Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1985. február 2., szombat Bizonyára sokakat érdekel a kémia múltja és jelene. A természettudományoknak ez a fontos ága azokkal a jelenségekkel foglalkozik, amelyek so­rán az anyag minősége változik meg. Viszonylag későn, csupán a XVIII. században alakult ki, mint a természettudományok önálló ága, noha számos ókori népnek, különösen a kínaiaknak és az egyip­tomiaknak köszönheti kultúrájának magas szín­vonalát. A hazai kémiatudomány is számtalan ki­emelkedő képviselővel gazdagította Magyarorszag elismerését a világban. Ezek egyike volt Thán Ká­roly is. Ezúttal rá emlékezünk összeállításunkban. összeállította : Mentusz Károly ÚJ ELJÁRÁSSAL Tengervízből Ivóvíz Képünkön egy napi 550 tonna teljesítményű szovjet víz­tisztító és sótalanító berendezés építését láthatjuk a Kaspi- tenger mentén (APN—KS) A háziasszonyok a meg­mondhatói, hogy mennyivel könnyebb elsózni az ételt, mint helyreigazítani az el­követett hibát. A só köny- nyen és gyorsan feloldódik a vízben, de szétválasztani egymástól, elkülöníteni már sokkal nehezebb. Ez az egy­szerű tény az emberiség egyik nagy gondjára is ma­gyarázatot ad: milliók szom­jaznak világszerte, miköz­ben a Föld felületének két­harmadát víz borítja, ten­gervíz, amelynek átlagosan 3.5 százalék a sótartalma. A tengervíz sótalanításá- nak legközönségesebb mód­ja az elpárologtatós (desz- ti Hálás), ami hőigényes, költséges eljárás, és rend­szerint csak akkor. alkal­mazzák, ha valahol ún. hul­ladékhő áll rendelkezésre (például erőművek szom­szédságában). Ha a sós vi­zet a fagypontig lehűtik, a sómentes víz jéggé áll ösz- sze, és különválasztható a nagy sótartalmú sűrű létől. Ámde ez a kifagy osztásos vízsótalanító eljárás is hosz- szadalmas és költséges. Só- talanításra gyakran alkal­mazzák még a nyomásvál- tozásos módszert is: előbb megnövelik, majd lecsök- kentik a vízre nehezedő lég­nyomást, aminek hatására a só kicsapódik az oldatból. Egy sor további eljárás még csak kísérleti stádiumban van, köztük egy csekély energiaigényű, amely az oz­mózis jelenségének megfor­dításával igyekszik célt érni. Az ozmózis a növényvilág­ban is elterjedt folyamat: a növények ennek segítségével szabályozzák sejtjeik sótar­talmát, hol kevesebb, hol több vizet áramoltatva át félig áteresztő sejtfalaikon. A tengervíz sótalanítása so­rán viszont a só és a víz el­választása a cél, amiért is itt fordított ozmózisról be­szélünk. Az eljárás legfon­tosabb kelléke a félig át­eresztő hártya (membrán), amely visszatartja a sót, ha átszivattyúzzák rajta a sós vizet, vagyis csak tiszta vi­zet enged át. Hogy volta­képpen mi is történik a membránban, miként folyik le az elválasztás, azt ma még nem tudjuk pontosan, de a természetes sejtfalat utánzó félig áteresztő hár­tyák mindenesetre rendelke­zésre állnak. Legjobb ha­tásfokkal a műanyag hár­tyák, poliamidból. illetve po- liimidből álló szűrők -végzik a szétválasztást. Az informatív makromolekulák eredete A hélium és a neon ne­mesgázok mellett a hidro­gén, a szén, az oxigén és a nitrogén az univerzum leg­gyakoribb elemei. Ezekből már a csillagközi térben szerves molekulák képződ­nek. Az első szerves mole­kuláknak a Földön való kép­ződését szimuláló kísérletek azt mutatták, hogy az ösz- szes lehetséges építőelemek­ből összeállhatnak élő sej­tek, főként aminosavak. Már 65 C-fok körüli hőmérsék­leten igen szelektíven rea­gálnak egymással az emlí­tett elemek, és fehérjeszerű makromolekulákat képeznek meghatározott struktúrák­kal. Vajon e poliaminosa- vak, mint informatív mak­romolekulák voltak-e az elő­futárai a mai géneknek? Ar­ra. hogy a közvetlenül ke­letkező polinukleotidok len­nének a mai gének elődei, még nincsenek kísérleti' bi­zonyítékai a tudománynak. A MAGYAR TUDOMÁNYOS KÉMIA MEGALAPÍTÓJA Thán Károly emlékezete „Valamint a nemzet, melynek története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetei és tetterőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintend jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte...” (Markusovszky) sének összeállítására: „••• a Születésének 150. évfor­dulóján emlékezünk Thán Károly kémikus-gyógysze­rész professzorra, a magyar tudományos kémia megala­pítójára, aki az I. és II. Ma' gyár Gyógyszerkönyv szer­kesztésében vezető szerepet kapott és végzett. Ezzel örökre beírta nevét a ma­gyar egészségügy fejleszté­sének történetébe. Arra a Thán Károlyra, akinek em­lékezetére 1978-ban Gyön­gyösön, a róla elnevezett utcában — a megye gyógy­szerészeinek kezdeménye­zésére — emléktáblát avat­tunk. Nevével a magyar tudo­mányos életben az 1860-as évektől kezdve gyakran ta­lálkozunk. Mind oktató, mind tudományos tevékeny­ségében jól felismerte egye­temi oktatásunk, ' közműve­lődésügyünk, tudományos életünk elmaradottságát. Ezért tudását és erejét egész életén át a tudományok — elsősorban a kémia — fej­lesztésére — a magyar köz­oktatás, a közművelődés és nem utolsósorban a köz- egészségügy színvonalának emelésére fordította. Életpályája Obecsén (ma Jugoszlá­viában Becin) 1834. decem­ber 30-án született tízgyer­mekes családban. Thán Ká­roly még 14 éves sem volt, amikor ifjúi hevülettel részt vett az 1848—49-es szabad­ságharcban. A Aonvéd had­seregben mint tüzér harcolt és kilenc ütközetben vett részt: „...a kémiához mint tüzérmester, a nagyszebeni tüzérlaboratóriumban kap­tam kedvet.” — írja önma­gáról. A szabadságharc bu­kása után a haditörvény­szék fiatal korára való te­kintettel büntetlenül elbo­csátotta. Az ezt követő n$- héz időszakban elszegénye­dett családjától semmi tá­mogatást nem kaphatott. Először Kőrösladányban, majd Hódmezővásárhelyen, később pedig Szegeden gyógyszerész gyakornok volt, ahol főnökei — felismerve törekvéseit — a legjobb aka­rattal támogatták kémia iránti hajlamát. 1855-ben a szegedi gimná­ziumban érettségizik és még abban az évben a bécsi egyetemre orvostanhallgató­nak iratkozik be. A követ­kező tanévben a bölcsész­karra lép át, mert a nincs­telen diák tanulmányai foly tatásához itt ösztöndíjhoz juthatott. Érdeklődése tel­jesen a kémia felé fordult, és 1858-ban „Doctor Che- miae” gyógyszerészdoktori fokozatot, képesítést szer­zett. Ezután Heidelbergbe megy és Bunsen mellett —, akinél később Eötvös Ló- ránd is tanult — továbbké­pezte magát. Tanársegédi ki­nevezést kap a bécsi egye­tem kémiai tanszékén, majd 1860 tavaszán „a gyógysze­részi kémia és analitika” magántanárává nevezik ki. A pesti egyetem tanára 1860-ban Thán Károlyt, alig 26 éves korában, a pes­ti egyetem kémiai tanszéké­nek vezetésével bízzák meg és 1862-től a tanszéken a kémia kinevezett egyetemi tanára lett. Csatlakozott a kiegyezés utáni híres pesti orvosgeneráció, Balassa, Markusovszky, Hőgyes, Ba­logh, Korányi és a többiek szoros baráti köréhez. Ezek lángoló hazaszeretetének és nagy tehetségének is kö­szönhetjük a magyar orvos- tudomány és egészségügy megújhodását. Thán, már egyetemi tanársága első éveiben megtette a lépése­ket egy önálló, új kémiai intézet építésére. Meghall­gatásra azonban csak akkor talált, amikor Eötvös József lett a közoktatásügyi mi­niszter, aki biztosította a költségvetést és Thán pro­fesszort bízta meg a terve­zéssel. Kitartó küzdelmébe került, míg az építkezés 1868-ban megindulhatott, amelynek nemcsak kihar­colója. hanem tervezője, irá­nyítója és szinte kivitelező­je is volt. 1871-ben nyitotta meg ka­puit az új kémiai intézet, amely a maga korában a legmodernebb volt olyany- nyira, hogy számos külföld: egyetem (Birmingham, Ró­ma, Graz, Aachen) saját in­tézetét ennek mintájára építtette fel. Thán Károly az intézet terveiért 1871-ben a londoni, 1873-ban a bécsi világkiállításon kitüntetést nyert. Megvolt tehát a ha­zai kutatás és oktatás bázi­sa. Élén professzorával, aki a szerves kémia kivételével, az akkori kémia valamennyi ágát művelte, és csaknem öt évtizeden keresztül állt a hazai fejlődés középpontjá­ban.- Tudományos munkássága Tevékenységét az akadé­miai és a Természettudomá­nyi Társulat kiadványaiban, hazai és külföldi szaklapok­ban megjelent több mint száz dolgozata és négy köny­ve jelzi. A Természettudo­mányi Társulat 1862-ben al- elnökké választotta. A tár­sulat alapítójához és elnö­kéhez, Bugát Pálhoz szoros baráti és munkatársi kap­csolat fűzte, és nyilván tő­le kapott ösztönzést a ma­gyar kémiai szaknyelv ki­alakításához. Bugát Pál ha­lála után ő lett a társulat elnöke 1872—1880-ig. A Ma­gyar Tudományos Akadé­miának 1860-tól levelező, 1870-től rendes tagja, ké­sőbb az akadémia másodel­nöke. Legjelentősebb tudomá­nyos kutatásai, eredményei : a karbonilszulfid felfedezése és sok irányú fizikai-kémiai vizsgálata. Az ion elmélet; az ásványvízelemzés fejlesztése az egyenérték-százalék, mint jellemző adat ajánlásával. Thán Károly már fiatal professzor korában foglal­kozott az ásványvizek elem­zésével. Ö volt az első, aki 1864-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók ván­dorgyűlésén, Marosvásár­helyt javasolt egy új eljá­rást az ásványvizek anatízi­hypoteV-kus sók helyett tün­tessük elő, a fémeknek és savmaradékoknak összes mennyiségeit és azok egyenértékeinek relatív szá­mát. Ezek az alkatrészek azok, amelyeket ma katio­noknak és anionoknak ne­vezünk.” Az elektrolitos disszociáció elmélete 1887- ből származik, s Ostwald könyvében elismerte e téren Thán prioritását. Az elisme­rés tehát nem maradt el, bár az elektrolitos disszoci­áció elméletének „babérko­szorúja” más fejére került. Thán nevéhez fűződik a spektroszkópia bevezetése Magyarországon, s e vizsgá­latai alapján talált bükkfa hamujában rubidiumot. Thán Károly, mint kutató, később a termodinamikai vizsgálatokkal is foglalko­zott, amelyek közül kiemel­kednek az égéshő és a re­akciók szabad energiájának változásával kapcsolatos mé­rései. Fáradhatatlanul tevé- kgnykedett a közegészség- ügy, azon belül is a gyógy­szerészet fejlesztéséért is. Kiemelkedő munkája a Ma­gyar Gyógyszerkönyv, ame­lyet a Thán Károly elnök­letével kinevezett szerkesztő bizottság két év alatt alko­tott és 1871-ben jelent meg. Thán a gyógyszerészből lett kémikus professzor szemlé­lete érvényesült abban, hogy kémiai, illetve gyógyszer­ellenőrzési szempontból megjelenésekor ez volt a Monarchia legkorszerűbb gyógyszerkönyve. ö alapította 1895-ben a Magyar Chemiai Folyóira­tot. Széles körű elfoglaltsá­ga ellenére jelentős a könyv­írói munkássága is. Magát büszkén tekintette mindvé­gig gyógyszerésznek, s az el­ső tankönyvét is (1888) a gyógyszerészhallgatók részé­re készítette: „Feladatok a chemiai gyakorlatokhoz kezdők részére” címmel. Egészen kiváló és a korabe­li szemléletnek megfelelő elméleti alapokon készült (1895) „A qualitativ chemiai analysis” című könyve. A „Kísérleti chemia elemei” című kézikönyv jellegű, nagyszabású mű első kötete 1898-ban, a második kötet 1906-ban jelent meg. Ez volt az első nagyszabású kémiai könyv, amely a magyar ké­miai szaknyelvet is megte­remtette. A ,,Markusovszky- féle egyetemi jubiláris elő- köteteként 1903-ban jelent meg az „Elméleti chemia új^bb haladásairól” szóló könyve. Thán kísérleti mun­káinak, tudományos ered­ményeinek közzététele lehe­tővé tette több külföldi kapcsolat kialakulását. Ilyen jellegű kapcsolat alakult ki 1864—65-ben Deville fran­cia kémikussal. Tudományos munkásságának eredményei­re 1867-ben figyeltek fel a külföldi tudósok, amikor Liebig „Annalesében” köz­zé tette a karbonilszulfid felfedezését. E publikációja révén neve a nyugati világ tudósai előtt is ismertté vált. Oktatói, nevelői hitvallása Csaknem fél évszázadon keresztül oktatta a kémiát az orvos-, a gyógyszerész- és bölcsészhallgatóknak. A kémiai oktatásban valóság­gal iskolát teremtett, s nem volt olyan jelentősebb kül­földi kémikus, aki nem ta­nulmányozta volna intéze­tét és oktatási rendszerét. Legjelesebb kémikusaink — közülük a legtöbb gyógysze­rész — szinte kivétel nélkül az ő iskolájából kerültek k az intézetében működtek, mint gyakornokok és tanár­segédek. Benne megvolt a tanítómester minden szüksé­ges tulajdonsága: a tehetség, az ötletgazdagság, az önál gondolkodásra nevelés ké­pessége és a szakmai félté­kenység teljes hiánya. Az oktatás mellett nagy súlyt helyezett a nevelésre is. kü­lönösen becsületességre ne­velte tanítványait. Végtelen türelemmel tanított, mert tudta, milyen nehéz munka a szellem kicsiszolása, amely csak a hivatottaknak sikerül nagy türelem és szeretet se­gítségével. Thán Károly őszinte hu­manitástól áthatott egyéni­ségét és oktatói lelkiismere­tességét saját szavaival jel­lemezhetjük igazán. Az őt — 40 éves professzorságá- nak jubileuma alkalmából — ünneplő gyógyszerészek­nek mondott köszönő sza­vaiból idézünk: „A jóakaró tanító és há­lás tanítványok között való viszony az értelmi szférá­ban hasonlít az atya és gyer­mekei között fennálló sze­rencsés kötelékhez. Közöt­tünk csakugyan ilyen csa­ládi viszony fejlődött ki. Ez hosszú egyetemi tanításom ideje alatt nemcsak fenn­maradt, hanem idővel ben- sőségében is fokozódott. Ha e megható kötelék eredeté­nek lélektani okait kuta­tom, úgy azt főképpen két mozzanatra tudom vissza- vézetni: az egyik, hogy pá­lyámat magam is mint gyógyszerész a gyakorlat te­rén kezdtem el. A másik kö­rülmény az, hogy tanári mű­ködésem kezdetén az egye­temen csaknem kizárólag a gyógyszerésznövendékek vol­tak azok, akik a kémiát nemcsak előadásokon hall­gatták, hanem annak tanul­mányaival kötelezőleg a la­boratóriumi gyakorlatokon is foglalkoztak. Áthatva a gyógyszerészek tudományos kiképeztetésének nagy jelen­tőségétől hazánkban, tanul­mányaik közben iparkodtam önöket buzdítani és a tudo­mány egyszerűbb igazságai­val lehetőleg megismertet­ni . -.” 1896-ban az orvoskari ta­nácsülés — a millenáris ün­nepségek alkalmából —, a kiváló külföldi orvostudósok mellett mint egyetlen ma­gyart, díszdoktorrá avatta. A bölcsészkar Thánt a 40. éves egyetemi tanári jubileuma (1902) alkalmából tisztelet­beli doktorrá avatta, mint az egyetemi kémiai oktatás és kutatás megteremtőjét, a ma­gyar tudományos kémia meg­alapítóját. E rendkívül ered­ményes életpálya Thán Ká­roly nagy tehetségének, tu­dásának, fáradhatatlan mun­kájának, szorgalmának és ki­váló egyéniségének volt kö­szönhető. Negyvennyolc évi professzori működés után, 74 éves korában nyugdíjazá­sát kérte és pár hétre rá, 1908. július 5-én halt meg. Mindenütt ott volt, ahol a honi természettudomány előbbre viteléért tenni lehe­tett. Amikor jött, a kémiát fél évszázaddal elmaradt ál­lapotban találta, amikor örökre lehunyta szemét, ha­zánk már újra ott volt a nemzetközi élvonalban. Sipos Jenő » THÁN KÁROLY • 1834 —1908 GYÓGYSZERÉSZ-KÉMIKUS PROFESSZOR A PARÁDI VIZ VEGYELEMZÖJE UAL ÁL ÁRAK 7 Q . ÉVFORDULÓJÁN I MAGYAR .* • GYÖNGYÖS GYÓGY SX.ERÈST.ETI £ VÁROS TANÁCSA TÁRSASÁG “ Emléktábla őrzi nevét Gyöngyösön, a Than Károly utcában (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents