Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 36. szánt ARA: 1985. február 13., szerda L80 FORINT J AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Múltidézők A történelem nemcsak a múzeumok vitrinjeibe zárt csillogó-villogó tárgyakból, megkopott pergamenekből áll, s nemcsak a romok és a régi házak kövei őrzik üzenetét. Tágabban véve az évszázadok, az évtize­dek — a múló idő — ott van minden porcikánkban, minden szavunkban. Elég például egy szót kimonda­ni az értő nyelvtörténész előtt, az máris tudja, hogy ez a kifejezés innen és in­nen származik, a magyarba ebben és ebben az évszá­zadban került. De nem is csak a könyvek száraz, szi­gorú gondolatmenetébe ágyazott a múlt: mindnyá­jan részesei vagyunk szo­kásainkkal, tudatosan, vagy önkéntelenül használt jele­inkkel. De nemcsak az eltelt évszázadokról beszélhe­tünk, de körülvesz ben­nünket az egész közeli múlt is, amely történelem­mé érlelődött, de mind­azok, akik részesei vol­tak, részben még itt van­nak körülöttünk. Annak, aki nem élte át, az utób­bi évtizedek, évek is ma­gyarázatra szorulnak, va­lamilyen forrásból kell megtudniuk, hogy miként is volt ez vagy az az ese­mény. Az emlékezés esztendejé­ben vagyunk. Egyre-másra következnek az ünnepsé­gek, illendő módon kell felidéznünk olyan sorsfor­dító- történéseket, amelyek életünk mai arculatát meg­határozzák. A kerek jubi­leumok főhajtásra késztet­nek bennünket: a legjelen­tősebbek közé tartozik ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója, illetve a fasiz­mus felett aratott győze­lem jubileuma. A fiatalabb generációk számára mindez elsősorban a tankönyvekből, vagy hal­lomásból, laikusán tálalt tényekből és élményekből ismeretes. Az a legfőbb fel­adat tehát, hogy valóban érzékletes módon, s a való­sághoz hűen idézzük fel mindazt, ami ezekben az időkben történt. Ehhez nyilvánvalóan hoz­zásegítenek mindazok, akik szemtanúi voltak mindan­nak, amiről a többség már csak másodlagos ismeretek­kel rendelkezik. Emlékeze­tükben éppen fiatalságuk legszebb esztendeit, a ne­hézségek, veszélyek ellené­re is szívesen idézett mo­mentumokat jelentenek a négy évtizeddel ezelőtti hó­napok. örömmel szólnak tehát minderről, segítenek abban, hogy árnyaltabban, szeméiyes élményekkel dú­sakban táruljon föl a kor­szakos időszak. Honismere­ti szakkörök, iskolák, hely- történészek számára felbe­csülhetetlen kincsestár az emlékezet, amely megőriz olyasmit is, amely még a történelemkönyvek szá­mára is ismeretlen. Jól sáfárkodjunk tehát mindazzal a lehetőséggel, amelyet az ad meg, hogy még mindig közöttünk él­nek azok, akik részesei vol­tak történelmünknek, közös múltunknak. Meg kell ke- kesni őket s szóra bírni azokról az esztendőkről, amelyek oly sokat jelente­nek hazánk számára. Gábor László Tervtúlteljesítés az Egri Dohánygyárban — Beváltak a mellék- tevékenységek is a Mátraalji Szénbányáknál — Gondokkal tarkított év az Agria Bútorgyárban Myereseg — eredmény szerint Akárcsak szerte az országban, megyénkben is ezekben a hetekben készítik el a vállalatoknál és üzemeknél az elmúlt esztendő mérlegét. Most derül ki, melyik cég hogyan gaz­dálkodott, hogyan sáfárkodott a rábízott javakkal, hogyan élt a lehetőségekkel. Az is most dől el, hogy hol mennyi nyereséget könyvelhetnek majd el, s ebből miként jutalmaz­zák a dolgozókat. Lesz, ahol a nyereségrészesedés kifizetése az előzetes elképzeléseknek megfelelően zajlik majd, s lesz olyan is, ahol — az 1984-es év számukra kedvezőtlen alakulása miatt — ezt egyáltalán nem tudják megtenni. Az Egri Dohánygyár fenn­állásának hosszú ideje alatt még sohasem ért el olyan kiváló eredményt, mint ta­valy. A tervezett 106,3 mil­lió forint helyett 130, 8 mil­lióval dicsekedhetnek el, s ez azt jelenti, hogy 23 szá­zalékkal teljesítették túl az előzetes elgondolásokat. A gyárban ez idő alatt kísér­leti bérgazdálkodást foly­tattak, s amíg az azt meg­előző évben csupán 4 szá­zalékos bérfejlesztést tud­tak biztosítani, most 10,6 százalékkal emelkedett az ottaniak keresete. Ez egyéb­ként ismét csak rekordnak számít a cég történetében. Érthető ezek után, hogy a február végén kifizetésre kerülő több mint 3 millió fo­rint nyereség is magasabb 10 százalékkal az 1983 évi­nél. A kimagasló sikernek több összetevője is van. Minde­nekelőtt az, hogy a ter­mékszerkezet jelentősen megváltozott, s a termelési programokat úgy igyekez­tek elkészteni, hogy azok mindenkor a legrugalma­sabban. leggyorsabban al­kalmazkodjanak, igazodja­nak a változó piaci igények­hez. Dönltő tényezőnek bizo­nyult az is, hogy készter­mékek sohasem, vagy csak rövid ideig álltak a raktár­iban, azaz folyamatosan szál­lították azt a kereskedelem­nek. Az import anyagok ki­váltásának területén sincs mit szégyenkezniük, hiszen a mutatók itt is mellettük „beszélnek”. Míg korábban például», a filterrudak több­ségét tőkés behozatal révén — elsősorban Svájcból — biztosították, most saját ma­guk gyártanak igen nagy mennyiséget. Elismerésre méltó, hogy nemcsak a (faj­lagos dohányfeihasználást sikerült csökkenteniük, ha­nem a minőség szigorú kö­vetelményeinek is eleget tet­■ tek, s ennek ékes bizonyíté­ka az, hogy a reklamációk­kal sokkal kevesebbet kellett foglalkozni. Meghatározó jelentőségű volt. hogy ösz- szehangolták a vállalati és dolgozói érdekéket, s ez a tény egyben alapot ad arra is, hogy a jövőbe megismé­telhessék vagy túlszámyal­■ hassák ezeket az eredmé­nyeket. A Mátraalji Szénbányák kollektívája ugyancsak elégedett lehet, hiszen a tavalyi esztendő során 152,2 millió forint folyt be a „kasszába”, s ez fölülmúl­ta a legvérmesebb várakozá­sokat is. Mintegy hatezren részesednek majd a nyere­ségből, s ez egy emberre le­bontva azt jelenti, hogy a borítékban levő öszeg min­den bizonnyal eléri majd azt, amit 1983-ban vihettek haza a dolgozók. Ezen túl­menően — ugyancsak a nye­reség terhére — egy 9 mil­liós lakásépítési alapot is képeznek. Szerencsés körülmény­nek mondható — de egy­úttal az ottani gárdát is dicséri —, hogy a lignit minőségének javításával an­nak egységára nagymérték­ben megnőtt. Az sem mellé­kes. s hogy a szénbányásza­ton kívüli tevékenységek is beváltak, és jól hoztak a .konyháira”. Különösen ki­emelkedő volt ezek közül a gázvezeték-építés, valamint a paksi atomerőmű számá­ra végzett cellagyártás. Bekapcsolódtak ezen kívül az eocénprogram beruházási munkálataiba, s itt elsősor­ban építési és szerelési fel­adatokat oldottak meg. Az anyag- és energiatakarékos­ság területén is sokat lép­tek előre, mert az előzete­sen meghatározott összeget több tízmillió forinttal ha­ladták meg. Az idén — fő vonalaiban — ugyanilyen eredményeket szeretnének felvonultatni, s célul tűzték ki több mint hétmillió tonna lignit kiter­melését. Ebből — ha az igé­nyek úgy alakulnak — to­vábbra is fedezik a lakosság szükségleteit. Tervbe vették még, hogy 1985 második fél­évétől 15 százalékos alap­bér-növekedést hajtanak végre. Sajnos, az Agria Bútor­gyárban közel sem ilyen gondmentesen, felhőtlenül telt el az 1984-es esztendő. Az éves termelési tervük 230 millió forint lett vol­na, ehelyett azonban csak 218 milliót sikerült elérni. Különösen súlyosan érin­tette őket, hogy a lemara­dás főképpen a tőkés ex­portban jelentkezett, hiszen a várt 40 millió helyett pusztán 21 millió forintot forgalmaztak Ennek a 48 százalékos kiesésnek első­sorban az az oka, hogy a tőkés partnerek a megkö­tött szerződésekből rend­kívül sokat — mintegy 15 millió forint értékű meg­rendelést — visszamondták. Mindezek közrejátszottal^ abban, hogy a nyereségter­vet sem sikerült maradék­talanul megvalósítani, s az előirányzott 22 millió he­lyett mindössze 18 millió körüli összegre számíthat­nak. Ilyen feltételek mellett a cég az idén nem tud nye­reségrészesedést fizetni. Hát­ráltató tényezőnek bizo­nyult, hogy az említett idő­szakban alig-alig volt fo­lyamatos az anyagellátás. A gyár vezetői remélik, hogy hamarosan egy fellen­dülés veszi kezdetét, amely­ből jobban profitálhatnak majd. Ennek elősegítésére már tavaly egy sor termé­kükkel bemutatkoztak kü­lönféle külföldi kiállításo­kon. Így jutottak el például New Yorkba, Londonba, Párizsba és Ausztria váro­saiba. Biztató, hogy jelen­leg már 12 millió forint ér­tékű megrendelést írtak alá, s éppen most folynak a tárgyalások egy 8 milliós szállításról az USA-val. Sárhegyi István a beruházások hitelezésének néhány feltétele Az MNB elnökének sajtótájékoztatója Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ked­den sajtótájékoztatót tar­tott a bank múlt évi mun­kájáról és idei feladatairól. Elmondta, hogv 1984-ben eredményes esztendőt zárt a magyar népgazdaság, nem­zetközi fizetési pozíciói ja­vultak. Az elmúlt két év során, illetve az idén a ter­vek szerint összesen egy- milliárd dollárral csökken az ország nettó adósságál­lománya. Hazánk nemzetközi hitelkapcsolatai is előnyö­sen változtak, s a nem­zetközi adósságválság gaz­daságunkat érintő kedvezőt­len hatásait is csökkentet­tük. Fokozatosan növeked­tek a devizakészletek, így 1985-re nyugodtabb gazdál­kodási feltételeket sikerült biztosítani. A népgazdasági terv fő célja az idén is a külső- és belső egyensúlyi helyzet ja­vítása, s nemzetközi fizető- képességünk további szilár­dítása érdekében tovább akarjuk csökkenteni az adós­ságállományt. A Világbank­kal 1984-ben három hitel­megállapodást készítettek elő, a vegyipar, az állatte­nyésztés és húsfeldolgozás, valamint a közlekedés fej­lesztésére. Szólt továbbá ar­ról, hogy a külföldi hitel igénybevételével tavaly jó ütemben haladtak az ide­genforgalmi célú beruházá­sok. A vállalatok exportbő­vítő, 'importmegtakarító fej­lesztésére a múlt évben 7,4 milliárd forint állt rendel­kezésre. Az év első felé­ben azonban a hitelkereslet még lanyha volt, és csak külön akciók hatására élén­kült meg. A hitelező bank­szervek az idén is a leg- jobb, a gyors megtérülést ígérő, a hiteleek minél előb­bi visszafizetését biztosító fejlesztéseket részesítik előnyben. Ez évtől módosult a beruházások hitelezésének néhány feltétele. A jövőben a hitel lejáratát nem a be­ruházás üzembe helyezésé­től, hanem az első kölcsön folyósításától számítva álla­pítják meg. A bank továbbra is ész­szerűen szigorú követelmé­nyeket támasztva bocsátja a vállalatok rendelkezésére a forgóeszközhiteleket. Kizár­ja a hitelezésből a tartósan raktárra termelő, vagy in­dokolatlanul magas készlete­ket felhalmazó vállalatokat. A gazdálkodó szervezetek lehetőséget kaptak az áru- hitelezésre is. A bankrendszer továbbfej­lesztésének célja a pénzin­tézetek üzleti vállalkozási jel­legének erősítése. A Magyar Nemzeti Bank szervezetét to­vábbfejlesztik, s a jegybank növekvő szerepet vállal a gazdaságpolitika kialakításá­ban. Az ÄfNB-n belül két hiteltagozat jött létre. Az egyik az ipar, az építőipar, a közlekedés, a hírközlés és az ágazatok bel- és külke­reskedelmi vállalatainak fi­nanszírozását végzi, míg a másik az élelmiszergazdasá­got látja el hitellel. A kamatrendszer, a hite­lek és betétek kamatainak mértéke nem változik. Vizs­gálják egy olyan rendszer működésének feltételeit, amelyben a kamatok alakí­tásában nagyobb szerepet játszana a pénzkereslet, il­letve -kínálat alakulása. A hitelezési rendszer további korszerűsítése egyébként a VII. ötéves tervben várható. Moszkvai megemlékezés Budapest felszabadításáról Moszkva lakosainak és a szovjet hadsereg katonáinak részvételével ünnepi meg­emlékezést tartottak kedden Moszkvában, a szovjet had­sereg központi házában Bu­dapest felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. A moszkvai városi pártbizott­ság, a Szovjetunió Honvé­delmi Minisztériuma, a Szovjet Háborús Veteránok Bizottsága és a Bpráti Tár­saságok Szövetsége rende­zésében megtartott gyűlé­sen megjelent Ivan Polja- kov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnökének helyettese, . Nyi- kolaj Talizin miniszterelnök- helyettes és számos veterán, a Budapest felszabadításá­ért vívott harcok egykori résztvevője. Alekszandr Koldunov lé­gi főmarsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese emlékeztetett rá, hogy negyven évvel ezelőtt a budapesti harcokban a szovjet katonákkal vállvet­ve küzdötte^ a magyar ha­zafiak, kommunisták, anti­fasiszták. A fasizmussal ví­vott kegyetlen harcokban erősödött meg a " szovjet— magyar fegyverbarátság. Rajnai Sándor kedden Moszkvában fogadást adott Budapest felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. A fogadáson többek közt megjelent Ivan Poljakov és- Nyikolaj Talizin. Budapest felszabadulása negyvenedik évfordulója alkalmából koszorú­zás! ünnepség volt a budai önkéntes ezred emlékművénél (MTI fotó, Wéber Lajos felv. — Népújság telefotó — KS) Budapest négy évtizede címmel kiállítás nyílt a fővárosban, a törté- „ neti múzeumban (MTI foté, Wéber Lajos felv. — Népújság telefoté — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents