Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 20., szerda iajgfSagiiiiiBs fjjjggl idilli g jjfljjPIjj r , '*!■ r Zászló — ötödször is Mint korábbi lapszámunkban már részletesebben is beszámoltunk erről: a KISZ KB Vörös Vándorzászlaja ötödször került a Csepel Autógyár egri 3. számú gyárának fiataljaihoz. Képünk azt az ünnepélyes pillanatot őrzi, amikor Kun Zsig- mond a fiatalok kollektívájának nevében átvette a magas kitüntetést Sós Tamástól, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárától (Fotó: Laczkó István) Tíz csapat, tíz forduló Vetélkedő Hatvanban (Fotó: Szabó Sándor) Eladók, vagy kereskedők? A hatvani városi KISZ- bizottság a helyi kórház KISZ-bizottságával közösen a forradalmi ifjúsági napok keretében vetélkedőt szervezett a hét végén a 213. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúsági klubjában. Történelmi, politikai kérdések mellett általános tájékozottságból is vizsgáztak a tízfordulós vetélkedőn részt vevő tíz KISZ-alapszervezet versenyzői. A zsűriben helyet foglalt Sós Tamás, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára is. A legeredményesebben szerepelt cukorgyáriaknak, hortiaknak és a Lenin Termelőszövetkezet csapatainak Ságiné Szűcs Klára, a hatvani városi KISZ-bizottság titkára adta át a jutalmakat. Az idősebbek még jól emlékeznek a régi kis üzletek hangulatára, az ajtó fölött megszólaló csengettyűre, amely a látogató érkezését jelezte, és a segédre, aki mindig ott serénykedett a tulaj mellett. Mindez amolyan sajátos hangulatot, családias kapcsolatot jelentett. Sajnos, már a múlté. Manapság a nagy önkiszolgáló áruházakban idegenül járkál az ember, néha észreveszik az ott dolgozók, „néha” nem. Feltűnnek azonban most is a fehér köpenyes, 15 év körüli gyerekek, a tanulók. Vajon miért választották ezt a foglalkozást és milyen jövő vár rájuk? Megyénk egyik községében, Kápolnán keressük a választ. A helyi ABC vezetője Tajsz Ernő még csak néhány hónapja van itt, de előző beosztásából adódóan is vannak már észrevételei a témával kapcsolatban. — Nálunk öt gyerek dolgozik. Az előző garnitúrával nagyon sok gondunk volt, jórészt kedvetlenül végezte munkáját. Az általánosítás persze mindig veszélyes, van akinek vj»n hozzá adottsága, de sokaknak nincs. Az előző esetben szerencsénk van, ám ezt nem szabadna a véletlenre bízni, már a felvételinél kellene szelektálni. Mi — itt — nem válogathatunk. A mostani társaság egyébként már jobb, de jelenleg is nagyok köztük a különbségek. Itt tölti gyakorlatát Erki Mariann, aki a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző első éves diákja. — Hogy jutott eszedbe, hogy épp ide jelentkezz? — A szüleimmel közösen döntöttünk így. Eredetileg a Vendéglátóipari Szakközépiskolába akartam menni. Oda nem vettek föl, és átirányítottak a szakmunkásképzőbe, az élelmiszer-tagozatra. — Ilyennek képzelted el a szakmai gyakorlatokat? Fiatalok a pult mögött — Körülbelül. Szóval ki lehet bírni . . . Elég sok fizikai munkát végzünk, emelünk, cipekedünk. Kívülről csak az látszik, hogy rendezgetjük a portékákat, sétálgatunk. Azt azonban kevesen tudják, mi van a raktárban, mondjuk az áruátvételnél. Egy hetet iskolában töltünk, egyet itt vagyunk a boltban. A kápolnai áfész-központban arról érdeklődünk, hogyan látják ők az utánpótlás helyzetét. Kérdéseinkre Halasi Imre kereskedelmi osztályvezető és Kelemen Gyula személyzeti, oktatási előadó válaszolnak. — Miképpen segítik az önöknél gyakorlatozó fiatalokat? — Már a pályaválasztásnál megpróbálunk segítséget nyújtani. Két általános iskolában (Kálban és Kápolnán) kis szövetkezeti boltokat hoztunk létre, ahol a VII., VIII. osztályosok árulnak. Az iskolaszövetkezetek működését egy maguk közül választott testület irányítja. A célunk elsősorban az volt, hogy már ekkor megismerkedjenek ezzel a területtel. Rendszeresen látogatjuk a szülőket is, beszélünk velük, hogy megkönnyítsük az olykor nagyon is nehéz döntést. — Az idén hány tanuló dolgozik az önök egységeiben? Milyen felkészültséggel jönnek ide? — A három évfolyamból összesen 23-an vannak. Azt kell, hogy modjam: sajnos a gyengébbek kerülnek hozzánk. Rendszerint a szak - középiskolákból irányítják át őket a szakmunkásképző intézetbe, tehát itt éri őket az első csalódás. Általában mindenki műszaki cikkekkel szeretne foglalkozni, az ilyen szakra járókat azonban vidéken szinte lehetetlen elhelyezni. Ráadásul mire végez, a tudása hiányos. felületes lesz és ekkor fordulhat elő, hogy „hősünk” például értetlenül forgat majd kezében egy komolyabb japán fényképezőgépet. — Az üzletben foglalkozik-e velük külön valaki? — Rendszerint az egység vezetője látja el ezt a szerepkört. úgy gondoljuk, hogy képzettsége alapján ő a legalkalmasabb erre. Forrásanyagot is biztosítunk számukra, ezek alapján tanítják például az áruismeretet is. — Van-e lehetőségük ellenőrzésükre? — Az oktatók félévenként adnak jegyet, amelyeket az iskolák bekérnek. Ha összehasonlítják az intézetben kapott osztályzatokkal és nagy az eltérés a kettő között, nyomban kiderül a hiba. Egyébként arra törekszünk, hogy fokozatosan pedagógiai tanfolyamra írassuk be őket, mert eddig erre nem volt lehetőség és alkalom. — Mi a tapasztalatuk, milyen hangulatban állnak három év múltán a pult mögé? — A kezdők 2200—2500 forint körül keresnek. Van. aki ennek ellenére ragaszkodik eredeti tervéhez. Akadnak, akik „csak úgy" maradnak, és unottan lézengenek. A szakmaszeretet és a pénz lendíthetne valamit esetleg, de a körülmények miatt csak az előbbire számíthatunk. Ez — ugye? — — eléggé ingatag alap. Perspektíva? Voltak idők, amikor a „tanoncok” hajtottak, hogy egyszer saját kis boltot nyissanak. Persze a párhuzam sántít, de tény, hogy ma is a legrátermettebbek önállósulnak, vagy kötnek szerződést állami, vagy szövetkezeti egységgel. Nem véletlen, hogy a kereskedő kifejezés helyett az eladó ment át a köztudatba. Mert mi kereskedés van abban, ha a vevő kérésére leemelnek valamit a polcról, odaadják neki és kész. Vagy azt mondják: nincs. Az árut egy-két ember rendeli, a többiek alkalmazottak, érdek nélkül, hiszen a jutalék a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető elég ösztönző erőnek. Ilyen körülmények között nem sok jóra számíthatnak. Mongyi Ferenc a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatója: — Mi is úgy látjuk, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik élethivatást látnak leendő munkájukban. Tény, hogy nem a legfelkészültebb emberek kerülnek hozzánk, de az utóbbi időben már tapasztalható némi javulás. Itt is nagy a differenciálódás, a ruházati szakra például tízszeres a túljelentkezés, ám hús- és hentesárusnak már alig jelentkeznek. Előbbi esetben tudunk válogatni, máskor azonban nem, sőt: örülünk. hogy egyáltalán jönnek. — Mi a véleménye a gyakorlati képzésről? — Az iskola tantervileg előirt követelményeket támaszt a gyakorlatvezetők elé. A boltok között rendkívül nagy különbségek vannak mind tárgyi, mind pedig személyi vonatkozásban. Ez utóbbiról csak any- nyit, hogy a vállalatok éppen a munkaerőgondok miatt egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy válogassanak a boltvezetők közül. így aztán nem mindig a legalkalmasabbak foglalkoznak a tanulókkal. A felsorolt problémák korántsem speciálisak, de mivel a kereskedőjelöltek helyzetüknél fogva a középpontban vannak, naponta látjuk munkájukat. így gyakran jönnek szóba. Rendszerint negatív értelemben: ha hiánycikket keresünk, ha nem friss a kenyér stb. Köny- nyen belátható, hogy ezek az okok tőlük függetlenek, de mindez mégis náluk csapódik le. És mi járhat a fiatalok fejében akkor, amikor először látják a kisebb- nagyobb megvesztegetéseket, a „színfalak” mögötti zűrös ügyeket, a rendetlenséget. Hiába kérjük tőlük számon a lelkesedést: miért pont mi ... ? — kérdezhetik. Havas András HATVANI DIÁK SIKERE Egyetemre — a kamerák mögül Tóth Csilla nem szeret szerepelni, az elmúlt hetekben mégis az ország nyilvánossága elé lépett. A televízió Ki miben tudós? — című vetélkedőjén magyar irodalom tantárgyból versenyzett. Ragyogó feleletek egész sorát hallottuk tőle, mégis mintha végig zavarban lett volna. A tudós zsűri sajnálkozva bár, de ve- télytársát juttatta tovább. Hangsúlyozták, hogy az írásbelin ő írta a legsikeresebb dolgozatot. — Mindig szerettem olvasni — mondja a hatvani Bajza József Gimnázium negyedikese. — Az általános iskolában csíkos és pettyes könyveket, kalandregényeket, sci-fiket, krimiket, és mélyebb irodalmi alkotásokat forgattam délutánonként. Akkor minden érdekelt, ma szelektálok. Sok időt töltök olvasással, de annyira ezt a barátságot nem viszem túlzásba, hogy „lemaradjak” a saját fiatalságomról. Kedvelem a rock-zenét és sportolok, mint mások. Barátom kevés van. Ez zárkózottságomból fakad. — Magad is írsz? — Az első szerelem szült néhány verset, de ennyivel ki is éltem alkotási kényszeremet. — A versenyeket miért szereted? — Mert a siker önbizalmat ad. De ennél is fontosabb, hogy a felkészülés során rá vagyok kényszerítve. hogy olyan munkákat is a kezembe vegyek, melyekre máskor biztos nem került volna mód. Csilla tavaly az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre egy Balassi dolgozattal nevezett be. Akkor nem figyeltek fel rá — most igen. Eredményes szereplésével felvételi vizsga nélkül jutott be az ELTE magyar —történelem szakára. Akik ezt irigylik tőle, nem tudják, milyen „robot" volt ennek az ára. A Ki miben tudós ?-t a vakáció közepén hirdették meg. Az első fordulóra még „csak" két témakörből kellett felkészülnie, Petőfi és Arany költészetéből. A „lista" tovább bővült a Nyugatosok és a mai magyar alkotók műveivel. — Az iskolai versenyen, októberben mindössze nyolTóth Csilla és aki a siker felé elindította, tanára: Vajda József né (Fotó: Szabó Sándor) — Az adások óta megváltozott valami körülötted? MA — SZÉKFOGLALÓ Szavazz a legjobbra! can indultunk — mondja a versenyző. — A megyein teljes hatvani siker született. Én másodikként végeztem. Vajda Gábor, a magyartanárnőm fia győzött. A következő fordulón ő már nem jutott tovább. Addig hármasban készültünk — karácsonykor leszűkült a „csapat”. — A legtöbb energiát a feldolgozandó tanulmányok beszerzése igényelte — vág közbe a tanárnő. Vajda Jó- zsefné. — Az utánajárás kínszenvedés volt. Mikor végre sikerült a kért köteteket megkapni, s elmélyedhettünk bennük, akkor már a felfedezés kellemes örömét éreztük. Napi több órát töltöttünk együtt. Csillát ez idő alatt más tárgyakból nem feleltették. Teljes erőbedobással foglalkozhatott az anyaggal. — Előfordult, hogy megszólítanak az utcán, gratuláltak. Kaptam egy szerelmes levelet is. Kellemes érzés a népszerűség, de múlandó. .. — Hogyan képzeled húsz év múlva az életed? — Nem tudom. Bizonyára lesz férjem, lesznek gyerekeim, és munkaidőmben az irodalommal foglalkozhatok. Hogy hol és miként, az még titok, de egy biztos. hogy nem leszek tanár. — Miért? — Mert nem erősségem a szereplés. . . Tóth Csilla végre pihenhetne. de most más tárgyakból kell felkészülnie, pótolnia a több hónapos mulasztást. Fáradt. Kellemes fáradtságot érez. Szabó Péter (Tudósítónktól:) Szavazz Progra! — hirdeti az egyik tábla. Dér Feri a bajnok — hivalkodik a nagybetűs felirat a másikon. Odébb pedig papírból készült verebek, vagy sasok (?) jelzik a harmadik nevet: Madár. Az idén is hadba indult három egri főiskolás, Prog (Szabó Sándor III. évfolyam matematika—iteohnika). Dér Feri (IV. évfolyam orosz.— testnevelés) és Madár (Molnár József I. évfolyam földrajz—rajz), hogy elnyerjék az elismerő diákrektor címet, s az ezzel járó hatalmat, ami ezúttal nemcsak jelképes. A győztes ugyanis három napon keresztül viseli majd a rektori palástot, kalapot, s az ezzel járó feladatokat is: március 22- ig változatos programokkal kell bebizonyítania a szavazóinak, hogy méltó volt bizalmukra. Az intézmény aulájában már a múlt hét közepétől hatalmas transzparensek csábítják a belépőket Prog- párti-partit ajánlva az Eger Hotel Halijában, komolyabb hangvételű előadást kínálva — Madár szervezésében — a gyermekrajzok titkairól, valamint meglepetésekkel tarkított, hangulatos Dér-diszkót a Leányka utcai menzán. Elkészültek a jelvények is, a városban egyre töhbször találkozni lila- drapp-piros posztómadaras kabátokkal. „P”-betűs fakorongokkal, egy mosolygós, vagy éppen fintorokat vágó barna szemű fiatalember arcképével, névjegyével. S a kortesek lépten-nyomon, néha kissé gátlástalanul is megpróbálják magukhoz édesgetni a szavazókat. „Ismered Dér Ferit? Hogy-hogy nem? Gyere, bemutatlak neki! Kérsz egy madarat? Ha akarod, felfűzöm néked, úgy a legjobb, hogy a kokárdát éppen a kezében tartja. Csak neked!” — invitált Prog — ingyenes belépőt, ezernyi tréfát ajánlva diszkóira. A többiek pedig egyelőre válogatnak. Akik nem vérbeli elkötelezett kortesek, £/. alapján döntenék, ki szervezett hangulatosabb, ötletesebb programokat, egyszóval ki a legalkalmasabb arra, hogy mától három napon át elfoglalja a hatalmat jelentő főigazgatói széket... Doros Judit
