Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-26 / 47. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 26., kedd 3. Pártszervezetek a műszaki haladásért Bizonyára vannak olyanok — és feltételezhetően nem is elhanyagolható számban —, akik a címet is valamiféle kétkedéssel fogadják. Egyfelől, mert! úgy tartják, ha valami, akkor a műszaki fejlesztés az a terület, ahol kizárólag a műszaki szakemberek (azok közül is a legmagasabb ké- pesítésűek) számára osztható kártya. Mindenki más csak laikus, jobb esetben élvezője a kvalifikált emberek produktumainak Nem lehetünk bizonyosak azonban abban sem, hogy egyes pártszervezetek nyilván más megközelítésből, de ugyancsak rendkívül szerénynek tartják azokat a letw"'~~0e- ket. amelyeket a politikai eszközök nyújthatnak a műszaki haladásért. Ezek amolyan nozícióhoz kötött féligazságok, s már önmagukban is indokolják, hogy egy-egy gondolatot felvessünk : hogyan fogható fel a műszaki haladás és a politikai tevékenység, legfőképpen is a mindennapok gyakorlatában. Az egyik, talán legfontosabb éppen az, hogy egyértelmű legyen, kinek a feladata a gyártmányok fejlesztése, a technikai berendezések, gyártási eljárások korszerűsítése, a termelési, gazdálkodási folyamatok szervezettségének fokozása, az emberek általános és szakmai műveltségének növelése. Vagyis a műszaki fejlesztés különböző elemeinek olyan irányú fel- használása, amely végső soron biztosítja, hogy anyagi, szellemi erőforrásainkkal versenyképes termékeket állítunk elő, megkönnyítjük a nehéz fizikai munkát, s nem kevésbé környezetünket, életünket. Egyszerű lenne, ha a műszaki haladás ügyét kizárólag a tudományos kutatókra lehetne osztani. Éppen a fejlesztés, korszerűsítés komplexitásából adódik, hogy ez aligha vezetne célhoz. A társadalom minden! tagjának megvan a munkamegosztásban vállalt, és a kellően körülhatárolt felelőssége. Kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés nélkül a 'legragyogóbb találmányok, újítások, elképzelések sem válnak versenyképes termékké, értékalkotó tevékenységgé. Napjainkban a pártszervezeteknek szembe kell nézniük azzal, hogy a tudományos-technikai forradalom követelte szervezeti, technikai változásokért, minden új alkalmazásáért a szó nemes és jó értelmében valóságos harcot kell folytatni. A mai szinten a technikai korszerűsítés a dolgozó ember alapvető érdekeit is érinti. Olyan kérdéseket vet fel, hogy szükség lesz-e az adott helyen a munkájára, elegen- dő-e a szakmai tudása az új feladatokhoz? Megannyi kérdés és gond, amelyre éppen a dolgozók támogató magatartása elnyerése érdekében időben választ kell adni. Mindez jelzi egyben azt is, hogy a műszaki fejlődés társadalmi hatásának reális felmérése és számbavétele egyenrangú fontosságot kap azzal, amit a technika, technológia terén elérni. vagy megváltoztatni szándékozunk. A pártszervezeteknek ezzel és ezáltal kell eljutni arra a következtetésre, hogy a műszaki haladással egyidőben növekszik az érte és javára kifejtett politikai tevékenység szerepe is. A társadalmi, műszaki haladás kölcsönhatásából -s mélységes összefüggéseiből következik, hogy a pártszervezeteknek élen ‘kell járniuk az újért, a jobbért való küzdelemben. Sok-sok példája van annak, hogy az egyes pártszervezetek hogyan segítik a munkahelyeken a műszaki fejlesztési koncepciók kialakítását, az ennek megfelelő szakmai átképzést, az emberek esetleges pályakorrekcióját, a teljesítmény- centrikus értékrendek megteremtését, a szakmai hiúság és féltékenység különböző megnyilvánulásának visszaszorítását. Nem hat az újdonság erejével, mégis idekívánkozik, bogy a műszaki fejlesztés — bár az emberi munka örök kísérője — nem választható el az ország általános helyzetétől, gazdaságpolitikájától. Az adott időszak lehetőségei ugyancsak behatárolják a műszaki haladás lehetséges irányát, célját, szintjét vagyis mozgásterét. Ennek tudata és tudatosítása kiváltképpen azért fontos, hogy tértől-időtől függetlenül, esetleg éppen hangulatunktól vezérelve ítéljük meg elért eredményeinket, és főképpen maii, holnani teendőinket. Hozzá kell rögvest tenni : lehetőségek gyaníthatóan mindig kisebbek. nemcsak látszatra, hanem a valóságban is, mint amit célszerűnek, sőt annál is, amit esetleg reálisan szükségesnek tartanánk. A mindennapok tapasztalatából tudható, hogy eléggé szűkén értelmezzük a fejlesztés lehetőségeit. Többnyire az actható-kapható pénzalapokra gondolunk. Ezt lebecsülni nem volna bölcs dolog A jelen műszaki fejlesztésének velejárója a tegnapi túlszárnyalása. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elavulttól, az erőforrásokat ésszerűtlenül emésztő tevékenységtől meg kell szabadulni. Különbeni olyan naggyá válhat a visszahúzó erő, hogy a haladás is egy helyben, topogássá válik, illetve olyan aránytalanságok születnek, amelyek terheit sem a vállalat, sem a népgazdaság nem viselheti el. Az új és régi küzdelmében jó szolgálatot tesz — mondhatni nélkülözhetetlen •a minőségi munka elismerése, a szaktudás becsülete, az ember aszerinti megítélése, hogy tevékenységével, teljesítményével hogyan segíti elő a termék és a munka versenyképességét. A műszaki haladás lehetőségeinek bővítését ezeken a területeken érdemes keresni a párt- szervezeteknek is B. M. CB helyett 05, 005 Heves megyében is mind többen használnak már CB- rádiót, s a 9-es csatornát általában segélyhívásra veszik igénybe. A kialakult gyakorlat azonban sok CB- st megtéveszt, így például szükség esetén rádión próbálják értesíteni — riasztani — a tűzoltóságot is. Próbálkozásaik sajnos egyelőre még nem járhatnak sikerrel, mivel az említett készülékek beszerzése az állami tűzoltóknál csupán most van folyamatban. Ezért a megyei parancsnokság kéri, hogy CB-beren- dezéseik üzembe helyezéséig az állampolgárok változatlanul telefonon jelezzék a tűzeseteket; Egerben és Hatvanban a 05, Gyöngyösön pedig a 005-ös számon. Kis konzultáció az Enetrgomat mosógép ja- Mikesz Lajos a már szétszedett hajszárító- vitása előtt Molnár István szerelő és Tóth ban keresi, hol a hiba forrása József elnök között (Foté: Perl Márton) ÖNÁLLÓAN, SAJÁT ERŐBŐL I ■ ■ ff 1 / 1 f fl ■ Jovojet építi az ELKISZ Nagy erejük van a gazdasági szabályzóknak! Hogy milyen nagy, arról a termelés különböző területein dolgozó szakemberek rengeteget tudnának — és tudnak — beszélni, vitatkozni. Csupán egyben nincs vita, ez pedig az, hogy figyelmen kívül nem lehet őket hagyni, alkalmazkodni viszont kell hozzájuk. Az új gazdasági szabályzók szorításában határoztak úgy az egri UNIVERZÁL- nál, hogy a hatékonyabb munka érdekében egyes télietek önállósodnak, saját lábukra állnak. Így jött Létre 1985. január 1-i megala- kulási dátummal az ELKISZ, az Elektrotechnika Szolgáltató Szövetkezet. Tóth József, a szövetkezet elnöke nagyon sok tapasztalatról természetesen még nem tud beszámolni. Abban azonban bizonyosak — mint elmondotta —, hogy kisebb létszámú kisszövetkezet mozgékonyabb, s minit ilyen, szervezettebben és kisebb költséggel. tud dolgozni. Ilyen alapokkal indul tehát az ELKISZ, amelynek alapító létszáma 52, a szakcsoportok tagjaival és az átalánydíjasokkal együtt viszont összesen százan vannak. Ez a kis „sereg” vállalkozott arra, hogy Egerben, Gyöngyösön, Horton, Hevesen, Füzesabonyban és Bélapátfalván kezében tartsa a híradástechnikai készülékek, az elektromos háztartási gépek, motorkerékpárok, központi tv-antemnák stb., javítását, szerelését. A szakembergárda — mint a frissen megválasztott elnök erre külön felhívta a figyelmet — kimondottan jó, garanciális partnereik úgyszintén. A dolgozók szinte kivétel nélkül az érettségi bizonyítvány megszerzése után tanulták ki a szakmát. Nem csoda tehát, hogy reklamációjuk ez ideig még nem volt. Sokat jelent számukra az is, hogy néhány jelentős vállalattal, így a Hajdúsági Iparművekkel, a RAMOVILL-lai és a Lehel Hűtőgépgyárral igen jó kapcsolatokat tartanak fenn. Ezektől maximális támogatást kapnak, és pl. a Hajdúsági Iparművekkel közösen üzemeltetett MÁRKA- boltjukban — Egerben, a főutcán — mindenféle Hajdútermék kapható, köztük boy- lerek, automata mosógépek és lapradiátorok. A közeli jövőben — hívta fel a figyelmet Tóth József — tevékenységi körüket bővíteni szeretnék. Mint megfogalmazta: minél több lábon állunk, annál biztosabban állunk. Ennek je-, gyében kaptak komoly ígéretet arra, hogy a második félévben a hűtőgépgyár többek között Lehel Bosch gépeket, és különböző űrtartalmú fagyasztóládákat biztosít számukra. Minden tevékenységi területüket beszámítva bruttó húszmillió forintos éves termelési tervet készítettek, a kereskedelmi Kiss István elektroműszerész porszívó gépet javít forgalmat pedig 30—35 millióra tervezték. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, természetesen hatékony, jód szervezett, nagy felelősséggel végzett munka szükséges. Az ELKISZ kis csapata ennek jegyében kezdte meg tevékenységét, hiszen jól tudják, hogy amennyiben nyereségesen akarnak gazdálkodni, akkor ezeket a követelményeket minden szinten kell, hogy érvényesítsék. Ha így lesz, akkor már könnyebben gondolhatnak nemcsak további fejlesztésre, de dolgozóik bérének növelésére is. Mindenesetre, a szándékkal nincs baj, és hogy a produktummal sem, azt mutatja, hogy az a két- háromezer ember, akikkel dolgozóik, szakembereik révén rendszeres kapcsolatot tartanak — eddig elégedett, szívesen veszi igénybe az ELKISZ szolgáltatásait. Ha számítanak rám — maradok Egy hatvani „pionír” emlékezik Lassan negyven esztendeje, hogy a kommunista párt járási bizottsága elküldte Kepes Lajost, a FÉKOSZ helyi titkárát a. zsámbéfci Mezőgazdasági Akadémiára. Annáik idején, az 1940- es évek végén, azért hívták létre ezt az intézetet, hogy a mezőgazdasági szocialista átszervezéséhez megfelelő szakembereket képezzenek. Az akkor huszonöt esztendős fiatalember- talán nem sejtette, milyen erőpróbák elé néz, kikerülvén az egy esztendős tanfolyamról. Még csak hagyján, hogy eliednte a MÉM szakoktatási főosztályán dolgozhatott, de igen sűrűvé vált körülötte a levegő, amikor 1954 januárjában az alig hétszáz hektáron gazdálkodó hatvani Dózsa Termelőszövetkezethez került agranómusniak. — Voltaképpen minden olyan, kísérletben részesek voltunk, amelyek akikordban a mezőgazdasági irányításéit jelemezték. El kellett viselnünk a központilag. Pestről tervezett gazdálkodás valahány hátulütőjét, kezdve a gyapot, a koksza- giz termesztésével, s befejezve a beszolgáltatási rendszerrel, amely sokszor olyan fonák helyzeteket teremtett, hogy a szövetkezet kvótáját például a tagok háztájijától elvett hízóval, tojással, baromfival kellett kiegyenlítenünk. Az ilyesmin csak szépségf Lastrom volt, amikor beérett a kenyérgabona, és az első búzaszál lítmánydkat mindenünnen fellobogózott teherautóval szállítottuk a hatvani malomba. Menteni a menthetőt Az akkori Dózsa Termelőszövetkezet háromszáz főnyi tagsága kétféle rétegből tevődött össze. Az egyik felét hajdanvolt cselédék, ag- rárproletárok adták, a másikat kisgazdáik, középbír- tokosok. Érthető, hogy ebből gyakorta született torzsalkodás, amely ugyancsak igénybe vette a vezetőség energiáját, szervezőkészségét. Majd jött 1956 októbere, amikor oldott kéveként széthullott a tagság. — Ekkor nyilvánult meg irányomban ismét a párt bizalma — folytatja emlékezését Kepes Lajos. — Miután senkii sem mutatott hajlandóságot a vezetésre, az együttmaradottak közül nekem kellett elvállalnom az elnöki funkciót. Jelszavunk pedig: menteni a menthetőt, a megmaradt vagyont'. Szerencsére szépen akadtak tisztességes, jó kéjpességű segítőim például Luda László, Kepes Sándor, Juhász Lajos személyében, akik 1956 telén nemcsak a birtokunkban levő anyagi javak biztonságával törődtek, hanem segítettek abban is, hogy a szétszóródó tagságból minél többet visszahozzunk a közösbe. Nagyon nyomott azonban bennünket az a tény, hogy a kiválások után kevesen voltunk a megmaradt földterülethez, így 1958-ban egyesültünk a szomszédlsá- gunkban gazdálkodó Kos- suth-tal, ahol éppen fordított volt a helyzet. Mit keres egy elnök? » Jómagam emlékszem, milyen hírek terjengtek akkoriban, a szövetkezeti gazdálkodás kibontakozásának időszakában, a gazdaságok vezetőinek javadalmazásával kapcsolatban. A még mindiig visszahúzódó erők úgy próbálták feltüntetni őket, mint akik könyékig dúskálnak a jóban, a bőségben. Kepes Lajos régi papírok, jegyzőkönyvek között matat, majd előkerül pár ritkán gépelt oldal, amely az 1958-as közgyűlés e tárgyban hozott döntését őrzi a jövendőnek. „Annyi jár az elnöknek forintban, egyéb juttatásban, mint amennyi az állattenyésztés, a növénytermesztés három legjobb, élenjáró dolgozójának átlagjövedelme, havi bontásban, vagy évente." Nem hiszem, hogy azokban az esztendőkben sokán „pályázták volna meg” egy ügyes tehenész, vagy kertész életvitelét, ami nem függetleníthető a keresményektől. Az elnök mégis mindaddig a helyén maradt, amíg egy másik felelős munkát nem bíztak rá a nagygombosi tangazdaságban. Helyén maradt, noha igen mostoha viszonyok között élt családjával együtt, mivel az ügyet tartatta fontosnak, elsődlegesnek, nem pedig a szolgálatával járó sallériiiumot. — Persze, nemcsak én voltam ilyen — jegyzi meg Kepes Lajos. — Ezt az iskolát kívülem kijárta annak idején jó néhány munkatársaim, mint például Csányi Sándomé, Kézdi János, Galgóczi Jánosné, csák éppen más-máls feladatkörben, de mindvégig állhatatos szolgálatszellemmel. Hiszen akár a könyvelésben, bérszámfejtésben. akár az anyagnyilvántartásban, szik-ügyintézésben dolgoztak, senkit nem érdekelt, van-e hozzá szakképesítésük, csak az iránt kíváncsiskodtak, hogyan áll a szénánk, illetve mi üti érte a markunkat. Valóban: miként készültek fel? Ahogyan én, a „gyorstalpalós” mezőgazdász. Hetes, hónapos tanfolyamokon Egerben, Gyöngyösön. Ami arra volt jó, hogy nagy általánosságban megadja nekik a módszereiket. az ügykezelés mikéntjének fő vonalát, de a való élettel csak akkor nézhettek szembe mindahányan, amikor igazán megmerültek útvesztőiben. Ilyen pedig bőven adódott akkordban. Az alma és fája Még egy fejezet Keipes Lajos pionír éveiből. Csak úgy jellemzőként. Már a MÉM szolgálatában áll, s érvel, agitál országszerte a több és több tudás megszerzésének szüksége .mellett, s felesége, apró gyermeke van, de a családi otthon csak ábránd, ö maga egy pesti munkásszállás ágyában hajítja le a fejét minden este, a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgozó felesége pedig albérlő, méghozzá olyan rigorózus lakástulajdonosnál, aki a férjét nem engedd be hozzá. Mennyire más aztán minden, amikor együvé, Hatvaniba költözhetnek a tsz-szervezések fő idején. Kepesék lebombázott háza ugyan még egyállapotban van, csak a hajdanvolt melléképületet hozták rendibe. De ez az „ínséglakás” is mennyivel több, mint idegenben az, amely család tagjaitól megfosztja az embert. — No, ami a szolgálatot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalommal egyenrangú gondot, felelősséget jelentett, amikor partvonalra 'kerültem, s éveken át üzemi, majd városi bizottságok beosztott munkatársaként, titkáraként dolgoztam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy e helyeken nem éreztem jól magam, vagy nem azonosultam kellően az elém tűzött célokkal, feladatokkal. Hiszem azonban, hogy az alma nem esik messze a fájától. Zsellér szüleim nyomában járva így érzem hát magam megint igazán otthon a Lenin Termelőszövetkezetben, amelynek — úgymond — a bölcsőjét is ringattam. A MADISZ-os, a FÉKOSZ-tiitkár, az elnök, a tainügyes így lett mostanra termelésirányító a háztáji dolgaiban s hogy a politika se kerüljön ki, nemrég választották meg három üzemág közös alapszervezeti titkárának. Mindezt meddig vihetem még? A hatvanadik évemet taposom, de nem érzem, hogy fáradnék, netán. közömbösség lenne úrrá rajtam a köz érdekében vállalt dolgaim folyásában. Tehát ha számítanak rám — maradok ... Moldvay Győző
