Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-26 / 47. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 26., kedd „A fény s az árnyék Játéka teszi összetéveszthetetlenné képeit" „Nyugalom áráé) róluk.. (Fotó: Kőhidi Imre) lényei - Nagy Ernő kepéin Nagy Ernő: „Kik képeznék a jövő rajztanárait, ha nem mi?!” MOTEREMSAROK Eger színei, Vásznairól leginkább Eger, a környező dombok, a falusi utcák, s az itt élő emberek köszönnek ránk. Nagy Ernő a szülőföldjét festi, s másik nagy szerelmét. a Tiszát. A fény s az árnyék játéka teszi összetéveszthetetlenné képeit. Nyugalom árad róluk:, miként halk szavú alkotójuk arcáról is. Megtisztult, lehiggadt ember ő, aki tud és szeret emlékezni. Nemcsak történetekre, hangulatokra is. A felnémeti házak színe és fénye palettáján évtizedek múltán is úgy jelenik meg, mint amilyennek valamikor gyermekkorában látta. Talán éppen azoknak a dél- előttöknék az egyikén, amikor szülőfalujában fantasztikus testi erejű, családja mindennapi kenyeréért Kanadát is megjárt édesapjával házuk udvarán versenyt rajzoltak. Vagy amikor mint tizenéves kovácsinas. munka után fáradtan hazafelé baktatott. De lehet, hogy azon a napon, amelyen a népi kollégiumokat szervező tehetségkutatók őhozzájuk is bekopogtak, és döntöttek sorsáról. Az egykori felnémeti parasztfiú ma elismert festőművész, az egri tanárképző főiskola tanszékvezető tanára. — Aki hazánk szépségeit dicséri, legelőször a Dunakanyarról, a Balatonról, a végeláthatatlan alföldi pusztákról szól, s legtöbbször meg sem említi azt a vidéket, amelynek szépségeit ön festi nap mint nap. Nem hálátlan ez a feladat? — Sémiképp sem. Ez a szülőföldem, ezt láttam meg legelőbb, ezt szerettem meg. Mégsem volt bennem soha semmiféle dac, hogy ha törik, ha szakad: én egri festő leszek. Így alakult. Amikor végeztem, még nem vágyak, kívánságok határozták meg, hogy ki hol telepedik le. A művészek odamentek, ahová küldték őket. Nekem csupán annyi óhajom volt, hogy ne Pesten kapjak munkát. Sosem tudtam a fővárossal megbarátkozni. Szerencsém volt. hogy éppen szülőföldemre kerültem. — A ,Jényes szelek” korában vált festővé. Milyen volt akkor a művészsors? — Sokan és joggal bírálják az 50-es éveket. Akkoriban nekem í,s részem volt ok nélküli meghurcoltatásokban. mégis azt mondom, jó volt akkoriban egri képzőművésznek lenni. Több fórumunk volt, mint ma. A feltételek a mainál lényegesen kedvezőtlenebbek voltok, de megteremtettük magunknak a megnyilatkozás lehetőségét. — Konkrétan mit jelent ez? — Évente rendeztünk őszi és tavaszi tárlatokat. Csupán a helyszín volt hozzá adott. A rendezést, de még a képek keretezését is magunk végeztük. Ma is mostohák a tárgyi feltételek, de az akkorinál jobbak. Ennek ellenére csendes állóvízben tesped Eger képzőművészeti élete. — Miben látja ennek okát? — Talán a lendület, az öntevékenység, a szervező- készség hiánya áll a visszaesés hátterében. Ez nemcsak az egri művészek „bűne”, az elkényelmesedés korunk sajátossága. A csendért a megyei és a városi vezetők sem hibáztathatok: sok mindent tesznek a helyzet javításáért. — Sokan azt állítják, hogy országos szinten rosszul szervezett a műalkotások forgalmazása. ön ezt hogyan látja? — Az értékesítés terén tapasztalható némi előrelépés. Az ügynökök eddig nem voltak érdekéitek abban, hogy minél több képet adjanak el. Ma már gmk-k tagjai is foglalkoznak a terjesztéssel. Ök már aszerint kapják a jutalékukat, hogy miként dolgoznak De nemcsak a terjesztés rendszere változott', a zsűrizés is új színtereken zajlik. Sok vidéki festő úgy érezte, hogy a fővárosi megmérettetéseken hátrányosain ítélik meg munkájukat. Ma már területi kiállításokon zsüriztethetjük az alkotásokat. Az egyedi rajzokat salgótarjáni, az ak- varelleket egri, a grafikákat miskolci, a portrékat és a tájképeket hatvani biennálé- kon minősítik. — A közönség ízléséről mi a véleménye? — Divat pocskondiázná a közízlést. Én úgy érzem: a kiállításlátogatók egyre érzékenyebben reagálnak a szépre. Nem véletlen, hogy a művészek által is legjobbnak vélt alkotások találnak először gazdára. Más kérdés, hogy kik vásárolnak. Kevesen megszállott rajongók. Legtöbben befektetésnek tekintik a gyűjtést, de őket sem tisztán üzleti megfontolások irányítják. Fokozatosan értőkké válnak, örvendetes, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akik nem gyűjtők, mégis áldoznak pénzt rajzokra, grafikákra. A poszterek elterjedése nemhogy visszaszorította, de fokozta az eredeti alkotások iránti igényt. — Könnyű megélni az eladásokból befolyó pénzből? — Nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy csak az alkotásaik árából éljenek. Még a legtehetségesebbeknek ás sokszor évtizedeket kell arra várniuk, hogy megismerjék nevüket, szeressék munkáikat. — ön is anyagi megfontolásból tanárkodik? — Szó sincs róla. A tanítás számomra élvezet. Legalább annyira fontos, mint a szűkén vett alkotó tevékenység. Nem igaz, hogy nem lehet a két területet egyeztetni. Nemcsak lehet, de kell is, mert a tanítás kötelesség. Kik képeznék a jövő rajztanárait, ha nem mi?! — A rajztanítás terén egyre több gonddal találkozunk. Miben látja ezek gyökerét? — A fantázia szabad szárnyalásának lelassulásában', beszűkülésében. Ez ellen kell felvenni a 'harcot. Erre egyre kevesebb a lehetőségünk, mert más tantárgyak fontossága miatt csökken a rajz- oktatásra jutó idő. Ezzel is magyarázható, hogy a diákok elég szürke munkákat adnak ki a kezükből. Pedig fantasztikus, amit a gyerekek ösztönösen tudnak. Sokszor elnézem az unokáimat. ahogyajr üres óráikban elmélyülten firkálgat- nak. Nem ismerik a szakmai fogásokat, mégis van, amit nálam is jobban tudnak, mert tágabb a viliáguk, s mert bátrabbak. Hogyan lehetne e tulajdonságukat megőrizni ? Pontosan mi sem tudjuk, de keressük. Nagy Ernő festőművész kiállítása február 15-től március 3-ig látható Egerben, a Vörös Csillag mozi galériájában. Szabó Péter Francia adomák Egy fényes ékszerüzletben a Champs-Elyésées-n így szól a prémjeibe süppedt gömbölyű hölgy az őt kísérő tu- lajdbnoshoz: — Menjen vissza, Minot úr, még meg talál hűlni, kitalálok magam is. Köszönöm, köszönöm... — Ö, szóra sem érdemes — felel a tulaj —, igazán nincs mit! Tudja, nálunk ez üzleti szokás, különösen amióta úgy elszaporodtdk a lopások. k Egy normandiai faluban Marie-Therése bánatosan feji a tehenet, férje a takarmányt forgatja kicsit odébb. — Roger, Roger, soha nem szerettél te engem, és most se szeretsz! Esküdni mernék, hogy halálom után négy hónappal már más feleséged lesz. Esküdni mernék! WÊ — Ne esküdj, kedvesem, úgyis hiszek neked. •k Anyós: Melyik ruha áll nekem a legjobban, fiacskám? Vő: Az utazóruhája! ★ Orvos: Monsieur Potte, a maga anyósa túl van az életveszélyen; hamarosan felgyógyul... M. Potte: No, hallja, ezt kíméletesebben is kolzölhet- hette volna velem! k — Hallottad, hogy próbálták ki az Eiffel-tornyot? — Nem. Hogyan? — Fölküldték rá az összes párizsi anyóst, hadd nyüzsögjenek ott kicsit. Es ha kibírja, jó, ha meg összedől, még jobb! ★ Munkanélküli apa gyereke: — Apu, adjál tíz frankot! — Minek az neked? — Almát akarok venni. — Es ehhez neked pénz kell? Menj ki a piacra, csúfold a kofát, majd dob utánad almát! — Es ha rohadtat dob? — Vágd a fejéhez, majd dob másikat! k Egy furfangos provence-i legény jölmegy Párizsba, hátha tud keresni egy kis pénzt. Hetek telnek el, de szinte semmi! Már nagyon éhes, amikor bemegy egy édességboltba, és kér egy málnás lepényt. Mire hozzák, meggondolja magát, és epreset kér helyette. Miután jóízűen elfogyasztotta, egy alkalmas pillanatban távozni akar. Rákiált az elárusítónő: — Hé! Előbb fizesse meg az epres lepényt! — Hogyhogy? ! Hiszen adtam helyette málnásat! — Az igaz. Hát fizesse meg a málnást! — Ugyan miért, amikor nem ettem meg? k Jómódú polgárlakás a Bois de Boulogne mellett. Porcelánhoz csörrennek az ezüst kések, villák. Madame Debelle így szól férjéhez: WÊÊÊÊÊÊKÊÊ — Philippe, drágám, megint szólnom kell, hogy használjon szalvétát az ebédhez? — Hiszen használok, drágám! Nem látja, hogy azzal kötöttem a kutyát az asztallábhoz? k Madame Luvette kifizeti bejárónőjét, mert öreg napjaira Aix-en-Provence-ba költözik férjével. Búcsúzáskor a bejárónő egy drága, libamájas kutyakonzer- vet tesz le a bársony fotelben trónoló őzpincsi elé. — Hát ezt miért csinálja? — kérdi madame Luvette tágra nyílt szemmel. — Tudja, madame, megérdemli a kutyinka; nap mint nap rendesen mosogatott helyettem, mindig tisztára nyalta a tányérokat. (Fordította: (Srabócz Gábor) Nemcsak Hatvanban...! Színházi esték Nagyrédén, Zagyvaszántói, Horton A hatvani Galéria-játékszín nagy sikerrel játssza első darabját — Strozi Játék és valóság — Császár Angéla és Nagy Attila érdemes művész felléptével, Zsurzs Éva Kassuth-díjas rendezésében. Az érdekes, izgalmas színpadi művet természetesen nemcsak a városban mutatják be, hanem a környező településeken is. Boldogon, Éleseden már közönség elé került a darab, március pedált további helyi, illetve táj előadásokat ígér. Másodikén, szombaton este 7 órakor a nagyrédei művelődési házban, 13-án, szerdán este 7-kor a hatvani cukorgyári művelődési ház színpadán, Bajor Gizi-bérletben, 14-én, csütörtökön este 7-kor pedig a MÁV Mészáros Lázár utcai művelődési otthonában fut szét a függöny, hogy teret nyisson Strozi színpadi figuráinak. Márciusban újabb bemutatót is tart a Galéria-játékszín, éspedig 17-én, vasárnap, Zagyvaszántón, ahal este 6 órakor Zorin Varsói melódia című, kétrészes lírai játékában gyönyörködhetnek a színházbarátok. E műben Benkő Péter és Zsurzs Kati iép színre, rendezője pedig Petrik József Jászai-díjas. A premiert március 24-én, vasárnap este 6-kor — Horton ! — újabb tájelőadás követi, majd két napon, négy előadásban törzshelyén, a cu- kargyári művelődési házban játssza Zorin darabját a Galéria-játékszín. 28-án, csütörtökön délután 4-tkor, a Széchenyi-bérlet, este 7-kor a Jászai-bérlet, 30-án, szóm-’ baton délután 4-kor a Bajza-, este 7-kor pedig a Bta- ha Lujza-bérlet jegyei lesznek érvényesek. Cél: az olvasóvá nevelés Megyénk könyvtáraiban és az általános iskoláikban évek óta összehangoltan dolgoznak a könyvek megszerettetéséért. Egerben. Gyöngyösön és Hatvaniban már megvalósult az iskolai könyvtárak központi ellátása, így megfelelő szakmai irányítással zökkenőmentessé vált a tanulói igényeket kielégítő irodalom beszerzése. A bibliotékák rendhagyó tanóráiknak, szakköröknek, gyermek- és ifjúsági kluboknak adnak otthont. Az összehangolt munka következő „állomásaként” a megyei gyermekkönyvtár szervezésében könyvtár- használati vetélkedősorozat indul. Célja, hogy a diákok el tudjanak igazodni a könyvek rengetegében, képesek legyenek használni a katalógusokat. Az iskolák négy tagú csapatokkal nevezhetnek be. Ugyancsak e korosztály tagjainak részvételére számítva hirdették meg az idei költészet napi vers- és prózamondó versenyt. Az elődöntőket március ban rendezik, Füzesabonyban 14-én, Egerben 18-án, Gyöngyösön 21-én, Hatvanban 28-án. A továbbjutók április 11-én, az egri úttörőházban versenyeznek.
