Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. február 23., szombat

3*

Kongresszustól kongresszusig V.

A szellem napvilága

Jövőt vallató felkiáltás volt ez, a „Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán”. (Petőfi Sándor, A XIX. század költői.) Idéztük, idézzük; koptatjuk. Már-már elkoptattuk. Miközben észre kellett vennünk, a szellem napvilága önmagától nem ragyog be minden ház ablakán. Ott végképp nem, ahol szorosra zárt redőnyök rekesztik el útját. A szükségszerű megfogalmazása volit tehát az, amit az MSZMP XII. kongresszusának határozatában így olvashattunk : „Előrehaladásunknak elsőrangú feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé.”

Ez a fő beruházás

Közkiadásainknak a műveltségre, a szocialista életmód seregnyi jellemzőjére költött forintjait némelyek hajlamosak úgy tekinteni — jobb esetben —, mint áldozatot, rosszabb esetben pedig úgy, mint kényszerűen lerótt luxusadót. A társadalom számára nincsen fontosabb beruházás, mint az így befektetett pénz! Ennek a tőkének a kamatai a legbővebbek, ennek a tőkének a hiánya megbéníthatja az egyéb tőkék haszonnal történő forgatását. Ennek tudatában már semmi furcsát nem találhatunk abban, hogy a megszigorodott gazdálkodási környezetben is folytatódott az oktatási kiadások részesedésének növekedése a költségvetésből. Pusztán illusztrációként: 1981 és 1983 között 8822-ről 10 526 forintra nőttek az egy általános iskolásra jutó költségvetési kiadások, márpedig míg 1980-ban 1 162 000, 1984-ben 1 286 000, azaz 124 ezerrel több gyermek oktatásáról kellett gondoskodnia a tanácsoknak a képzés e kezdő lépcsőjén. Tavaly 1123 új általános iskolai osztályterem épült meg, a két kongresszus közötti időben 5700-zal gyarapodott ezeknek a helyiségeknek a száma.

További adalékok e közös érdekű, közös terhű feladat megvalósulásához. Az általános iskola nyolcadik osztályát befejezők 93 százaléka tanult tovább 1984-ben, 1980-ban 15,5 ezer, 1984-ben

17,5 ezer pedagógus oktatott a középiskolákban, 1980-ban

43,1 ezer, 1984-ben 46,4 ezer ifjú tett sikeres érettségi vizsgát. A felsőfokú tanintézeteknek jelenleg 100 ezer hallgatója van, közülük 63,2 ezer a nappali tagozatos.

Tekintsünk más terepre. A szellem napvilága. .. A kutató-fejlesztő helyek összes kiadásai 1980 és 1984 között 2,5 milliárd forinttal növekedtek. Ugyanakkor nem csökkent a kutatási témák, fejlesztési feladatok meny- nyisége — holott ez, az észszerű koncentráció jegyében kívánatos lenne —, változatlanul évi 30 ezer körül ingadozik. Hazánkban évente több, mint ezer szabadalmat adnak meg a bejelentett találmányokra.

Tetszés szerint

Amíg az oktatás, a szakképzés tetemes része kötelességszerű feladatokat ró az egyénre, a családra is, nemcsak a társadalomra, addig a tágan értelmezett művelődésnek tetszés szerint választottak lehetnek a forrásai. Néhány kortynyi e források szellemet tápláló, látókört tágító nedűjébőL Hazánkfia 1980-ban 5,1 millió, 1984-ben 5,4 millió esetben lépte át az országhatárt, hogy ismerkedjék más népek, más tájak szokásaival. szépségével, élményeket szerezve hasonlítson itthonit és ottanit össze. Ehhez az összevetéshez a maga terepén lényeges elemeket kínál a tömegtájékoztatás. A napilapok ezer lakosra jutó átlagos megjelenési példányszáma négy év alatt 265-ről 275-re nőtt, a televíziónak 120 ezer új előfizetője lett, a tízévesnél idősebb lakosság kilencvenöt százaléka rendszeres rádióhallgató ma már, akik — például — az ország területének hetven- százálékán vehetik a sztereo adást, míg ez az arány 1980- ban 52 százalék volt.

Hatmillióval gyarapodott a két kongresszus közötti időszakban a tanácsi könyvtárakban föllelhető művek darabszáma, ugyanakkor — furcsa ellentmondás és jelzője annak, nem mindig egyformán süt az a bizonyos nap — a kikölcsönzött kötetek mennyisége némileg zsugorodott. Igaz, a lakosság könyvvásárlásainak értéke öt év alaitt 1,1 milliárd forinttal nőtt, azaz meglehet, a könyvtárból kivett kevesebb művet az otthoni bibliotéka gyarapodása ellensúlyozza, magyarázza. Meglehet, hogy ez is magyarázza, mert bizonyos, nem egyetlen okban lelhető a miértekre a válasz, amint arra sem, visszaesés után miért gyarapodik ismét azok csapata, akik egy-egy szép este reményében beülnek a színházak nézőterére, közöttük az öt' év alatt újonnan alakultak széksoraiba. S tovább menve, bár igaz, 1980 ilyen értelemben a hullámvölgy legmélyebb pontjának számított, örvendetes, hogy

13—14 százalékkal nőtt a mozilátogatók tábora, amint kellemes jele az érdeklődés fokozódásának az is, hogy a múzeumok évente kétezret meghaladó . kiállításait 2,5 millióval több látogató kereste fel tavaly, mintameny- nyien 1980-ban. Amint lehetőségeink — és persze, anyagi kötelezettségeink — jelzője a szabad idő kellemes eltöltésének gyarapodó lehetőségeiben az is, hogy a kongresszustól kongresszusig terjedő eszterdőkben több, mint 400 millió forinttal emelkedtek a testnevelési és sportcélú költségvetési kiadások.

Megfelelő alap

Fényt vet a szabad idő szokásokat formáló, életmódot befolyásoló szerepére az is, hogy 1980 óta 11 millióval nőtt meg a fürdők, strandok látogatóinak egyévi száma, azaz látszatra már messzire távolodva a szellem napvilágától, valójában sugárzásának körét érzékeltetve a példákkal, kimondhatjuk:. megfelelő alapokra támaszkodhat itt is, a legfontosabb társadalmi beruházás terepén az újabb nekirugaszkodás.

Ez, a megfelelő alapok léte az — s nemcsak a most, hanem a korábban tárgyalt témakörök esetében is —, ami egyrészt igazolja, hogy nehéz, némely esetben súlyos gazdasági gondjaink ellenére is újabb jelentős utat tett meg a magyar társadalom és gazdaság, másrészt pedig annak bizonyítéka, hogy további, felgyorsuló tempójú haladásunk feltételei léteznek, illetve megteremthetők. Ez az, amit az MSZMP Központi Bizottságának a XIII. kongresz- szusra kibocsátott irányelvei így rögzítenek: „Népünk munkájának eredményeként előbbre léptünk a társadalmi haladás útján.”

Mészáros Ottó

(Vége)

Akik a földet védelmezik

Kis irodaház az utcafron- ton. Beljebb műhelyek, raktárak, garázsok megannyi szerszámmal, könnyebb és nehezebb munkagéppel. A hatvani Bercsényi út végén, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2-es szakaszmérnökségén vagyunk,

amelyre nyolcvan kilométer hosszú, főként a Zagyvát magában foglaló folyó, patak árvízvédelme tartozik. Kiépített gátőrhálózata Jász- felsőszentgyörgytől Jobbágyiig ér, s a mederőrök a Galgá- val is törődnek, mégpedig a folyócska J ászfén yszaru tói Ácsáig húzódó szakaszán. Gátőrök, mederőirök. Voltaképpen mi rejtőzik e szakma mögött?

— Felelős, sokrétű munka kint, a természet ölén, s tűző nyárban éppen úgy, mint a mostani hetek, hónapok dermesztő hidegében — kapjuk a választ Peigelbeck András megbízott kirendeltségvezetőtől. — Valamennyien a földet, a természeti környezetet védjük az elemi csapásoktól, s a legkülönbözőbb víz menti, vizbe épített műtárgyak zsilipek, átereszek megóvása éppen úgy ránk tartozik, mint a hosz- szan kanyargó gátak folyamatos karbantartása.

Gátpusztítók

Kiből lehet gátőr? E funkció ellátása ugyanúgy vizsgához, felkészültséghez kötött. mint sok egyéb szakmáé. Csak az lakhatja a folyók mentén meghúzódó gátőrházakat, az vigyázhat^ ja a határ biztonságát, aki

mindenben megfelel a követelményeknek. A vizsgán fújnia kell a hidrológiai észlelések-, a vízmérce-leolvasás ismérveit, a védőművek karbantartásához szükséges szakhatósági tevékenység tudnivalóit, s nem hiányozhat belőle az erély. a határozott fellépés, amikor vagy véletlen károsodás, vagy tudatos rombolás éri a rábízott folyószakasz különböző árvédelmi tartozékait. Hallottuk ugyanis, hogy nem csak a rakoncátlanko- dó víz, nem csak a természetes földmozgás, avagy az időjárás veszélyezteti a műtárgyakat, a töltéseket, az árterület tisztaságát, rendjét, hanem az emberi felelőtlenség is. Különösen az jelent veszélyt, amikor szándékosan nyűvik az átereszeket, amikor rombolják a védőgátak domborúra képzett tetejét, koronáját, amikor gondatlanságból teszik azokat kátyússá. No és ott a vízmeder! Abban a lezúduló, máskor csordogáló víz okozhat feltoltődéseket. alkothat szigetecskéket, amelyeknek a felszámolása — a kirendeltség többi szakemberével együtt — szintúgy gátőrmunka a javából.

Veszélyben a duzzasztó

A zsilipek, duzzasztók, átereszek bizonyos hányada „idegen” kezelésben van, illetve a folyó mentén lévő üzemek, gazdaságok hatáskörébe tartozik.

— De ha itt akad tennivaló, az is természetes kötelessége kirendeltségünk mintegy harmincfőnyi csapatának — folytatta a későbbiekben Peigelbeck András. — Ez év januárjában például a Mátravidéki Cukorgyárak selypi, három- táblás duzzasztójának az eljegesedése ijesztgette a gyár vezetőit Robotka Lajos immár „kiváló munkabrigád”- ja azonban rövidesen a helyszínre vonult, hogy a legszükségesebb felszerelésekkel , gépekkel megszabadítsa a duzzasztórendszert a harminc centiméteres jégrétegtől. Előkerültek a jégsarkantyúk. csákányok, kézi- csörlők, munkába állt egy MTZ, s közel tíznapi megfeszített munka eredményeként a Zagyva vízterében lévő műtárgy megszabadult a jégpáncéltól,, amely valami gyors olvadás esetén meder- szűkűletet. komoly vízduzzadást, netán vízáttörést okozhatott volna. Az idén viszont egy kisebb mértékű iszapkotrásit kell elvégeznünk. mivel a Zagyva néhány esztendő során a hatvani MÁV-híd alatt feltöl- tötte a folyómedreit, s meglehetős „feliszapolódást” okozott. Az ilyesmi, ha nincs segítség, szigetképződéshez is vezethet, ami szintén komoly következményekkel jár.

Boldog és Dány

Látogatásunk során azt is megtudtuk, hogy a szakaszmérnökség hatvani kirendeltsége az utóbbi pár esztendőben jelentős bérmunkára vállalkozott a fennhatóságai alá tartozó területen.

Peigelbeck András megbízott kirendeltség vezető

(Fotó: Szabó Sándor)

A cukorgyárnak például tízezer köbméteres nagyságrendekben végez földmunkát, éspedig az ülepítő tavak kitakarítása formájában. Boldogon, a községi tanáccsal kötött munkaszerződésnek megfelelően, a vízműépítésbe kapcsolódtak be. Hidrogló- buszt alapoztak, csövet fektettek. szer elv ényeztek olyan jó tempóban, hogy az idén minden jel szerint megindul a községben a hálózati vízszolgáltatás. Ez esztendőben Dányon egy ötvenmilliós hasonló feladatra „nevezett be” a Robotka-brigád, amelyben kőműves, asztalos éppúgy található, mint festő, vagy vízépítő munkás, ahogyan manapság már a kubikosokat nevezik. E munkálattal 1988-ra szeretnének elkészülni, és bár korábban ilyen jellegű feladatuk nem volt az itt dolgozóknak, az ösztönző bérezés, az új ismeret megszerzése azzal kecsegtet, hogy határidő előtt elvégzik a kezükre bízott tennivalót.

Moldvay Győző

A régi diák kutatóként tért vissza

Vietnami János ismét Egerben

Üj birtokosa van az év elejétől a matematika tanszék egyik csendes zugban levő dolgozószobájának az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. A szimpatikus fiatalember azonban az oktatók számára régi kedves ismerős. Kilenc évvel ezelőtt ugyanis itt szerezte meg tanári diplomáját matematikafizika szakon. Az idei esztendő kezdetén pedig azért utazott ismét több tízezer kilométert Vietnamból hozzánk, hogy az akkor megkezdett kutatásait folytassa, s persze mindinkább elmélyedhessen a számelmélettel kapcsolatos tanulmányokban, szakanyagokban.

Amint leülünk beszélgetni Bui Minh Phong-gal, a partnernak azonnal megragadja a figyelmét: mennyire természetes könnyedséggel társalog a mi nyelvünkön. Márpedig majdnem egy évtized távoliét után második hazájától, ez bizony csodálatra méltó.

— Készültem az újabb látogatásra — mosolyog. — Az utóbbi három évben felvettem a kapcsolatot a nálunk dolgozó magyarokkal. Sokat beszélgettem velük, és tolmácsolni is szívesen segítettem.

A hétgyermekes Búi Minh- család legidősebb fiúgyermeke a kifejezés kettős értelmében is messzire eljutott.

— Vinh város főiskoláján matematika tagozaton végeztem el a középiskolát — meséli Phong (ez a keresztneve, magyar megfelelője nincs). — Ez az intézmény alakított ki korábban együttműködést az egriekkel és ennek nyomán jöhettem 1971-ben Magyarországra tanulni több társammal együtt.

Az egyszerűség kedvéért a délkelet-ázsiai országból érkezett vendéghallgatókat megyeszékhelyünk felsőoktatási intézményében magyar keresztnevekkel „látták el”.

— Kivéve engem — jegyzi meg kissé önérzetesen —, mert az én nevemet magam választottam. Épp akkor olvastam a János vitézt..

Így lett Pong neve Vietnami János. A legfontosabb dolog persze neki is, társainak is a tanulás volt.

— A négy esztendő alatt — emlékezik vissza — nagyon sok segítséget kaptunk tanárainktól, a hazai hallgatóktól, s úgy éreztük, ezt szorgalmas tanulással kell meghálálnunk. Másodéves koromtól kezdtem foglalkozni tudományos munkával, a számelmélet egy speciális területével, a lineáris rekurzív sorozatokkal. Még abbém az évben elkészült éiz első dolgozatom, amellyel részt vettem a Szegeden megrendezett tudományos diákköri konferencián, s mindjárt dicséretet is kaptam a zsűritől.

Két évvel később újabb munkájával — az előbbi gondolatkör továbbfejlesztésével — különdíjat érdemelt ki a szakmai bírálóktól, majd hamarosan a legnagyobb elismerés következett: a Bolyéli János Matematikai Társulattól a Rényi Kató-dij. Pong volt az első olyan hazánkban tanuló külföldi diák, aki átvehette ezt a kitüntetést. Nem feledkezik meg beszélgetésünk közben azokról sem, akik támogatói voltak ennek az eredménynek éiz elérésében:

— Tulajdonképpen éiz egész tanszék, de elsősorban dr. Kiss Péter kandidátus, témavezető tanárom végig gondosan figyelemmel kísérte a munkámat. Három közös cikkünk is készült annak idején, ezek a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem és a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadványaiban jelentek meg, illetve az amerikai The Fibonacci Quarterly című, kifejezetten ezzel- a témával fogléilkozó folyóirat 1977. decemberi számában.

Búi Minh Phong, azaz Vietnami János

(Fotó: Koncz János)

A képzés, a tanulás éiz egri főikola befejezésével még nem ért véget Pong számára.

— Nálunk az a szokás — mondja —, hogy van egy úgynevezett egyetem utáni továbbképzés a Hanoi mellett levő pedagógiai egyetemen. Ez két évig tart, s a legjobbak a végén doktorátust szerezhetnek. 1978-ban döntöttem úgy, hogy a négymilliós Ho Si Minh város pedagógiai egyetemére kérem magam. Az intézményben csaknem négyezren tanulnak, a matematika tanszéken több mint ötven tanár dolgozik. Én az algebra csoportba kaptam beosztást, az első három évben csak gyakorlatokat tartottak, s csak ezt követően állhattam a pulpitusra előadni számelméletből.

Az elhatározás persze, hogy ismét szeretne eljönni Magyarországra, éppen az egri főiskolára, hosszú megfontolás nyomán született.

— Annál is inkább — beszéli el ennek történetét —, mivel 1980-ban megházasodtam, és két szép kislányt kellett most egy évre otthon hagynom. Szerencsére feleségem tudja értékelni azt a munkát amit végzek, hiszen ő maga is pedagógus. Amikor elváltunk, azt kívánta, lehetőleg valamilyen tudományos fokozattal térjek haza. Ennek érdekében még a nehézségeket is vállaltam. Az is jó dolog, hogy anyósom is megértő, és sokat segít a családomnak. A másik oka pedig az volt újbóli Magyarországra jövetelemnek, hogy a Ho Si Minh városi egyetemen csak kevesen foglalkoznak számelmélettel. Ez inkább Északon, Hanoiban divatos téma. Ily módon az Egerben megkezdett kutatásaimhoz csak kevés tanácsot tudtak adni. Itt, régi főiskolámon pedig rengeteg folyóiratot, szakanyagot olvashatok eL

A titkon remél* cél tehát nem más, mint egy kandidátusi dolgozat elfogadtatása. Ehhez a maximális segítséget megkapja a tanszéken dolgozóktól.

— Valóban nagy szeretettel fogadtak — mondja Pong —, külön szobát kaptam, ahol nyugodtan dolgozhatok, délelőttönként olvasok, a délutánok, az esték, olykor az éjszakák a kutatással telnek el.

Szalay Zoltán