Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 12., kedd Hangverseny a Gárdonyi Színházban Gabos Gábor Egerben Új rendelet a tanulmányi szerződésekről Csütörtökön este, 7 órakor rendezik a megyeszékhely Gárdonyi Géza Színházában az Országos Filharmónia 4. bérleti hangversenyét, amelyen fellép az Egri Szimfonikus Zenekar. Műsoron Muszorgszkij Egy év a kopár hegyen című műve, Beethoven C-moll zongoraversenye és ; Schumann IV. szimfóniája szerepel. Vezényel Farkas István, közreműködik Sabos ®óbor zongoraművész. Az 1930-as születésű Gabos Gábor már diplomája megszerzése után három jelentős nemzetközi versenyen — a párizsin. a brüsszelin és a budapestin — ért el kiváló eredményt. Művészi teljesítményei elismeréseképpen Liszt-díjjal jutalmazták. Vendégként számos európai és tengerentúli országban szerepelt. Többek között koncertezett a Royal Fil- harmonic Orchestra kíséretében a londoni Festival Hallban; a párizsi Theatre du Chatelet-ban a brüsszeli Palais des Beaux Artsban. Vendégszerepeit a Bécsi Szimfonikusokkal a Musikvereinssalban, a Cseh Filharmonikusokkal Prágában, az NDR Symphony Orchestra szólistájaként Hamburgban, a Varsói Filharmonikusokkal a Bamber- gi Szimfonikus Zenekarral és a Londoni Szimfonikus Zenekarral. Járt hangver- senykörúton a Szovjetunióban, Olaszországban, Jugoszláviában, Kínában, Kubában, Luxemburgban. az NDK-ban és Svájcban. Bejárta Japán főbb városait, 1970-ben pedig az athéni fesztivál vendégművésze volt. Hanglemezei készültek a Deutsche Grammophon, a Pathé-Marconi és a Quali- ton Hungaroton céggel. Bartók Béla három zongoraversenyéről készített lemeze 1968-ban nagydíjat nyert a Japán Record Academy- rnál. Az érdemes művész címet 1977-ben nyerte el. A közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanulókkal köthető tanulmányi szerződésről új rendelet jelenik ímeg a közeljövőben. Erről, és az újraszabályozás szükségességéről tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát. Az új jogszabály szerint — az eddigiektől eltérően nemcsak a magyar állampolgárságú hallgatókkal, illetve' tanulókkal köthetnek a jövőben a munkáltatók tanulmányi szerződést. Ilyen megállapodás jöhet létre a véglegesen magyarországi letelepedési engedéllyel rendelkező, és a hazai felső- vágy középfokú oktatási intézményben tanuló külföldi állampolgárságú diákokkal is. A tanulmányi szerződés kötésének lehetőségét a tárca kiterjesztette a külföldi egyetemeken, magyar ösztöndíjasokra is. Új szolgáltatások A tanulmányi szerződésben a vállalat, vagy intézmény vállalja, hogy a képzés ideje alatt anyagilag támogatja a diákot, ösztöndíjat folyósít neki. Új dolog, hogy a. munkáltató és a hallgató egyéb olyan szolgáltatásokban is megállapodhat, amelyek kölcsönös kapcsolatukat erősítik, vagy amelyeket egyéb okból lényegesnek tartanak. Ilyen például az üdülési lehetőség, illetve a tanulmányokhoz szakmai segítségnyújtás, a tudományos diákköri tevékenység és a diplomamunka megírásának támogatása, a , ió” vagy ennél jobb tanulmányi eredmény elérésének jutalmazása, letelepedési segély, vagy lakástámogatási hitel, illetve szolgálati lakás juttatása. Ezeken kívül a munkáltató fizethet albérleti hozzájárulást, nyithat a hallgató nevére ifjúsági takarékbetétkönyvet, támogathatja idegen nyelv tanulásában. A szerződésnek tartalmaznia kell elsősorban az ösztöndíj havi összegét, folyósításának kezdő és a tanulmányok befejezésétől függő végső időpontját; a hallgató munkába állásának helyét, idejét és a munkakör megnevezését, valamint azt, hogy az esetleges módosításokról, változásokról mennyi időn belül kötelesek a szerződő felek egymást értesíteni. A fiatal köteles a szerződésben megjelölt képzettséget megszerezni, s az ösztöndíj folyósításával megegyező időtartamra az azt nyújtó munkáltatónál elhelyezkedni. A szerződésben meghatározott kötelező munkaviszony időtartamába a sorkatonai szolgálat, valamint a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság nem számít be, kivéve, ha ettől eltérően állapodtak meg. Szerződésszegés esetén, vagy más vitás kérdésekben — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — továbbra is a területileg illetékes bíróság dönt. Ilyen ügyekben új szempont, hogy nem tekinthető szerződésszegésnek, ha a diák egészségügyi okokból nem tudja folytatni tanulmányait vagy munkáját. Az esetleges visszafizetési kötelezettséget — a jövőben — nem vállalhatja át a fiataltól az új munkahelye. Emelkedik a keretösszeg Az új jogszabály felemeli az adható ösztöndíj keretösszegét az eddigi 700 forintról 1500-ra. A rendelet ugyanakkor feloldja azt a korlátozást is, mely szerint a fővárosban elhelyezkedőknek csak 300 forint adható. Az új összeg megállapítását — amely nem lehet több 1500 forintnál — a szerződést kötő munkahelyekre bízza. A jövőben akkor sem kell szüneteltetni a hallgató társadalmi ösztöndíjának kifizetését, ha munkájával kiérdemelte a népköz- társasági ösztöndíjat. A középfokú oktatási intézményekben tanulók tanulmányi ösztöndíjának megállapításakor pedig — az előző évek gyakorlatától eltérően — nem kell figyelembe venni családjuk jövedelmét. A rendelet megjelenése után a tanulmányi szerződés az oktatási intézmények vezetőinek jóváhagyása nélkül bármikor megköthető. A tárca illetékesei azonban ajánlják a munkáltatóknak, hogy előzetesen kérjék ki az iskolák véleméhyét. A kiskorúak szerződéskötéséhez viszont továbbra is szükséges a szülői beleegyezés. A tárca illetékesei elmond- dották azt is: a rendeletet azért módosították, mert a megjelenése óta eltelt csaknem másfél évtizedben jelentős változások történtek mind az oktatásban, mind a foglalkoztatásban. A jogalkotók ezeket figyelembe véve arra törekedtek, hogy a rendelet csak keretjellegű legyen; minél kevesebb központi előírást tartalmazzon, szabadon érvényesíthessék érdekeiket a tanulmányi szerződést kötők. Magyar kulturális hét Kubában Vasárnap este nagy sikerű gálaműsorral befejeződött a Kubában rendezett magyar kulturális hét. A havannai „ Julio Antonio Mella” színházban tartott záróelőadáson fellépett a Duna művészegyüttes, Körmendi Klára zongoraművésznő, Számadó Gabriella operaénekesnő, Varga András énekes, valamint Szűcs Judit és a Skorpió együttes. A kulturális hét keretében a már említett együttesek, művészek előadásain kívül több kiállítást és magyar filmnapokat rendeztek a ku_ bai fővárosban. A Szépművészeti Múzeumban fényképkiállítás mutatta be a szocialista Magyarország négy évtizedes fejlődését. Ugyanitt nyílt meg Benkő Imre fotóművész kiállítása. A kulturális minisztérium kiállítótermében több mint 800 könyv adott képet a magyar könyvkiadásról. Nagyon sok látogatója volt a szépművészeti alap székházában rendezett népművé. szeti kiállításnak. Az eseménysorozatra Kö- peczi Béla művelődési miniszter vezetésével magyar kormányküldöttség érkezett Havannába. Köpeczi Béla megbeszéléseket folytatott Armando Hart Dávalos kubai kulturális miniszterrel és fogadta őt José Rámán Machado Ventura, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság Titkárságának tagja. DINO BUZATTI: A csalhatatlan diagnózis Attilo Fossadpro gróf, aki hetvenöt év felé járt, és a fellebbviteli bíróság nyugalmazott elnöke volt, testes ember létére nem átallott a kelleténél többet enni vacsorára, no meg az italt sem vetette meg — és éjszaka rosszul érezte magáit. Hanyatt fekve hevert az ágyban, nyitott szájjal, hörgött, és egyetlen szót sem szólt. A bor e mély álom oka, vagy a betegség? Ki tudja... A grófot szó- lítgatták, rázogatták, vizet loccsintattak az arcába — de hiába. Ekkor már a legrosszabbra gondoltak. A grófné telefonált Albruzzi doktornak. Az orvos éjjel fél egykor érkezett meg. Nyomban megvizsgálta a beteget, aztán gondolkodott egy sort, majd édeskés hangon kezdett beszélni, csűrt-csavart — ez pedig orvos szájából semmi jót sem ígér. A helyzet fenyegető volt. Elhatározták, hogy egy nemzetközi kiválósághoz fordulnak: a 83 esztendős Sergio Leprani professzorhoz, a leghíresebb és ezért legdrágább orvoshoz. Éjjel két óra tájt megérkezett Leprani. Első asszisztense, Giuseppe Marasca kísérte — jobban mondva támogatta. Amikor a nagy orvos belépett a szobába, a gróf állapota még rosszabb volt, a beteg már fuldokolva hörgőit. A jeles professzor leült a beteg lábához, és Marasca meg Albruzzi tájékoztatta: kórelőzmény, hőmérséklet, szívműködés, vérnyomás, reflexek stb. Leprani lehunyt szemmel, (hogy jobban koncentráljon, de talán álomba merülve), szenvtelen nyugalommal hallgatta kollégáit. A konzílium legfeljebb három percig tartott. Ezután a grófné aggódva kérdezte: — Mi baja van a férjemnek, professzor úr? Leprani így válaszolt: — Agyembólia, reménytelen eset. legfeljebb egy hete van hátra — és bizonytalan járással a lift felé indult. Másnap reggel Albruzzi újra megjelent a Fossadoro- palotában. Angela szobalány nyitott ajtót, és közölte: — Minden rendben van, doktor úr. A legnagyobb rendben! En mindjárt gondoltam is. A gróf úr csupán hullarészeg volt — semmi több. Mintha mi sem történt volna, maga a haldokló is megjelent — vidám volt, és elégedettnek látszott. — Köszönöm a fáradozását, kedves Albruzzi. Igazán sajnálom, hogy éjnek idején háborgattuk. Tudom, az én koromban már nem helyes, ha az ember a kelleténél többet iszik és eszik. Amikor Marasca, a nagy Leprani első asszisztense, Albruzzitól értesült Fossa- doro gróf „feltámadásáról”, roppant haragra gerjedt: — Képtelenség! Hallatlan eset! Leprani professzor nem tévedhet. Hiszen érted, milyen veszély rejlik ebben?... A professzor a múlt hónapban már bakot lőtt, és csak nagy üggyel- bajjal sikerült megóvni az infarktustól. Még egy hibás diagnózist nem élne túl. Érted? — Micsoda szerencsétlenség! Mit csináljunk most? — Leprani ezt mondta: „Legfeljebb egy hete van még”. Nos, mi nem fogjuk szó szerint követni a diagnózisát. De két héten belül a grófot el kell temetni. Így kezdődött a nagy orvos jó hírnevének megmentésére irányuló hadművelet. — Nos, hogy van az az öreg gróf? — kérdezgette Leprani első tanársegédétől. — Minden úgy alakul, ahogyan mondtam? — Minden az Ön diagnózisa szerint alakul, profeszszor úr. A beteg már fél lábbal a sírban van. Leprani diagnózisáról az egész város tudomást szerzett. Telefonált a grófi palotába a temetkezési vállalat tulajdonosa — disZko- porsót és halotti leplet kínált —, telefonált a pap, az utolsó kenetet sürgette, s a virágkereskedő is érdeklődött, milyen koszorúkra lesz szükség. A gróf pedig frissen érezte magát, és vidám volt. A tizennegyedik napon Leprani professzor már türelmetlenkedni kezdett: — Mi van azzal a szörnyű vénemberrel? Még mindig nem patkóit el? A professzornak injekciót kellett adni, hogy , megnyugodjon. Délután Marasca megjelent a Fossadoro-villában. Izgatott volt, szeme vérben forgott. Két másik tanársegéd kísérte, szakácsruhában. Marasca és kollégái elfoglalták a konyhát. Este ugyanis ünnepi vacsora volt: a gróf lányunokájának nevenapja alkalmából. A vendégek között a könyörtelen Marasca is ott trónolt. A dolgot mesteri ügyességgel végezték el. Amikor felszolgálták a tortát, Attilo Fossadoro gróf éppen csak beleharapott — és holtan rogyott össze. Arcán boldog mosoly ragyogott. Marasca azon nyomban telefonált a kiváló profesz- szorndk: — Gratulálok, mesterem. Diagnózisa egy perccel ezelőtt fényesen igazolódott. Fordította: Gellért György MIÉRT ÉPPEN A LOGIKA? A teliholdnál is fényesebben Ilyen a közönség Ha Piros Ildikó és Sztankay István, akkor törik magukat a színházért azok is, akik egyébként nem túl gyakran látogatják. Ez történt Gyöngyösön is, ahol a Mátra Művelődési Központban vendégszerepelt a Madách Színház. Szakonyi Károly Holdtölte című, kétrészes színművét adták. Ezzel karcolatban eljutottam néhány következtetéshez. Például. Nem szeretem, ha becsapnak. Mert mi történik? Az a gerjedelemtől „megvadult” Sztankay, a darabbéli férj, aki történetesen a színfalak között Sándor névre hallgat, kétszer is rárivall szegény kis feleségére, a darabbéli Ágnesre, azaz Piros Ildikóra, hogy — azt mondja —: Vetkezz le! A riadt kis asszonykán nem sok holmi volt, különben is mezítláb kellett neki félórákat topogni a színpad hideg deszkáján. Mit tehetett? Kezdte az egyik vállát kibontani a piros ruhából, már majdnem... ! ... és tessék! Nem leoltanak minden villanyt? Felháborító. Mind a két rész így végződött Szakonyi jóvoltából. Micsoda szerzői eljárás ez? Aztán... ! Hát nem nagyszerű dolog? Kiderült, hogy mi. férfiak vagyunk a házastársi hűség mintaképei. Bezzeg az asszonyok. Mint ez a darabbéli Ágnes is. Hogy ő aztán nem, mert neki a férje a mindene és azzal a kis taknyos kollégájával is csak azért állt szóba, mert annyira hasonlított arra a hajdanvolt Sándorra, aki éppen ilyen lelkesen tudott az élet bonyodalmairól ... a kibontakozásról... a közösség iránt érzett felelősségről ... ! Aztán csak úgy, puff, mégiscsak ... De — a házasságtörés nem sikerült. Azóta sem. Bezzeg a férj... ő csak a férfi kollégáival tud „kiruccanni”, mert ugyan a titkárnője, no, de ő és egy másfajta érzelmi kapcsolat... ! Hát nem aranyos? Ezék ketten elkezdtek otthon beszélgetni, erről is meg arról is, közben felrohantak az emeletre a gyerekekhez. még lebonyolítottak néhány telefont és egyszer csak az asszony azt mondja, hogy ő és az a fiatal kollégája ... Tetszik érteni! Csak úgy, két telefonbeszélgetés között „kitálal”. Hogy miért? Előttem rejtély. Állítólag nem lehet sokáig hazugságban élni. Erről is beszélgetnek egy sorit. Hol erről, hol arról, ahogyan éppen az eszükbe jut. Hogy mikor miért? Hát... csak. Mert állítólag ilyen ez élet. Ha valaki azt hinné ezek után. hogy végigmérgelődtem az egész előadást, most közlöm: téved. Jókat mulattam. A dialógusok olyankor szikráztak. Persze, a „fentebb elme” tulajdonosa ki lehetett volna más, mint a férj. A férfi. Az asszony „csak” szép volt. Nem elég ennyi egy nőnek? Azt hiszem, ez a „páros” színmű nem tette, nem tehette próbára a szereplők tehetségét. Piros Ildikó volt a természetesebb, a sokrétűbb, a színesebb. Sztankay István időnként megelégedett azzal, hogy szép zengésű hangját „nekieresztette”. A pian ói voltak az emberiek. Ügyes díszletet láttunk, ami azonban egy kicsit „ba- zárosabbra” sikerült a kelleténél. A rendező, Szirtes Ádám jól mozgatta a színészeket. Túl sok gondja nem lehetett. A gyöngyösi közönség nagyon hálás volt a két kedvencének. G. Molnár Ferenc
