Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 16., szombat 5 Két kedvenccel az istállógazda: „öreg” póniló s a botladozó, ma született lipicai kiscsikó Szinte hallani: csendben pihegnek, édesen alusznak körben a hegyek a hó alatt. Lankás, kicsi keblük meg- megrezzen, ha olykor a fák közt szél motoz, különben minden békés, minden nyugodt. És felemelő és megka­pó ez, mint a pillanatok, percek, amikor saját gyerme­ked szunnyadó arcát figyeled. A Szalajka-völgy, igen, a Szalajka-völgy ez a csoda, ez a varázslatos világ. Körbetekintünk lassan a hegyek közt, s tudjuk bizonyosan: kivételes élmény részesei vagyunk. Csodálatos táj, álomi világ nyílt ki előttünk, áhítattal nyilunk meg magunk is a tengernyi szépnek. Szeretnénk bebarangolni, bejárni minden zegét, zu­gát ennek a tavasztól télig szintén oly szép, üdezöld völgynek, mely most pompás hótakaró alatt alussza álmát. CSENGETTYÜS SZÁNFOGAT, LIPICAI MÉNEK — BÜKK ÉS GYERTYÁN, PAPlRFÁNAK — A PISZTRÁNGOK TELEPÉTŐL A FÁTYOL-VlZE- SÉSIG, AZ ÖRDÖG-FORRÁSTÓL A HÍRES PAVILONIG lió forintos export-árbevé­telt jelent, mellette pedig 10 ezer tonna tűzifával látjuk el a belkereskedelmet, s en­nek az idei kemény télben különösen nagy jelentősége volt és van. Ennek kapcsán nem hall­gathatjuk el a dolgozók ál­dozatkészségét: december­ben 20—25, januárban pe­dig 10—15 ember a hét végi pihenőnapokon is a fakiter­melésben dolgozott, hogy tő­lük telhetőén javítsák a nem éppen jó tüzelőellátást, és szükség esetén — mint ígér­ték — továbbra ,js lehet szá­mítani rájuk. Külön érdekesség — és er­ről már lapunkban mi is többször szóltunk —, hogy a Mátrai Erdőgazdaság első számú úttörője, redszergaz- dája a hulladékmentes tech­nológia kidolgozásának. A papírfa leképezésekor 'kelet­kező kérget megdarálják', majd adalékanyagokkal ke­verik, s ezen az úton — ér­lelés után — biokonventált humuszt nyernek. Ezt a ker­tészetek használják szép si­kerrel . . . Érc ékes és látvá­nyos, bár nehéz munkáljuk a faszénégetés, ehhez Auszt­ria, Svédország és az NSZK a legjobb felvevőpiac. Eninek ellenére ez évben kevesebb faszénégetést terveznek, mint tavaly — mivel most na­gyobb szükség van tűzifára. Munkájuk sokszínűségé­re — .talán nem 'túlzás ezt mondani — a vadgazdálko­dás teszi fel a koronát: 2íl00 hektár üzemi vadászterüle­tükön évente rendszeresen 110 nagyvadat — szarvast;, muflont, őzet és vaddisznót lőnek, s ez 600 ezer forint tőkés árbevételt jelent. Ez a téma bizony külön oldalakat' érdemelne még, de sürget az ic ő, és mi a pisztrángost mindenképpen szeretnénk megnézni. Kellemes csilingeléssel újra nekivágunk tehát . két „lipicai lóerős” szánunkkal a havas erdei útnak. Piló­tánk, ifj. Balogh József ZIL gépkocsivezető létére nagy hozzáértéssel irányítja Ala­dárt és Bojtárt, a két szép mént, így aztán szinte repül a szán velünk, meg sem ál­lunk a pisztrángosig. Ide bejutni már magában nagy dolog, kész megtisztel­tetés. — Tizenöt napig, fejés ide­ién a minisztert sem enge­dem be — mondja amúgy tréfás-komolyain Sáfrány Géza, a telep vezetője. A fe­jés egyébként még decem­berben kezdődött, eddig fél­millió ikrát fejtek le, és már­cius végéig még ugyanennyit terveznek. Mielőtt szétnéz­nénk, még feljegyezzük: az ivacékok megmaradási ará­nya eléri és meghaladja a 30—35 százalékot, most pe­dig a 45 százalékot is — ez pedig már világszintet je­lent. Ezen az alapon azután évente 100—120 mázsa itt a halhústermelés, ami jelen esetben pompás, de drága pisztrángot jelenít. Nem cso­da, hiszen egyetlen 'kiló hal­hoz 7 kilogramm hús szük­séges. Minderről a 32 nevelőtó egyikénél magunk is meg­győződünk, élvezettel néz­zük, mint küzdenek a víz­ben a villámgyors pisztrán­gok az élelemért... Azután gyors 'búcsú — eltelt lassan a nap —. csengös-csilinges szánunk újra repül, a Fátyol­vízesésig meg sem állunk. Valóságos csodá ez a tájban, legszebb, legszabályosabb forrásmészkőgátjai itt so­rakoznak, az ezúttal jeges, havas csörgedező vízfolyam alatt. S jut icőnik még percnyi vizitre az Ördög-forrásnál, meg a kis vadrezervátumnál, muflonok, őzek, szarvasok nyugodalmas otthonánál. Kattog a masina, képék ké­szülnék itt is, ott is, majd végezetül jól átfagyva — be­térünk a lovaspálya melletti pavilonba. Itt a tisztes baj- szú vezető, Dobos Béla kí­nál kupicányi tüzesvízzel, kávéval, forróval, aromással, na meg egy értékes „trófeá­val”: Lord Killaninnak elis­merő soraival, melyeket még a fogathajtó-vb előtt írt be az akkori NOB-elnök a töb­bi nagyság bejegyzését is tartalmazó emlékkönyvbe. Közben a korai sötétedés nagy köpenyével beterítette már a varázslatos téli tájat, szunnyadó-szép Szalajkán- kait, hegyeinket, völgyeinket, s meggyújtotta fent, maga­san, s szerteszórta a mély égen — a tiszta-szép csilla­gokat. B. Kun Tibor mészeti filmet, és a kaszka­dőrök egy csoportja is ná­lunk gyakorol most. Lehet, hogy találkozni is tudunk velük, de először talán vala­mit a mi munkánkról. Azt mér említettem, hogy a ME- FAG üzeme vagyunk, és bár nagyon szép helyen, de ked­vezőtlen adottságok közepet­te gazdálkodunk, területünk átlagos aranykorona-értéke nem éri el a tízet sem. Ennek ellenére természetesen igyek­szünk megoldani feladata­inkat, elsősorban a 600 hek­tárt kitevő szántónkon. Fő 'növényeink a búza, a zab és a szálas takarmány. A két utóbbi szoros össze­függésben a híres lótenyész­téssel. Miután tehát elégedet­ten halljuk, hogy a vetést a nagy fagyok idején is jó hó- takaró borította, s így remél­hető, hogy nem lesz nagy fagykár, a lipicairól [kezd­jük faggatni készséges kísé­rőnket. — Talán mondanom sem kell — vág bele ezután a szá­munkra most legérdekesebb­nek tetsző témába —, hogy már a fogathajtó-világbaj­nokság előtt is igen nagy ér­deklődés nyilvánult meg a ménesünk iránti, most ,pedig, hogy tavaly nyáron egy időre a világbajnokság figyelmének központjába kerültünk, még többen keresnek fel bennün­ket. Lóállományunk egyéb­ként jelenleg 20,9, és most van a munka dandárja : el- letés, fedeztetés. Ez az idő­szak eléggé elhúzódik, janu­ár közepétől május végiéig tart. Hasonlóképpen most fo­lyik a csikók betanítása. Díjhajtásból, terephajtás­ból és akadályhajtásból vizsgáznak majd tavasszal, s ha ez sikerül, akkor kerül­hetnek a tenyésztésbe. Jelen­leg tíz kanca és 16 mónesikó tanul — reméljük nem ered­ménytelenül. A lipicai témában kevés­bé jártasok számára talán hihetetlenül hangzik. de ...sa termé­szet álomszép varázslata, a Fátyol - vízesés igaz: a lótenyésztés vesztesé­ges. A szi Ívásváiradi mező- gazdasági üzem éves terme­lési értéke 50 millió forint, a lótenyésztés viszont mínusz 12 millió. A kiesést termé­szetesen az állam megfelelő­en kompenzálja, hiszen a li­picai tenyészet komoly nem­zeti értékünk, fenntartása, tenyészete az egész ország érdeke. Erről beszélve újra csak a múlt évi világbajnokság kerül szóba, a nagy magyar siker, és az, hogy nincs meg­állás, már javában készül­nek a március végén kezdő­dő versenyszezonra. A -né­gyes fogatot favori tunk. Bár­dos György, a két kettes fo­gatot pedig Boros Péter és Huszár Miklós készíti fel. A j ó eredményt már ez a név­sor is szinte garantálja, nem utolsósorban pedig az, hogy a jövő versenyein szereplő lipicaiak igen jó „családiból” származnak. Jelenleg példá­ul hat fedezőmént tartanak Szilvásváradon, ezekből pe­dig három az, amelyékkel Bárdos a 80-as évek elején sorozatban nyerte a világ- és Európa-bajnokságiokat. Conversano XXIII — Fa- vory XXIII — Tulipán IV — kísérőnk fejből fel tudná moncani a hírességek név­sorát, aztán azt is elárulja, hogy ráfizetés ide, ráfizetés oda — ára van a mi lovaink­nak, melyek közül tavaly 2,7 millió forint értékben ad­tak el összesen. Nagy siker­nek számít, hogy szintén az elmúlt évben sikerült bejut­ni az osztrák Piberhçz. Ez a híres bécsi spanyol lovas­iskola, amely olyannyira zárt rendszerű, hogy eddig még soha nem engedett be ide­gent, most hat kancát vásá­rolt. tőlünk, ami egyértelmű elismerése tenyésztésünk színvonalának. Emellett már megszokottnak számít, hogy Svájoba, az NSZK-ba, Hol­landiába és Olaszországba kerül néhány remek lipica- ir>k. A kiadós szánkózás első állomásaként az erdőgazda­ságnál állunk meg, ahol Gál Sándor fakitermelési műsza­ki vezetővel beszélgetünk. Szívesen és részletesen tájé­koztat arról, hogy csaknem kilencezer hektáron gazdál­kodnak, és nettó fakiterme­lésük 32 ezer köbméter. Erre az évre egyébként az erdé­szet mintegy 70 millió forin­tos termelési tervet [készített, és ebből 10,6 millió forintot várnak nyereségként. Állo­mány létszámuk 270. Munkájuk egyik fő terüle­te a magtermelés, elsősorban a fenyőmag-pergetés. A ma­got azután a káli 60 hektáros nagyüzemi csemetekertben vetik el, majd a csemetét is­kolázzák. Az erdőgazdaság tíz erdészete is innen kapja a fenyőfacsemete-utánpót- lást. — Számunkra nagyon fon­tos — sorolja a műszaki ve­zető —, a pontos, szakszerű erdőfelújítás, hogy ott ahol kitermeltük a fát, újat hoz­zunk létre. Egyébként sok­éves szinten évente 4 ezer köbméter papírfát, bükköt és gyertyánt termelünk ki, s ezeket lekérgezve tőkés ex­portra értékesítjük. Ez 8 mil­Hid a hóban — a Szalajka egyik legszebb része ez... (Fotó: Perl Márton) Zöld völgy — fehérben. Szép fekete szánunk előtt két pompás lipicai mén, fris­sen felszerszámozottak, erőtől duzzadnak. Aligha kétséges: nem mindennapi élmények, látnivalók felfedezésére in­dulunk, s jó szerencsénk, hogy Holló Endre személyé­ben nemcsak kitűnő szakem­ber lesz az útitársunk, aki úgy ismeri, mint a tenyerét a Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság 1600 hektár­nyi mezőgazdasági üzemét, de szinte szerelmese is a Sza- Laijkának, a lipicai ménesnek, fenyveseknek s vacaknak. Mozdul a szán, s lovaink már neki is iramodnak. Csi­lingelnek a csengettyűk, sur­rog a hómezőn a szán fényes talpa, hörögök röppennek fel a lovak patája alól, s ha a hideg téli nap is úgy akarja, időnként szikrázó fényben száguldunik, akár filmre is lehetne venni az egészet ... — Amj azt illeti — szól erről Holló Endre — erre gyakorta járnak filmesek. Most is készítenek egy ter­vevet a szeme, nevet a baj­sza — ö a híres pavilongazda A befagyott, hólepte pisztrángos . .. és egy pompás példány Sáfrány Géza kezében Szánfogat a téli völgyben Vadak nyugodt vonulása fehérben Zöld völgy

Next

/
Thumbnails
Contents