeztetése: a nyugat-európai telepítések folytatása kérdésessé teheti a jövendő szovjet-amerikai tárgyalásokat. Nagy tehát a tét, s a mai feszült helyzetben nagy a belga kormány felelösssége is. Márciusi döntésével nem­csak saját sorsát pecsétel­heti meg a belga választók szemében, de Európa jövőjét is még inkább beárnyékol­hatja. Kocsi Margit Még mindig titok Mi okozta a spanyol tömegmérgezést? Egy madridi klinikán meg­halt a 12 éves Nuria Cicon- cha, az 1981 májusában kez­dődött titokzatos spanyolor­szági tömegmérgezés egyik áldozata. Három és fél év alatt 352 személy vesztette ily módon életét, húszezer fölött van a megbetegedet­tek száma. Sokuk sorsa még ma is bizonytalan. Négyszáz kutató Eddig még nem sikerült kideríteni, hogy tulajdon­képpen mi okozta a mérge­zést. S miután nem ismerik a kórokozót, nem tudnak hatékony gyógyszert sem ac - ni a betegeknek. Négyszáz spanyol kutató igyekszik fényt deríteni az ügyre, ed­dig minden eredmény nél­kül. Madridban a múlt nyá­ron egy orvosi kongresszu­son megállapították, hogy a toxikus szindrómának elne­vezett betegséghez hasonló­val eddig még nem találko­zott az orvostudomány. Elébb arra gyanakodtak, hogy vegyi anyagokkal vagy szennyvízzel mérgezett eper, paradicsom vagy saláta okozta a bajt. A következ­mény: senki nem akart töb­bé főzeléket és gyümölcsöt enni!. Majd egy, a tyúkok, macskák és kutyák között terjedő vírusra gyanakod­tak, mire Madridban és Ókasztíliéban, ahol a legtöbb megbetegedés fordult elő. tömegesen irtották a házi­állatokat. Amerikai vegyi fegyver Később elterjedt, hogy a vírus, amely elsőként a tü­dőt támadja meg, a Madrid közelében fekvő Torrej.on amerikai támaszpont titkos vegytlfegy ver-raktárából származik. A spanyol ható­ságok tagac ták bármiféle vírus létezését, ezért jár­ványkorlátozásokat sem ren­deltek el. Több mint egy hónapja terjedt már a vész, 6400-ra emelkedett a betegek száma, amikor arra a megállapo­dásra jutottak, hogy való­színűleg hamisított repce­olaj a kórokozó. A spanyol mezőgazdasági minisztérium nem sokkal korábban arra biztatta a gazdákat, növel­jék a repcetermelést, hogy megtörjék az Egyesült Álla­mokból származó szójaolaj monopóliumát. A tömegmér­gezés óta a spanyolok hal­lani sem akarnak a repce­olajról, s az ország válto­zatlanul kiszolgáltatottja az amerikai szójának. Pancsolt olaj? Valószínűnek látszik, hogy a dráma mögött a gátlásta­lan olajkereskedők manipu­lációja áll. Az iparj célra anilinnal élvezhetetlenné tett repceolajai vegyileg mosták, és mint tiszta olíva­olajat feketén hozták forga­lomba. E feltevés ellen szól azonban, hogy a hamisított olajat fogyasztók közül nem mindenki betegecett meg. Más oldalról pedig olya­noknál, akik diétájuk miatt olajat egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiség­ben fogyás ztottaik. hasonló mérgezési tünetek jelentkez­tek. Még furcsább, hogy az állatkísérletek semmiféle bizonyítékkal nem szolgál­tak. Fertőzés? A közvélemény és az ér­dekeltek egyre türelmetle­nebbek. Tudósok serege ku­tatja azóta is a valódi okot, miközben olyan hírek ter­jednek, hogy nem is az olaj volt az ok, hanem a fertőzés egy nyugatnémet vegyikon­szern spanyolországi telepé­ről származik. A sevillai egyetem igazságügyi orvosi Fernando Bengoechea, letar­tóztatott olaj-nagykereskedő (Fotók: Spiegel — KS) intézetének vezetője így a „Cambió 16" című lapnak. Később nyilatkozatát mó­dosította, azt állította, hogy ő nem nevezett meg sem cé­get. sem terméket... A mérgezés fertőzéses erede­tét az Egészségügyi Világ­szervezet sem zárta ki, de később ezt a feltevést még­is elejtették. Pecig ebben reményked­nek azok az olajikereskedők, akik több mint három éve vizsgálat, fogságban ülnek. Ha ugyanis a vizsgálat meg­állapítaná, hogy az általuk hamisított olaj mérgezett meg tízezreket, a legmaga­sabb büntetésre számít­hatnak, s emellett milliárdos nagyságú kártérítésre is kö­telezik őket. Ha kiderülne, hogy mégsem az olaj volt a bűnös, a kereskedőket min­den valószínűség szerint sza­badon bocsátják. 9 ». PARAGUAY Szökött ■ ff II ff B bűnözök paradicsoma Demokrá­cia paragu­ayi módra (A münche­ni Neue Zeitung ka­rikatúrája — KS) Egy New York-i sajtókonferencián a közelmúlt­ban bizonyítékokat tártak fel arról, hogy az ame­rikai megszálló erők Bécsben annak idején le­tartóztatták dr. Joseph Mengelét, a „halál an­gyalaként" ismert auschwitzi hóhért, aki négy­százezer ember elpusztításáért felelős. Mengele nem sokkal később eltűnt, és a világ csak a het­venes években szerzett tudomást arról, hogy — feltehetően a CIA segítségével — Paraguayban talált menedéket. (Újsághír) Paraguay. A hírhedt dél­amerikai diktátor, Don Alf­redo Stroessner birodalma Míg a földrész több orszá­gában. Argentínában, Bra­zíliában és Uruguayban megdőlt a katonai dikta­túra. Paraguayban a puccsal hatalomra jutott hetvenkét éves tábornok harminc éve őrzi egyeduralmát. Azóta Stroessner élet és halál ura: hatalma korlátlan, a had­sereg és a kormányzó Co- lorado-párt támogatásán nyugszik. A tábornokok és ezredesek lojalitását azzal biztosítja, hogy garantálja részesedésüket az úgyne­vezett illegális gazdaság­ban, a csempészetben, vesz­tegetésben és az egysze­rű lopásokban. A tábornok szerint Paraguay „az Egye­sült Államok legjobb ba­rátja", s valóban az ENSZ- ben például nincs olyan kérdés, amelyben ne az USÁ-t támogatná. S a há­la dollármilliókban mu­tatkozott meg. Igaz, az utóbbi időkben csökkent az amerikai támogatás, és az amerikai politikusok sem törekszenek arra, hogy Stro- essnerrel fényképeztessék le magukat. Pedig a „de­mokrácia” szó ott olvasha­tó valamennyi hivatalos iraton, kiadványon... Korlátlan a korrupció. A hamburgi Spiegel magazin egy miniszterről ír, aki egy 12 millió dolláros üzlet en­gedélyezéséért kétmillió dollár „csúszópénzt” köve­telt magának. Egy külke­reskedő a kiviteli engedé­lyért a hivatalos árfolyam 40 százalékának megfelelő összeget fizetett a Közpon­ti Bank egyik tisztviselő­jének. Itt mindennek ára van: egy tartózkodási enge­dély 200 dollár, ugyanany- nyiba kerül egy állampol­gársági bizonyítvány, egy útlevél ára 700 dollár. Tud­ni vélik, hogy dr. Mengele, a halálorvos évtizedeken keresztül rendszeresen fi­zetett paraguayi állampol­gárságáért, Graham Green, az ismert amerikai író „Utazás nagynénémmel" cí­mű regényében Augusta, a nagynéni Paraguayban így tűnődik: „Az isten tudja, hogy boldogul itt dr. Men­gele'’, — majd rövid gon­dolkodás után hozzáteszi : „Valószínűleg titkos szám­lája van Svájcban". Az ország mindig tárt karokkal fogadta a volt ná­cikat. a szélsőjobboldalia­kat. de a szélhámosokat, a sikkasztókat és a csalókat is. A befogadottak hivata­los listáján szerepel egy bi­zonyos Georges Watin. akit egy de Gaulle elleni gyilkosság kísérlete miatt köröztek. Itt van Gaetano Orlandó olasz újfasiszta bű­nöző. akinek többszöri ki­adatási kérelmét megtagad­ták, Auguste Joseph Ricord, francia származású nemzet­közi kábítószer-kereskedő, egy amerikai börtönből szö­kött Paraguayba. Vannak, akik rosszabbul járnak. Egy fogászati ügy­nök 110 kiló lopott arany­nyal érkezett. Előbb eltűn! az arany, azután az ügynök A legújabb jövevények kö­zött szerepel Hans Hermann Weyer „konzul”. aki az NSZK-ban arra specializál­ta magát, hogy nagyravá­gyó újgazdagoknak, magas honoráriumokért — külön­böző címeket adományozott A csaló kiadatási kérelme­it ismételten megtagadták a paraguayi hatóságok. Most hamis hajtási engedélyek és telekkönyvi kivonatok beszerzésével foglalkozik Levélpapírján „rendkívüli nagykövet" címet engedé­lyezett magának. A napila­pokban rendszeres rovata van a különböző országok, ból érkezett kiadatási ké­relmeknek. Szerepelnek kö­zöttük sikkasztó argentin bankárok, spanyol álpüspök és sokan mások. A helyi já­tékszabályok szerint: aki nem tud fizetni, mehet. Jellemző két amerikai bankrabló. Richard Coch­ran és Janet Krebs esete Letartóztatták őket. Az új­ságok megírták, hogy a ra­bolt 900 ezer dollárt a ha­tóságok lefoglalták. Későbbi közlés szerint több mint egymillióról és ékszerekről van szó. A legújabb jelen­tés egy ügyvéd letartózta­tásáról és kétmillió-hétszáz­ezer dollárról szólt. Az összeg feltűnő módosulásai­ban nyilván az játszott sze­repet, hogy a rendőri ap­parátuson belül a különbö­ző csoportok nem tudtak megegyezni a zsarolási ösz- szegben. Az ügy végül meg­oldódott: a paraguayi állam, bűnjelként, a Központi Bankban ünnepélyesen le­tétbe helyezte a .pénzt, és hogy a baráti USA-hatósá- gokat is kielégítsék: a két bűnözőt kiadták Ameriká­nak. Így fest Stroessner tá­bornok demokráciája. A ha­talmon lévőknek minden megengedett, luxus és jó­lét, a szökött bűnözők pa­radicsomot találnak itt, mi­közben a nagy tömegek a szuronyok árnyékában, megfélemlítve tengetik éle­tüket. Meddig? Gáti István összeállította: Pilisy Elemér

Next

/
Thumbnails
Contents