Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 15., péntek 3. AZ EGRI GYORS MOZDONYÁN Negyvennégy tengellyel a fémúton A Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában többek kö­zött nagyfeszültségű szakaszolókat is gyártanak szovjet ex­portra. A gyárban 1984. második felében a szovjet megren­delő kérésére és igényeinek figyelembevételével új szaka­szolót fejlesztettek ki és vezették be gyártását. A har­mincöt—ötven kilovoltos feszültséghatárok között dolgo­zó berendezésekből az idén már 1600 készletet exportálnak. Az első 250 darabos tételt még januárban kiszállították a megrendelőknek A MÁV Miskolci Igazgatósága engedélyének birtokosaként február 4-én, röviddel az indulás előtt, magam is „szolgálatra” jelentkeztem az eg­ri gyors mozdonyán a Keleti pályaudvaron. Ren­des körülmények között a körzeti üzemfőnöikség bizonyára megrovásban részesített volna a késés­ért, ugyanis a hivatalos szolgálat a 7.40-es indu­lás előtt fél órával kezdődik a gépen, de a fő­nökségen ennél is előbb kell „felvenni a munkát”. Ez idő alatt a személyzet átveszi a vonatot, el­lenőrzi a berendezéseket, kitölti a menetokmá­nyokat. Szóval, már útra készen vártak, amikor felkapaszkodtam a mozdonyra. Marketing klub Budapesten A MTESZ Innovációs Kör és a Marketing című szak- folyóirat szerkesztőségének közreműködésével Marke­ting Klub alakult Budapes­ten. A klubban rendszere^ sen tartanak majd összejö­veteleket, amelyek kereté­ben a vállalati marketing tevékenységet folytató szak­emberek megismerhetik egy­más eredményeit, tapaszta­latait. A Magyar Kereskedelmi Kamara marketing tagozata a közelmúltban felmérést végzett, és megállapította, hogy a vállalatoknál a ter­melői tevékenység ma nőég gyakran elszakad a piaci igényektől és lehetőségek­(MTI fotó — Fehér József) tői. Miközben a vállalatok gazdálkodása jelentős rész­ben a piaci viszonyok vál­tozásától is függ, a marke­ting tevékenység még sok helyen nem megfelelő. A most megalakult szak­mai klub — előadások, kon­zultációk szervezésével, szak­emberek kötetlen találkozá­sával — az eredményes mar­ketingeszközök és -módsze­rek minél szélesebb körű megismertetéséhez és elter­jesztéséhez kíván hozzájá. rulni. A tervek között sze­repel, hogy a foglalkozáso­kon elhangzott hasznos in­formációkat írásos formában közreadják. (MTI) Gyors bemutatkozás után pontos indulás a szabad jelzésre. Megvallom, a ma­gasból első pillantásra ku­szának tetszett, ahogyan a sínpárok sűrűn keresztez­ték egymást. Gépünk egy­re közeledett a találkozási pontokhoz, gyakorlatlan sze­mem meg nem látta, melyik a mi utunk, agyam ijedten zúgott, vajon nem lesz eb­ből baj? Nem lett. Autók László mozdonyvezető és Herczeg Béla vonatvezető a jelzők utasításait egymás­nak felmondva teszik a dol­gukat. A pályaudvar terüle­tén különösen nagy figye­lemmel kell lenniük, ezért először Juhász László utazó mozdonyfelvigyázóval be­szélgetünk. ö egyébként tíz­éves mozdonyvezetői gya­korlatot és műszaki tiszt­képzőt mondhat a magáé­nak. — A Keleti bizony jócs­kán benne van már a kor­ban. Száz esztendővel ez­előtt modern technikát kép­viselt, ma viszont az egyik legelavultabb pályaudva­runk. Felújítását éppen ezért húzták ilyen sokáig, mert hatalmas forgalmat bo­nyolít, aminek átszervezése a munkálatok idejére bi­zony nem könnyű feladat — magyarázza Juhász László. — Itt nincs még villanyrete­szelő, a váltók mechanikus rendszerűek a különböző biztonsági berendezéseket szintén kézzel vezérlik a központból. Ha a biztosító Budapest—Pécel között már működne, a vonatok CsM- ben közlekedhetnének egé­szen Nyíregyházáig. A CsM rövidítés nálunk azt jelöli, hogy a szerelvény „csak mozdonyvezetővel” fut. — Hatvanig most én va­gyok Laci „pótszeme” — veti közbe Herczeg Béla vonatvezető. — Azután itt már nincs szükség rám. Vállamra veszem a táskát, és megyek jegyeket kezel­ni ... — Hívó jelzés, mehetünk — mondja előre Juhász László, amit a mozdonyve­zető megismétel. Lassú tem­póban átvergődünk a Kele­ti-rendezőn. Régen biztos megélhetés volt a vasút, sokan jelent­keztek. Manapság viszont a kocsirendező, a sarus, a to­latásvezető, vagy a térfel­vigyázó kevés, mert ezek a szakmák nehéz fizikai munkát igényelnek, ráadá­sul hóban-fagyban, meg a forró nyárban is a szabad­ban kell dolgozni. A moz­donyvezető-utánpótlással van a legkevesebb gond, mert hát mégiscsak ez a hivatás, a szakma egyik csúcsa és a fizetés sem utolsó. — Mozdonyvezető gyakor­noknak szakközépiskolát végzettek, vagy szakmával rendelkezők jelentkezhet­nek — magyarázza a 27 éves Antók László. — Elő­ször a műhelyben a moz­donyjavítás a feladat, majd a tanfolyamon a forgalmi ismereteket kell elsajátítani. Ezután teher, majd sze­mélyvonaton kell szolgála­tot teljesíteni az utazó moz­donyfelvigyázók felügyele­te alatt. Csak a sikeres ha­tósági vizsga után indulhat önállóan útnak a mozdony- vezető. Én 1977-től dolgo­zom. Bejártam már az or­szág minden részét a szobi oldal kivételével, sőt nem­zetközi expresszeken : az Orienten, a Pannónián is teljesítettem szolgálatot. Ezek a feladatok nem kü­lönböznek, legfeljebb na­gyobb izgalommal járnak, mint a belföldiek, hiszen arra kevésbé ismerjük a vo­nalakat. Elhagyjuk Pécelt. Innen már könnyebb a személy­zet dolga, működik a biz­tonsági berendezés. A vonat­vezetőnek is kevesebb be­jegyzést kell tennie a „ke­resztlevélre”, amelyen a for­galommal kapcsolatos minden mozzanat szerepel. — Ma 11 kocsit viszünk, az összsúlyunk 482 tonna — mondja Herczeg Béla. — Az adminisztráción és a jelzé­sek figyelemmel kísérésén túl a jegyvizsgálók felügye­lete is rám tartozik. Ha valamilyen vitás kérdésben ők nem tudnak dönteni, az ügy megnyugtató rendezése az én feladatom. A karácsondi születésű Herczeg Béla 1952-től dol­gozik a MÁV-nál. Tizen­egy esztendeig állomási szol­gálatot teljesített Hatvan­ban, Recsken, Parádfürdön és Kisterenyén, a következő tíz évben teherfordában járt. Gyakran megesett, hogy a feleségével csak levelezett, mert a beosztás miatt egy­szerűen nem jutott haza. Az éjszakákat a vasút ber­keiben laktanyának neve­zett szálláshelyeken töltöt­te. — Most jó a forda, min­dennap otthon alszom — mondja. — öt évem van vissza a nyugdíjig, mert az utazó személyzetnek kor- kedvezmény jár. Fárasztó már a figyelés. A vándorélet, az ébren töltött éjszakák bizony nyo­mot hagytak, valamivel idősebbnek látszik a korá­nál. A szem gyengülése, a gerincbántalmak, a huzat okozta reuma, nem utolsó­sorban az idegrendszer gyengülése tipikusan vas­utasbetegségek. Talán ezért nem erőltette Herczeg Béla fiát a szakmába, de ő ha még egyszer kezdené, ismét a vasutat választaná. Mint ahogyan az apja és a báty­ja is. Hatvan után belehúzunk, tempósabban haladunk. — A 120 kilométeres órán­kénti sebességet nem léphet­jük túl, sőt, ilyen gyorsan csak akkor mehetünk, ha késést kell behoznunk — magyarázza a mozdonyve­zető. — Egyszerűen azért, mert a 44 tengelyt alapul véve a fékút ennél a sebes­ségnél 1000 (!) méter. Mi, utasok, a legtöbbször azon bosszankodunk, hogy a mosdókban hiába tapos­suk a pedált, nem folyik a víz, hogy nem mindig van vécépapír és törülköző. Pa­naszkodunk a fülkék túlfű­tésére, avagy alacsony hő­mérsékletére, sőt a tiszta­ságra is. — Ebben a téli hidegben képtelenség feltölteni a mos. dókat vízzel, mert a rend­szer egyszerűen elfagy — mondja Juhász László. — A fűtőberendezések sem a legkorszerűbbek. — A Budapest—Eger kö­zött közlekedő járat kifize­tődő, hiszen nyáron turis­ták ezreit hozzák-viszik. Té. len sem néptelenek a ko­csik, most iskolaidő alatt például tanulók csoportjai­tól hangosak a fülkék. Nap­közben egy fordulót tesz­nek meg személyvonatként Eger—Füzesabony között, majd délután ugyanaz a szerelvény indul vissza a fő_ városba. Az egriek régi óhaja teljesült a járat bein­dításával, hiszen a gyorsvo­nattal átszállás nélkül két óra alatt Budapesten lehe­tünk. A füzesabonyi állomáson sokan várakoznak. Innen egyfajta „bevásárló” vonat­tá válik az egri gyors. Az utasok többsége ügyet intéz_ ni indul a megyeszékhelyre. Legtöbben a peronon állnak meg, arra a néhány percre már fölösleges levetni a ka­bátot. Pontosan érkezünk a végállomásra. Szerencsés, különösebb esemény nélkül való volt utunk. Búcsúzóul csak hasonló forgalomban töltött órákat kívánhatunk az 552-es személyzetének és minden vasutasnak. Fazekas Eszter FORRADALMI ELÖDÖK Egri és gyöngyösi diákfiatalok helytállása a Tanácsköztársaságban A magyar történelem ki­emelkedő eredménye. a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja, a baloldali erők páratlan -sikere az 1919-es Tanácsiköztársaság létreho­zása. Szovjet-Oroszország után a világon másodikként Magyarországon születik meg a proletárdiktatúra, és hoz intézkedéseket a szocia­lista termelési és társadal­mi viszonyok megteremté­séért. Mindez szinte em­berfeletti erőfeszítést köve­telt mindenkitől, akinek ré­sze volt a Tanácsköztársa­ság megszületésében, köz­tük nem utolsósorban azok­tól a fiataloktól, akik ott vannak a közélet, a gazda­sági élet, sőt. a nagy áldo­zatokat követelő honvédel­mi harcokban a Vörös Had­sereg kötelékeiben is. A Tanácsköztársaságért harcolók és áldozatokat ho­zók közül természetesen nem maradtak ki a Heves megyei fiatalok és közülük az egri és gyöngyösi diákok sem. A diákok 1918. évi forra­dalmi törekvéseit most vég­re valóra lehetett váltani. Gyöngyösön 1919 áprilisában létrejött a „szocialista diák szakszervezet”. Tagjai az ebben való részvételt párt­tagságnak tekintették, ma­gát a szervezetet a párt diákifjúsági szervének val­lották. Ezt érzékeltették az­zal is, hogy tagsági köny­vüket és igazolványukat Erős Tivadar iskolaigazgató­val és Nemecz Alajossal, a párt városi titkárával írat­ták alá. Ez a diákifjúsági szerve­zet mozgatója voLt a diák­ság sokirányú forradalmi te­vékenységének. Az ő javas­latukra pl. május 1-én kö­zös zászló alatt vonultak fel. Az ünnepi nagygyűlésen pedig az iskola diákja, He­gedűs Antal elszavalta Tóth Árpád „Üj isten” című köl­teményét. A diákság forra­dalmi lendületét jelezte, hogy a Vachott Sándor ne­vét viselő önképzőkör egye­sült a diák szocialista szö­vetséggel, és rendszeresen szervezett forradalmi jelle­gű irodalmi találkozókat, többek között Móricz Zsig- monddal is. Az iskola tor­natermében a már akkor is közismert és közkedvelt Móricz Zsigmond a diákok­nak és szüleiknek a parasz­ti átalakulásról és a terme­lőszövetkezeti kérdésről tar­tott nagy hatású előadást. A diákok aktivitásának keresztmetszetét adják a Vö­rös Mátravidékben megje­lent cikkeik is. Ezek közül említésre méltó Imrefi László gimnazista diák ver­se, amelynek alábbi 4 soros részlete hű dokumentuma a fiatalok lelkesedésének. „Már egyenesek roggyant hajló térdek, Már délcegek, büszkék görbe hátak, Mert mi csak eddig voltunk szolgalélek S ma leomlott a poshadt imádat...” A szabad építőmunkának vetett véget 1919 áprilisá­ban az intervenciósok táma­dása. Megkezdődött a Vörös Hadsereg fokozottabb mér­tékű szervezése, új munkás- hadosztályok felállítása. Ezekben nagy számban vett részt a megye munkás-pa­raszt és diákfiatalsága is. Elsősorban április első fe­lében a megye minden is­kolájában ún. vörös tobor- zókat tartanak. A Vörös Had­sereg egyik gyöngyösi szer­vezője Jónás Frigyes tanár, aki a nyolcadikos diákok kö­zül többet katonának szerve­zett be. Az egri cisztergimnázium- ban április 4-én rendeznek tagtoborzást az egri nép­biztosság rendeletére. A tor­nateremben szervezett to- borzógyűlés eredményeként 14 fiatal öltötte magára a Vörös Hadsereg egyenruhá­ját. Az egri állami főreálisko­lában szintén eredménye van a toborzásnak, itt 21 tanuló jelentkezik vörös­katonának. akik részt vesz­nek a dicsőséges felvidéki hadjáratban is. A tanítóképző fiataljai sem maradnak ki: az ápri­lis 4-i toborzás során 7 nö­vendéknek adják ki az osz­tálybizonyítványt és az ok­leveleket, majd az április 11-i toborzás során újabb 11 növendék kerül ki bizo­nyítvánnyal az intézetből. Amíg a diákok a Vörös Hadsereg kötelékei között dicsőséges harcokat vívnak a támadó intervenciós cseh haderővel, addig az iskola- politikában is jelentős vál­tozások következtek be. Megszüntették a vallástani órákat, és helyette bevezet­ték a társadalom fejlődésé­vel foglalkozó szociológiát. Ugyanakkor a tanári tes­tület tagjait átképzésre vi­szik. Ekkor jöttek létre az iskolákban a szakszerveze­tek, megválasztották az osz­tálybizalmiakat. A tanulók viselkedésében is változást jelentett a szocialista esz­mék, a Tanácsköztársaság társadalomformáló célkitű­zésének megismerése. Az órákon egyre többet hang­zott fel a Marseillaise dal­lama és egyre több diák hordta gomblyukában a po­litikai elkötelezettséget jel­ző vörös gombot. Jelentős állomása volt a diákönkor­mányzat fejlődésének a diákdirektóriumok létreho­zása. így a cisztergimnázi­umban ennek vezetői lettek Engelman Oszkár, Zempléni Béla VIII. és Istványi László VII. osztályos tanulók. De nemcsak a diákok ön- kormányzati szervei alakul­tak ki, hanem az iskola ve­zető testületének irányítási módszere is változott. A fő­reálgimnáziumban, mint a többi gimnáziumban is, a tantestület irányítására 3 tagú direktóriumot hoztak létre. Ezek a direktóriu­mok részben az oktatás kor­szerűsítése, részben a diá­kok szociális viszonyainak javítása érdekében igen so­kat fáradoztak. Gyöngyösön e direktórium kiemelkedő alakja Jónás Frigyes gimnáziumi kanár, aki a Nemecz testvérek irá­nyításával májusban agitá­torképző iskolát szervezett, majd a nyár folyamán elő­készítette Mátrafüreden 260 proletárgyermek nyári üdül­tetését. Az ígéretesen kibontako­zó szocialista jellegű diák­szervezkedés, a tanári direk­tóriumok lendületes munká­ja, a Tanácsköztársaság bu­kásával véget ért. Augusz­tus 1-e után mindazokra, akik a diákdirektóriumok tagjai, vezetői voltak, meg­torlás, börtönbüntetés várt. Legjobb esetben mellőzték őket, az iskolajegyüket, el­sősorban a magatartásbeli jegyüket lerontották. Az Egri Tanítóképző diák­jai. „akik a kommunista esz­mék mellett exponálták magukat”, nem kerülhettek vissza az iskola kötelékei közé. Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter megsemmisítette a vöröska- itonák okleveleit és befeje­ző. képesítő pótvizsgára uta­sította a tanítójelölteket. Ennek volt az eredménye az is, hogy néhány egri ta­nítóképzős diáknak végérvé­nyesen búcsút kellett mon­dania a tanítói pályának. A megye többi középisko­lájában tartott vizsgálat eredményeként szintén sú­lyos ítéleteket hoztak. Az egri főreáliskolai tanulók közül Vermes Bélát kizár­ták az ország minden kö­zépiskolájából, másokat az egri középiskolákból. A Ciszterci Gimnázium ta­nulói között szintén vizsgá­latot tartottak és két VIII. osztályos, valamint három VII. osztályos tanulót, név szerint Berkes Györgyöt, Endre Emilt, István Lászlót, Övári Jánost és Óvári Fe­rencet tanácsolták el az is­kolából a direktóriumban viselt tisztségük, a kommu-i nistákkal való együttműkö­dés miatt. Nem jártak jobban a gyöngyösi diákok sem. He-1 gedűs Antalt, aki nagy ha­tással szavalta el a gyön­gyösi május 1-i ünnepségen Tóth Árpád Üj isten című költeményét, kizárták az or­szág minden középiskolájá­ból. Az ifjúsági mozgalom szervezőjét és irányítóját, Jónás Frigyes tanárit pedig veszedelmes nézetei miatt Zalaegerszegre internálták. Áldozatuk azonban nem volt hiábavaló, amit tettek, elismerésre és követésre méltó napjaink ifjúsága előtt. Varga László

Next

/
Thumbnails
Contents