Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
i°. NÉPÚJSÁG, 1985. március 16., szombat Genf és az MX-rakéta Az MX inter kontinentális ballasztikus rakéta egyik első kísérleti indítása. FRANCIAORSZÁG Erőpróba a járásokban Március 12-én megkezdődtek Genfben a szovjet-amerikai tárgyalások a nukleáris és az űrfegyverkezés három, egymáshoz szorosan kapcsolódó témaköréről.. Hogy milyen lesz majd a könnyűnek éppenséggel nem ígérkező párbeszéd kimenetele, azt most még nehéz volna megmondani!. Minden azon múlik: vajon az amerikai fél kész-e a kölcsönösen elfogad ható fegyverzetkorláto- zá'si megállapodások kimunkálására, avagy teljesíthetetlen feltételeket támaszt, a katonai erőfölény megszerzésére törekszik? Az előjelek kedvezőtlenek. A Reagan-kormány ismét csak nyomást próbái gyakorolni a Szovjetunióra, és ezt nem is nagyon titkolja. Erre utal az a tény, hogy a Genfben januárban megtartott külügyminiszteri találkozón kialakult egyetértés ellenére megkísérli elkülöníteni az űrháborús előkészületeket (az erre irányuló kutatási programokat) a napirendre tűzött más kérdésektől. Az sem túlságosan biztató, hogy Washington a katonai erő növelésében, a fegyverkezés fokozásában látja a majdani leszerelés zálogát, jóllehet nyilvánvaló, hogy ez képtelenség. Az amerikai kormány az október elsejével kezdődő 1985- 1986-os költségvetési évre minden eddiginél nagyobb összeg, 313,7 milliárd dolláros hadikiadás jóváhagyását kéri a törvényhozástól. A kongresszusban, persze, még egy ideig eltart a kötélhúzás — tekintettel a közel 200 milliárdos államháztartási deficitre —, és nem lehetetlen, hogy a honatyák itt-ott némileg lefaragják a katonai kiadásokat. Ha lesznek is kurtítások, az elmúlt évek tapasztalata szerint nagyon valószínű, hogy a kormány keresztülviszi akaratát és megkapja a szükséges pénzt a hadászati csapásmérő erők valamennyi elemének minőségi fejlesztéséhez. E programok egyike az utóbbi hetekben megint előtérbe került MX típusjelzésű interkontinentális hallasz, tikus rakéták ügye. Mint emlékezetes, a Reagan-kormány annak idején 100 darab, állandóan az indító állásokban lévő ilyen korszerű céllbajuttató eszköz rendszerNégy évig épült, a költségek mintegy két és fél milliárd dollárra rúgtak. Japánban a huszadik század építészeti csodájának tartják, csak még azt nem tudják, hogy mi lesz a sorsa. A világ leghosszabb tenger alatti alagútjáról van szó, amelyet vasárnap avattak több, minit kétszáz méterrel a víz felszíne alatt. Az alagút Japán középső és északi szigetét, Honsut és Hokkaidót köti össze, teljes hossza 53,85 kilométer, s ebből 23,3 kilométert a tengerfenék alatt „tesz meg”. Két végállomása Aomori, illetve Hakodate, s a Szejkan nevet kapta. Építése során számos technológiai újdonság került alkalmazásra. Schultz amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter megállapodtak a genfi párbeszéd tárgyáról, témaköréről és céljairól. Kérdés, Washington tartja-e majd magát ehhez a megállapodáshoz? be állítását tervezte. A kongresszus tavaly 21 rakéta elhelyezését hagyta jóvá, s az idén újabb 21 MX-et akarnak telepíteni, de az ehhez igényelt másfél milliárd dollár folyósítását márciusig a törvényhozás befagyasztotta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a kormányzat 1987-ig további 48 darab MX-el számol.) Reagan elnök és Weinberger hadügyminiszter Genf előtt azzal érvel,t. hogy az új típusú rakéta-atomfegyver a „leghatásosabb ütőkártya” lehet a szovjet tárgyaló féllel szemben. ezért hát — szerintünk — felettébb üdvös lenne, ha az egyelőre tartózkodó honatyák mielőbb módosítanák ellenző álláspontjukat. Felvetődik a kérdés: voltaképpen milyen fegyverről van szó? A MX-ek 86 tonnásak, mintegy 11 ezer kilómé, ter hatótávolságúak, s tíz, külön-külön nagy pontossággal a célra irányítható 600 kilotonnás töltettel vannak felszerelve (egy kilotonna azonos ezer tonna hagyohná- nyos robbanóanyag energiájával.) Hogy valami elképzelésünk legyen egy-egy töltet rombolóerejének nagyságáról, elegendő csupán arra utalni, hogy az 1945-ben Hirosimát elpusztító amerikai atombomba az MX-ének mindössze harmincadét. tette ki. Az MX-ek mindegyike — tíz robbanófejjel számolva — együttesen olyan pusztító erőt képviselnek, amely csaknem hat és fél millió köbméter földet ástak ki, és 2860 tonna robbanóanyagot használtak fel. Kilenc méter magas, és tizenegy méter széles, a maga nemében egyedülálló. Amikor 1964-ben megkezdték a munkálatokat, a Szejkan részét jelentette annak a grandiózus tervnek, hogy Japán négy fő szigetét. Hokkaidót, Honsut, Si- kokut és Kiusut alagutak és függőhidak építésével kössék össze. Ezen belül azt tervezték, hogy Hokkaido és Honsu között — azaz a Cugaru-szoros alatt — is közlekedjen a sínkanzen, a világhírű szuperexpressz, ami az eredeti elképzelés szerint nagymértékben elő300-szor múlja felül a közel négy évtizeddel ezelőtt elsőnek alkalmazott amerikai nukleáris fegyver megsemmisítő hatását. Telepítési módjáról az elmúlt években meglehetősen szenvedélyes viták folytak az Egyesült Államokban. Szóba került, hogy hadihajókon, esetleg atomtenger- alattjárök fedélzetén helyezik el. Azután arról beszéltek, hogy Utah és Nevada államban föld alatti, változtatható tüzelőállású bunker- folyosókon rejtik el őket. Akadt olyan ötlet is, hogy az MX-eket vasúti kocsikban, vagy C-5 Galaxy mintájú óriás-repülőgépek rakteré- ben lenne célszerű bevetésre készen tartani arra a bizonyos „X”-napra. Később felmerült az a javaslat, hogy ezeket a rakétákat már békeidőben juttassák földkörüli pályára. Végül az az elgondolás kerekedett felül, hogy az MX-eket az eddig szolgálatban álló Minute- man-rakéták mintegy 2-2,40 méter vastagságú, megerősített betonfallal védett silóiban helyezik el. Mint látható, az Egyesült Államok felső politikai és katonai vezetése minden áron olyan előnyös helyzetbe szeretné hozni hadászati támadó erőit, hogy a „megnyerhető” atomháború elméletével összhangban feltétlenül biztosítsa magának az abszolút fölényt és védettséget egy ilyen nukleáris összeesamozdította volna Hokkaido fejlődését. A rendkívül nehéz terepviszonyok és a csillagászati költség miatt azonban az alagút építése nagyon elhúzódott, s már a hetvenes évektől fokozatosan érezni lehetett, hogy az emberek elpártolnak a vasúttól, s inkább repülőgépen utaznak, ami alig drágább, ugyanakkor jóval kényelmesebb. A Japán Államvasutak részben épp az említettek miatt alaposan eladósodott: 1984. végén mintegy hét milliárd dolláros deficittel küszködött. A szakértők gyorsan kiszámították, hogy ilyen körülmények között a Szejkan tervezett „sinkan- zenesítése” olyan óriási ráA többlépcsős rakéta berendezéseinek elvi vázlata. Az orr-részben helyezték el a megadott célokra irányítható tíz nukleáris robbanótöltetet. pás „túléléséhez”. Bár erről mostanában az Egyesült Államokban nyilvánosan kevesebb szó esik, az óvatos hallgatás, a korábban oly éles retorika visszafogása nem téveszthet meg senkit. Az ugyanis kézenfekvő, hogy az amerikai hadászati triódhoz sorolt eszközök, a stratégiai légierő, az atomtengeralatt- járó flotta és a szárazföldi csapásmérő erők az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív céljait szolgálják. Lényegében a „hadászati védelmi kezdeményezés”-ne,k nevezett űrhadviselési előkészületek és az MX-ek gyorsított ütemű telepítésével kapcsolatos tervek ugyanazt a mögöttes szándékot takarják. Az USA egy általa megbízhatónak vélt kozmikus „védelmi pajzs” birtokában valamikor a jövőben nem tartaná kizártnak az első „lefejező” csapás mérését a potenciális ellenfélre anélkül, hogy tartania kellene a megsemmisítő visszavágástól. Más kérdés természetesen, hogy a Szovjetunió az efféle törekvéseket nem nézné tétlenül és az amerikai „csillagháborús” elképzelésekre megtenné a szükséges ellenlépéseket. fizetéssel járna, amelybe nemcsak az államvasutak, hanem talán még a kormány is belebukhatna. A Szejkan még fel sem épült, de már két évvel ez-, előtt kormánybizottságot neveztek ki annak eldöntésére, hogy végül is mi legyen a sorsa. Azt fontolgatják, hogy — ha szuperexpressz nem is — vonat azért fut majd az alagútban személy- és teherszállítás céljából. De csinálhatnak akármit, ma már teljesen világos, hogy a Japán Államvasutak deficitje növekszik, s a huszadik század építészeti csodája pénzügyileg olyan nyűg lesz, amit talán a huszonegyedik században sem tudnak majd megemészteni. Ezért van az, hogy egyelőre csak a hadügyminisztérium leselkedik a prédára. Kétfordulós járási választásokat tartanak Franciaországban. A tét ugyan látszólag nem nagy, mivel nem a szenátust vagy a képviselőházat választják újjá. A megújulásra váró kétezer járási tanács alkotja a megyei tanácsokat, és .ezeknek nincsenek jelentősebb szerepük az országos politikában. A mostani választást így is hallatlan nagy érdeklődés kíséri, s a feszültség is megközelíteni látszik a nagy választási fordulók időszakát. Mindenképpen erre utal, hogy valamennyi nagy párt kampányát az országos vezérkar irányítja, részvételükkel rendezik Franciaország különböző városaiban a nagygyűléseket. Út a szakításhoz A mostani helyzet megértéséhez egy másik — a múlt nyáron rendezett európai parlamenti — választás eredményéhez kell visszakanyarodni. Az volt az első komolyabb próba a baloldal hatalomra kerülése óta, amikor már az önál’ó politika eredményeit és kudarcait értékelték a szavazók. Általános megdöbbenésre a Francia Kommunista Párt visszaesett. Ezzel párhuzamosan a szélsőjobboldali Nemzeti Front pedig előre tört. Le Pen felfutása többé- kevésbé érthető. A demagógia a nehéz helyzetekben mindig hatásos, gyakran tért hódít. Márpedig a Nemzeti Front a munkanélküliség elleni harc bajnokaként lépett fel, de nem a valódi társadalmi és gazdasági bajokat vette célba. A munkanélküliség növekedéséért, a gazdasági gondokért a baloldali többséget tette felelőssé, amivel sok francia gondolatát mondta ki. A Francia Kommunista Pártot a kormányban való részvétel kevesebb lehetőséghez juttatta, viszont fékezte szabad mozgásában. Mert tény ugyan, hogy a pártközi tárgyalásokon és a kormány gyakorlati munkája során gyakran emelt kifogást, próbált más megoldást ajánlani, de lényegében nem tudta igazán befolyásolni a szocialista pártot. A szakítás elkerülhetetlenné vált. A döntést végül is az segítette elő, hogy az említett választás tanulságait a szocialista párt is levonta, s Pierre Mauroy miniszterelnök menesztésével lényegében szakított a szocialisták klasszikus szárnyával, és a modernisták kezébe adta a hatalmat. Ez volt az a pont, amely az FKP vezetése számára megkönnyítette, és elfogadhatóvá is tette a szakítást, a kommunista miniszterek kilépését a kormányból. A baloldali többség felbomlása teljesen új szituációt teremtett. A kommunistáknak a baloldali egység szükségességét valló stratégia helyett új platformot kellett kialakítanak. Új helyzet Ugyanakkor a szocialista párt sem hagyhatta figyelmen kívül azt. hogy túljutott a félidőn. Pillanatnyi helyzetük ugyan nem ad okot az aggodalomra, mert a parlamentben a kommunisták nélkül is abszolúl többségük van. Csakhogy eredményeik nem elegendőek ahhoz, hogy még egyszer megismételjék az 1981-es győzelmet. Az új helyzet természetesen új akciókat követelt. Az FKP ez év februárjában megrendezett kongresszusán megtette az első lépéseket az elvesztett támoga- gatás visszaszerzésére, egy átmeneti akcióterv kidolgozásával, amely a valóságos gondokra irányítja a figyelmet. Most észrevehetően azon dolgoznak, hogy megállítsák a visszaesést, visz- szaadják a párt forrradal- mi arculatát, és megalapozzák az új fellendülést. Gondterhelt ellenzék Végül az ellenség sincs könnyű helyzetben. Míg a baloldali egység széttörése néhány hónappal ezelőtt következett be, a jobboldali pártok érdekellentétei 1981. óta hatnak. Most megpróbálják ugyan egységes ellenzékké összefoltozni a különböző csoportokat, mozgalmakat és pártokat, de a vezérek évtizedes rivalizálása miatt ez elég döcögve halad. Valójában igazi programjuk sincs. S erejük is inkább csak abban van. ami 1981-ben a szocialistákat a magasba emelte: a hatalom ígéreteiben és tetteiben csalódott közvélemény törvényszerűen fordul az ellenzékhez. De a jobboldal számára nemcsak az egymással való szövetség kérdéses és problematikus, választ kell adniuk arra is. és ez a legnagyobb buktató, hogy szövetségre lépnek-e Le Pen szélsőjobboldali mozgalmával. Mindez talán részben érthetővé teszi, hogy a politikai pártok miért igyekeznek nagy és izzó választási hangulatot kialakítani. Ahogy elgondolkodtató és figyelmeztető volt a múlt nyári választás, úgy lehet majd olvasni a mostaniból is. A szavazatok összeszám- lálása választ ad majd több problémára. Így arra, hogy megállt-e a baloldal pártjainak pozícióvesztése; hogy az FKP szavazói, akik a múlt nyáron nagy tömegben el sem mentek szavazni, miképp fogadták a kommunisták kilépését a kormányból. De a jobboldali ellenzék is képet kaphat arról, hogy a közvéleménykutatás számukra általában kedvező eredményei a reális helyzetet tükrözik-e. Ezen á kétfordulós járási választáson azt lehet majd lemérni hogy változtak-e, és kinek a javára módosultak az erőviszonyok az 1984-es európai parlamenti választások után, az 1986-os parlamenti választások előtt. önody György Összeállította: Pilisy Elemér * Serfőző László alezredes Megépült, de mi lesz a sorsa... Kedvezményes Húsvéti Bútorvásár Kápolnán Március 18—30-ig Széles áruválasztékkal várja vásárlóit a bútoráruház: SZEKRÉNYSOROK, KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK, ÉTKEZŐK, KONYHABÚTOROK, LAKASTEXTlLlAK. Vásár ideje alatt egyes bútorokból nagyobb árengedményt adunk, amíg a készlet tart. 30 000,— Ft feletti áruvásárlás esetén 60 km-es körzeten belül ingyenes házhoz szállítást biztosítunk. BOLT NYITVA: naponta 6—16 óráig, szombaton 8—13 óráig.