Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-28 / 49. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. február 28., csütörtök Irodalom és hazafiság Egy előadás elébe Irodalmunkban múltunk, magyarságunk legtel­jesebb emlékezete őrződött meg. Irodalmunk őrzi a leghívebben mindazt, ami számunkra a múlan­dóságból múlhatatlan: történelmi sorsalakulásunk gondjait, örömeit, tanulságait. Emberi, szellemi lé­tünk alakítása a művészet erejével, a gondolat és az önismeret által is történik. A humánum társa­dalmi szükségességéről és történelmi nélkülözhe­tetlenségéről nem mondhatunk le. Irodalom és hazafiság kap­csolatáról szólni egyre idő­szerűbb ; különösen Eger­ben, a szembesülő emléke­zet fénylő színterén. Itt Ti­nódi, Balassi üzen a rég­múltból az alkotás és az er­kölcsi eszmévé magasodó élet példájával. Jelképe lett irodalmunknak a lant és a kard, a szépségvágy és a megmaradás etikájának' és esztétikájának kettős szim­bóluma. Küzdő korból ered Zrínyi szava a hazaszeretet felelős­ségérzetét megfogalmazó művekben. Zrínyi az „édes haza” iránti Balassi-öröksé- get a „Hic vobis vei vincen- dum vei moriendum est” (Itt győznötök vagy meghal­notok kell") imperatívuszára változtatta az adott kor- halyzetben. A helytállásnak ez a korparancsa zeng a re­formkorban, az „Itt élned, halnod kell" szavakban. Ha­za és emberiség kettős jel­szava, az iderendeltség tu­data a magyar szabadság- harcos eszmei örökségbe ér­vényesül. Kölcseynél „A ha­za minden előtt" életvezérlő elve fogalmazódik meg. Petőfinél a „Szabadság, szerelem", Adynál a „Poli­tika és szerelem”, József Attilánál a „Szellem és a szerelem" válik ars poetica érvényűvé. A „Ragyogni" akarásnál is döntőbb lesz a „használni” akarás közösségi elve. Ady azt vallotta, hogy Balassiéktól, a kuruc sza­badságharcosoktól, Csoko- naiéktól ösztönöztetett. Hir­dette, hogy ,.Nemcsak ma­gyar vagyok ... de patrióta is." A nemesi nemzet nagy- jaival szemben a népi hő­söket idézte: Dózsát Wer- bőczivel szemben, aztán Pe­tőfit, Táncsicsot. De ismer­te történelmünk ellentmon­dásait, tudta, hogy „Dózsa ás Werböczi szinte egyszer­re jött.” Vallotta, hogy az ide- tartozás megmásíthatatlan rendelés. Magában hordta a „magyarság fényét, köny- nyét, tört hitét." Hirdette, hogy a magyarság „betyár urak" miatt vált „hőkölő néppé". Ember és magyar nála szétbonthatatlan szin­tézisbe került. Amíg a kul­túrák és népek nemzeti ke­retekben virágoznak, addig magyarságunkat nemzeti ér­zésként. sajátosságként is őriznünk kell. Költészetének iegdúsabb, legáradóbb téte­le éppen magyarságélménye: a legdktalanaibb — mert ok nélküli —, de legigazabb szerelem. A világháborús ér­tékpusztulást látva, a szét­szóródás vízióival viaskod­va írja 1916-ban: „Mit ta­gadjam? — siratom és sze­retem. (Mit tagadjam? — talán ez az igazi.) S ez is oktalan, de legszebb szere­lem." Az „Ember az embertelen­ségben" élményét megfogal­mazó, a háború ellen kiáltó, az „intés az őrzőkhöz” üze­netét örökül hagyó Adynak nemcsak véresen valóságos köze, de távlata is volt tör­ténelmünk. a magyarság sor­sának értékeléséhez. A szo­cializmusban látta a nemze­ti, a „dunatáji” boldogulás útját. az emberiség szebb jövőjének lehetőségét. A munkásosztály harci jelké­pét, a vörös csillagot ő tűz­te ki elsőként a magyar köl­tészet egére. Költészete már 1919 előtt is a gondolkodó emberek forradalomhoz ve­zető útját egyengette. Az el­ső magyar kommunisták, majd mind Ady-rajongók voltak. Tudatosító és meg­tartó erő volt 1919-ben, majd a levert forradalmak után, a „fekélyes béke időszaká­ban” itthon és a határain­kon túl élő magyarság szá­mára is. Ezt az örökséget folytatja József Attila az „Édes ha­zám, fogadj szívedbe. / hadd legyek hűséges fiad!" fohá­szával. A kordiktálta kérés tartalma pedig: „Adj ember­séget az embernek, / adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat." A társadalmi harcot vál­lalva, a perem. a külváros, osztályöntudatát fejezi ki. A munkásosztály küldetéstu­data: „helytállni az emberi­ségért az örök talajon". A búvó otthoni tájra vá­gyón a mártíriumot is vál­lalva folytatja a haza és em­beriség eszméjét Radnóti Miklós. Alaptételt fogalmaz 1944. február 29-én. Dési Hubert búcsúztató versében: „Ember, vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, / — hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd. mit kell tenned érte, / hogy más legyen." 1945 után a magyar mar­xista tudat egyik alapigazsá­ga lett népünk történelmi sorsának fontos tanulsága­ként a következő: „a legfon­tosabb haladó hagyománya­ink közé tartoznak a nemze­ti függetlenségért vívott szabadságharcaink”. Szocia­lista hazafiság és szabad­ságharcos hagyomány így forrt össze. Történelmünk osztályharcok története, de egyben nemzeti múltunk füg­getlenségi és szabadsághar­cainak története is. Az em­berség, a humánum, a szel­lem szabadságharcának pél- daadói voltak irodalmunk nagy egyéniségei. Emberi voltunk, magyarságtudatunk számára azért nélkülözhetet­lenül fontos az anyanyelv és az irodalom, valamint a tör­ténelem. Azonosságtudatunk a szellem régióiban főkép­pen a nyelv és az irodalom révén, a múló időben pedig történelmi ismereteink által erősödik. Ezért érezzük eze­ket a tudományágakat nem­zeti érdekű és érvényű tan­tárgyaknak. Irodalom és hazafiság té­maköréről tart előadást feb­ruár 28-án (csütörtökön) dél­után hat órakor az egri If­júsági Házban, az „Átriumi esték” sorozatban Király Ist­ván akadémikus. Cs. Varga István Otthon Hazafelé 75 éve született Kohán György festőművész Még csak most lenne 75 éves Kohán György, és már 19 éve halott. Élete az átla­gos emberi életkor előtt egy évtizeddel korábban zárult le. Életpályája sem volt át­lagos. Ennek áttekintése nemcsak a nagy alkotót meg­illető tisztelgésre, hanem má­ig érvényes és hasznosítható tanulságok megfogalmazásá­ra is alkalmat ad. A gyulavári uradalmi ko­vács fiának első élményeit az alakuló, szikrázó vas je­lentette. Tanára, József De­zső korán felismerte kivéte­les tehetségét. Baráti kezek a Képzőművészeti Főiskolá­ig vezették útját. Itt azon­ban' a drámai erővel, fe­szültséggel teli növendék Glatz Oszkár osztályán nem találja helyét. Párizs kö­vetkezik nyomorral és áram­lásokkal És még valami: A Győző-féle Művészeti Lexikon szerkesztőinek jó szeme, mert a 25 éves Ko­hán Györgyöt önálló cím­szóként szerepeltették már 1935-ben. Két budapesti ki­állítása (Műbarát, Tamás Galéria). A 30-as évek köze­pére esik első vásárhelyi tar­tózkodása, amikor is megis­merkedik az idős mesterrel. Tornyai Jánossal, sőt egyik alapítója lesz a Tornyairól elnevezett tudományos, iro­dalmi és művészeti társaság­nak. A 30-as évek végét, a 40-es évek elejét többszöri katonáskodás szabdalta fel. Majd következett a felsza­badulás. és ekkor új lehe­tőségek nyíltak, — sajnos csak átmenetileg — Kohán György előtt is. Kiállításai következtek Gyulán, Vá­sárhelyen, és 1948-ban Bu­dapesten is a Képzőművé­szek Szabad Szakszervezeté­nél. Utána egy évtized né­ma csend, kitaszítottság. (A Képzőművész Szövetség 1952- ben mint fejlődésképtelent kizárta soraiból.) Azonban ezekben az években is kö­vetkezetesen dolgozik. A tisztultabb, változott társadalmi, politikai légkör számára is megnyitja az utat: 1959-ben a Műcsarnok ad otthont képeinek. A kö­vetkező évben Munkácsy-dij- jal ismerték el munkássá­gát. 1964-ben műtermes la­kást kap Vásárhelyen. 1965- ben meglepetés erejével ha­tó kiállítást rendez a Ma­gyar Nemzeti Galériában: több mint kétszáz, jobbára teljesen ismeretlen művet mutat be, köztük jelentős számban az általa kedvelt viasztemperákat. A követke­ző év meghozza számára a magyar művésznek adható legnagyobb kitüntetést. a Kossuth-díjat. Nem sokáig élvezheti, mert ekkor már súlyos beteg, és ugyanez év december 16-án Gyulán be- feieződik életútja. Halála előtti végintézke­déssel Gyula városának jut­tatta hatalmas művészi ha­gyatékát. közel háromezer művét, mintegy hatszáz olajfestményt és több mint kétezer-kétszáz grafikát. Szü­lővárosa 1979-ben nyitotta meg az önálló Kohán-múzeu- mot. Kohán György munkássá­ga az alföldi realisták, a kor- társ európai művészet és a mexikói monumentalisták törekvéseinek egyéni ötvö­zete. Az alföldi festészet eti­kai hagyománya a tájhoz, szűkebb. tágabb világához való kötődést jelenti. Ezen­kívül innen táplálkozik drá­mai ereje, feszültséggel tel­jes hangvétele. (Bivalyos sze­kér napkoronggal. Hazafelé.) Siguerios és Rivera távoli ..gondolattársítása” egy-egv alakformálásában érezhető (Marokszedö, Kéve). Megta­lálhatjuk azonban nála Mondrian síkba terített négyzeteinek hatását is, de mindig konkrét mondanivaló megjelenítésére (Vásárhelyi utca, Tanya). Az Ecole d’Paris analitikus képépité- se is felfedezhető jó né­hány műben (többnyire csendéletein és néhány port­réján). Portréiban a gondtól, munkától megtört anyának (Anyám) éppúgy emléket ál­lít, mint a minden vihart átélt, elvesztett férje «helyett férfimunkát vállaló kemény asszonyoknak. (Parasztasz- szony). Kohán György kifejezet­ten monumentalista vénájú alkotó. Sajnálatos, hogy éle­tében. még a Munkácsy- díj után sem kapott egyet­Anyám len négyzetméter falfelüle­tet sem. Hatalmas háború- ellenes kartonja csak halá­la után került mozaikban kivitelezésre Székesfehér­váron, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Szék- házában. Életműve a bartóki pél­da megvalósulása: Ügy hasz­nosította a kortárs művészet újításait, hogy nem szakadt el népe kulturális hagyomá­nyától és kora társadalmi valóságától. Munkásságát — az évfor­duló tisztelgő sorain túl — akkor becsüljük meg mél­tón. ha alkotásait minél szélesebb körűen tesszük közkinccsé, és megtett út­jának tanulságait hasznosít­juk. D. J. Hatvani Galéria-naptár Gink-fotók — Szolnok bemutatkozik — Busz a Párizsi Balett pesti vendégjátékára — A Varsói melódia Igen sok látogatója van a Galériában Gimk Károly érdemes művész fotókiállí­tásának amelynek anyaga Bartók Béla alkotóművé­szetéhez kapcsolódik. Ezt a tárlatot március 17-ig ite- kinthetik meg az érdeklő­dők, 22-én. pénteken este 6 órakor pedig ,.Szolnak be­mutatkozik” címmel Faze­kas Magdolna festőművész és az Égerből oda szárma­zott Szabó László szobrász­művész kiállítását nyitja meg dr, Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának veze­tője. Ez alkalomból a szol­noki Szigligeti Színház mű­vészei is műsort adnak a Galéria -pódiumon. A Galéria-busz útja már­cius 23-án. szombaton, dél­után 3 órakor Budapestre visz. Utasai délután a Mű­csarnok kiállításait tekintik meg illetve átrámdulnak a Szépművészeti Múzeumba, ahol Victor Vasarely mű­vészetével ismerkednek meg. Az út befejezéseként pedig este 7 órai kezdettel Párizsi Balett vendégjátékán vesz­nek részt a Vígszínházban Ez az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál művésze­ti eseménysorozatának egyik kiemelkedő produkció­ja. hiszen, a világhírű fran­cia táncegyüttes még nem szerepelt hazánkban. Folytatódnak a képzőmű­vészeti szabadegyetem elő­adásai is. Március 19-én. kedden délután 5 illetve 6 órai kezdettel — a „Ma­gyar műhelyék” sorozat ke­retében — a debreceni mű­vésztelep alkotóinak mun­kásságával ismerkedhetnek meg egyrészt a Damjanich Szakmunkásképző Intézet kollégiumának fiataljai, másfelől a Kossuth téri le­ánykollégium diákjai. A dia­képes előadásokat dr. Lo­sonci Miklót műtörténész tartja. A Galéria-játékszín már­cius 13-én, szerdán este 7 órakor a cukorgyári műve­lődési házban. 14-én, csütör­tökön esite 7 órakor pedig a MÁV Liszt Ferenc Művelő­dési Házában Strozi Játék és valóság című darabját játssza Nagy Attila érde­mes művész és Császár Angéla felléptével. Még márciusban, 28-án, illetve 30-án délután 4 és este 7 órai kezdettel színre kerül Zorin Varsói melódia című kétrészes lírai játéka is. és­pedig a gyári házban. A da­rab szerepeit Berikö Péter és Zsurzs Katalin alakítják, rendezője pedig Petrik Jó­zsef Jászai-díjas. Lesz a Galériának már­cius második felében egy ■kihelyezett kiállítása is. és­pedig a cukorgyári műve­lődési ház földszinti klub­termében, ahol Fazekas Magdolna és Szabó László 'kamara tárlatát rendezik meg. , BENE GYURICSICS: Beszélgetés kesztyűben Ki mondta azt, hogy nem illik úgy beszélgetni, hogy kesztyű van a ke­zünkön? Gondolják csak meg jól. Először, nagyon higié­nikus úgy beszélgetni, hogy kesztyű van a ke­zünkön. Elmondod a ma­gadét, lehúzod a kesztyűt — és a kezed tiszta ma­rad. Azonfelül beszélgető­társaid nem hagynak ujj­lenyomatot. Ha pedig nincs bizonyíték — akkor könnyen letagadhatod azt. amit mondtál. Másodszor vannak olyan forró témák, hogy köny- nyen megégetheted az uj­jadat. És olyan hideg té­mák is vannak, hogy ere­idben meghűl a vér. Kesztyűs kézzel pedig — ám legyen! Kedvedre be­szélhetsz bármiről. Harmadszor, vannak olyan témák, amelyekhez nem lehet piszkos kézzel hozzányúlni. Ha pedig kesztyűt viselsz, akkor ki látja, hogy milyen a ke­zed? Ha beszélgetés közben kesztyű van rajtad, ak­kor általában úgy be­szélsz, hogy semmit sem közölsz. Ez egyfajta szó­beli egyensúlyozó mutat­vány. Magával ragad a szavdk szárnyalása. csen­gése, zamatossága, hogy pedig eljutnak-e a cél­hoz. szükségesek-e egyál­talán — az nem izgat. Kesztyűben beszélgetni — akkor szokás, amikor mindenki egyetértését fe­jezi ki. csak azt nem tud­ni, miről van szó. Ez vé­leménynyilvánítás nélkü­li beszélgetés. Találkoz­tak — elcsevegtek — szét­váltak. Mindenki kesztyűt visel. Egyébként. hogy a kesz­tyűben való beszélgetés té­májáról szóljunk, ehhez le kell húzni a kesztyűt... De minek? Magunknak is többe kerül... Fordította: Gellert György

Next

/
Thumbnails
Contents