Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1985. február 4., hétfő A bűvös szó: akarat Volt egyszer, éppen tizen­hét esztendeje egy kezdő táncdalénekes. s egy közép­iskolai tanárból lett, rajtoló újságíró. A zsurnaliszta fel­figyelt a hirtelen népszerű­vé vált ifjúra, tündökletes tehetséget sejtett benne, ezért riportot készített ve­le, megrajzolva róla az el­ső érdemleges portrét. An­nál inkább, mert „Kovács Józsi" nyilatkozata már a jövőt pásztázta, s megfogal­mazta akkor meghökkentő­nek ható célját: az opera­színpadokon óhajt sikereket aratni, méghozzá a műfaj legnagyobbjainak társasá­gában. Hittem neki. Nem úgy szerkesztőm, akivel szinte közelharcot kellett vívnom, hogy az írás — legalábbis rövidített változatban — megjelenhessen. Természe­tesen a lényeg legkisebb csorbítása nélkül. A fiatal művész — civil­ben szakmunkás — hálás volt az előlegezett bizalo­mért. Azóta nem találkoz­tunk. S most, szombaton es­te egy jó értelemben vett sztár mutatkozott be a kép­ernyőn, az, akinek valaha álmodta magát, az, akinek már akkor képzeltem. A varázsszóra is utalt, a konok kitartásra, a lankadat­lan türelemre, a „csakazértis" munkára. Ez szükségeltetett ahhoz, hogy Józsiból József, beatdalosból a komoly mű­faj ünnepelt, elismert kép­viselője váljék. A Jöjj vissza hozzánk....' című produkció — a Ma­gyar Televízió és az Orszá­gos Rendező Iroda közös műsora — ritka gonddal összeállított program volt. Ez — többek között — Len­gyel/! Miklós szerkesztő és Seregi László rendező ér­deme. Mindketten igényesen mintázták meg azt az érté­kes foglalatot, amelyben a tehetség gyémántja viliódz­hatott. A székesfervári Vörösmar­ty Színházban is viharos tet­szést aratott zenei esemény — nem túlzó ez a minősí­tés — fénypontja kétségkí­vül az elbűvölően szép, a minden árnyalat érzékelte­tésére edződött hangú fő­szereplő volt, aki a legjob­bak társaságában mert pó­diumra lépni, mert tudta: nem marad alul a „verseny­ben." Szólt újabb keletű sze­repálmáról is, bizonyítva, hogy megbirkózna a Leon- cavalló-opera főalakjának karakterével. megmintázá­sának buktatóival is. Mindannyian hittünk ne­ki. Nemcsak az a hajdani tollforgató, aki már akkor csillagsorsot jósolt neki. Miért idéztem a személyes jellegű sztorit? Csupán amiatt, mert a vonzó pél­da bárki által követhető. Persze testhez méretezetten ! A töretlen akarat azonban folyvást diadalmaskodik. Bárkinél... Pécsi István Vitray A magyar futball hanyat­lása idején divat volt „ösz- szepárositani" a televíziót és a rádiót. A levett hangú tv képernyőjén látható unal­mas csaszogásért némileg kárpótolta a közönséget, hogy a rádió hangszóróiból csodálatos támadásokról, káprázatos beívelésekről, hatalmas iramról hallhat­tunk1. Még az sem zavart különösebben senkit, hogy a meccs azonos volt. Azóta jobban szeretjük, hogyha a szó szinkronban van a képpel: már nem szo­kás az effajta összeházasí­tás. Egyrészt a rádiós „epo­szok” kitűnő közvetítője, Szepesi György már az MLSZ elnökeként irányít­hatja a labdarúgók mun­káját. Másrészt beigazoló­dott, hogy Vitray Tamás, aki oly sokszor volt a tele­vízió kommentátora, jól érezte meg: mi a lényege a kép és a hang együttesének, mit kell mondani, hogy ne legyen tolakodó, összhang­ban maradjon a látvánnyal, feleslegesen ne szépítse meg. amit egyébként is szemügy­re tudunk venni. Keddi teljesítménye már :az érett televíziós személyi- ;ségé: külön szerencse, hogy az NSZK elleni győztes mér­kőzést volt alkalma közve­títeni. fő jellemzője a rea­lizmus: nem tekinti nemze­ti felemelkedésünk zálogá­nak a pályán aratott győ­zelmet, de a vereséget sem valamilyen jóvátehetetlen katasztrófának. Ugyanígy állandó, hang­súlyos, de nem hivalkodó más jellegű jelenléte a te­levízióban. Derűvel, józan­sággal szólal meg, szerepel­jen akár valamelyik régeb­bi, vagy újabb vállalkozá­sában, a Telerámában, vagy a Tóksóban. Valamilyen végleges, letisztult van a megjelenésében ‘és modorá­ban : nehezen lehet elhinni, miután vele töltött az em­ber egy-két órát, hogy nem tökéletes a világ, hogy akad­hatnak, akik nem értik ezt, vagy azt a jelenséget. Olyan fonmabiztonsággal bánik a választott anyaggal, hogy egységessé válik egy-egy olyan elegyes összeállítás is a kezében, melyben egymás mellett szerepel a politikus, a masszőr és az amatőr nyelvbarkácsoló. Egy újabb kihívást is elfogadott: kö­zönséggel együtt, élőben láthattuk a Tóksó műso­rában, tehát felmérte azt a veszélyt, hogy bármennyire is háttérbe húzódik, mégis­csak meghatározó, s egyfor­mává, s így egy idő után egyhangúvá is teheti a pro­dukciókat. Hosszú elemzést érdemel­ne Vitray Tamás egyénisé­ge, mindaz, amit a Magyar Televízió felnőttségéért tett. Most is, mintha úgy néztük volna meg vele a meccset, minit egy baráttal, aki nem beszél félre, hanem megoszt­ja velünk örömeit és aggo­dalmait. Egy olyan televízió munkatársaként szólal meg Vitray, amely nemcsak bú­tordarab a sarokban, de otthont is talál lakásaink' ban. Gábor László Az Állami Bábszínház az NDK-ban Az NDK-ba utazott szom­baton az Állami Bábszínház társulata: február» 3. és 10. között a Berlini Modern Ze­ne Biennáléja alkalmából nyolc előadást ad Berlinben, Frankfurtban, Weimarban. A műsorokon Bartók Fából fa­ragott királyfi, Becket Jele­net szöveg nélkül című mű­ve, Ligeti Aventures és Stra­vinski Petruska című műve szerepel. (MTI) Másfél ezer éves műemlék Hatalmas sárga sátor emelkedik a pécsi Dóm té­ren, a négytornyú székes- egyház előtt. Az aknamé­lyítő bányászok állították fel. s az építmény védelmé­ben fogtak hozzá egy más­fél ezer éves műemlék, az úgynevezett korsós sírkamra feltárásához és megóvásá­hoz. (Nevét a sírkamra vé­gében mélyített kis fülkében látható korsóábrázolásról kapta.) A hangár alakú graboplast-sátort hat és fél méter magas, betonba ágya­zott vasszerkezet tartja, alat­ta 180 négyzetméternyi munkaterületen dolgoznak az aknamélyítő vállalat pé­csi üzemének bányászai. A székesegyház előtti té­ren volt Pécs római elődje, Sophiane város temetője. A IV. században élt ókeresz­tények több festett sírkam­rát építettek itt. Az elsőre 1780-ban bukkantak rá köz­vetlenül a templom fala mellett. 1922-ben egy há­rom apsziszos (félköríves) kápolnát találtak. 1939-ben pedig egy további festett sírkamra és egy hét apszi­szos kápolna került napvi­lágra építkezés közben, il­letve régészeti kutatás eredményeként. Az épülete­ket — a visszatemetett má­sodik kápolna kivételével — feltárták és bemutathatóvá tették. BARÁTI KOR ALAKUL Székely Bertalan örökségét ápolják Könyvújdonságok az üzletekben Az év elejére jellemzően, meglehetősen sovány a könyvújdonságok listája: mindössze 28 kötet kerül az Állami Könyvterjesztő Válla­lat üzleteibe január végén. A szépirodalmat képviselő művek közül most az Euró­pa Könyvkiadónál jelenik meg a Finn Irodalom Könyvtára sorozatban Han- nu Salama regénye Szent- iván-éji tánc címmel. Az írót a könyv első megjele­nésekor a bíróság istenká­romlásért elítélte, a kritiku­sok azonban korszakalkotó műnek tartották könyvét. Az olvasók saját erényeiket és bűneiket találták meg ben­ne és a Finn Köztársaság el­nöke kegyelmi határozattal szolgáltatott igazságot a szel­lemi szabadságnak. Az Ár­kádia Kiadó másik újdonsá­ga Albert Goldman Elvis című kötete. A szerző ebben a művében megírta Elvis Presley élettörténetét. Há­romévi kutatás és körülbe­lül 600 interjú után ez a könyv mondja el a világhírű popsztárról először a teljes igazságot. ügyesen vegyít­ve a megdöbbentő felfede­zéseket a ipompás kultúrtör­téneti eszmefuttatásokkal. Gondolkodnak-e az ál­latok? Miért játszanak az állatok? Mi a szociobiológia? — egyebek között ezekre a kérdésekre igyekszik vála­szolni Csányi Vilmos Kis etológia című kötetében, amely a Gondolat zseb köny­vek sorozatban látott napvi­lágot. Székely Bertalant a magyar múlt legnagyobb festőjének nevezi Lyka Károly. Kolozsvárott született. Ti­zennégy éves, amikor a sza­badságharc elbukik. E sors­fordító esemény a fogékony lelkületű kamaszt érzéke­nyen érinti. Mérnöki tanul­mányokat folytat, majd kép­zőművészeti akadémiára ke­rül. Eleinte cégérek festésé~ vei tartja fenn magát, ezután a Vasárnapi Újság és a lip­csei Illustrierte Zeitung il­lusztrátora lesz. ö készíti a budavári Mátyás templom üvegfestmény terveit és a kecskeméti városháza fres­kóit is. Valójában mint fres- kókészitő és a történelmi múlt krónikása válik ismert­té. Müvei közül kiemelke­dik az Egri. nők című alko­tása. Születésének 150. évfordu­lója alkalmából Szada köz­ség tanácsa baráti kör ala~ pitását tervezi. Heves me­gyéből is várják mindazok jelentkezését, akik Székely Bertalan szellemi örökségét napjainkban is ápolni, fej­leszteni és alkalmazni - kí­vánják, s akik e kiemelke­dő művész alkotásait köz­kinccsé szeretnék tenni. Az - érdeklődőket 1985. március 16-án, 16 órára a szadai általános művelődési központba várják. Ekkor tartják a társaság alapító közgyűlését. Akiknek ez az időpont alkalmatlan, jelent­kezésüket a fenti címen le­vélben is örömmel fogadják a szervezők. Az európai viszonylatban is kiemelkedő értékű mű­emléket a közönség jelen­leg mégsem látogathatja, s elsősorban azért, hogy a bennük lévő falfestménye­ket megóvják a rohamos pusztulástól. Most azonban kitűnő megoldást találtak a szakemberek arra, hogy az érdeklődők megtekinthessék az ókori emlékeket és még­is meggátolják további rom­lásukat. Ugyanazt az eljárást al­kalmazzák. mint a római mauzóleumnál, amelyet szintén a székesegyház előtti területen tártak fel és az idén megnyitnak a közönség előtt. Ezt az épít­ményt ólomlemezzel szigetelt „betondobozba” foglalták, s keskeny folyosóval vették körül, így a látogatók kör­bejárhatják és egy üvegab­lakon betekinthetnek a sír belsejébe, ahol a márvány szarkofág és a falfestmé­nyek vannak. A korsós sír- kamra helyreállításához és hasonló módon valló ben tatásához szükséges munka még több évet igényel. A titkárnő benézett a ter­vezőkhöz, és Gvetadzet hív­ta. Szikár, szemüveges férfi emelkedett fel a székről, összetekerte az előtte fekvő tervrajzot, és elindult a fő­nök irodája felé. — Tisztelt kolléga! Jól ér­tesült forrásokra hivatkozva el kell marasztalnom, mert ma egy negyedórát késett. — Elnézést, egy nagyon fontos kérdésben szeretném kikérni a véleményét... — Remélem, hallotta, amit mondtam. Ne felejtse el, hogy az irányítása alatt fia­tal mérnökök dolgoznak. Mi­lyen példát vesznek magá­ról?! Tudja mit? Nagyon kíváncsi lettem... Kérem, hogy írásban nyújtsa be ké­sésének okát. — Már engedelmet ké­rek. .. Az utolsó szó jogán. A munkámban egy olyan probléma merült fel, ame­lyet csak önnel beszélhetek meg. Egész héten hiába pró­bálkoztam, hol a mmiszté­riumban, hol a tervhivatal­ban volt. S ha véletlenül az irodájában dolgozott, a tit­kárnője akkor sem engedett be. Most, hogy elkéstem, rögtön magához rendelt, és nagyon örülök, hogy most már valóban megbeszélhe­tem önnel a problémámat... Az igazgató megigazította a szemüvegét, s meglepeté­sében csak ennyit tudott mondani: — Hadd halljam... (Fordította: Saiga Attila) n majdnem elfelejtett gárdakapitány Sikeres nyomozás — egy levél kapcsán Aki busszal érkezik Tar- narhérára, a megállóban egy különös tablóra lesz figyel­mes. Rajta fényképek, leve­lek, az egyiken cirill betűk. A helybéliek tanácsára a község általános iskoláját keressük fel, hogy a táblá­ról többet tudjunk meg. Be­szélgetőpartnereink Dzvo- nár Sándor igazgató, és Cseh Pál ifjú pedagógus, aki — többek között — tör­ténelmet is tanít itt a gye­rekeknek. — Egy napon levelet kap­tunk a szovjetunióbeli Orszk város úttörőitől, ök ebben arra kérték az isko­lát. járjunk utána egy bi­zonyos Bahtüzin kapitány­nak, aiki valószínűleg Tár­náméra környékén esett el 1944 végén. Ezt leszárma­zottjaitól tudták meg, akik ma Orszkban élnek. Segít­ségül egy, a tisztet ábrázoló fényképet is a rendelkezé­sünkre bocsátottak. Mi sem­mit sem tudtunk erről az egészről, elkezdődött hát a nyomozás. A tanulók házról házra jártak, érdeklődtek és kérdezgettek az emberektől. Végül siker koronázta az erőfeszítéseket. Megtalálták azt az idős házaspárt, akik­nél annak idején megszállt. Amikor megmutattuk ne­kik a megsárgult fényképet, az egykori vendéglátók rög­tön felismerték Bahtüzin arcvonásait, majd előkeres­tek ők is — a régi tárgyak, ereklyék közül — egy ugyan­olyan fotót, amelyet még annak idején kaptak tőle. Ez volt az a mindent eldön­tő bizonyíték, ami miatt azt gondolhattuk, kutatásunk sikeres volt. — M volt a következő feladat? — Ezután következett an­nak a felderítése, hová is temették el a kapitányt. Azt tudhattuk csupán, hogy a környéken elesett szovjet katonákat Hevesen, Jászbe­rényben. Kecskeméten, Hat­vanban és Egerben helyez­ték örök nyugalomba. Majd egy évig is eltartott, amíg végigjártuk e városok le­véltárait, illetve elemeztük a nyilvántartásokat. Ez rendkívüli energiáikat emésztett fel, ugyanis majd­nem minden hétvégén be­ültünk az autóba, és utaz­tunk a kiszemelt városba. Aztán Jászberényben rá­bukkantunk egy idős bácsi­ra, aki emlékezett a kere­sett névre. Elő is kereste egy kimutatásban — ceru­zával beleírva —, és az ot­tani temetőben így meglel­tük a sírt. A hírt rögtön megírtuk Orszkba. — Ügy tudom, ekkor méO mindig nem ért véget az akció... — Valóban nem. Van ugyanis egy ősi szláv szo­kás. miszerint ha valaki meghal és máshol temetik el, abból a földből, ahová eltemették néhány rögöt a szülőföldre is el kell juttat­ni. Ennek a megkapó és szép hagyománynak teljesi- ’ tése is egy kisebb akadály­ba ütközött. Postai úton — a rendelkezések értelmé­ben — nem szabad földet küldeni. Ekkor a Honvédel­mi Minisztériumhoz fordul­tunk problémánkkal, ök si­ettek segítségünkre és az urnát egy futár vitte a Szovjetunióba. — Sikerült-e pontosan re­konstruálni az akkori — 1944-es — eseményeket? — Sok mindent megtud­tunk Bahtüzinről, a majd­nem elfeléjtett gárdakapi­tányról. 1909-ben született Buzuluk városában, az oren- burgi kerületben — Moszk­vától 1800 kilométerre. Mi­után elvégezte a katonai fő­iskolát, hadnagyi rangot ka­pott, majd 1937-től 42-ig a Távol-Keleten szolgált és részt vett a japán szamu­rájok elleni harcban. Ezután a II. Ukrán fronton küz­dött a fasiszták ellen. 1944. november 14-én értek Tár­náméra térségébe. A község­ben, Veréb József éknél ren­dezték be a főhadiszállásu­kat és itt létesítettek távíró- állomást is. A háziak mind­járt megszerették a szerény, nyugodt fiatal tisztet, aki­nek megígérték, vacsorára húsos derelyét — kedvelt orosz étel — készítenek ne­ki. November 15-én felsza­badult Tárnáméra és a ka­pitány délben felderítésre indult Boconád felé egy dzsippel1. A mai Lenin Tsz központja előtti útszakaszon egy német aknavétő kilőt­te a kocsit. A kapitány ek­kor kapta halálos sebét. — Van-e valamilyen kap­csolatuk Bahtüzin hozzá­tartozóival? — Természetesen van. Lá­nyai többször voltak ná­lunk vendégségben, itt részt vettek az ünnepségeken. Egy rajunk a nevét is felvette és az egész úttörőcsapat ápolja és gyakran megko­szorúzza a hős sírját. Leve­lezünk is a családtagokkal, tudjuk egymásról, milyen gondjaink, örömeink van­nak. ★ Immár 40 év telt el a II. világháború befejezése óta. 1 és még ma is sűrűn talál­kozhatunk ilyen, és hasonló esetekkel. A szovjet — de más országbeli — újságok­ban is naponta olvashatunk különböző felhívásokat: „Ki látta utoljára”, „höl”, ne­vek, személyleírások, évszá­mok. A történetem különös emlékeztetői ezek... Havas András A rejtvénykészltő nagy öregje Balassagyarmaton él Valló Emil, aki a hatvan évvel eze­lőtt Magyarországon bevezetett keresztrejtvény készítésének avatott mestere. A magyar rejtvénykészítés doyenje 1928- ban adta közre első saját készítésű keresztrejtvényét, azóta több ezret csinált (MTI fotó: Kulcsár József — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents