Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 20., szerda 3» Kongresszustól kongresszusig II. Az értékteremtés nehez A népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvény — elfogadta az országgyűlés 1980. december 19-i ülésén — I. fejezet, 3. paragrafusa így kezdődik: „A gazdasági tevékenység fő iránya a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a külgazdasági egyensúlynak a helyreállítása és megszilárdítása”. Ebben az egyetlen mondatban félreérthetetlenül ott állt a sorrend is, a „mi a fontos” és a „még fontosabb”, mi kerül az első helyre. Együttes jelenlét Egész gazdasági munkánk feltételrendszere kedvezőtlenebb, mint számítottuk 1980- ban, a középtávú program készítésekor. Kedvezőtlenebb külső, azaz világpolitikai és világgazdasági okok. valamint a reméltnél lassúbb belső — termelés és termékszerkezeti — változások miatt. Hibás volt a tervező- munka? Bizonyos, hogy javítani lehet és kell is a tervezés tudományos megalapozottságán, ám azt is bizonyossággá tette a tapasztalat, hogy a világgazdaságnak egyetlen stabil tényezője van, s ez a folytonos változás maga. E folytonos változások tükrében kell tehát megszabni teendőinket, értékelni teljesítményeinket. Eredmények és gondok, jó irányok és kedvezőtlen hatások együttes jelenléte a jellemző mai gazdasági helyzetünkre, azaz nem lettek uralkodóvá — meghatározóvá — a kívánt változások. Mert megőriztük az ország fizetőképességét —, ami bizonyos szakaszokban rendkívüli erőfeszítéseket, intézkedéseket és népszerűtlen lépéseket is szükségessé tett —, de a nemzetközi verseny- képesség sajnálatosan lassan változik az elengedhetetlen irányban, arányban. Apró illusztrációt erre: 1983-ban például a gépipar összes kivitelének 45,8 százalékát tíz évnél régebben gyártásba vett termékek alkották... Minden elosztás alapja, a nemzeti jövedelem 1984-ben 800 milliárd forint feletti összeget tett ki. Értékteremtő munkánkkal nehéz terepen jártunk, járunk. Figyelmeztető volt, hogy a párt XII. kongresszusának évében, 1980-ban a nemzeti jövedelem a tervezett 3—3,5 százalékos növekedéssel szemben csökkent, nem érte el az 1979. évit. Meglehetősen kedvezőtlen volt tehát a hatodik ötéves terv start- helyzete. A szocialista gazdaságban rejlő erőkre, a tartalékokra azonban fényt vet, hogy 1981-ben a nemzeti jövedelem gyarapodása elérte a tervezettet, 1982-ben meghaladta. .. ám 1983-ban ismét élesebbé váltak a feszültségek — a növekedés csupán 0,4 százalékot tett ki —, majd tavaly újból sikerült a tervezettnél nagyobb haladást felmutatni. Kellemetlen társ Nemcsak a nemzeti jövedelemnél, hanem az anyagi ágazatoknak szinte mindegyikénél tapasztalhattuk ezt a — viszonylag — erőteljes ingadozást, a tervezett és a tényleges mértékek eltérését. A középtávú program például az ipar termelésnövekedését 19—22 százalékban látta megszabhatónak, s bár az árukibocsátás bővült — az egy foglalkoztatottra jutó termelés pedig kimondottan gyorsan emelkedett —, a tényleges eredmény ennél szerényebb, hiszen az ipar terepe bruttó termelése 1981—1982- ben 2,4—2,4, 1983-ban 0,9, 1984-ben 3 százalékkal növekedett az előző évhez viszonyítva. Kellemetlen társ volt végig az időszak minden esztendejében a külkereskedelmi cserearányromlás. Tavaly például érzékeny árveszteségeket szenvedtünk el az élelmiszerek kivitelében, szinte minden árucikk olcsóbb volt, mint 1983-ban, és a túlkínálattal szemben nincsenek — a világkereskedelemből való részesedésünk alapján nem lehetnek — hatásos eszközeink. Ennek ismeretében értékelhetjük súlyának megfelelően azt a tényt, hogy 1984- ben a nem rubelelszámolású kivitelben az 1983- ast meghaladó többletet tudtunk elérni. Az 1983-as ösz- szeg: 13,2 milliárd forint. A kongresszus évében, -1980-ban még 18,2 milliárdos passzívum állt a külkereskedelmi forgalom egyenlegében. Nem ez volt a csúcs! Az 1978-as volt az, 59,9 milliárdos mínusszal. .. Az ilyen és hasonló tények, adatok világítják meg azoknak a társadalmi erőfeszítéseknek, áldozatoknak a szükségességét és egyben hasznát, amelyeket ezekben az esztendőkben tettünk, hoztunk, — a beruházások visszafogásától a fogyasztó árszínvonal jelentős növekedéséig —, amelyek a szó szoros értelmében próbái voltak a társadalom teherbíró képességének, ugyanakkor igazolói is a nagy feladatok, nagy célok által megtartott nemzeti egységnek. Beérve a hivatkozásnyi példával. A szakemberek egy része — nem alaptalanul — sikerágazatként emlegeti a mezőgazdaságot. S valóban, a szélsőséges időjárási viszonyok ellenére a külső egyensúly javításában jelentős szerepet vitt, ugyanakkor megteremtette — tiszteletet követelő áldozatos munkával megtermelte a mostoha természeti hatások ellenére is — a zavartalan belföldi ellátás fedezetét. A gabonatermelésben például az 1985- re előirányzott termelési színvonalat már korábban elérte az ágazat, rugalmasságról tanúságot téve, 1984-ben, amikor az állati termékek iránti külpiaci kereslet visszaesett, gyorsan megtett lépésekkel ellensúlyozta ezt az élőállatok exportálásával, azaz jól megfelelt annak a követelménynek, amelyet a párt XII. kongresszusának határozatában úgy fogalmaztak meg, hogy „a nagyüzemek munkája váljék hatékonyabbá”. Az eredmény ♦ « >* minősít Ha nehezen, ha lassan is, de megtanuljuk: nem a szándék, hanem az eredmény minősíti teljesítményeinket a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Igazodási, korszerűsítési törekvéseink természetesen nem korlátozódnak csakis az anyagi jellegű gyarapodásra, másfajta változtatások sora — elsőként a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, az új vállalkozási formák lehetősége a negyvenórás munkahét csökkentette időalapok ellensúlyozása — érzékelteti, gyorsabb haladásra kívánunk átváltani. Gyorsabbra, mert csakis a nagyobb tempóval érhető el, hogy a gazdálkodás legfőbb célja, az életszínvonal emelkedése szilárd alapokra támaszkodhassék a következő fél évtizedben. Mészáros Ottó Következik : Tények, tanulságokkal Egy 50 köbméteres tartály a gyártósoron Műanyagipari termékek Rózsaszentmártonból... Szálhúzógép: kezelője Szőlősi Mihály A Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsaszentmártoni telepe közel két évtizede biztosít munkalehetőséget a helybelieknek, üvegszálerősítésű poliészter tartályok széles méretskáláját állítják elő az élelmiszer-, a vegyipar és a mezőgazdaság számára. Emellett keresett cikkeket is gyártanak: szőlőkötöző anyagokat, csöveket, gyermekjátékokat. Az elmúlt évi 140,5 millió forintos tervvel szemben az idén 150 millió forintot szeretnének produkálni. Mindezt a hulladékanyagok másodlagos felhasználásával, energiatakarékossággal, a tecnhológiai fegyelem betartásával akarják elérni. Készül a tartályfedél Perselyek, sorozatban (Szabó Sándor felvételei) Mélyvízben Vonások egy hatvani szakoktató arcképéhez • • Üzletszerző bábolnai brigádok Több mint 39 millió forint többletbevételhez jutott a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a szocialista brigádok üzletszerző munkájával. A 4600 dolgozót tömörítő brigádok egy évvel ezelőtt kezdeményezték, hogy a fizikai dolgozók is vállaljanak részt a bábolnai termékek eladásából, ötletük gyorsan pártfogókra talált, s hónapról hónapra egyre több brigád tag kapcsolódott be az üzletszerzői munkába. Természetesen nem a nagy volumenű üzletek lebonyolításáról van szó, ezzel változatlanul a kereskedelmi szakemberek foglalkoznak. A szocialista brigádok a háztáji gazdaságoknak kínálják a kombinát termékeit. A brigádtagok csupán a vevőket kutatják fel, magát az eladást már a kombinát kereskedelmi irodája bonyolítja le. Ehhez minden brigád részletes listát kap a bábolnai termékekről és azok áráról, hogy pontos tájékoztatást adhassanak ró" luk. Mivel üzletszerző kőrútjukon elsősorban a maguk által előállított terméket propagálják, közvetlenül lemérhetik munkájuk piaci értékét, tapasztalhatják az esetleges minőségi kifogásokat, vagy az elismerést. A kisebb mennyiségek értékesítésére a kombinát jó feltételeket teremtett: Vasváron, Szent- gotthárdon. Uraiújfaluban Tamásiban, Budapesten, Kiskunfélegyházán és Szendrőn lévő termelőegységét értékesítő részlegekkel is kiegészítette. A bábolnai kombinát 267 szocialista brigádja közül eddig 218 kapcsolódott be a„ üzletszerzői munkába. Túrán1 született, de mivel Hatvanba nősült, hát itt telepedett le Sül Gyula, a Damjanich Szakmunkásképző Intézet asztalosipari szakoktatója, akit e minőségében már tízéves torzsgár- distaként tart számon az iskola. Csöndes, szerény, szakmáját és tanítványait kedvelő ember,, két gyermek édesapja, s ha még azt is hozzáfűzöm, hogy a Gyöngyösi SE országos másodosztályú sakkcsapatának egyik legeredményesebb pontgyűjtője, továbbá élen jár a városért vállalt, végzett társadalmi munkában, akkor talán valamelyest hiteles róla a kép. Voltaképpen mi egy szakoktató tiszte, gondja az ipar utánpótlás-nevelésében? — Egyformán fontosnak tartom az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokat, amelyek hetenként váltják egymást az első éveseknél. Az iskolában szakmai és anyagismeretet. szakrajzot, géptant adok elő, s ez érvényes mindhárom felmenő osztályra. A közbülső hetek pedig itt, a HÁÉV tanműhelyében zajtartak, éspedig az asztalosipar lekülönbözőbb fogásainak elsajátításával — mondja Sül Gyula kis irodájában, ahol igen szerényen duruzsol a tűz. — Én egyébként azt tekintem igen hátrányosnak e szakma oktatásában, hogy a másodikosok, harmadikosok a gyakorlati oktatás heteit már saját üzemükben töltik. Ott az ő előrehaladásuk másodrendű kérdés! Arra a részmunkára fogják valahányat), ami éppen fontos a termelés szempontjából. Az egyik hónapokig csak pántol, a másik gyalul. Mernék esküdni, hogy a harmadik esztendő végén „kevesebb van a kezükben”, mint amikor én eleresztem őket. Egy remény éltet: kö- zelesen megkezdődik intézetünknél a • központi tanműhely építése. Ha elkészül, akkor nincs többé ez a probléma. Sokrétű, összetett gyakorlati képzésben részesülhetnek nálunk a különböző szakmákat tanuló fiatalok. e Amikor a társadalmi munkára terelődik beszélgetésünk, kétféle dolgot is fölemlít a fiatal szakoktató. — Igaz. hogy Gyöngyös csapatában űzöm a verseny- sportot. de mindmáig nem tudtam megállni, hogy ne foglalkozzam diáksakkozóinkkal, akik azután évről évre sok elismerést szereznek tanintézetünknek. Víz István és Zölei István személyében pedig már olyan versenyzők kerültek ki közülük. akik a HKVSC ismét életre keltett szakosztályának erősségei. Mondjuk én magam kicsit visszaestem utóbb. Feleségem kórházi ápolónő, két kisgyermekünk sokat marad rám, nem tudok annyit törődni a sakkozással. Meg évek óta nyakig benne vagyok a különböző jellegű,, a város előre- menetelét szolgáló társadalmi munkaakciókban is tanítványaimmal együtt. És nem akármilyen teljesítményre képesek a Nagy Koméihoz, Csordás Gabihoz hasonló fiatalok! Másfél éve a Balassi utcai új óvoda folyosójának műanyag burkolását, azelőtt a Münnich-Iakótele- pi óvoda mindkét szintjén az előtér hasonló munkálatait végeztük el több tízezer forint értékben. Ugyanakkor besegítettünk a Lenin Tsz. üvegházának felújításánál is éppen úgy, mint amikor a művelődési központnak kellett színpadot építeni egy- egy alkalmi rendezvényhez. S hozzáteszem: én nem csak dirigálni szeretek, hanem fogom, csinálom, aztán jöjjön utánam, aki még a munkához fér... ! © Sül Gyula mind eközben még nem „kész” ember. Legalábbis ő így érzi a dolgokat. Amit leginkább hiányol, az a neveléstudomány berkeiben való mélyebb jártasság, hogy diákjai körében hasznosíthatná. — Voltaképpen faipari technikumot végeztem, úgy kerültem iskolánkhoz. és Ambrúzs Sándor igazgatónk mihamar „mélyvízbe” dobott. Lehet, a kivülállónak nem tűnik fel, nekem mégis hiányoznak a pedagógia alapjai. Evégből aztán szeretnék főiskolát végezni, hogy a gyakorlat, az élet és az elmélet egysége mielőbb összeálljon bennem. Gondolom, segítséget kapok ez ügyben az igazgatóságtól, mint ahogyan évről évre igen nagy megbecsülésben részeltetnek jutalmazásnál, fizetésrendezésnél egyaránt. Szakmám jövőjét tekintve pedig egyre bizakodóbb lettem az utóbbi néhány esztendőben. Amíg ugyanis korábban öt-hat fiatallal kezdtük az évet, tavaly, tavalyelőtt a számuk tizenöthöz közelített. Ami itt a gondom: a minőség. Általános iskola után legfeljebb a közepes rendűek választják ezt a pályát, illetve irányulnak hozzánk a tanácsadók jóvoltából. - Vagy ne legyek elégedetlen? Igaz is. A szorgalom. a szakma szeretete sokban pótolja a készséget. És ez döntő iparunk jelene, jövendője szempontjából... Moldvay Győző
