Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
4. : 5 Bt. NÉPÚJSÁG, 1985. február 21., csütörtök kultúra házhoz jön A VACSORA MELLÉ? 4 Az utóbbi időkben elterjedt egy eddig még kevéssé ismert előadásforma Gyöngyösön, az úgynevezett „kihelyezett pódiumműsor”. A helyszín hol a VII. sz. Általános Iskola, hol a Mátra Szálló étterme. De jutott már a zeneiskolába is program. Mindez a mostani évaddal kezdődött, ahogy Baranyi Imréné, a Mátra Művelődési Központ igazgatóhelyettese közölte. — Először a VII. számú iskola vezetői fordultak hozzánk ilyen igénnyel. Arra törekszenek ugyanis, hogy a lakóhelyi környezetükben afféle kulturális központot is teremtsenek. Ebből következik, hogy nem csupán a gyerekek részére kértek előadásokat, hanem a felnőtteknek is. A kívánság érdekes, feltétlenül megfontolást követel. De miféle tárgyi feltételekkel rendelkezik az iskola egy-egy előadás megtartásához? — Két aulája van. Az egyiket galériaként hasznosítják, kiállítások céljára. A másikat berendezték kamarateremnek. Dobogót állítottak fel, reflektorokat szereltek be. Ez így együtt már jó lehetőséget kínál. A jó szándék.És a siker? — A gyermekműsorok iránt akkora az érdeklődés, hogy kénytelenek voltak pedagógiai célzattal is élni a lehetőségekkel. Csak azok látogathatják a diákok közül, akik kiérdemlik a tanulásukkal, a magatartásukkal. A felnőttek körében... még nem tartunk itt. Az érdeklődés ugyan egyre fokozódik, de lehetne nagyobb is. Esténként hatvan-nyolcvan néző ül be az előadásra. Mennyire vonzóak ezek a programok? Ez is meghatározó jelentőségű körülmény — Néhány nevet hadd mondjak, akkor jobban érzékelhető, hogy mit kínálunk a közönségnek: Mvkó István, Gyurkovics Zsuzsa, Koncz Gábor. Valóban vonzó névsor. De a szálló éttermében...? A vacsora mellé egy vers vagy egy monológ? — Erről szó sincs. Az igaz, hogy a program szerves tartozéka a vacsora is, de az csak a műsor után kerül az asztalra. Nem mondom Koncz Gábor is meglepődött egy kicsit, amikor közöltem vele, hogy az étteremben is.A végén ő mondta, hogy nem is gondolta volna, milyen hangulatos lesz az este. Nem okvetetlenkedésből említem: de — a művelődési központban is van kamaraterem. — Ez igaz. Csak pódium- műsorra különböző technikai okok miatt nem alkalmas. Így már érthető. Marad még egy kérdés, amit nem lehet megkerülni, sem „lenyelni”. Az anyagiakkal...? — Egyszerűen: semmi haszon nem marad ezeken az előadásokon. A mostani pró' baévnek tekintjük. Abban azonban hiszünk, hogy fáradozásunk nem lesz hiábavaló. Valóban figyelemre méltó a kezdeményezés. Azt is el kell fogadnunk, hogy minden új formát „be kell járatni”. Ezek a „kihelyezett előadások” arra alkalmasak, hogy még közelebb vigyék a jó programokat az emberekhez. Ez pedig egybeesik a legjobb törekvéseinkkel. G. Molnár Ferenc Az oratóriim mestere 1685. február 23-án a Saale menti 'Halle városában született Georg Friedrich Händel, a 18. század legnagyobb zeneszerzőinek egyike. Édesapja, udvari orvos és titkos tanácsos, ellenezte fia zenei pályáját. Az ifjú Handelt Szász-Weissen- fels hercege taníttatta zenére, miután orgonajátékát hallotta egy ízben. A hallei egyetemen rövid ideig jogot tanult, majd vándorútra indult, mint a korszak oly sok muzsikusa. Hamburgban, a német operajátszás központjában a színházi zenekar hegedűse lesz, s négy operát ír. 1707—10 között Itáliába utazik, hatalmas sikert aratva operáival és oratóriumaival. Tanulmányozza az olasz mesterek hangszeres műveit, kivált a concerto grossókat, azt a műfajt, amelyben csakhamar Händel is jelentős alkotásokat hoz létre. 1710-ben rövid ideig Hannoverben udvari karmester. Még abban az évben Londonba utazik, s az angol fővárosban él és alkot 1759- ben bekövetkezett haláláig. Sikereinek és nem egy harsány bukásának a roppant eleven zenei élettel rendelkező brit főváros a színtere. Itt keletkezett mérhetetlenül gazdag, majd száz hatalmas kötetet megtöltő életművének nagy része. Händel nemcsak zeneszerző és karmester, hanem vállalkozó üzletember is Londonban. Az általa vezetett operatársulatok azonban több ízben is csődbe mentek, mivel az olasz stílusú opera iránt mindinkább csökkent az érdeklődés. A J. Gay és J. Chr. Pepusch által írt, 1728-ban bemutatott Koldusopera éles társadalomkritikájával, Händel műveit karikírozó zenei megoldásaival a kétségtelen csőd jele volt. Bár 40 operájának többségét Londonban mutatták be, s bár az 1730-as években saját pénzéből vezette a Covent Garden operaházat, Händel, a színházi ember mind kevésbé tudta elkerülni a teljes anyagi ösz- szeomlást. Váltakozó szerencsével alakult kapcsolata az udvarral. Amikor a hannoveri választófejedelem I. György néven 1714-ben Anglia királya lett, az új uralkodó megbízására írta mindmáig népszerű művét, a Vízizenét. Később megromlott viszonya a királlyal, viszont utódja, II. György koronázására Händel arcképe (MTI Fotó — KS) 1727-ben négy nagyszabású kórusos művet írt. A 30-as években hatalmas sikere volt concerto grossóinak, orgonaversenyeinek, csembalószvitjeinek. Händel számos kompozíciójában köszöntötte Anglia hadi sikereit, győzelmekre írta például ÍJttrechti és Det- tingeni Te Deum-ját. A legnagyobb hatása, legforróbb fogadtatása azonban oratóriumainak volt 22 oratóriumot írt, közöttük a mindmáig legnépszerűbb Messiást (1741) mindössze 24 nap leforgása alatt. Operáinak feltámasztására 1920-tól történitek próbálkozások, az utóbbi évtizedekben elsősorban szülővárosában, az NDK-beli Halléban, amely nagy és becses hagyományként őrzi és ápolja Händel teljes művészi hagyatékát. Oratóriumainak azonban nem volt szüksége feltámasztásra, mivel azok keletkezésüktől mindmáig, megszakítatlan hagyományként vannak jelen a zene gyakorlatában. Műveiben hatalmas őserő sugárzik, ellenállhatatlan zenei fantázia nyilvánul meg, élettel teli dallamvilág, amelyet Händel nem terhelt nagy formai bonyodalmakkal, jóllehet formáló művészete is páratlan a maga nemében. A szó legjobb értelmében közérthető muzsikát alkotott több évszázados európai tradíciót kiteljesítő kompozícióiban. Zenéje már- már beszédes, nemcsak énekelt, hanem hangszeres darabjaiban is. Műveiben páratlan szépségű természeti képek jelennek meg, hihetetlenül fogékony volt a muzsika érzéki rétegei, a külvilág megjelenítése iránt. Georg Friedrich Händel zenéje méltó helyet tölt be a magyar zenekultúra gyakorlatában. Jelen van hangversenyeinken, hanglemez- kiadásunkban. Kiváltképp 1985-ben, amikor az egész világgal együtt születésének 300. évfordulójára emlékezünk. Asperjón György: Jocó bácsi (II/2.) Nem szólt, de úgy láttam, megbánta, hogy beszélt. Egy ideig ismét csöndesen, szó nélkül vacsorázgattunk. Másik alkalommal figyelte, hogyan főzök. — Nem jól csinálod — mondta. — Ne kapkodd el. Várd ki az idejét, amíg megfő, úgy jó. Láttam, hogy ezen az estén többet ivott, mint rendesen. Többet is beszélt. — Én látod, nem vártam ki — szólalt meg. — Én any- nyi idős koromban, mint te, már mindent kipróbáltam, hajtott a vérem. Ne gondold ám, hogy csak a rosszra. Nem, nem a rosszra. Valami felgyulladt bennem és szaladtam, futottam, de magam se tudom, hova. Kerestem valamit. A rosszat láttam, de én a jót kerestem. Tudod, afféle jó házban laktam, olyanban, ahová a nők hivatalosan feljárhattak férfiakkal. .. Ocsmány egy dolog az, hallod! Én azt láttam, hogy az apám nem egyszer anyám szeme láttára jön ki valamelyiknek az ajtaján. .. Ha az anyám szólni mert, hogy ne a gyerek előtt, előttem, megütötte. Meg aztán volt ott egy már nem éppen fiatal nő. azt is többször megverte. Én egyszer elébe álltam és kérdőre vontam, de megütött.. Visszaütöttem! Csak az isten mentett meg attól, hogy agyon nem vert. Én meg bosszúból elvettem azt a nőt feleségül... Na, érted-e most már kiskomám, miért mondtam, amit mondtam? Rám nézett, hosszan vizs- gálgatta az arcomat. Nem tudtam, mit mondjak. — Nem volt éppen leányálom Jocó bácsi élete — szólaltam meg. — Butaság, hogy azt mondom neked, kiskomám, hisz ember vagy te már... Hülyeségeket meg ne mondj !... Ezzel belém fojtotta az érdeklődésit. Pedig kíváncsi voltam, mi történt azután, de nem tudtam, hogyan kérdezzem. Tartottam tőle, kiszámíthatatlan volt, hogyan reagál a kérdezősködésemre. Lefekvés előtt még oda- dörmögte: — Aztán ne beszélj! Későbbi barátkozásunk során soha nem tért vissza erre a témára. Sőt, úgy éreztem, hogy szégyellte azt is, amit kiszalajtott a száján. Egyébként amellett, hogy tartottam tőle, meg is szerettem. Nem becsült le, felnőttnek tartott, komolyam beszélgetett velem. — Az embernek szüksége van a komoly szóra — mondogatta. — A szüleid mesz- sze vannak, így neked még inkább. Meg aztán meg is érdemied, mert látom, jó érzésű vagy. Ezeket itt a munkásszálláson ne kövesd. A magadhoz hasonló korúak barátságát ne nagyon keresd, inkább az idősebbekét, azok higgadtabbak, nem csinálnak annyi bolondságot. De azoknak se higgy, csak magadnak. Egyszer munka után hívtam, jöjjön el velem moziba. Azt mondta, inkább én tartsak vele az italboltba. Lángost vett, meg két pohár sört. — Te nem szoktál inni, ugye? — kérdezte. — Nem. — Látod, ezek az emberek mind ostobák. Mindenki ostoba, aki iszik és úgy él, mint én. Tartozni kell valakihez. Bele kell kapaszkodni két kézzel... Neked még sikerülhet, fiatal vagy. — Jocó bácsi miért iszik? — Valamibe bele kell pusztulni — mondta. Hirtelen eltorzult az arca: — Látod, ez hazugság volt. Idefigyelj, nekem akkora lányom van, mint te vagy, és mintha neki mondanám, úgy kell igazat mondanom neked is, mert hozzám tartozol. Hallottál-e arról, hogy én ebben a gyárban régebben ezer százalékot is csináltam, és hogy sok minden úgy történt, ahogy én akartam ?... És azt hittem, úgy helyes, ahogy akarom. Azt hittem! Közben nem vettem észre, hogy sok embernek rosszat csináltam. Tönkretettem embereket! Érted, miről beszélek? Látom, hogy nem ér- I ted! Idefigyelj, én akkor, I amikor bebizonyíthattam volna, hogy ember vagyok, gyenge voltam, csak maga- mat láttam, csak a magam igazságát, igaz lehet pedig a mások igaza is... Ezért pedig egyes egyedül én vagyok a hibás. Na, most menj el! \ Neked elég volt ennyi! Néhány hónap múlva más gyárba mentem dolgozni. El- f búcsúztam Jocó bácsitól. Azt mondta: — Sajnálom, hogy elmész, mert esténként jól elfőzöget- | tünk. Figyelj rám: sok min- I dent mondtam, de ne szórj 1 el mindent... Gondold meg . és aztán dönts, a magad fe- ; je szerint, úgy leszel em- Î bér... (Vége) Köznevelők a magyar holnapért Negyven éve alakult újjá a Pedagógusok Szakszervezete A Pedagógusok Szakszervezete ma rendihagyó megyebizottsági ülésen emlékezik meg újjáalakulásának 40. évfordulójáról. Azért beszélhetünk újjáalakulásról, mert megyénkben az 1918-as polgári demokratikus forradalom győzelme után, 1919 március elején már megalakult a „Tanítók Országos Szakszervezetének” egri, március 26- án a gyöngyösi, március 31-én a káli csoportja. A Tanácsköztársaság leverését követően az ellenforradalmi rendszer szétzúzta a mozgalmat. Még folytak a harcok, amikor a felszabadult területeken a haladó szellemű pedagógusok vezetésével már létrejöttek az első szakszervezeti csoportok. 1945. február 2-án alakult meg a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Országos Központja, február 15-én jelentette be csatlakozását a Szakszervezetek Országos Tanácsához. Megyénkben az első pedagógus szakszervezeti csoport Egerben. 1945. január 14. előtti napokban szerveződött újjá. Erről az Igazság című lap adott hírt. Az előkészítő munkálatokban az MKP városi szervezetének és a Nemzeti Bizottságnak fontos szerepe volt. Az alakuló ülésen sok pedagógus vett részt. A megjelenteket Csirmaz Dezső, az MKP megyei bizottságának titkára köszöntötte. Kardos László, az MKP helyi szervezetének vezetőségi tagja kifejtette, hogy a felszabadulás lehetővé tette egy új, haladóbb társadalmi rend megteremtését, a társadalom demokratizálódását. Ebben jelentős feladat hárul a köz- nevelőkre. 1945. június 21- én Gyöngyösön is megalakult a csoport. Az alakuló gyűlésen; megválasztották a vezetőséget, elfogadták programjukat. Célul tűzték ki az érdekvédelem és nevelőmunka sokrétű feladata mellett a „pedagógiai kar bekapcsolódását a demokratikus közéletbe”,. A községekben 1945—1946 folyamán létrejöttek az iskolai szakszervezeti csoportok, ezzel egyidőben kialakultak a járási és megyei vezető szervek. Az első megyei titkár 1925-ben Eör- dögh Ernő tanító lett, aki egyben az MKP megyei bizottságának propagandafe- lelősekénit is tevékenykedett. Amikor rá később Budanes- ten számítottak, Tanner József egerszalóki tanítót bízták meg a teendők ellátásával. Eördögh és Tanner ma Budapesten él, vendégünk az emlékülésen, visszaemlékezésével bizonyára gazdagítani fogja megalakulása történetét. Tanner Józsefet a pártiskola elvégzése után a felsőbb pártszervek más beosztásba helyezték. 1947 tavaszán két jelöltet állítottak a megyetitkári funkcióra Sályi János, a gyöngyösi általános iskolai igazgató, az MKP tagja volt. Megválasztása a megye kommunistáinak győzelmét jelentette a reakciós erők elleni harcban. A legsürgősebben megoldandó feladatok közé tartozott a nevelők demokratikus átképzése. Meg kellett ismertetni a nevelőkkel az új társadalmi rend eszméit, célkitűzéseit. Különösen fontos volt ez megyénkben, ahol a felszabadulás előtt az iskolák 80 százaléka egyházi irányítás alatt állt, és erősen érvényesült a vallásos világnézet. Egy miniszteri rendelet kötelezővé tette a négy-hat napos tanfolyamot. A szakszervezetnek a Nemzeti Bizottság által elfogadott javaslata alapján az átképzés nem iskolánként. hanem szakszervezeti keretben történt. Egerben indult meg, majd Gyöngyösön folytatódott. Az egri csoport felhívást is adott ki rendezvénye népszerűsítésére: ...„Építeni akarunk. Erre a szellemi újjáépítésre hívunk meg mindenkit, akinek fáj a pusztulás, akiben ég az ‘eljövendő élet vágya. Az első lépéseket már megtettük: a földeken áldássá érik a vetés, a gyárkémények füstölögni kezdenek, a munkáskezek mozgásba lendülnek — de a lelkek mélyén még ott virraszt <uz aggodalom, ott szorong a bizonytalanság. Mi a lelkeket szeretnék fölrázni a tétovázásból. Szabad szívvel, és szabad szóval akarunk szólni mindenkihez, hogy a bűnös közelmúlt eszmei zavarából a kivezető utat megmutassuk, hogy a ma kételyeinek homályában, világosságot gyújtsunk, hogy a magyar holnapok irányát megláttassuk. A demokratikus átnevelődés munkájába szólítja a nevelőket, augusztus 5—19. napjaira a Pedagógus tanfolyam, s ugyanakkor a szellemi újjáépítés cselekvő szolgálatára hívja a haladni vágyó fizikai és szellemi dolgozókat az egri Nyári Szabadegyetem.” Az eszmei fejlődést szolgálták a pedagógusgyűlések és -ankétok is. A másik eszköz a megnyerésre a nevelők gazdasági és szociális helyzetének javításáért vívott küzdelem volt. A Heves Népe című lap 1946. november 24-, i számában Tanner József cikkében ezt olvashatjuk: „Szomorúan állapítható meg az is. hogy a megmaradt nehézségek közül a legtöbb nehezedik a pedagógusok vállára. ■. A fizetés alig elég a napról napra való élet fenntartására... Ezt az állapotot tovább tétlenül tűrni nem szabad, ezen változtatni kell... Az állam ma még anyagilag gyenge, tehát társadalmi úton kell a halaszthatatlan feladatot megoldani.” A gondok enyhítésében komoly érdemei voltak Sályi Jánosnak. A szakszervezeti csoportok segítettek az állástalan nevelők elhelyezkedésében. Támogatták a pedagógusok kutató munkáját is. 1947 februárjában a szakszervezet kezdeményezésére megalakult az egri Gyermektanulmányi Társaság és a minisztérium engedélyezte az Állami Gyermeklélektani Állomás megszervezését, amelynek vezetője dr. Somos Lajos lett. A pedagógusok megyei szakszervezete 1948. április 28-án, a gyöngyösi járási csoport Sályi János irányításával az országban elsőként foglalkozott az államosítás kérdésével. Az országgyűlés 1948. június 16-án fogadta el az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Megyénkben 203 iskolát érintett az államosítás. Az 1948 —49-es tanévben már az államosított iskolákban kezdődhetett a tanítás. Ezzel egyidőben megkezdődött a szocializmus alapjainak lerakása. Az új korszak a pedagógusok szakszervezetét is új feladatok elé állította. Emlékülésünkön azok előtt tisztelgünk, akik 40 éve éhesen, rongyosan, de hittel és lelkesedéssel elkezdték ezt a munkát. Danyi Lászióné Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága titkára
