Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 21., csütörtök 3. Kommunista fegyelem, felelősségteljes munka Mint mindig, ezúttal is a pártkongresszust széles körű eszmecsere, vita, politikai értékelő, elemzőmunka előzte meg. Ebben a szó igaz értelmében részt vesz a több mint nyolcszázhetvenezer kommunista. Kezdődött ez az aktív politikai élet a múlt évi beszámoló taggyűlésekkel, ahol minden alapszervezetben számvetést készítettek a végzett munkáról, értékelték az eredményeket, és szóltak a hibákról, gyengeségekről is, s nem utolsósorban a teendőkről. Folytatódott az eszmecsere és elemzés a kongresszusi irányelvek vitájával, amely felszínre hozta a párttagok véleményét, a Központi Bizottság által követett politikáról, álláspontokat ütköztetett, politikai állásfoglalásra késztetett. Az irányelvek a maguk tömörségével és átfogó jellegével jól szolgálták a gondolatébresztő, vitára késztető politikai aktivitást keltő törekvéseket. A kongresszusra való felkészülés eleven politikai légköréből, az irányelvek vitáiból egy gondolatsor kiemelésére vállalkozom, amely a pártfegyelemmel, pártegységgel, a kommunista helytállással, a párt normáihoz való viszonnyal fejezhető ki. Mondhatnánk, e témakör elemei szinte mindenütt valamilyen formában felszínre kerültek. A párttagok túlnyomó többsége a párt normáit védelmezve, az eszmei politikai, cselekvési egység alapján állva, híve a rendnek, fegyelemnek, s annak adott hangot, hogy pártunk egységét, fegyelmét óvnunk kell, s nem tűrhetjük sorainkban a rendetlenséget, az erkölcsi lazaságot, felelőtlenséget. A nehezebb idők, egyúttal a nagyobb próbatétel időszakai, ez pedig, nagyobb helytállást igényel a párttagoktól, hisz az ország vezető ereje a párt, amely nem személytelen, hanem az eleven, gondolkodó, cselekvő emberek, a kommunisták összessége. Az a bizakodás, hogy a következő öt esztendő jobb körülményeket hordoz számunkra, csak akkor válhat valósággá, ha a kommunisták egységben, rendben, felelősen dolgoznak, s mindent megtesznek azért, hogy még szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a pártonkí- viiliekkel. A fegyelem a rend iránti igény nem csupán óhaj, s e követelmény nem általában, hanem mindig és mindenütt a maga valóságában jelenik meg. Az adott kommunista közösségen sok múlik, hogy milyen légkört teremt: megbecsülik, elismerik és tisztelettel övezik-e azokat, akik példásan helytállnak, fegyelmezetten és odaadóan dolgoznak, vagy éppen azok válhatnak hangadókká, akik cinikusak, haszontalanok, ügyeskedők, dologtalanok, demagógok. Ahol az előbbi felfogás dominál, ott a párttagok és a pártonkívüliek is ehhez igazodnak, s nem nézik el a fegyelmezetlenségeket, sőt azok intő döntései láttán megteszik a szükséges óvintézkedéseket. Az ilyen kommunista kollektívákban honosodtak meg a figyelmeztető beszélgetések. Ezt sok helyen alkalmazzák olyan esetekben, amikor azt látják, hogy egy párttag magatartása, sorsa rossz irányba fordul. A figyelmeztető beszélgetés, ha idejében történik, legtöbbször visszatartó erő, megakadályozza a sokszor súlyos következményekkel járó hibák, vétségek, esetleg bűnök elkövetését. Az ilyen beszélgetésre természetesen alaposan felkészülnek, kifejezésre juttatják a segítő szándékot, a párt és az egyén közös érdekének be- láttatását, józan érvekkel próbálnak hatni az egyén politikai, erkölcsi ítélőképességére. Akadnak azonban olyanok is, akiknél a figyelmeztető beszélgetés hatástalan, mert vagy nem idejében és megfelelően történt, vagy az egyén nem képes úrrá lenni a kibontakozó hibán, tévedésen, nem rendelkezik kellő önkritikával, belátással. Ilyenkor szükségszerűen bekövetkezik az, amitől óvták: megsérti a pártfegyelmet, vétségeket követ el, munkájában és magánéletében helytelen magatartást tanúsít. Ebben a helyzetben a figyelmeztető beszélgetés már kevés, elkerülhetetlen a pártfegyelmi eljárás. Tapasztaljuk néha, hogy az említett esetekben fegyelmi eljárás helyett elegendőnek vélik egy beszélgetéssel lezárni az illető ügyét. Az elmulasztott előzetes figyelmeztetés nem pótolható, illetve akiről lepereg a figyelmeztető intelem, az minden körülmény mérlegelésével, érdekekre és beosztásra való tekintet nélkül büntetést érdemel. Természetesen a pártfegyelmi eljárást és a pártbüntetést kommunista módon fogjuk fel, vagyis a nevelés, az egyén és környezete formálásának egyik eszközét látjuk benne. Mint ahogyan hiba, ha elv- társunkat nem figyelmeztetjük időben és nem igyekszünk visszatartani a fegyelemsértő magatartástól vagy cselekmény elkövetésétől, éppen úgy hiba, ha a fegyelemsértés büntetlen marad. A példák sora mutatja, hogy politikai, anyagi károk, egyéni sorsok elcsúszása, esetleg tragédiába torkollá- sa elkerülhető lett volna, ha az illetőt elvtársi szeretettel és kommunista keménységgel időben figyelmeztetik, vagy még a kezdetnél a kisebb hiba elkövetésekor, igazságosan megbüntetik. Némelykor találkozunk azzal a felfogással, hogy humánumra hivatkozva tekintenek el a pártfegyelmi eljárás megindításától. Kétségtelen, senki sem szívesen fogadja, ha hibájára figyelmeztetik, avagy vétségét megbüntetik, sőt ez azoknak sem kellemes, akiknek ezt tenniök kell. Csakhogy az elnézés, a hibákkal szembeni békülékenység, a vétségek leleplezése, takarga- tása, a humánum hamis elvtelen értelmezése nem használ a pártnak, az egyénnek, a kisebb és nagyobb kollektíváknak sem. Pártunkban a rend, az önként vállalt fegyelem, a politikai és szervezeti egység olyan alapelvek és tartópillérek, amelyekre épülnek eszméink, politikánk, cselekvésünk láncszemei, ezek nélkül elképzelhetetlen egy marxista—leninista párt ütőképes működése. Éppen ezért a pártélet és a pártmunka minden eszközével dolgoznunk kell annak érdekében, hogy mindezeket megőrizzük és ellenállóvá tegyük bárminemű — akár kívülről, akár belülről jövő — gyengítési szándékkal, cselekvéssel szemben. E cél szolgálatában áll a pártfegyelmi munka is, amely egyrészt nevelő eszköz, másrészt védelmező jellegű, óvja a párt' sorainak tisztaságát, de az egyes párttagokat is az esetleges alaptalan támadásoktól. A tényekre épülő elvszerű vizsgálatokkal. az ügyek tisztázásával, s ezek alapján a kollektív döntésekkel segíti az egység és a fegyelem érvényesülését. Rövidesen pártunk kongresszusa meghatározza az elkövetkező öt évre tervezett feladatainkat, ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, közös akaratra, együttes gondolkodásra, minden kommunista fegyelmezett magatartására és cselekvésre van szükség. Takács Györgyné az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese Ünnepi élelmiszerellátás Az élelmiszer-kereskedelem időben felkészült az április 4-i, illetve húsvéti ünnepeket megelőző nagy forgalomba. Noha a két ünnep között pénteken és szombaton nyitva lesznek az üzletek, arra számít a kereskedelem, hogy mindenki igyekszik már a hét első felében beszerezni a szükséges élelmiszereket. Ennek regfelelő- en úgy állapodtak meg a szállítókkal, hogy ekkor kerüljön az üzletekbe az élelmiszerek nagyobb hányada, de gondoskodnak az utánpótlásról is, hogy pénteken és szombaton is kellő választék várja a vevőket. Az április elsejével kezdődő héten az állami húsipar 3500—4000 tonna sertéshúst, 700 tonna marhahúst, s mintegy 1800—1900 tonna húskészítményt szállít a boltokba. Ez a mennyiség a szövetke7 zetektől beszerzett termékekkel együtt várhatóan elegendő lesz. A füstölt húsok árusítását már országszerte megkezdték, a különféle hagyományos húsvéti füstölt termékekből összesen 3300 tonna kerül a boltokba; ez 3 százalékkal több mint a múlt év húsvét előtti időszakában. Tojásból az állami és szövetkezeti kereskedelem, valamint a magántermelők várhatóan elegendőt biztosítanak. Az alapvető élelmiszerek közül tejből és tejtermékekből, valamint kenyérből és péksüteményből megfelelő árualappal s az előszállítások időbeni megszervezésével készült fel az ipar és a kereskedelem. Azt azonban ezúttal sem tudják biztosítani, hogy mindenki friss, meleg kenyeret, ' péksüteményt kapjon. A felügyeleti szervek különös gonddal figyelnek arra, hogy a ma- gán-kenyérárusok az ünnepek előtti nagy forgalom idején ne zárják be utcai árusítóhelyeiket, s mind nagyobb mértékben járuljanak hozzá a jó kenyérellátáshoz. Bőséges választékot és mennyiséget kínál a kereskedelem az ünnepekre borból és pezsgőből, folyamatos a kínálat az olcsó borokból is. Sörből 20 százalékkal többet hoznak forgalomba. mint a múlt év azonos időszakában. ESZTERGAPAD MELLŐL AZ EGYETEMRE „Mérnökként is bizonyítani szeretnék Sokszor érzi úgy az ember: elég volt. Ezután valami mást, valamivel többet, valamivel biztosabbat kell csinálnia. Vannak akik hagyják meggyőzni magukat, s mégsem változtatnak. S vannak olyanok is, akik maguk mögött hagyják a biztosat, s a továbblépés érdekében vállalják a keményebb küzdelmet, nagyobb kitartást igénylő „bizonytalanabbat”. Vasas Lajos, az egri MEZŐGÉP esztergályosa eddig kétszer érezte úgy. hogy változtatnia kell életén. Először még 1971-bcn, az érettségi után. aztán néhány évvel ezelőtt, amikor beiratkozott a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamára. „ — Az érettségi után nem voltam hajlandó hallgatni senkire — mondta. — Pedig szinte mindenki arról győzködött. hogy adjam be felvételi lapomat az egyetemre. Szakközépiskolába jártam, az érettségi értesítő mellé kaptam esztergályos szakmunkás-bizonyítványt is. Ogy gondoltam, ez utóbbival fogom keresni a kenyerem. Egy év kihagyás után helyezkedtem el a MEZÖGÉP-nél. Azóta ott dolgozom esztergályosként. — S mi jelentett fordulatot? — Szeretem a szakmát, s a kollégákkal is mindig nagyon jól kijöttem. Ennek ellenére megfordult néhányszor a fejemben, hogy talán mégis meg kellene próbálni. Aztán úgy ahogy jött, el is hessegettem a gondolatot. Noszvajon nőttem fel. ma is ott lakom. A legjobb barátom egy falumbeli. jelentkezett vegyésznek Veszprémbe. Sikerült neki. Ezután az a bizonyos gondolat egyre többet időzött a fejemben, mígnem a vállalatom gyárvezetése elé álltam a kéréssel: járuljanak hozzá a továbbtanulásomhoz. Miután találkoztak az elképzelések, elvégeztem az egyéves előkészítőt. — A felvételi simán ment? — Utólag könnyen mondhatja az ember, hogy a legsimábban. Tulajdonképpen én is meglepődtem, hogy ez valóban így volt. Az az igazság, hogy nagyon sokat jelentett az előkészítő. Azokat a matek- és fizikapéldákat sulykoltuk — mivel a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépész- mérnöki Karára jelentkeztem —. amelyek a felvételin is várhatóak voltak. Így 19 ponttal vettek fel, akkor még a maximálisan elérhető pontszám 20 volt. — S az első vizsgák, már egyetemistaként? — Az igazság az, hogy a SZET-eseknek az első két év az nagyon nehéz. Akkor tanuljuk az alaptantárgyakat, a matematikát a fizikát. Akiben az előkészítő alatt fel is idéződött a középiskolai tananyag, itt már teljesen új dolgokkal találta magát szemben. Utána következnek a szakmai tárgyak. amelyek nekünk, akik már munkásként dolgoztunk, könnyebbek. Megfelelő gyakorlattal rendelkezünk, tudjuk mi az, hogy gép, ismerjük, dolgoztunk vele. Eddig még minden, ment simán a maga útján. Nagyon remélem, hogy a hátralevő utolsó félévben sem lesz különösebb probléma. Annyit azonban még hadd tegyek hozzá, mielőtt bárki is félreértelmezné szavaimat hogy az egyetemen a SZET-eseket megkülönböztetett figyelem kíséri. Sok segítséget kapunk minden téren. — Egy félév, s mérnök leszel. Hogyan alakul a fizetésed azóta, amióta tanulsz? — A tanulmányi időre ösztöndíjat kapunk, s mivel nekem családom van. így én szociális juttatást is. Nekem mindennel együtt ötezer forintra jön ki a havi bevételem. Elsősorban ez a család miatt fontos. Sokat köszönhetek a feleségemnek, aki többet vállal az otthoni teendőkből, amióta én tanulok. Az ő megértése, támogatása nélkül nem ment volna a dolog. — A gyárban, a kollégák hogyan fogadták egyetemista szaktársukat? — Eleinte sokat ugrattak, cukkoltak. Aztán, ahogy jöttek a tanulmányi sikerek, úgy hagytak fel ezzel. Tartjuk a kapcsolatot, nagyon jóban vagyok mindegyikükkel. Ez a cukkolás is leginkább abból adódott hogy egy esztergályos többet keres. mint egy ugyanannyi szakmai gyakorlattal rendelkező mérnök. Remélhetőleg ez hamarosan megváltozik, és jobban megbecsülik a műszaki értelmiséget. — Tudod-e már, hogyha megkapod a diplomád, milyen tervei vannak veled a gyár vezetőinek? — Ezt sajnos még nem tudom. S megvallom őszintén, ez kissé zavar is. Mindenesetre olyan önálló munkakört szeretnék kapni, ahol bizonyíthatok. Meg akarok ragadni minden lehetőséget, hiszen már 31 éves vagyok. Természetesen fűt a bizonyítási vágy az egykori kollégák előtt is. Ha már idáig nem buktam meg, mérnökként sem szeretnék bukott ember lenni.. . Kis Szabó Ervin NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓ (ll/l.) Emlékezés a MADISZ-ra Negyven éve annak. hogy a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére megkezdődött a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a MADISZ létrehozása. Az ifjúság valamennyi rétegét és csoportját átfogó szervezet megteremtésének igénye a kibontakozó népi demokratikus forradalom és a napirenden lévő feladatok jellegéből következett. Ez tükröződött a MADISZ 1946. február 18-án megjelent programjában is, amely csatlakozva a kommunista párt által javasolt és az ország demokratikus közvéleménye által elfogadott célki tűzésekhez hangsúlyozta: „Teremtsük meg a munkás-, paraszt- és értelmiségi magyar ifjúság egységét. Egyesült erővel kezdjünk a romok eltakarításához és kezdjük meg az ország építését.” A Heves megyei kommunista és demokratikus érzelmű fiatalok is e célkitűzés szellemében kezdtek a MADISZ szervezéséhez, s ez a munka már az első hónapokban jelentős sikereket hozott. Az első MADlSZ-szerve- zet 1945 februárjának elején Gyöngyösön alakult meg. Az alapító taglétszám nem haladta meg az 50-et, de az itt dolgozó kommunista fiatalok arra törekedtek. hogy a város mind nagyobb ifjúsági tömegeit nyerjék meg a MADISZ célkitűzéseinek. A demokratikus pártokkal való megállapodás alapján elérték, hogy azok a MADISZ-,ba küldték fiatal tagjaikat. A sikeres szervezőmunka eredményeként márciusban 300 fölé emelkedett a szervezet taglétszáma. Túlnyomó ■többségük párton kívüli fiatal volt. Az ifjúsági szervezet előbb a Hungária Szállóban. majd ezt követően a Hanisz 1er 3. szám alatt kapott helyiséget. Bodonyban a nyilasok és a tábori csendőrök elől bujkáló, a menekülésben „ösz- szekovácsolódott” erdei munkás- és szegényparaszt fiatalok — a bodonyi „Szabad Ifjúsági Szervezet” néven — ugyancsak február elején létrehoztak egy ifjúsági csoportot. Ez képezte az alapját a néhány héttel később megalakult MADISZ- szervezetnek. A kb. 60 tagot számláló ifjúsági szervezet nagyszámú szimpatizáló fiatalság vette körül. Nyilvános rendezvényeiket a felnőttek is szívesen látogatták. Még februárban megalakult a MADISZ-szervezet Egercsehi bányatelepen, Bekölcén, Gyömgyössolymo- son és március első napjaiban Nagyrédén is. Egerben március 11-én került sor kb. 500 fiatal részvételével a MADISZ megalakítását előkészítő ifjúsági nagygyűlésre, ahol a város minden ifjúsági rétege és csoportja képviseltette magát. A gyűlés résztvevői állást foglaltak az egységes ifjúsági szervezet megalakítása mellett, majd az egyes ifjúsági csoportok és egyesületek képviselői bejelentették a MADISZ- hoz való csatlakozásukat. Á hivatalos alakuló gyűlést március 25-én rendezték meg, ahol megválasztották a szervezet vezetőségét is. Tagságát — kezdetben — a demokratikus pártok fiatal tagjai és a párton kívüli fiatalok viszonylag nagy csoportjai alkották. Ez a politikai összetétel az alakuláskor 1000 tagú szervezet vezetőségében is tükröződött. Titkára: Komáromi Endre jogász, pártonkívüli, titkárhelyettese: Dobai László jogász, pártonkívüli. szervezője: (Söczök Béla szabó, SZDP-tag, propagandistája: Adler István diák, MKPtag, kultúrfelelőse: Koltai György jogász, pártonkívüli. diákszervezője: Szalóczi mokrata Párt tagja, leány- György diák, a Polgári De- szervezője: Ábrahámovics Rózsi szabó. SZDP-tag, és Papucs Eli diák. párton'kí- vüli, munkás ifjúsági szervezője: Mácsai Tivadar kőműves, MKP-tag, gazdasági felelőse: Lyeszokszi Ernő diák, SZDP-tag volt. Bár a MADISZ létrehozásával a vidéki ifjúság egy része megelőzte a megye székhelyét, a szervezet megalakulása kedvezően hatott az üzemi és a falusi fiatalság szervezkedésére, előrelendítette a MADISZ-szerve- zetek további létrehozását a megyében. Március második felében megalakult az ifjúsági szervezet Nagy- tályán. Hevesen, Tarnalele- szen. Bükkszenterzsébeten és Markazon. Számos helyen — többek között Verp>eléten is — a május elsejei felvonulásokon már szervezetten képviseltette magát az ifjúság. 1945 közepéig minden városban és a községek többségében létrejöttek a MADISZ-szervezetek. A MADISZ összetétele lényegében tükrözte az adott helység srulktúráját. A három városban az ifjúsági szervezet 65—70 százalékát a tanulóifjúság, 20 százalékát a munkásifjúság, 10 százalékát a parasztifjúság alkotta, míg a vidéki ipari, illetve bányaüzemek MADISZ-tagsága zömmel a munkásfiatalokból állt. (Folytatjuk)
